Nógrád Megyei Hírlap, 2016. április (27. évfolyam, 75-100. szám)
2016-04-30 / 100. szám
Szívmelengető látlelet a Városról „Fancsik János könyve tehát „ügy”, sikerügy, a maga nemében... Egyenletes színvonalú művészeti alkotás született, amely nem utolsósorban nekünk lokál- patriótáknak szívmelengető sikerélmény, az idelátogatóknak lencsével felfestett turistajelző, ez a haza egy darabja” - írta Czinke Ferenc festőművész lassan harminc évvel ezelőtt, a Palócfóld 1988/4-es számában Fancsik János „Vallomások a Karancs-Medves vidékéről” című fotóalbumáról. És most, amikor napvilágot látott Fancsik János helytörténeti emlékirata a „Rokkantteleptől a Vásártérig” címmel, a fent idézett elismerő szavak, szép jelzők közül jó néhány érvényes az újdonsült kötetre is, amelyet a MNL Nógrád Megyei Levéltára jóvoltából látott napvilágot. „Visszaemlékezéseket általában azok szoktak írni, akik az átlagostól eltérő, kalandos, vagy nagyívű élet- utat járnak be. Az olvasó számára ezek kínálnak lebilincselő élményeket, új ismereteket és esetleg még követendő életpéldákat is. Az én visszaemlékezéseim ilyesmit nem tartalmaznak. Mindössze egy átlagos salgótarjáni polgár életútján keresztül szerettem volna bemutatni szülővárosom történetének néhány eseményét, megörökíteni lakói egy részének hétköznapjait, jellegzetes egyéniségeit, városrészeit és kissé részletesebb betekintést nyújtani a város csaknem minden lakosát érintő és érdeklő kórház sajátos világába” - írja Fancsik János könyve epilógusában. S természetesen maga a mű a leghitelesebb tanúja annak, hogy a szerző törekvése maximálisan sikerült, de ezt igazolja a minapi könyvbemutató is, amelynek a kiadó, a nemrégiben kibővült, megújult levéltár adott otthont Ady Endre úti - hajdani kórházi - épületében. Éppen ott, ahol a pécsi egyetemen végzett Fancsik János 1956-ban ifjú orvosként dolgozni kezdett... A megjelenteket az intézmény igazgatója, Gusztiné dr. Toronyi Judit üdvözölte, megköszönte kollégái - Sebestyén Kálmán és Hemádiné Bakos Marianna - munkáját, akik hozzájárultak a kötet gondozásához, nyomdai előkészítéséhez, majd fő vonalakban ismertette dr. Fancsik János nyugalmazott főorvos, kórházigazgató életútját, pályaképét. Dr. Fülöp Tamás, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgató-helyettese köszöntőjében elmondta, hogy sokrétű tevékenységükben fontos helyet szánnak olyan helytörténeti jelentőségű kiadványok életre hívásának, mint Fancsik János könyve. Ezeknek ugyanis nélkülözhetetlen szerepük van a lokális identitás- tudat megerősítésében, a közösségformálásban, de forrásanyagként is számon tartandók. Fülöp Tamás gratulált az írónak, „segítőinek” és kifejezte abbéli reményét, hogy sokan fogják olvasni, sokaknak fogja elnyerni a tetszését. komolyan foglalkozzon az elmúlt évtizedek krónikájának megörökítésével, dr. Horváth István egykori múzeumigazgató adta számára, mondván, hogy ezzel a tevékenységével értékeket ment. Az ösztönzés hatására még nagyobb hévvel ült neki a munkának, s azt tapasztalta, hogy a leírt gondolatok újabbakat szültek. Az évek során elkészült egy-egy hosszabb A könybemutatón sokan voltak jelen és kértek dedlkációt is a szerzőtől Ez minden bizonnyal így lesz, hiszen már a bemutatón is feltűnően nagy számban jelentek meg érdeklődők. Ez mindenekelőtt a szerző iránti tisztelet jeleként értelmezhető, de nyilvánvalóan szólt a témának - a városi múlt felidézésének - is. Fancsik János - többek között - elmondta: abban, hogy érdeklődése túlnőtt a szakmán, az orvosi hivatás gyakorlásán, nagy szerepe volt édesanyjának, aki annak idején sokat mesélt az átélt évekről, a családi vonatkozásokról. A későbbiekben figyelemmel forgatta Vertich József (az acélgyári Petőfi színjátszók legendás rendezője: a szerk.) és mások visszaemlékező írásait, de a döntő lökést, hogy ő maga is fejezetet benyújtotta a Nagy Iván hon ismereti pályázatra, így azok bekerültek a múzeum gyűjteményébe. Sokáig azonban nem lehetett tudni, hogy mi lesz a sorsa a befejezett emlékiratnak, aztán egyszer csak a levéltár felvetette a könyvformátumú kiadás lehetőségét, aminek Fancsik