Nógrád Megyei Hírlap, 2016. december (27. évfolyam, 281-306. szám)
2016-12-10 / 289. szám
Miről írt az újság a sortűz után? (Az 1956-os események idején a Nógrádi Népújság heti két alkalommal jelent meg.) Olvasóinkhoz! A szombati szörnyű tragédiával kapcsolatban a kivizsgálás folyamatban van. Amint erről a valóságnak megfelelő, az események részleteire is kiterjedő képet kapunk, azonnal közöljük olvasóinkkal. Nógrádi Népújság, 1956. december 12. Vádirat helyett Piros vér folyik az utcán... Sebesültek és halottak. Munkások, asszonyok, gyermekek az áldozatok ... Miért? ... miért?... miért? - száguld, rohan a kérdés, a vád, a gyötrelem. Ki a felelős? - csattan a hang. Miért nincs már nyugalom? Miért kell rettegve gondolni az éjszakára, a holnapra? Miért fél egymástól két ember, ha az alkonyati utcán találkozik? És megintcsak, s továbbra is a sok „miért?". Talán a kegyetlen végzet ült véres tort december 8-án Salgótarján utcáin? Talán a hős salgótarjáni dolgozó nép sorsverte napja volt, mert eddig itt nem került sor vérontásra? Felelni kell! Felelni őszintén és nyíltan, felelni egyenesen akkor is, ha ez nehéz Felelni kell, ha feldúlt kedélyek a tények igazsága helyett az érzelmek szavát fogadják is el. Nógrádi Népújság, 1956. december 12. Rendőrségi közlemény december 8-ról (...) A rendőrkapitányság a törvényesség szigorú betartása mellett folytatja az őrizetbe vett személyek ügyének kivizsgálását, valamint az eseményekkel kapcsolatban önként jelentkező munkások, parasztok, értelmiségi dolgozók meghallgatását. Több bányász, acélgyári munkás, építőipari vállalati, tűzhelygyári, üveggyári munkás jelent meg a megyei rendőrkapitányságon azzal, hogy tanúvallomást akar tenni a 8-i események alkalmával látottakról és hallottakról. A becsületes dolgozók, akik ugyancsak a rendőrség által fent írt vizsgálatban segíteni akarnak az események tisztázásában, nagy segítséget nyújtottak már eddig is (...) a tények valóságos feltárásában. (...) A dolgozók vallomása alapján, valamint bejelentések és panaszok alapján olyan tények állnak a Nógrád Megyei Rendőrkapitányság rendelkezésére, amelyek tényként igazolják a fegyveres provokációt, valamint azt, hogy a dolgozók nem akartak felvonulni. (...) A vizsgálat az eddig őrizetbe vett személyek tekintetében folyik. (...) Őrizetbe vették és kihallgatták Kiss István 29 éves nagybátonyi lakost, a szorospataki bányaüzem alkalmazottját. Kissnek a bányaüzemnél rendszeres és állandó munkaterülete nem volt, felvigyázó, ellenőrző tevékenységet folytatott a szorospataki bányaüzemnél. A fizetése 2500 forint volt havonként munkájáért. Munkába akkor ment, amikor ő akart. Senki sem vonta kérdőre, miért nem ment munkába. (Ezután felidézik Kiss István pályafutását.) 1956. október 23-án Budapestre utazott azzal, hogy beteg. Budapesten a volt DISZ székházába ment, ahol felvette a kapcsolatokat az ellenforradalmi csapatok parancsnokával. Ott szívesen látták őt és felöltöztették, rendőrnadrágot, csizmát, tiszti irattáskát kapott. Kinevezték Nagybátony és környéke országos ellenforradalmi összekötőjének, valamint hírszerzőjének. (...) Egyik megbízatása volt, hogy a rendőrség őrizetében lévő Jecsmenik Andor kiszabadítását - aki a nagybátonyi ellenforradalmi fegyveres szervezkedés parancsnoka volt - szervezze meg, ha kell, fegyveresen is. Igen jó barátja és az ellenforradalmi cselekményekben ténykedő, magát bányásznak feltüntető Bede Józseffel együtt beszélték meg a sztrájkra vonatkozó intézkedéseiket. (...) Több bejelentés érkezett salgótarjáni és vidéki dolgozóktól, akik elmondták, hogy december 8-án provokátorok két kézigránátot dobtak a karhatalmi alakulatokra és géppisztolyból és golyószóróból tüzet nyitottak a megyei rendőrkapitányságra. A vizsgálat az ügyben folyik, a dolgozók bejelentései és egyéb adatok alapján a fenti tények kétséget kizárólag megállapíthatók. Nógrádi Népújság, 1956. december 15. Felelősségre kell vonni az uszítókat! A salgótarjáni járási és városi MSZMP ideiglenes intéző bizottsága vasárnap a bányászkaszinó helyiségében tartotta első pártaktíva ülését. A bevezetőben Házi Ferenc vezérőrnagy elvtárs ismertette a december 8-i salgótarjáni tragikus események előzményeit, lefolyását és következményeit. A tüntetést az ellenforradalmi vezetők, az úgynevezett megyei munkástanács tagjai szervezték és a felelősség őket terheli. Kiss Károly elvtárs (...) főleg az október 23-án előállt magyarországi helyzettel, azok előzményeivel, következményeivel és általában e helyzetet előidéző okokkal foglalkozott. Nógrádi Népújság, 1956. december 20. Politikai horror filmvásznon Épül a megyei tanács Salgótarjánban, a Vásártéren. A régi fotó 1952-ben készült. • ■ . ■ V..;#:-' ' , •, : • December 8-án, az 1956-os salgótarjáni sortűz hatvanadik évfordulóján díszbemutatón láthatta a közönség Matúz Gábor filmrendező, forgatókönyvíró „Nincs kegyelem" című alkotását. A dokumentum- és játékfilm elemeket egyaránt felvonultató, száz perces alkotás méltó folytatása az 1919-es balassagyarmati cseh- kiverésről készített, „A szárnyaskerék katonái" című filmjének, bár a két téma nyilván nem hasonlítható össze. Az alkalmazott rendezői fogások, meglátások és elképzelések azonban azt mutatják: igazi Matúz Gábor-i alkotás készült Salgótarján történetének legvéresebb eseményéről, ami a színes, a kor emberének életébe betekintést engedő, párhuzamosan futó történetek „elmesélése" mellett felvonultatja - igazi doku- mentarista elemként - a szemtanúk visszaemlékezéseit is. Salgótarján. A protokollt mellőzve kezdődött a salgótarjáni bemutató, a felvezetőt elmondó Csűrös Csilla, a Kossuth Rádió szerkesztője elsőként a „vérrel írt nap", a december 8-ai sortűz túlélőit köszöntette, akik közül többen eljöttek a díszbemutatóra. Külön is köszöntötte Bérezési Mihálynét, a Pofosz Nógrád megyei elnökét. Ezután - a protokollhoz visz- szatérve - a vendégek között üdvözölte Becsó Zsolt országgyűlési képviselőt, Skuczi Nándort, a Nógrád Megyei Közgyűlés elnökét, Fekete Zsoltot, Salgótarján polgármesterét, Székyné dr. Szt- rémi Melindát, akinek polgármestersége idején és segítő támogatásával megkezdődhettek a film forgatásai. Külön köszöntötte a salgótarjáni egyházak vezetőit is.- Nem thriller, nem horror, ami most következik. Mégis a politikai horror kategóriájába tartozik a téma, amit Matúz Gábor és csapata feldolgozott, bevallottan azzal a céllal, hogy a korszak minden borzalmát bemutassák és érzékeltessék azt is a nézőkkel, hogy mindkét oldalon emberek álltak - fogalmazott Csűrös Csilla. Hozzátette: igazi emberi tragédia, hogy a gyilkosok és az áldozatok akár egy családból is kikerülhettek 1956 december 8-án... A dokumentarista- és a játékfilm elemek alkalmazása, a hiteles visszaemlékezések és Matúz Gábor forgatókönyvírói fantáziája, ami az ismeretlen, vagy ellentmondásos történések tükörképe mögött keresi a legvalószínűbb választ, különleges, a magyar filmkészítés történetében ritka alkotást eredményezett. A sokszor megrázó képsorok érzékeltetik, hogy évtizedeken át a félelem béklyójában éltek a szemtanúit, az áldozatok és családtagjaik. A film talán legfontosabb üzenete, hogy a fiatalokat szólítja meg, talán ezért is kapott kiemelt szerepet a történéseket végigkísérő szerelem, ami megérintett gyilkost és áldozatot, az emberi vonatkozásokat tekintve tulajdonképpen egyformán. A Nincs kegyelem elsősorban főhajtás az áldozatok, a félelmektől lassan szabaduló túlélők és családtagjaik előtt. Azokért és azokról is szól ez a film, akik nem Salgótarjánban váltak a terror áldozatává, hiszen az 1956-os eseményeket követően az ország számos településén voltak megtorlások. A Kádár rendszer szovjet fegyverek és pufajkás géppisztolyok árnyékában, éppen a sortü- zek, a terror-a címben is említett politikai horror - által szilárdult meg 1956-57 fordulóján Magyar- országon, elnyomás és félelem árán, a szabadság- és az emberi jogok megtiprásával. művészek közül Libor Laura, Györgyi Anna és Kántor-Müller Zsófia volt ott. A műsorvezető kérésére a filmben a történtekre emlékezők közül a közönség elé állt Bérezési Mihályné, Handlovics Józsefné, dr. Fancsik János, a túlélők közül ifj. Deme Attila, Kupcsulik József, Mi- halik Ferenc, Páles Lajos. Matúz Gábor ezután köszönetét mondott a támogatóknak, a statisztáknak, a stáb tagjainak, közöttük azoknak is, akik nem tudtak eljönni a díszbemutatóra. Külön köszönetét mondott családjának is. A végén Fekete Zsolt, Salgótarján polgármestere azzal kezdte: nehéz megszólalni a film után. Reményét fejezte ki, hogy az alkotás a fiataloknak segít felidézni, hogy mi történt hatvan éve a városban. Az önkormányzat nevében is köszönetét mondott mindazoknak, akik valamilyen formában közreműködtek a film elkészítésében. Visszatérve egy gondolat erejéig a filmre... A vége - a boldog vég-jellegzetesen magyar. A gyilkos pufajkás jelenik meg az utolsó képsorokon, de a továbbgondolkodásra késztető jelenetet ne idézA film készítői, szereplői nagy részt salgótarjániak, vagy kötődnek a városhoz. A díszbemutatón ott volt közülük Lorkó Dávid hangmérnök, Praznovszky Tamás zeneszerző, Szálkái Péter operatőr, vágó, Pallós Márti látványtervező. A filmbemutató végén a műsorvezető a filmvászon elé szólította a stábtagok mellett azokat is, akik megszólaltak a filmvásznon. A tudományos élet szereplői közül ott volt Tyekvicska Árpád levéltáros és M. Kiss Sándor történész. A hagyományőrzőket a felvidéki Zsá- kovics László, a statisztákat pedig Varga András salgótarjáni esperes-plébános képviselte. A színzük fel most, hiszen ezt a filmet látni kell! Neked szóL ha salgótarjáni vagy, de akkor is, ha nem. Ha sokat tudsz a témáróL azért kell látnod, ha nem, akkor azért. A film dokumentarista része tulajdonképpen a huszonnegyedik órában készült eL hiszen a forgatások hat évtizeddel a történtek után zajlottak, de a túlélők, a szemtanúk így még megszólalhattak a filmvásznon. Matúz Gábor olyan alkotást tett le az asztalra, amit megtekintve - ahogyan ő fogalmazott egy interjújában - „más emberként távozunk a film megtekintése után, mint ahogy a moziba megérkeztünk." Faragó Zoltán
