Nógrád Megyei Hírlap, 2016. december (27. évfolyam, 281-306. szám)
2016-12-10 / 289. szám
góra. Fenti fajokat jó eséllyel láthatjuk akár városi környezetben is, kis szerencsével akár még egy belvárosi ház erkélyén is. Nógrád megye ebből a szempontból szerencsés helyzetű, hiszen a kiemelkedő erdősültségnek köszönhetően az itthon telelő madarak mindenfelé előfordulnak. Az előbb említett fajok közül előfordulhatnak az etetőkön zöldikék, ten- gelicek, erdei pintyek, egyes években, amikor az északabbra eső költőterületekről nagyobb számban érkeznek, meggyvágók, fenyő pintyek és csízek is. A felsorolt fajok felbukkanása egy rendszeresen feltöltött madáretetőn szinte biztosra vehető, ha nem is egyszerre, de néhány év alatt jó az esély, hogy találkozunk valamennyivel. Persze minél inkább természetközeli állapotban lévő, változatos élőhelyen, vagy ilyen közelében működik egy madáretető, annál nagyobb változatosság várható. Viszonylag gyakran látható a madáretetőn vörösbegy is. A madáretetőn azt látjuk nem egyszer, hogy a napraforgóra is rámegy. A vörösbegy azonban rovarevő, nem tisztítja meg a napraforgót, mint a cinegék, hanem a törött szemekből származó darabokat szedegeti, esetleg a mag között megbújó rovarokat, ezek bábjait, vagy petéit eszi. Gyakran rámennek a napraforgóra a lakott területeken közönséges balkáni gerlék is. Előbbiek mellett alkalomszerűen még tucatnyi faj fordulhat elő, ami részben a kihelyezett tápláléktól is függ. Például a készen is kapható cinegegolyó, ami főleg faggyúból és növényi magvakból áll, kiváló megoldást jelent. Nagy előnye, hogy nem csak a cinegefajok táplálkoznak rajta, hanem az őszapók és több harkályfaj is. Utóbbiak közül - legalábbis Nógrádban - a nagy fakopáncsra számíthatunk a legbiztosabban, de erdőszéli kertekben a közép és a kis fakopáncs előfordulása sem meglepetés - annál nagyobb öröm! A harkályok szívesen eszik a napraforgót is, de ipari teperővel, faggyúval, hájjal, zsírszalonnával, sőt, margarinnal is jól lehet tartani őket. (Ezeket egyébként az összes cinegefaj és a csuszka is szívesen fogyasztja.) A nagyobb, alkalmas környezetben lévő etetőkön még számos madárfaj előfordulhat. Megjelenhetnek például a citrom sármányok kisebb-nagyobb csapatai, leginkább akkor, ha a napraforgó közé némi zabot keverünk. Ez a faj régebben télidőben a lócitromokban emésztetlenül maradt takarmányrészekkel táplálkozott. Pár évtizede viszont, amikor a lóvontatás eltűnt, a hozzá kapcsolható táplálékforrás is erősen visszaszorult... A citrom sármányok persze sokfelé láthatók leggyakrabban ma is az istállók, lovardák trágyadombjai közelében láthatjuk őket, többnyire házi és mezei verebek társaságában. Egyes fajok télidőben gyümölcsökkel és zöldségfélékkel is etethetők. Az alma kiváló táplálék, a csutkája, vagy a héja is tökéletesen megfelel erre a célra, a madáretetés nemes szenvedélyével megáldott háztartások esetében sok háznál főzik úgy a vasárnapi húslevest, hogy a madaraknak is jusson belőle zöldségféle, főleg sárgarépa. Szinte biztosra vehetjük, hogy a fekete rigók kitelelnek az ilyen etetőkön, szívesen jár rá a már említett vörösbegy is. A téli vendégek közül a fenyő rigók megjelenésére is lehet számítani, ha nem is minden évben. Az előbb említett rigófélék - a vörösbegy is az - különféle vad- és díszcserjék bogyótermésével egészítik ki a téli menüt. Ahol bőséges a rendelkezésre álló táplálék, ott várhatóan nagy a faj- és az egyedgazdagság is, emiatt egy sűrűn látogatott etetőn jó eséllyel megjelenik előbb-utóbb a karvaly is. Sokan nem szeretik, ha a madárvendégeit riogatja, időnként meg is fogja ez a ragadozó. Ezzel persze csak az egészségőri szerepét gyakorolja, hiszen ritka eset, ha ép, egészséges zsákmányt ejt. Többnyire sérült, beteg, valamilyen okból mozgásukban akadályozott példányokat fog el. A madáretetőn szintén megjelenhet a szajkó. Ez a varjúféle madár mindenevő, a napraforgótól az ipari tepertőig bármit megeszik. Egy alkalmas helyen lévő etető tehát számos fajnak szolgál táplálkozó helyül, a madarak eltérő viselkedése pedig szinte kiegészítve a fentebb említett, különféle fajok egymást kiegészítve szó szerint helyzetbe hozzák. Egyes fajok például kiverik a magot az etetőből, amire azok a fajok mennek rá, amik nem táplálkoznak az etetőn, de a földről felszedik a napraforgót. Az etetők körül kialakuló madárcsoportosulásokban rendszeresen előfordul az ökörszem, a hegyi fakúsz, a sárgafejű királyka -, ha nem is jutnak táplálékhoz, a csapat nagyobb biztonságot jelent számukra a ragadozók