János természetesen nagyon örült és helytörténeti emlékeit családjának és a salgótarjániaknak ajánlotta... S, hogy konkrétan miről is szól e kötet, azt a szerző úgymond képes tartalomjegyzékkel kívánta érzékeltetni, azaz kivetített néhány tucatot a könyvbe is bekerült sok-sok fotóból. Mellékletként zárja le az írásokat a Festmények a városról című rész, ami a szerző feleségének, F. Csaba Máriának az alkotásaiból nyújt igényes válogatást. Ami pedig a valóságos tartalomjegyzéket illeti, abból kiviláglik, hogy a több mint háromszáz oldal hat fejezetet ölel fel. Ezek címei önmagukért beszélnek: Családgyökerek és oldalágak, Rokkanttelepi évek, Diákkor, Az orvosi pályán, A politika és a közélet mezsgyéjén, Otthonaink a városban. Az olvasás okozta élmény megerősíti dr. Szvircsek Ferenc történész által a kötet hátsó borítóján megfogalmazottakat: „Dr. Fancsik János nem hivatásszerűen foglalkozik történeti kutatómunkával, mégis olyan hiteles képet festett életpályájának felvázolásával, mely túlmutat a hagyományos életrajzíráson... Az elmúlt évtizedek képét a foszlányokból, az emlékezet törmelékeiből gondosan illesztette össze, mert nagy anyagismerettel rendelkezik.. Másik forrása józan történelemszemlélete, melynek révén a Salgótarján köztörténetével kapcsolatos események is mértéktartó hangsúllyal szerepelnek munkájában. A személyes érzelmektől sem mentes, vidéki, kisvárosi élet mindennapjait megkapó őszinteséggel, és hajdanijeles alakjait szeretettel ábrázoló sorokból bontakozik ki a fiatal, kezdő orvosból az érett, tapasztalt közíró, aki ismét sikeres látleletet adott a város közelmúltjáról, ismert személyiségeiről és ismeretlen lakóiról, a kórház intim világáról és saját sorsának formálódásáról ” E míves, találó gondolatok alapján is megállapítható, hogy Fancsik János nemcsak mentett, de teremtett is értéket. Olyat, amelyből sokat - tényt, ismeretet és empátiát - tanulhatnak nemcsak a jelenlegi generációk, de a következő nemzedékek is. Csongrády Béla A harminckettedik.. Javában tart - április eleje óta - a Tarján! Tavasz, amely számos műfajban kínál kulturális, művészeti programot a városlakók, a környékbeliek és az ide látogatók számára. Kétségtelen: e nagy hagyományokkal rendelkező rendezvénysorozat egyik legkiemelkedőbb eseménye - szokás mondani „zászlóshajója” - a mégveretesebbtradíciójú, 1984- ben útjára indult nemzetközi dixielandfesztivál, amelynek az idén immár a 32. alkalommal ad otthont Salgótarján. Simon Lajos, a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft. igazgatója a május 6-ától 8-áig tartó számottevő rendezvényről szólva elmondta, hogy az ez évi fesztivál úgy mutatja be a jazz- muzsika színes világát, hogy igyekszik megőrzi az előzők karakterisztikus elemeit, de több újdonsággal is szolgál. Az például, hogy a nyitónap délutánján a Marching All Over The Town és a Salgótarjáni Majorett Csoport kedvcsinálóként és csalogatóként bejárja a belvárost, a korábbi évekből átmentett szokás. Teljesen új vonás viszont, hogy szintén az első nap este a színházteremben a fesztivál részeként egy táncszínházi előadásra kerül sor az: Experidance együttes a békéscsabai Jókai Színházzal közös produkció keretében mutatja be a Frank Sinatra - A hang című összeállítást. A fiatalabb Sinatra dalait Vastag Tamás, az idősebbét Szomor György adja elő. Mellettük simlis gengszterek, káprázatos színésznők és az Experidance társulatának erotikusán elegáns táncosai vonulnak majd fel. A fesztiválon ez az egyetlen program belépődíjas. Simon Lajos hangsúlyozta, hogy a közönség a Fő téren hangulatos zenei kíséret mellett fogyaszthat laskát, flekként, kóstolhat házi sört és a palóc pálinkát is. Tóth Csaba - aki a kezdetektől fogva fesztiváligazgató - azt emelte ki, hogy az idén a hangsúly a szabadtéri programokra helyeződik. A Fő téren rendezik meg a visegrádi gálát is, amelynek zárásaként a Salgótarjánban jól ismert és kedvelt szegedi Molnár DiA szegedi Molnár Dixieland Band a kezdetek óta gyakori vendége a salgótarjáni fesztiválnak. Balról az első a zenekar vezetője, Molnár Gyula. xieland Band lép fel a névadó, Molnár