Nógrád Megyei Hírlap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

2016-09-17 / 218. szám

2016. szeptember., 17. szombat «i*»’ 'if/ß* Névsorolvasás (6): Csizmadia Tibor Ha ősz, akkor iskolakezdés és persze becsengetés a színházi évadra is. Nincs ez másként Salgótarjánban sem, hova­tovább öt évtizede. 2012 óta azonban minőségi változás következett be e fo­lyamatban, hiszen a József Attila Műve­lődési Központ nemcsak vendégegyüt­tesek előtt tárja szélesre kapuit, hanem helyet biztosít a helyi - e héttől immár fesztiváldíjas - Zenthe Ferenc Színháznak is a saját bemutatókra való felkészülésre. így történt ez az elmúlt napokban is, amikor a társulat elkezdte a próbákat Peter Shaffer an­gol író Black Comedy című vígjátékának október 9-i, vasárnapi premierjére. A darabot Csizmadia Tibor, a Színház- és Filmművészeti Egyetem Színházi Intézeté­nek vezetője rendezi. A Já­szai Mari-díjas alkotót, mint a Zenthe Ferenc Színház új közreműködőjét - lapunk hagyományos Névsorolvasás című sorozatában - az alábbiakban mutatjuk be. Csizmadia Tibor 1953. június 7-én szü­letett Budapesten. A családi tradíció - a re­áliák, a természettudományok iránti vonza­lom - rá is hatással volt nem véletlen, hogy Esztergomban vegyipari gépészeti techni­kumban végezte a középiskolát Közben azonban tizenhat éves korától - mintegy hobbiból - az Egyetemi Színpad stúdiójába is járt s remek emberekkel dolgozott együtt. Életre szóló élményekkel - például Mensá­ros László versműsoraival, Latinovits Zoltán estjeivel Jancsó-filmek bemutatóival-gaz­dagodott s jócskán belekóstolt a színját­szásba is. Sőt Kardos Ferenc Petőfi '73 című filmjében Vasvári Pált játszotta. Az érettségi évében 1971-ben, a Népművelési Intézet szervezésében letett egy amatőr rendezői vizsgát is. Néhány évig tanult szakmájában dolgozott különböző cégek­nél majd felvételt nyert az ELTE-re: egyedüli(l) hallgató­ja volt a népművelés-fizika szakpárosításnak. Rengeteget járt színházba, sok barátja volt ebből a körből s több al­kalommal az Egyetemi Szín­paddal a wroclawi fesztiválra is kijutott. Mindezen hatások következményeként egy vá­ratlan fordulattal jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakára. Nem volt vesztenivalója, nem görcsölt, talán ezért is sikerült elsőre bekerülnie. Megpró­bálta párhuzamosan végezni az egyetemi és főiskolai tanulmányokat, de sajnálatá­ra - minthogy mind a bölcsészkaron, mint a TTK-n kiváló tanárai voltak - az ELTE-t a negyedik évben kénytelen volt odahagy­ni. A színművészetin Vámos László volt az osztályfőnöke, mesterének tudhatta Horvai Istvánt s mások mellett olyan szaktekin­télyektől tanulhatott mint Hegedűs Géza, Lengyel György, Nádasdy Kálmán, Petrovics Emit Ungvári Tamás, Várkonyi Zoltán. A dip­lomarendezése 1983-ban Fejes Endre Vonó Ignác című drámája volt, de már utolsó éves lítri korában '82 őszén gyakorlatos rendezőként tette le a névjegyét Szolnokon, ahová Paál István hívta, hogy a stúdióban rendezze meg IC Sternheim Kazetta című darabját. A szolnoki néhány rendezői, főrendezői évet úgynevezett „szabadúszás" követte. Dol­gozott Miskolcon, Nyíregyházán - ott nagy sikerrel vitte színre Molnár Ferenc Játék a kastélyban című vígjátékát - és a főváros­ban több helyütt. 1991-ben egyik alapí­tója, művészeti vezetője volt a Budapesti Kamaraszínháznak. Az ott töltött öt évben megrendezte például Pasolini „Mámor"-át, Sztrugackij-Tarkovszkij „Starker"-ét, B. Brecht „Koldusoperá"-ját, amelyet a kiscelli teplomban is játszottak. Csizmadia Tibor két cikluson át - 2001- től 2011-ig - volt igazgató főrendezője az Egri Gárdonyi Géza Színháznak. Úgy véli, hogy ebben az évtizedben sikerült az egri társulatot bekapcsolni az országos vérkerin­gésbe, de ez az időszak a közösségteremtés szempontjából is. fontos volt, nem is beszél­ve a közfigyelmet kiváltott általa rendezett előadásokróL Ilyen volt többek között a klasszikusok sorában