Nógrád Megyei Hírlap, 2016. november (27. évfolyam, 256-280. szám)

2016-11-19 / 271. szám

2016. november 19., szombat Névsorolvasás (7): Nagy Mihály A színházbarátok szinte mindegyiké­nek van kedvenc színésze, színésznője és sokszor jószerivel „csak" XY kedvéért néz meg egy-egy előadást. De az is gyakran előfordul, hogy a szerzőben van bizalmuk valamilyen korábbi élményük kapcsán, s ugyanez a rendezőkre is vonatkozik. Az azonban fehér hollónak számít hogy va­laki - hacsak nem családtag barát vagy jó ismerős - a dísz­let- és jelmeztervező miatt kíváncsi egy produkcióra. Még inkább így van ez a mű­fordítók, a dramaturgok ese­tében, pedig alkalmasint na­gyon fontos szerepük lehet a sikerben. Előbbiek tették, teszik lehetővé, hogy a vilá­girodalom klasszikusai vagy éppen kortárs képviselői ma­gyarul is megszólhassanak, az utóbbiak pedig a mindenkori szöveg gondozóiként, előa­dásra való előkészítőiként értelmezőiként szoros alkotótársai a munkájukat igénylő rendezőknek. Nos, az alábbiakban egy dra­maturgról lesz szó: jelesül Nagy Mihályról aki a Zenthe Ferenc Színház közelgő új be­mutatója, V. P. KatajevA kör négyszögesíté­se című vígjátéka kapcsán kapott felkérést a darabot rendező Tarnóczi Jakabtól. Nagy Mihály fiatalember: 1991-ben pe- dagóguscsálád sarjaként született Baján és a Duna-parti városban telt gyermek- és ifjúkora is. A Magyarországi Németek Ál­talános Művelődési Központja által mű­ködtetett német nemzetiségi gimnázium tanulója volt. Már a középiskolában is az irodalom érdekelte leginkább, ennek meg­felelően nagyon szeretett olvasni - előbb prózai műveket később drámákat - s írni is. Sőt színjátszóskodott is: a Bajai Ifjúsági Kulturális Egyesület a'la cARTe Theatrum nevű, B. Szabó Orsolya és Zolotnoló Zita drámapedagógusok vezette csoportjá­ban. Rendszeresen felléptek a városban és rendre eljutottak az országos diákszínjátszó-fesztivál me­gyei fordulóira, Kecskemétre is. 2010-ben érettségizett és - mivel már akkor is köze­lebb állt hozzá a dramaturgia világa, mint a színészet vagy a rendezés - a Színház- és Film- művészeti Egyetem e szakjára jelentkezett, de nem nyert felvételt. Bekerült viszont az ELTÉ-re spanyol-magyar-esz- tétika szakra. Mivel a színmű­vészeti egyetem dramaturgia szakot csak háromévente indít 2013-ig kellett várnia az újabb pró­bálkozásra, amely viszont már sikerrel járt számára. Egy évig párhuzamosan járt a két felsőfokú intézménybe, bizony nem volt könnyű itt is, ott is helytállnia. A bölcsész­kari államvizsgája még hátravan, a színmű- vészetin viszont negyedéves, 2017-ben fog végezni. Tízen alkotnak egy osztályt, ame­lyet Jákfalví Magdolna színháztörténész, Kárpáti Péter író és Upor László műfordító vezet. Az oktatás gyakorlati központú, de ez nem jelenti azt, hogy ne foglalkoznának alaposan drámaelmélettel, - elemzéssel, -történettel is. A korábbiaknál azonban nagyobb figyelem irányul többek között az improvizációra, a zenei ismeretekre, a tánc-, a mozgás- és bábszínházi elemekre. Az eddigiek során az egyetemen három komolyabb feladatot kellett megoldaniuk. Egyszer egy önmaguk választotta szépiro­dalmi művet kellett adaptálni, máskor saját műfordításukat kellett megrendezni. Nagy Mihály az előbbi esetben egyik kedvence, Juan Jósé Arreola mexikói író Ä váltóőr című novelláját, az utóbbiban Tony Kushnerame­rikai szerző Az otthon fénye című művét vá­lasztotta. A harmadik esetben Kárpáti Péter életjáték-szituációiból kellett drámai szöve­get írniuk. Nagyon izgalmas bizonyult a Ma­gyar Képzőművészeti Egyetem kurátor osz­tályának hallgatóival való együttműködés is. Egy előadást hoztak létre a hatvanas-het­venes évek diplomamunka-jegyzőkönyvei tartalmazta vitákból. Ezekben alapvetően kétféle vélemény csapott össze: az egyik felfogás szerint a jó művészetnek meg kell felelnie az ideológiai elvárásoknak is, a má­sik viszont kizárólag az esztétikai értékeket, a magas színvonalú technikai kivitelezést helyezte előtérbe. Az előadást Zsámbéki Gdborszínművészetis osztálya Széphelyi Jú­lia rendezésében vitte színre. Nagy Mihály 2017 tavaszát Spanyolországban tölti majd Erasmus-ösztöndíjjal ahol az egyetemi zá­ródolgozatára és -vizsgájára is felkészül Ami pedig a Zenthe Ferenc Színházhoz való kapcsolódását illeti, azt Tarnóczi Ja­kabnak köszönheti. A salgótarjáni szárma­zású rendezőjelölt egyetemi hallgató gon­dolta úgy, hogy dramaturgnak is egy kor- és egyetemistatársát kéri fel tekintve, hogy a A kör négyszögesíté-t egy fiatal dinami­kus stáb állítja színpadra. A próbák már au­gusztusban, szeptem­berben elkezdődtek. ) zmrim / FERENC j ji/llűj mert a szerep­lők, közreműködők1 tanulmányai, egyéb*? elfoglaltságai miatt nem volt könnyű az időegyeztetés ' De sikerült és most már „csak" a finis, a 21-én kezdődő próbahét van hátra. Nagy Mihály az eddigiekben is nagyon élvezte a közös munkát, úgy érzi azonos hullámhosszon gondolkodtak mind a rendezővel, mind a színészekkel mind pedig a remek munkát végzett Dabóczi No­émi látványtervezővel. Izgalmasnak tartot­ták, hogy ma, 2016-ban, egy a múlt század húszas éveiben írott és játszódó, az akkori szovjet viszonyokra jellemző élet- és gon­dolkodásmódot, beszédstílust kellett meg­jeleníteniük, természetesen ironikusan, napjaink felfogásának megfelelően. A hu­mor forrása nemcsak abban rejlik, hogy két ifjú házaspárnak egyetlen szobában kelle­ne) berendeznie új életét, hanem abban a beszédmódban is, ahogyan némelyikük a napi bevásárlást is úgy emlegeti, mintha a Szovjetunió gazdaságéról lenne szó. Min­denestre a dramaturg is izgalommal várja a november 28-i premiert, s reméli, hogy tetszeni fog az előadás a közönségnek. Nagy Mihály nemcsak tanul, tanít is: spa­nyolt egy nyelviskolában. Végzett szakem­berként is itthon, Magyarországon szeretne dolgozni, főként a spanyol és latin-amerikai drámák hazai „szószólójaként" Csongrady Béla Élményszerdák a Zenthe Szalonban Képek és versek Dávid Ferenc püspököt Sándor Zoltán (balra), a jelentgető teológust Farkas Zoltán alakította. Mária szolgálót Angyal Linda személyesítette meg. Lapunk olvasói és a kultúra, a művészetek iránt érdeklődők tudják, tudhatják, hogy az utóbbi időben megsokszorozódott a Zenthe Szalonban tartott rendezvények száma. El­eddig havonta „csak" egy esemény - a kilenc éve működő Szerdatársaság Irodalmi Kávé­ház összejövetele - volt biztosnak tekinthető. Szeptembertől alaposan kibővült a kíná­lat, merthogy minden szerdán van valami figyelemre érdemes történés: egymás után mutatkoznak be a Nemzet Színésze-díj tu­lajdonosai, sor kerül felolvasószínházi pro­dukciókra és úgynevezett kamaraszerdai önálló irodalmi estekre is. Az alábbiakban az utóbbi két műfajban a közelmúltban színre vitt programokról lesz szó. Nádas •Péter Takarítás-a, Spiró György Szappanoperá-ja után Páskándi Géza Ven­dégség című, Dávid Ferenc, avagy unus est Deux? alcímű műve került a felolvasószín­ház műsorára. Az 1974-ben Magyarországra települt szerző, még otthon, Erdélyben írta e történelmi drámáját, amelyben Dávid Fe­rencnek, a 16. századi teológus püspöknek, az Erdélyi Unitárius Egyház megalapítójának kívánt méltó emléket állítani. A humanizmus és a reformáció elveit, a vallási türelmet valló Dávid Ferenc prédikátori munkásságát János Zsigmond fejedelem támogatta, de utód­ja Báthory István és a vajda Báthory Kristóf tiltotta az új tanokat, üldözte a hittérítőket. Élete végén Dávid Ferenc a dévai várbörtön­be került s ott is halt meg. Páskándi Géza drámája arról az idő­szakról szól, amely alatt a Báthoryak egy Socino nevű, ugyan­csak unitárius olasz teológust költöztet­tek be Dávid Ferenc lakásába, hogy ki­fürkéssze a püspök gondolatvilágát és naponta jelentsen elképzeléseiről ter­veiről. A megfigyelt püspök (Sándor Zol­tán hiteles megformálásában) és az akkori korbéli ügynök (akit Farkas Zoltán ugyancsak meggyőzően alakít) között izgalmas hitviták, erkölcsi tartalmú párbeszédek, szócsaták zajlanak. Mindennapjaikba „belejátszik" a környezetükben lévő egyetlen nőszemély, az Angyal Linda megszemélyesítette Mária nevű szolgáló