Nógrád Megyei Hírlap, 2016. október (27. évfolyam, 230-255. szám)
2016-10-15 / 242. szám
FOTÓK: P.TÖTH LÁSZLÓ Sö tétség fényben is... ezredesnek jobban janak, takásukat az elutazott szomszédtól Harold Gor- ringe-től átlopott drága, antik bútorokkal igyekeztek lakályosabbá tenni, s egy Buddha-szoborral ékesíteni. Csakhogy ezt titkolni kell az idő előtt hazatért porcelán- és fajansz- S\LGÓTARJÁNI KÖZMŰVELŐDÉSI szakértő előtt. A kissé lassú ritmusú első felvonás után a „bolondokháza"-hangulat akkor tetőződik, amikor a sötétben napszemüvegben)!) besétál Clea, a szobrász korábbi élettársa - akivel négy évig lakott együtt - is és mivel féltékeny az új hölgyre, mindent meg is tesz annak érdekében, hogy a tervezett házasság Carollal ne valósuljon meg. Tovább kuszálja a helyzetet Schuppanzigh villanyszerelő megjelenése. Az angolul akcentussal beszélő, Németországból - ahol filozófiát tanított - bevándorolt)!) mestert mindenki a vár- va-várt Bambergernek véti, aki azonban a darab legvégén tényleg megérkezik és hamarosan el is NONPROFIT KFT. Andrea Jászai Mari-díjas - mind szövegben mind pedig a mozgásban, táncban - sokszínűén, női rafinériával, élettel teli módon jeleníti meg az utóbbit Marjai Virág játssza nemcsak hisztis, de valamiféle megváltó hajlammal felvértezve. A katonatiszt Melkett ezredes Csernák János alakításában hitelesen szögletes, modorosán kemény, szeretett lányához azonban megértő apaként viszonyul. A szomszédot, Harold Gorringe-t megformáló Albert Péter egyénített személyiség mániákus, tudálékos gyűjtő és mint néhány naA különös történet - amely során a színpadon áramszünet lesz és a szereplők „vakon" tapogatóznak - alapján nem véletlen, hogy a fenti címben a láthatósági viszonyok kaptak nagy hangsúlyt. Annál is inkább, mert az oda kiemelt fogalmaknak szimbolikus értelmük is van... A Zenthe Ferenc Színház a 2016/2017-es évad első bemutatójaként Peter Shaffer „Black Comedy" („Játék a sötétben") című vígjátékét vitte színre. A darabválasztást direkt módon aligha motiválta, hogy az angol író az idén, kilencvenéves koréban hunyt el de végül is tisztelgésnek is betudható az „Equus" és az „Amadeus" - amelyből Milos Forman nyolcszoros Oscar-díjas filmet forgatott - című világszerte ismert drámák szerzője emléke iránt. A „Black Comedy"-t Peter Shaffer 1965-ben írta és három évre rá már megvolt a magyarországi ősbemutató is a Madách Színházban Vámos László rendezésében parádés szereposztásban, olyan nagy formátumú színészegyéniségekkel, mint - mások mellett - Kiss Manyi, Körmendy János, Márkus László, Psota Irén, Vass Éva. A mű azóta sem került le a hazai színpadokról (sem), jelenleg is több társulat tartja műsorén. Salgótarjánban a debreceni színház vendégjátéka révén 1983-ban láthatta először a publikum. Akkor is és most is bebizonyosodott, hogy sokaknak tetszik az úgymond közönségbarát kivételes alaphelyzet, a groteszk szituációkkal, váratlan, komikus fordulatokkal teli cselekmény, a nézők másik része viszont éppen az abszurditástól idegenkedik valamelyest mert kimódoltnak, mesterkéltnek tartja az egyébiránt tagadhatatlanul frappáns írói ötletet. Csizmadia Tibor Jászai Mari-díjas rendező a Baráthy György fordította salgótarjáni változatban igyekszik felülemelkedni ezen a dilemmán és azt bizonyítani, hogy ebben a (vígjátékban bizony többről is szp van. A mindennapinak aligha nevezhető trükkös szituációban ugyanis másként nyilvánulnak meg az emberek, a „láthatatlanság leple" alatt, a fizikai akadályok közepette érthetően hatékonyabb a szó, a párbeszéd szerepe, amelyek nyomén egy darabig büntetlenül érvényesülhetnek a hazugságok, keresetlenül felszínre jönnek a szereplők közti meglehetősen furcsa viszonyok, őszintétlen gondqlatok, viselkedésmódok, sötétnek is joggal nevezhető hajlamok. A rendező tudatosan arra törekedett, hogy a történésekkel egyetemben, mintegy azok nyomán, azok hatására értékeltesse a szereplők igazi énjét, jellemét, s az abban bekövetkező változás folyamatát is. Amikor felmegy a függöny, a színpadon illetve a színházteremben néhány percig valójában vaksötét van, a forgatókönyv szerint azonban normális a világítás. Ez azért van így, hogy amikor a zárlatos biztosíték az egész épületben áramszünetet okoz, akkor lehessen váltani, azaz villanyt gyújtani, ami a szereplőknek jelent sötétet, a közönség azonban innentől kezdve értelemszerűen mindent láthat és sok mindent megtudhat a darab szüntelenül a bútorokba és egymásba - de nemcsak fizikai értelemben- botló hőseiről Mindenekelőtt Brinds- ley Milter szobrászművészről és újdonsült párjáról Carol Melkettről akik egy George Bamberger nevű dúsgazdag embert várnak, a műgyűjtő milliomostól remélve anyagi helyzetük stabilizálódását. Hogy a vendégnek, illetve Carol apjának, Melkett gyón finom gesztusából kiderül: vonzódik saját neméhez. Miss Furnival szerepét a rendező Kovács Vandára osztotta, aki szépen építi fel a figurát. A kevés örömet megélt, sajnálatra méltó, kotnyeles, zsémbes vénkisasszonynak mindenről van - az alkoholhatástól néha felettébb harsány - kommentáló véleménye. De akkor is magára vonja a figyelmet ha csak ott van a színen. A végkifejlet szempontjából nagyon fontos funkciója van a fentebb már említett villanyszerelőnek Rácz János alakításában. Ezúttal hálátlan szerep jutott Erdélyi Gábornak, aki a nagyothalló, elegánsan öltözött - öltöztetett - Bamberger néhány mondata kedvéért kénytelen két órán át készenlétben lenni. Igényes munkát végzett a látványtervező Bobor Ágnes, akinek mobilizálható díszletei jól szolgálják a sötétben illetve a hazugságok útvesztőiben téblábolást A ruhák, ha úgy tetszik utalnak a múlt század hatvanas éveire, de tekinthetők akár kortalannak is. Mint ahogyan a sztori maga is. A vígjátékok általában happy end-del fejeződnek be. De itt mi a boldog vég? Ja, megjavul az áramszolgáltatás... CsongrádyBéla Az ezredes (jobbrólaz első, Csernák János) aggódik a lánya sorsáért (balról a második, Marjai Virág) tűnik(?) a „süllyesztőben", a lakás pincéjében... A szinte végig színen lévő főszereplő szobrászt Nagy Péter Pál - aki nyilván a rendező engedélyével némi saját „zenét", a színészek által közösen produkált ritmikus hangzást is „csempész" a produkcióba - személyesíti meg. A balfácán karakterű Brian valójában nem ura saját érzelmeinek, tetteinek és egyre kínosabb szituációkba keveredik. Mondhatni nevetségesebb, egyszersmind vagányabb figura annál, mint ahogyan a színész értelmezi. Brian ebben a felfogásban túlzottan entellektüel, aki kétségbeesve hazudozik, igyekszik eltüntetni a bútorlopás nyomait és távol tartani egymástól ex- illetve az új kedvesét Az előbbit Bozó * t Két szomszéd (H. Gorringe, Albert Péter) és (Miss Furmival; Kovács Vanda) is belekeveredik az eseményekbe «