ellen, hiszen több szem többet lát! Előfordulhatnak persze ritkább rigófajok, téli vendégek, sőt, áttelető madarak is, például Salgótarján belvárosában 2015-16 telén házi rozsdafarkú telelt. Ezen fajok megfigyelése azonban ritka alkalom és öröm! Tartsd távol a mac es szárazon a napraforgót! Vörösbegy már annyi helyen és olyan mértékben beavatkozott és folyamatosan be is avatkozik a természet rendjébe, hogy a madáretetők fenntartása - ezek mellett - aligha okoz különösebb gondot. Ráadásul a gyerekek esetében a madár- és természetbarát szemléletmód kialakításában is döntő szerepet játszik a madáretető, mindössze néhány kilónyi napraforgó árán, ami a jövő szempontjából felmérhetetlen fontosságú! Ami az etető elhelyezését illeti, a legfontosabb a biztonság: a házi macskák ösztönös ragadozók, ha jóllakottak, akkor is előfordulhat hogy pusztán szórakozásból vadásznak. Ezért olyan helyen kell elhelyezni az etetőt aminek közelében a zsákmányra leső macska nem talál fedezéket, hogy rejtekhelyről támadhasson. Ugyanakkor célszerű, ha van néhány méteren belül sűrű bokor, örökzöld, amiben a madarak akkor találhatnak menedéket, ha karvaly csap közéjük. Ezért persze nem szabad haragudni a ragadozóra, hiszen tulajdonképpen egészségőri szerepét gyakorolja. A másik fontos alapelv, ha elkezdjük etetni ez idő tájt a szárnyasokat, akkor azt ne szakítsuk meg a tél folyamán, mert a madarak odaszoknak az „ingyen étterembe", ott maradnak akkor is, ha megszűnik a táplálék-utánpótlás és akár éhen is pusztulhatnak. (Ma már ez az alapigazság sem feltétlenül állja meg a helyét, hiszen olyan sokan etetik télidőben a madarakat, hogy nem okoz gondot nekik pár kerttel-udvarral odébb állni.) A harmadik kérdés, hogy milyen etetőt használjunk? Az a lényeg, hogy a kihelyezett napraforgó ne ázzon el benne, egyébként a kivitelezésnek és a fantáziának semmi sem szab határt. A műanyag flakonból fél perc alatt kialakított és biztonságos helyen fellógatott etető épp' úgy megfelel a célnak, mint az önfeltöltős rendszerű dúcetető, amelyet elég hetente egyszer feltölteni, még a legforgalmasabb helyeken is. Nézzük ezek után azon fajokat, amelyek biztosan előfordulnak a madáretetőkön! A leggyakoribbak a cinegefajok, ezek közül is a széncinege. Többnyire csapatostól járnak, akár tíz-tizenöt példány is mozog együtt a téli időszakban. A kék- és a barátcinege szintén gyakori, általában két-három példány mindig csatlakozik a nagy vegyes csapatokhoz, és általában láthatók a télen is párban maradó csuszka is közöttük. Mezei és házi erebek ugyancsak szívesen járnak a napra- f o rDecember van. Az elmúlt időszakban a tartós fagyok is beköszön- töttek, a magasabban fekvő területeken már nap közben sem emelkedett nulla fok fölé a hőmérő higanyszála. Amint beköszönt a tél, eljön a madáretetés fő időszaka is. Szárnyas barátaink egyre nehezebben és mind kevesebb táplálékot találnak a természetben, az egyébként tavasztól őszig rovarokkal táplálkozó fajok pedig, ha nem vonultak el, nagy részt áttérnek növényi eredetű táplálékra. Faragó Zoltán Az apró állandó madarak - emberi segítség nélkül - a fák kérgén, különféle zugokban fellelhető rovarbábokon és -petéken, hernyókon, télen is előmerészkedő pókokon vészelik át a hideg hónapokat, ami bizony meglehetősen kevés. Flosszú, hideg, havas teleken az állomány jelentős része elpusztulhat, ami persze a természet által szabályozott folyamat, ha valamilyen emberi hatás, például vegyszerezés, élőhely átalakítás nem érinti hátrányosan, a túlélők gyorsan pótolják a veszteségeket. A kemény telek már hosszú évek óta valahogy elmaradnak a Kárpát-medencében, ettől függetlenül a madáretetés valóságos népszokássá nőtte ki magát. A családi házak kertjében ma már majd' mindenhol állítanak valamilyen etetőt, a városi emeletes házak közötti parkokban, parkolókban, iskolák és óvodák udvarain is számos ilyet látni. Az sem ritka, ha valaki az erkélyén, vagy az ablakpárkányon helyez el napraforgóval feltöltött etetőt. A téli időszakban leginkább az olajos magvak, azok közül is a napraforgó a legértékesebb és leggyakoribb madáreledel. Néhány faj kivételével ezen telel át a többség, de emellett még számtalan lehetőség kínálkozik madaraink téli ellátására. A téli etetést egyes madárvédelmi irányzatok ugyan kifejezetten károsnak tartották egy időben azzal az indokkal, hogy a természetes kiválasztódást gátolja. Az emberi segítségnek köszönhetően ugyanis a kevésbé életrevaló, gyengébb egyedek is viszonylag könnyen kihúzhatják a telet. Ez kétségtelen igazság, viszont az ember