kegyeiért, bájaiért vívott férfias küz­delem is. Kisebb szerepekben közreműköd­tek a Zenthe Ferenc Színház további tagjai, Andó Ákos, Borbiró András, Máté Krisztián és Molnár Ernő is. Az olvasás révén megeleve­nített jelenetsorban jól érvényesül a dráma Dávid Ferenc által kimondatott magja, amely szerint: „Vendég voltál - a tudatomban. Én is vendég voltam a tiédben. És mindketten ven­dégek - Isten tuda­tában. Egyetlen ven­dégségünk ez." Másként jelen­tett nagy élményt a kamaraszerdának nevezett önálló iro­dalmi rendezvények sorában Pálfy Mar­git előadóművész, színésznő Ady End­rétől „kölcsönzött" Kussoltat a sors cí­mű estje Latinovits Zoltán a „színészki­rályt", a nagyformá­tumú versmondó emlékére. A Csoóri Sándor, Csurka István, Déry Tibor, József Attila, Juhász Ferenc, Nagy László, Simonyi Imre, Utassy Jó­zsef és mások verseiből prózai szövegeiből Szokoly Tamás által összeállított és szerkesz­tett műsort először 1976-ban, Latinovits Zol­tán halálának évében mutatták be Veszprém­ben nem kevesebben, mint huszonkilencen. Az elmúlt esztendőkben Pálfy Margit felújí­totta ezt az előadást és egyedül szólaltatván meg valamennyi hangot, eleddig számos te­lepülésen és helyszínen adta elő. A salgótar­jáni volt a nyolcvannyolcadik alkalom. Az előadásnak az idén a kettős évforduló - nyolcvanöt éve született és negyven éve hunyt el a színészzseni - nemcsak aktualitást ad, de fokozza - ha lehet még egyáltalán - a produkció drámaiságát. Latinovits Zoltán azt tartotta, hogy az előadónak el kell játszania a költőt. Nos, e „kritériumnak" Pálfy Margit maradéktalanul eleget tesz. Olyan mély át­éléssel megrázó erővel tolmácsolja minden költő, író gondolatát, mintha valamennyit ő írta volna. Egyetlen versfolyamnak tűnik az előadás, amelyben színészi képességeinek, tudásának is szinte teljes tárházát mozgósít­ja, valamennyi testrészét bevonja a „játékba" Pálfy Margit, akinek a versmondása némely amerikai kritika szerint bartóki értéket kép- visel. A műsorban hangfelvételről megszólal maga Latinovits Zoltán is, mondani sem kell hogy milyen hatással... Cs.B. L* WK* Pálfy Margit fekete-fehérben, de ezerszínűen emlékezett Latinovits Zoltánra A cím első szava konkretizá­landó, hiszen akár „csak" fo­tókat is jelölhetne - minthogy Fancsikné Csaba Mária jól bánik a fényképezőgéppel is - de ez esetben képzőművészeti alko­tásokra is vonatkozik. A Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület - amelynek már ré­gen tagja Csaba Mária is, férjé­vel, dr. Fancsik Jánossal együtt, aki nemrégiben szintén „ven­dége" a fotóklub egyik rendez­vényének - ugyanis a minap bemutatót rendezett „Digita­lizált festményeim versekkel" címmel. Ennélfogva a közönség végigtekinthette azokat a fel­vételeket, amelyeket a család egyik leánya, Fancsik Mária fényképezett le jó tíz évvel ez­előtt és Homoga József egyesü­leti elnök is közreműködött a fo­tók megőrzésében, publikussá tételében. A kivetítőn mintegy kétszáz festmény jelent meg portrék, csendélet, fák, tájképek csoportosításban. Ez utóbbi ka­tegória tágabban értelmezendő, sok rokontéma is befért. A kö­zönség nagy élvezettel szemlél­te a műalkotásokat, újra rácso­dálkozván azokra az érékekre, amelyekkel a Pécsről fiatalon, huszonegy évesen ideszárma­zott művésztanár Salgótarjánt gazdagította. S a talentumból az írásra, jelesül a versírásra is jut­tatott számára a Teremtő. Lírai munkásságának néhány gyöngyszemét - például a Szo­rongás, a Verseny az idővel, a Bánki nyár, a Ködben, a Csend, a Különös ősz vagy a megrá­zó hangulatú, a korán meghalt kisfiúk emlékét őrző, Öcsike születésnapjára című verset - az egyik klubtárs, Kovács Anna ér­tően, szépen hangsúlyozva, ihle­tett stílusban tolmácsolta. Csaba Mária annál is inkább jól érezte magát a fotósközösségben, mert egy baleset hosszú hónapokon át távol tartotta a barátokkal való személyes találkozástól...- csébé ­Fancsikné Csaba Mária művésztanár (balra) verseiből a fotó­klubban Kovács Anna nyújtott ízelítőt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom