Nógrád Megyei Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 152-177. szám)
2016-07-23 / 171. szám
2016. JÚLIUS 23., SZOMBAT Műfajok randevúja <Verényi ßnna képei A művésztanár egyik kedvenc témája a faábrázolás A cím többértelmű: egyrészt arra vonatkozik, hogy a kiállító, a Szurdokpüspökiből érkezett Perényi Anna művésztanár képei eleve sokszínűek műfajilag, másrészt arra utal, hogy a megnyitóünnepség keretében hagyományosan a zene és az irodalom is jelen volt: a szlovákiai Almágyon élő és a ceredi iskolában tanító Foglár Gábor ugyanis nyitányként Dsida Jenő Merre száll? című versének megzenésített változatát énekelte el önmaga gitárkíséretével. Az idén húszéves Baglyasalja Barátainak Köre Perényi Anna meghívásával immár az ötven- kettedik kiállítást rendezte az idősek otthonában működő Baglyaskő Galériában. A házigazda intézmény nevében Holecz Istvánná igazgató köszöntötte a megjelenteket, majd Farkas Attila Pásztó város alpolgármestere kapott szót, de nem elsősorban tisztségviselői minőségében, hanem úgy, mint Perényi Anna negyven évvel ezelőtti általános iskolai tanítványa. Az egykori kisdiák ihletett szavakkal emlékezett meg a „tanító néninek” nevezett rajz-biológia szakos tanárnővel - akinek nagy szerepe volt abban, hogy a későbbiekben középiskolai tanári diplomát szerzett - közös élményeikről. A kiállítást az alkotótárs, jó barát Losonczy Ildikó festőművész ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Felidézte megismerkedésüket, amely a József Attila Művelődési Központ által többek között Nagymezőn, Bánkon szervezett amatőr művészeti táborok időszakába vezethetők vis- ä sza. Olyan mű- = vészek egyen-1 gették kezdő f lépéseiket mint “■ például Földi Péter, Hibó Tamás, Iványi Ödön Salgótar- j á n b ó 1 , Csemniczky Zoltán Balassagyarmatról vagy Ásztay Csaba a fővárosból. Perényi Anna a megyén kívül Mártélyban, Tokajban és máshol is részt vett hasonló táborokban és a tanulást, a tapasztalatszerzést, kísérletezést a mai napig folytatja. Ugyancsak együtt dolgoznak már sok éve a tűzhelygyár zománcművészeti Perényi Anna, a Baglyaskő Galéria 52. kiállításának vendége alkotótáborában. Losonczy Ildikó is Perényi Anna alkotásainak mind tartalmi, mind formai sokszínűségét hangsúlyozta, illetve konkrét alkotások - például Vonulatok, Feszültség, Váci áttűné- sek, Nagy László és Csohány Kálmán emlékét megörökítő illetve a őo/íó/f-szerzemények ihlette művek - említésével igazolta is. Ugyanakkor azt is kiemelte, hogy minden képzőművészeti műfajnak, kivált a grafikának - amiből a legtöbb van ezen a kiállításon - végső soron a rajz az alapja. Perényi Anna kedvenc motívuma a fa, amelyet sokféle, emberi gesztusokkal is felruházott változatban örökít meg. BátiJánosné, Baglyasalja Barátainak Köre elnöke emléklapot nyújtott át a vendég- művésznek, aki megköszönte a meghívást, a kiállítás lehetőségét és a méltató szavakat Farkas Attilának illetve Losonczy Ildikónak. A megnyitó programja - a jó ideje immár hagyományos - hangszerbemutatóval ért véget. Szilasi András kérdéseire válaszolva Foglár Gábor az úgymond pengetős hangszerek múltjával, titkaival ismertette meg a jelenlévőket és egy 17. századi költő, Madách Gáspár versét a saját maga által készített ko- bozon szólaltatott meg. Cs. B. Kettős folklórjubileum Bánk. Jelentős évfordulókhoz érkeztek a községhez kötődő nemzetiségi folklórünnepek. Ugyanis a Magyarországi Szlovákok Szövetsége és a Nógrád Megyei Szlovák Nemzetiségi Ön- kormányzat július utolsó hétvégéjén rendezi meg az ötvenedik Nógrád megyei nemzetiségi találkozót és a magyarországi szlovákok huszadik országos folklórfesztiválját A program védnöke Áder János Magyarország államfője, valamint Andrej Kiska szlovák köztársasági elnök. Társszervezők: Bánk Község Önkormányzata, Bánki Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat, Nógrád- Hevesi Szlovákok Egyesülete, Magyarországi Szlovákok Kulturális Intézete Vanyarci Regionális Központ. Támogatók: a Magyarországi Szlovákok Szövet- sége Közhasznú Alapítvány és az Emberi Erőforrások Minisztériuma. A jubileumi rendezvénysorozat július 30-án, szombaton 17.30 órakor a Gyerünk játszani! című műsorblokkal kezdődik. A víziszínpadon magyarországi, szlovákiai és lengyelországi népzenei együttesek, gyermek- folklórcsoportok lépnek fel. A táncház kezdete 19 óra. Július 31-én, vasárnap 15 órakor 50 éve közösen az élet útján címmel tartják a folklór istentiszteletet a helyi evangélikus templomban. Közreműködik a Dobrona hagyományőrző csoport (Dobrá Niva). 16.45 órától kerül sor a Lakodalom című gálaműsorra a magyarországi szlovák és szlovákiai szereplők közreműködésével. A hagyományőrző csoportok sorában fellépnek Ecser, Püspökhatvan, Kerepes, Ácsa, Vanyarc, Bánk, Nógrád és Detva képviselői. A népdalkörök kategóriájában Piliscsév, Pilisszántó, Pilisszentkereszt, Telekgerendás és Vanyarc dalosai mutatják be tudásukat. A néptáncegyüttesek Komlós-Tótkomlósról, Detváról (Podpol'anec) és Mihálygergéről (Ipoly) érkeznek. A következő zenekarok lépnek színpadra: Tücsök (Mihálygerge), Csibaj Banda (Ácsa), Datelinka (Detva), Smyki (Lengyelország), Kóborzengő. Szólista: Szőke Sándor ci- terás. A forgatókönyvet dr. Anna Ostrihonová és Jurij Matias készítette. 19.45 órai kezdettel a Leghűségesebb vendégeink címmel az Ipoly néptánccsoport és a Tücsök népzenei együttes (Mihálygerge) illetve a Podpol'anec (Detva) szórakoztatja a közönséget. ★ * Sajgót*jálLMintegy a bánki rendezvények előestéjének is felfogható a július 29-én pénteken rendezendő XII. Tarjáni Szlovák és Folknap Salgótarján Megyei Jogú Város Szlovák Nemzetiségi Önkormányzata rendezésében. A megnyitót 18 órakora Fő téren Fekete Zsolt, a megyeszékhely polgármestere és dr. Egyed Ferdinand, a városi szlovák nemzetiségi önkormányzat elnöke tartja. 18.15 órakor a Karancs Oldboys zenekar mutatkozik be. 18.35 órakor Szőke Sándor és a mihálygergei citera- zenekar ad műsort 18.45 órától lép fel a a szintén mihálygergei Ipoly nép-táncegyüttes és a Tücsök zenekar. 19.15 órakor a Smyki lengyel népzenei együttes lép színre. 19.45 órakor az acsai Csibaj Banda gondoskodik a jó hangulatról. A szlovák és folknapot 20.45 órától a Nógrád Táncegyüttes műsora zárja. A szlovák konyhai különlegességeket a sámsonházaiak kínálják. A rendezvényt a helyi szlovák nemzetiségi önkormányzat, Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Magyarországi Szlovákok Szövetsége Közhasznú Alapítvány, a Magyarországi Szlovák Kulturális Intézet Vanyarci Regionális Központ Észak-Kelet Pro Coop Zrt. támogatja. Pikáns témájú helytörténet Érdekes lenne egy felmérést végezni, hogy a salgótarjániak számára mit jelent a Karancs utca 35. házszám. Minden bizonynyal kevesen válaszolnák rá, hogy ott működött egykoron a település utolsó, hivatalosan működtetett nyilvános- vagy ha úgy tetszik bordélyháza, közkeletű szóval kuplerája. S azt sem sokan tudják, hogy a közelmúltban ezzel a címmel jelent meg Póczos Sándor hetvenoldalas kis kötete, amelyik ennélfogva értelemszerűen a prostitúcióval foglalkozik. Kétségtelen: pikáns, szokatlan, sőt talán egy kicsit merész vállalkozásnak is bizonyult a szerző részéről e kutatásba belefogni, 2011-ben a Nagy Iván honismereti pályázatra benyújtani, most pedig könyvformátumban megjelentetni dolgozatát. Pedig ez a terület éppúgy része az életnek, a társadalmiságnak, mint bármely másik szelete, vetülete. Teljes mértékben igaza van dr. Fancsik János nyugalmazott főorvosnak, aki az ajánlásban a következőképpen fogalmazott: Maga a téma csak látszólagos periférikus társadalmi jelenség. Valójában azonban, hol nyilvánosan, hol lappangva, végigkíséri az emberiség történetét. Ma is érintett általa a világ valamennyi országa, hazánkat, városunkat is beleértve. A nagyvárosok türelmi zónái, az autóutak pihenőhelyei, a leánykereskedelem burjánzása, az interneten kialakult kapcsolatrendszerek csak a probléma jéghegyének csúcsai. A mai részleteket talán majd a jövő helytörténészei tárják fel az utódok előtt. ” Póczos Sándor azonban itt él s most foglalkozik a település - amely mint közismert 1922 óta város - múltjával. Igazi lokál- patrióta módjára gyűjt sok mindent - különféle dokumentumokat, főként képeslapokat - s publikál különböző tematikájú - például a helyi országzász- ló(k) történetével kapcsolatos - tanulmányokat, s egyik aktív részese, képviselője a hagyományok feltárásának, ápolásnak. Szemlélődése, kutakodásai során akadt a prostitúció témájára, amellyel -úgymond járulékosan. a „munkásjóléti” intézményekkel összefüggésben - dr. Szvircsek