W. Goethe „Faust"-ja, H. Ibsen „Peer Gynt"-je, G. Marquez „Száz év magány"-a, M. Bulgakov „Mester és Mar- garitá"-ja, a zenés darabok közül J. Kander „Chigago"-ja, a kortárs szerzők közül pedig Márton László drámatrilógiája-A nagyratö- rő, Az állhatatlan és A törött nádszál - is az emlékezetes produkciók közé sorolható. Az akkori egri társulatból sokan manapság is figyelemre érdemes módon vannak jelen a kulturális közéletben. Csizmadia Tibor 2007-től 2015-ig el­nöke volt a Magyar Színházi Társaságnak ji/in/ij és fejtett ki szakmai érdekvé­delmi munkát. Sajátos és jeleni tős fejezete pálya­képének a színművé-*! szeti egyetemhez fűződ# kapcsolata. 2001 óta oktat az* intézményben-jelenleg is van heti tizenkét órája-2014 óta pedig vezetője az egyetemen belüli Színházmű­vészeti Intézetnek, amely az új szervezeti struktúrában mintegy karként működik a színész- és rendezőképzés terén. Salgótarjánba - ahol a felesége, a szintén Jászai Mari-díjas színésznő, Bozó Andrea több sikeres előadás főszereplője volt az elmúlt évek során - Susán Ferenc a Zenthe Ferenc Színház főrendezője hívta meg, akit tanított is évekkel ezelőtt. Úgy érezte: most jött el az ideje a közös munkának. Azért vá­lasztotta a „Black Comedy"-t, mert úgymond közönségbarát kellemes szórakozás nyújt, ugyanakkor mélyebb tartalmi mondandót is hordoz, s a négyéves múltú Zenthe Ferenc Színháznak ilyenekre van most szüksége. Jelenleg a próbafolyamat közepén járnak, biztató, ahogyan a rendező által kiválasztott színészek egyre jobban ráhangolódnak az előadás hangulatára, stílusára. Csizmadia Tibor egyénként is mindig szí­vesen jön Salgótarjánba, mert szép gyermek­kori emlékek fűzik a városhoz. Nagybátyja, Csizmadia Géza a megyei napilap elismert újságírója, felesége pedig a színháznak otthont adó József Attila Művelődési Köz­pont munkatársa volt... CsongrádyBéla „Évi rendes" társasági tárlat Orbán György János, Szenográdiné.Végh Erzsébet és Nagy Mónika az asztaltársaságilkiállítás megnyitóján ■ ----- : ;• ■" ' 1 ' A minap újra megnyílt a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban az ugyancsak a köl­tő nevét viselő asztaltársaság „évi rendes" kiállítása, amely 1989 óta gyakorlatilag fo­lyamatosnak tekinthető. Többek között ezt hangsúlyozta a vendéglátó intézmény igaz­gatóhelyettese, Nagy Mónika is köszöntőbe­szédében. Egyszersmind vázlatosan felidéz­te az asztaltársaság történetét, amelynek az előzményei nyolcvan évvel korábbra, 1936-ra vezethetők vissza, amikor is Förster Kálmán polgármester támogatásával né­hány képzőművész és irodalmár létrehozta a Balassa Társaságot a célból, hogy szellemi műhelyként inspirálja az alkotómunkát. Az eredeti táraság néhány év után beszüntette működését, de évtizedekkel később, más kö­rülmények között, de hason­ló küldetéssel Balassi Bálint Asztaltársaság elnevezéssel újjászületett. Alakuló ülésü­ket 1988. december 16-án tartották, az első foglalkozás­ra 1989. január 27-én került sor a megyei könyvtárban, ahová azóta is szorosan kö­tődik, s amely a Bóna Kovács Károly Galériában otthont ad az 1998-tól Orbán György János elnökletével működő társaság rendszeres bemu­tatkozásainak. A kiállítás megnyitására a Szécsényben élő Szen- ográdiné Végh Erzsébet nyugalmazott tanárnő vállalkozott, aki fes­tőművészként maga is évek óta aktív tagja a társaságnak s több kollégájával egyetem­ben ugyancsak hosszú idő óta részese a nyári zománcművészeti alkotótáboroknak. Nem véletlen, hogy ez a műfaj az egyik jel­lemzője a jelenlegi tárlatnak is. Sz. Végh Erzsébet kiemelte, hogy a társaságnak sal­gótarjáni, vagy a városhoz kötődő, magukat grafikában, festészetben, - a már említett - zománcban, fotóban kifejező alkotók tömö­rülnek. Sokféle téma és technika is jelen van a kiállított művek között. Találkozni figurális és nonfiguratív, gépi és sza­badkézi, naturális és elvo­natkoztatott alkotással, port­rékkal, tájképekkel, egyszínű