Nyelvtudományi Közlemények 1. kötet (1862)

Tanulmányok - Fogarasi János: Szabatosság az igeidőkben - 1

SZABATOSSÁG AZ IGEIDŐKBEN. OLVASTATÉK A NYELV- ÉS SZÉPTUD. OSZTÁLY ÜLÉSÉBEN FEBR. 10-KÉN. BEVEZETÉS. Egykori halhatatlan tanítóim egyikének Kövy Sándorna k, ki, mint tudják tanítványi, a magyar magánjogot hat, legfölebb nyolez hét alatt bevégezte, tehát egész éven át négyszer, ötször ismételte, előadása közben azon szokása vala, hogy talán figyelemgerjesztésül is egyik vagy másik hallgatóját nevénél fogva véletlenül ezen szavakkal szólítá meg : Quid dixi ? S ha a megszólított csak kevéssé is tüntette ki, hogyfelfogá az elöadattokat, azon a nevezett tanító nem mulasztá vala el megelégedését nyilvánítani. Ellenben, ha látta, hogy a kérdett nem találá el vagy nem foga fel az előadás lényegét, méltóztatnak gondolni ? hogy talán megfeddette a megszólítottat? — Épen nem. — Sőt inkább önmagában látszott keresni a hibát, s néha rögtön tettel kimutatta, néha pedig szóval is kijelentette, hogy más oldalról kívánja a fölvett tárgyat előadni s felvilágosítani. Ha szabad ily előzményre hivatkoznom, én is néhány évvel ezelőtt nem ugyan Kövy élénkségével, hanem a magam módja szerint elég hosszadalmasan vitattam e helyen egy tárgyat : a magyar igeidőket, és a mint világosan ki is fejeztem, azt hivém, hogy már most tökéletesen meggyőzek vala mindenkit nézeteim helyessége és alaposságáról. Azonban a dolog nem egészen reménységem szerint ütött ki. Azon három társunk egyike ugyan, kik ellen vala különöseb: ben irányozva a mondott értekezés, egy közelebb kiadott nyelvtani munkájában egészen véleményemre hajlott, de ketteje megmaradt előbbi nézetében, sőt egyike ellenem hatalmas czáfolatot bocsátott közre. NYELVT. KÖZLEMÉNYEK. • 1 %