Gyula klarinétművész vezetésével. Berki Tamás egyaránt közreműködik jazzénekesként és - sokadszor a fesztivál történetében - műsorvezetőként. Őt egyébként köszönteni is fogják, tekintve, hogy május 16-án tölti be a hetvenedik életévét. Mintegy civil kezdeményezésre tér vissza a fesztivál programjába az úgynevezett jam session, azaz az örömzene, amelyet szombat este a Kohász Művelődési Központban, a Vintage Club-ban tartanak. A vasárnapi templomi gospelkoncertnek immár harmadik alkalommal az 1995-ben alakult Four Fathers énekegyüttes lesz a főszereplője - mondta Tóth Csaba. A dixielandfesztivál a jövő héten pénteken 15 órakor a Marching all over the town együttes és a Salgótarjáni Majorett Csoport szereplésével, városközponti vonulásával kezdődik. A műsor a Múzeum téri, az Erzsébet téri, a dr. Förster Kálmán emlékparki fellépés után a Fő téren fejeződik be. Ugyanott a szabadtéri színpadon 16 órától a Marching all over the town, a helyi Németh Anna énekes és a Lakatos Ürge Jazz Band (nem mellesleg az utóbbiak képviselik Magyarországot a visegrádi négyek csehországi, lengyelországi és szlovákiai fesztiváljain) és a Front Band mutatja be programját. 19 órakor a József Attila Művelődési Központ színház- termében kerül sor az Experidance Simon Lajos által említett Sinatra-előadására. Szombaton ló órától zajlik majd az Fő téren úgynevezett visegrádi gála. Sorrendben a lengyel Tango conspiration, a cseh Zakoplaho Band és a szlovákiai BB Dixieland Band lép fel. A délutánt illetve az estét a Molnár Dixieland Band és Berki Tamás műsora zárja. 21 órától a Kohász Művelődési Központban, a Vintage Club-ban rendezik a jam session-t. A házigazda szerepét a Lakatos Ürge Jazz Band és a fesztivál zenekarai töltik be. Vasárnap 11 órakor a hagyományos gospel- és spirituale koncerttel zárul a háromnapos, harminckettedik fesztivál: az Acélgyári úti Szent József templomban a Four Father ének- együttes működik közre. - csébé A„Hétszínű föld” Ez címe Várhegyi László egyik, Mauritius szigetén készült felvételének, amely a Salgótarjáni Fotóklubban rendezett kiállításán látható. A tárlat egésze viszont még ennél is többszínű, hiszen a külföldi utazások (Ausztria - pl. Dachstein) Erdély - Gyímesek, Gran Canaria - Hegyi út, Horvátország - Kikötő, Jordánia - Petra, Németország - Bautzen, Oroszország - Novgorod, Szlovákia - Tarpataki vízesés) szépségeit, könnyedebb élményeit megörökítő képek mellé odafértek Drezda „Háborús memento”-}, az egyházi vonatkozású (Szerzetesek, Kápolna, Sz. Sophia Cathedral), de a női nem szépségeit felvillantó (Víztükör, Tóparton, Modellek) fotók is. Várhegyi László - csakúgy, mint a legtöbb fotós - gyermekkorában ismerkedett meg a fotográfia szépségeivel. Egy magyar box- géppel kezdte, aztán sorra jobbnál- jobb márkájú fényképező- apparáttal készítette felvételeit és a digitális korszakban is fokozatosan javult és javul eszközparkjának színvonala, igyekszik lépést tartani a fejlődéssel. A fényképezés minden területe, fázisa érdekli az exponálástól kezdve az archiválásig. A pásztói illetőségű fotós 1990 óta aktív tagja a Nógrádi Fotóklub Egyesületnek. S mondhatni: nélkülözhetetlen tagja. Hiszen videóin számos kirándulás, fotótúra és - tábor, kiállítás emlékét megőrizte s készített rövidfilmeket is. Ez utóbbiak közül négyet (a Jordániáról, a Drezdáról, a somogyvámosi Kris- na-völgyről valamint egy aktfotó- táborról szólót) be is mutatott kiállításának megnyitásán. Szorgalmasan és igényesen gondozza a fotóklub web-lapját is. Lévén jó műszaki érzéke szívesen, készséggel ad szakmai tanácsokat, sokat segít a hozzáfordulóknak. Mindehhez társul gyűjtő- szenvedélye, amelynek eredményeként mintegy háromszáz különböző típusú és korú fényképezőgép van a tulajdonában, s ezekből időnkét bemutatókat tart. Várhegyi László érdemeit a kiállítás megnyitóján az egyesület elnöke, Homoga József méltatta, s adta tagtársának az emléklapot abból az alkalomból, hogy a 467. kiállítás fűződik a nevéhez. Cs.B. Homoga József, a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület elnöke méltatja Várhegyi László (jobbra) munkásságát