Ferenc 1984-ben a Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyvében foglalkozott, kitérve a törvényi szabályozásra, illetve a több szempontból is elgondolkodtató politikai háttérre. Póczos Sándor is támaszkodott levéltári adatokra és egyéb írott forrásokra, de a dokumentált adatok mellett, helyett sokkal inkább előtérbe helyezte az úgynevezett oral history (interjúk keretében, szóban elmondott visszaemlékezések) műfajára. Ezt annál is inkább megtehette, mert menet közben derült ki, hogy a közvetett, hallomás útján szerzett ismereteken túl viszonylag sokan rendelkeznek közvetlen információkkal is. A könyv elején a szerző a történeti előzményeket vázolja fel Babilonig, Egyiptomig, a zsidó kultúra kezdetéig, az ókori görögök és rómaiak szokásrend- szeréig visszatekintve. A kereszténység terjedése, megerősödése sem volt képes a prostitúciót megszüntetni, a 16-17-i századi európai szifiliszjárvány azonban mérsékelte valamelyest. Tipikus formája a kocsmai prostitúció volt, amelynek egészségügyi kockázataival Salgótarjánban először 1875-ben foglalkozott a nagyközségi képviselő-testület közgyűlése. A későbbiek során számos polgármesteri illetve rendőrségi iratnak volt témája a prostitúció. A Karancs utcai ikonikus helyszínre lányosházra, örömtanyára, kupira - 1925-től találni hivatalos utalásokat, míg az első - a tulajdonosokra, az ingatlan belső elrendeződésére, felszereltségére, a ház látogathatóságára, forgalmára, működésére, rendjére, orvosi ellenőrzöttségére, a kéj nők mibenlétére, anyagi helyzetére, magatartására, a tarifákra vonatkozó emlékezések a '30-as évek végéig vezethetők vissza. Mint a következő fejezetből kiderül, a Karancs utcai műintézet a háború után fokozatosan hanyatlott, egy bizonyos vélekedés szerint végleg 1955-ben politikai döntés nyomán zárta be a kapuit. A Karancs utcán kívül más lehetőségei, helyszínei is akadtak a városban e szolgáltatásnak, például a Pécskő utcai fürdőben, a Nemzeti Szállóban, a Menház - ma Arany János - úti kocsma szobáiban. S foglalkoztattak kasszírnőket más szórakozó-, szobáztató helyeken is - fejtette ki Póczos Sándor írása újabb részében. Az utószóban Habonyi Zoltán, a Palócfóld egészségének történetéből című könyvének megállapítását - amely szerint „a szociális nyomorúság mellett a kor nem volt mentes az erkölcsi nyomorúságtól sem” - kiegészíti többek között azzal, hogy tisztán kell látni az üzleti háttér motivációs erejét is. Ugyanitt utal a szerző arra is, hogy a kutatás során alig tudott felmutatni lényeges kiegészítőket s igencsak hiányos a képi dokumentáció is. Ennek ellenére néhány izgalmas, érdekes fotó mégiscsak bekerült a mellékletbe. S, hogy mennyire aktuális ez az könyv -túl a helytörténeti értékén - bizonyítják azok a statisztikai adatok - amelyeket egy országos napilap hasábjairól idéz Póczos Sándor - nem is olyan régen, 2015 májusában láttak napvilágot: „...az örömlányok a számítások alapján évente 210 millárd forintot hoznak, ez a GDP 0,5 százaléka." Végigolvasva a Polar Stúdió Kft. által Salgótarján Megyei Jogú Város támogatásával napvilágot látott új kötetet, abban is egyet kell érteni Fancsik János ajánló soraival, hogy: „...külön érdeme a feldolgozásnak, hogy az olvasmányosság, a humor megtartása mellett sem esik a szerző a bulvár stílus csapdájába. Mindvégig szem előtt és tiszteletben tartja a személyiségi jogokat és kikerüli az obszcenitásokat. ” Az olvasmányélmények különös összeesésének tetszik, hogy a Palócföld című folyóirat minap megjelent idei első számában dr. Bódi Zsuzsanna történész a salgótarjáni házicselédek és alkalmazóik (1920-1944) - A deviáns viselkedésformák és a házicselédség című helytörténeti tanulmányának is egyik fejezetét éppen a prostitúció képezi. Ebben olvashatók az alábbiak: „A legális prostituáltak harmada, az alkalmi prostituáltaknak viszont a féle volt korábban vagy ezzel egyidejűleg cseléd. Kapott szállást, ételt, ajándékokat, vagyis nem nyomor- gott. Ugyanakkor állásának kötöttsége, a kiszolgáltatottság, a rossz bánásmód a szabadság iránti vágy gyakran erre az útra térítette... ” Csongrády Béla PÓCZOS SÁNDOR SALGÓTARJÁN, KARANCS UTCA 35. A salgótarjáni prostitúció áttekintő története A tizenhat éven felülieknek szánt kurióz tartalmú új kiadvány címlapja
