Nógrád Megyei Hírlap, 2016. november (27. évfolyam, 256-280. szám)
2016-11-19 / 271. szám
gp6inovembe^l9xsz'omb*ag^^^ Miről írt az újság? Az MSZMP közleménye 1956. november 17-én megalakult a Magyar Szocialista Munkáspárt Nógrád Megyei Ideiglenes Intéző Bizottsága. A bizottság 1956 november 18-i ülésén a következő határozatot hozta: Az ideiglenes intéző bizottság kijelenti, hogy a Kádár-kormány programjával teljes egészében egyet ért, azt támogatja és küzd annak magvalósításáért. Az intéző bizottság határozottan küzd mind a burzsoá földesúri, mind a Rákos-Gerő féle klikk restaurációs kísérletei ellen. November 22-én új néven jelent meg a lap, fenti idézet az első évfolyam első számából származik. (Nógrádi Népújság, 1956. november 22.) Teljesülnek az ígéretek Ahogy közeledik a IX. pártkongresszus napja, úgy sokasodnak az ,eredmények Salgótarján üzemeiben. Szocialista és munkabrigá- dok, egyéni versenyzők sorra-rendre jelentik: az év elején tett ígéretüket teljesítették, a pótfelajánlások maradéktalan elvégzésén fáradoznak. A karmester szerepét a kommunisták, a szakszervezeti és KISZ-aktivisták töltik be, akiknek példamutató munkája mágneses erőként hat munkatársaikra. (Nógrád, 1966. november 19.) Szocialista brigádok között Sarlós István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára Nógrád megyébe látogatott. A vendégeket a salgótarjáni, szénmedence határában Géczi János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára fogadta. Részt vett a fogadáson Bíró József, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa. Sarlós István Géczi János társaságában ezután a Nógrádi Szénbányák ménkesi aknaüzemét látogatta meg. A bánya bejáratánál a vendégeket Matúz József, a megyei pártbizottság titkára, Ozsvárt Ferenc, a salgótarjáni járási pártbizottság első titkára. Godó György, a Nógrádi Szénbányák párt- bizottságának titkára, Zsuffa Miklós, a Nógrádi Szénbányák igazgatója üdvözölte. (Nógrád, 1976. november 19.) Rosszabbodott az építőanyag-ellátás A tavaszi hónapokban az építőanyagok széles választéka várta a kislakásépítőket a megye Tüzép-telepein. Igaz, a jó kínálat összefüggésben volt a télidőben felhalmozódott készletekkel is - ám az építtetők az ellátás tartós javulására számítottak. Az utóbbi időben azonban ismét panaszokat hallani az építőanyag-értékesítést illetően. A kínálat megcsappanásához az Észak-magyarországi Tüzép Vállalat intézkedése is hozzájárult, miszerint az eddig december végén szokásos leltárt az idén valamennyi telepen augusztus végén, szeptember elején kellett elvégezni. A készletminimumra való beállás ellátásra gyakorolt hatása közismert, ezen túl például a salgótarjáni telep öt napon át zárva is tartott! (Nógrád, 1986. november 19.) Helytörténet a könyvtárban A salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtárban helyismereti továbbképzésen vettek részt tegnap Nógrád megye városi és községi könyvtárosai. Egyebek mellett megismerkedhettek dr. Bényei Miklós, a Debreceni Megyei Könyvtár tudományos főmunkatársának előadásában a helytörténeti gyűjtemények kialakításának szükségességéről, előadást hallhattak a helyismereti gyűjtőköri szabályzat kialakításáról Oroszné Katona Anna, a megyei könyvtár igazgatóhelyettesének tolmácsolásában. A hely- történeti tevékenység munka- megosztásáról Fehér Miklós, a könyvtár igazgatója beszélt. A délután folyamán a Balassi Bálint Könyvtár helyismereti gyűjteményét tekintették meg Bódi Györgyné dr. vezetésével. (Nógrád Megyei Hírlap, 1996. november 19.) Megváltozott a táj a Mátra lábánál A hasznosi tározó és gátja a Kövicses-patakon A két fotó kereken nyolcvan év eltéréssel készült, a fekete-fehér kép valamivel magasabbról, amit 1932-ben a növényzet még megengedett: ezt a kép előterében látható, majdnem függőleges kis sziklaletörés bizonyítja. A várhegyet az elmúlt évtizedekben benőtte a növényzet, továbbá a Kövicses-patak völgyében is jelentős mértékű erdősítések voltak, főleg lucfenyőt telepítettek. Az másik régi képen az is látható, hogy több mint nyolcvan éve még szinte kopasz volt a hegy, az 1970- es évekig a hasznosi szőlőket és gyümölcsösöket is egészen a várig megművelték a gazdák. Egy apró emlék érdemel még említést: régi pásztóiak tájékoztatása szerint egykor, úgy a '70-es évek végéig a Kövicsesben a vártól felfelé megélt a pettyes hasú, hegyvidékeinken őshonos, sebes pisztráng is. Faragó Zoltán Pásztó egyik városrésze. Hasznos fölé magasodik az azonos nevű vár; a festői fekvésű rom másik neve: Cserter, aminek a jelentéséről nem tudunk semmit. Az feltételezhető, hogy a közelben - Hasznos szomszédjaként - volt esetleg egy Cserter nevű falu is, amiről a vár a nevét kapta. NMH-InF0RMÁCIÓ. Az 1932-ben készült képen jól látni, hogy a Kövicses-patak még szabadon kanyarog a völgy aljában, de Mátrakeresztes felé már villanypóznák sorakoznak mellette. A háttérben jól felismerhető az Ágasvár és az Óvár. Ezeken szintén állt egykor erődítmény, de ma már nyomukat is alig leli a túrázó. A színes képen látható, az 1980-as évekre megépített gát nagy jelentőségű, hiszen Nógrád megye jelentős része innen kapja az ivóvizet. Bányai muflonkert Mátraszelén Fénykorában a Salgótarjáni Kőszénbánya Tröszt úgy működött, mint állam az államban: saját intézményrendszere volt, a bolttól az iskoláig a kórháztól a különböző kategóriákba sorolt szolgálati lakásokig. A tröszt kiterjedt földbirtokokkal, közöttük erdőkkel is rendelkezett Salgótarján környékén, mert a szén kitermelése nagy meny- nyiségű bányafát igényelt. Emellett a vonóerő egy részét is igáslovak biztosították, az állatoknak pedig takarmányt is kellett termeszteni. A bánya Mátraszele határában valamikor az 1920-as, vagy '30-as években muflonkertet alapított ki, amire bizonyára emlékeznek még néhányan az idősek közül Idén tíz éve hunyt el a zagyvarónai Varga Ferenc (1930-2006), aki 35 éven keresztül kutatta a kakukk életét, eredményeiről tanulmányt is megjelentett. Jelen sorok írójának valamikor 2002 táján mesélte el hogy édesapja erdészként a1 bányatrösztnél dolgozott, ő kezelte munkatársaival a Mátraszele mellett kialakított muflonkertet is. Az idő tájt Mátraszelén élt a család. A muflonról tudni kell, hogy tulajdonképpen egy ősi házi juhfajta. A Földközi-tenger szigeteire mintegy nyolcezer éve vitték magukkal a betelepülő emberek a Közel-Keletről - ezt már genetikai vizsgálatok is bebizonyították. A szigeteken a juhok visszavadultak, életképes állományokat alkotva. Később, a 19. században Korzikáról telepítették szét őket szinte egész Európába. Magyarországon először Nyitra vármegyében, Ghymesen, a Károlyi grófok birtokán próbálkoztak a meghonosításával, 1868-69-ben. Miután itt sikerrel jártak, a zempléni Füzérrad- ványba is telepítettek muflonokat, 1901-ben. Ezt a mátrai, parádi honosítás követte, 1923-24-ben - két utóbbi terület is a Károlyiak birtoka volt. Mátraszelére szintén az 1920-as, vagy '30-as években telepítették a muflonokat: Varga Ferenc visszaemlékezése szerint egyrészt fontosabb vendégeket, üzleti partnereket, másrészt a cég vezető munkatársait vadásztatták itt. A muflonkertet, a Pallag (Parlag) nevű területrészen alakították ki, területe 70 hold volt. Az nem derült ki, hogy magyar vagy katasztrális, így a régi kert pontos kiterjedése sem ismert, mérete 30 vagy 40 hektár körül lehetett. Varga Ferenc emlékezete szerint az 1940-es évek elején bővítették a bekerített részt. A területet nagy részt akácos borította, egy árokban pedig forrás fakadt, ez biztosította az állatok ivóvízellátását. Varga Ferenc visszaemlékezése szerint az állatok takarmányának nagy méretű pajtát építettek a muflonkert mellett. Az állatokat részben lombgallyal táplálták, ami megér még egy gondolatot. A tavasz végén, nyáron esedékes erdőtisztítások során, amikor gyérítették a túl sűrűn tenyésző csemetéket, összegyűjtötték a leveles tölgylombokat. Megszárították - ez után sem bámult meg A fotó készítésének időpontja nem ismert, az 1940-es évek elejére tehető. A képen balról a második férfi az elejtő Dufek Pál bányafőtanácsos, a többiek az erdészeti személyzet tagjai. hanem zöld maradt, - és kévébe kötve, száraz helyre tették télire. Varga Ferenc visszaemlékezése szerint a muflonok nagyon szívesen ették ősztől tavaszig. A lombgally mellett vöröshere széna volt a fő táplálékuk. A muflonkertben nem csak vadásztak, hanem volt befogókarém is, ebben folyamatosan etették az állatokat, hogy odaszokjanak. Az élve befogott muflonokat eladták, arról Varga Ferenc nem tudott, hogy kiknek. A legtöbb muflon, ami benn volt, 120 példány körül lehetett. A kert pusztulását a második világháború okozta. Varga Ferenc annak idején elmondta, hogy 1944 decemberének utolsó napjaiban, amikor a front áthaladt, a kertben nem esett kár. Az idő tájt száz muflon lehetett benne. Viszont akkor már sokan jutottak fegyverhez, lőtték a vadat, ami csak eléjük került. Ezektől az orvvadászoktól édesapja féltette a muflonokat, ezért baltával a kert keleti oldalán végig levágták a dróthálót az oszlopokról, és kizavarták az összes muflont a kertből. Faragó z. Szinte napra 75 éve készült a fotó, 1941. november 25-én a mátraszelei muflonkertben. A középen álló férfi az elejtő, a Salgótarjáni Kőszénbánya Tröszt egyik vezető munkatársa, Palla Zoltán főmérnök. A trófeát balról Donászi Ferenc főerdész tartja, jobbról pedig alábbi cikk adatközlője. Varga Ferenc édesapja. A kép jobb szélén álló férfi nevét is tudjuk: Sági Béla erdész. A bal szélen, hátul álló, sapkás férfi a főmérnök sofőrje.