és sokszínű munkákkal. Az a kérdés, hogy képzett valaki, vagy „csak" az önkifejezés vágya hajtja, a művészet sze- retete készteti alkotásra - Sz. Végh Erzsébet szerint - ke­vésbé fontos. Ugyanis a kez­dőből nemcsak művészetszerető, értő em­ber, hanem akár hivatásos művész is válhat. Salgótarjánban is sokan kezdték amatőr­ként olyanok, akik ma (képző)művészeti tagsággal rendelkező, elismert emberek. A tehetség azonban nem érvényesülhet tudás nélkül, a tudás pedig nem lehet meg talen­tum nélkül. Persze egyénenként változik az alkotók látás- és kifejezésmódja, ízlése, a művészetekhez való viszonya is. Vannak, akik annyira egyediek, hogy stílusuk alapján rögtön felismerhetők, s vannak olyanok is, akik tudatosan változnak, kipróbálják hatá­raikat, gyakran megújulnak. Az érvényesü­léshez hozzájárul a neveltetés, az ifjúkor, a környezet, befolyásolhatják az anyagi lehe­tőségek, s szerepet játszhat benne a szeren­cse is. Sokan gyermekeik önállósulása után tudnak saját önképzésükkel foglalkozni. Bár ki-ki ilyen-olyan időközökben önállóan is bemutatkozik, szükség van az ilyen típusú, együttes megjelenésre is, mert erősíti a tár­sasághoz való tartozás élményét, érzését, módot nyújt az összehasonlításra. Az ember közösségi lény, a nyitottság új élményeket, tapasztalatokat, barátokat hoz és ez inspi­rációt jelent az alkotómunka folyamatában is. A közönség részéről pedig abban áll a csoportos kiállítás vonzereje, hogy min­denki talál ízlésének megfelelő alkotást- mondta Sz. Végh Erzsébet úgymond a tár­lat általános jellemzőiként, majd - ritkán tapasztalható módon, 'részletes alapos­sággal egyenként - szakmailag elemezte több mint húsz kiállítótérsa munkáit ás ekképpen ajánlotta azokat az érdeklődők figyelmébe. Cs.B. «»iái« wuattimt "v > , >í Mélyülő barátság A jövő hónapban lesz éppen két esztendeje, hogy Baglyasal- ja Barátainak Köre képviselői - őseik emlékének felkutatása céljából - felkeresték a szlová­kiai - döntő többségében - ma­gyarlakta Almágy községet. A kapcsolatfelvételből igen gyorsan nemcsak jó ismeretség hanem barátság is kialakult, amelynek megannyi tanújele tapasztalható. A kölcsönös prog­ramok közé sorolható a salgó­tarjáni küldöttség minapi láto­gatása is az almágyi falunapon. Salgótarján Megyei Jogú Város részéről elfogadta a meghívást Dániel Zoltán alpolgármester és Homoga László, a városrész önkormányzati képviselője is. A városi vezetők ajándékot adtak át a „Mesterségünk címere" el­nevezésű, második alkalommal megrendezett hagyományőrző gyermekfesztivál négy tehet­séges helybéli szereplőjének: Agócs Emesének, Agócs Eszter­nek, Deák Dánielnek és Tóth Ni­kolettának. Baglyasalja Barátai­nak Köre - amelynek éléről több mint másfél évtizedes sikeres, eredményes tevékenység után kérte felmentését Báti Jánosné elnök - a közelmúltban tartott közgyűlésen megválasztott új vezérkarral - jelesül Kovács Lászlóné elnökkel, Három Bélá- né alelnökkel és Turcsányi Attila titkárral—is képviseltette magát. A salgótarjáni vendégeket a házigazdák - élükön a község polgármesterével, Agócs Gyu­lával és a Csemadok helyi szer­vezetének elnökével, Agócs Ildikóval - nagyon szívélyesen fogadták és invitálták a sok­színű - felnőtteknek és gyer­mekeknek szóló - program, valamint a kiállítók, árusok portékáinak megtekintésére. S őszintén szólva gasztronó- mai élvezetekben sem volt hi­ány. Ennél fontosabb azonban, hogy újbóli találkozás lehe­tőséget adott a két település képviselőinek arra, hogy gon­dolkodjanak, szót váltsanak az együttműködés további le­hetőségeiről, minthogy abban teljes volt az egyetértés: ez a kapcsolat érdemes a folytatás­ra, elmélyítésre... - csébé ­Daniel Zoltán, ^ Salgótarján Megyei Jogú Város * gMfcfV ’V» • alpolgámestere ajándékot ad át egy almágyi szereplőnek. BáíraftHornogabászló"—**"■ VíSIÉSS' : : / • ?í> önkormányzátilképviselő.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom