Nógrád Megyei Hírlap, 2016. március (27. évfolyam, 50-74. szám)
2016-03-05 / 54. szám
FOTÓK: P- TÓTH LÁSZLÓ So k színnel „festett" falutörténet Él Jobbágyiban egy tizenkét évvel ezelőtt nyugállományba vonult tanár- ember, aki nem tölti tétlenül szabadidejét, s korát meghazudtoló aktivitást mutat az alkotómunka több területén. Készít grafikákat, linómetszetetek, rézkarcokat, tollrajzokat, festményeket, őrzi, gyűjti és a maga módján gazdagítja a magyar népművészet kincsestárát, rendszeresen részt vesz önálló és csoportos kiállításokon, alkalmasint verseket, novellákat, útirajzokat ír és rendületlenül, szisztematikusan kutatja a település múltját, vállalva a krónikás szerepét is. Nógrády Andor - merthogy róla van szó - a közelmúltban magánkiadásban jelentette meg „Mozaikok - Jobbágyi története III. 1956-1989” című könyvét. A megjelenést - mint a 2010-től 2014- ig a falu élén állt polgármester, Farkas Attila az előszóban megjegyzi - Jobbágyi Község Önkormányzata támogatta. Azért, mert a kötetben foglaltakat fontosnak vélte az itt élő emberek lokálpatriotizmusának erősítése, a történeti és néprajzi értékek megbecsülése szempontjából. Tehát éppen azon vonatkozásokban, amelyekre a könyv szerzője is leginkább törekszik. Nógrády Andor 1940-ben Budapesten született - a családi legendárium szerint művészi hajlamait annak is köszönheti, hogy a kórházban a kiságyból nem kisebb személyiség, mint a jeles színésznő, Gobbi Hilda ölelte magához - gyermekéveit azonban már Jobbágyiban töltötte, ott végezte az általános iskolát és ezt a falut érzi „felnevelő dajkájának”. Több helyszínen tanult illetve dolgozott - utolsó munkahelye a pásztói gimnázium volt, ahol huszonegy éven át tanított - s mintegy öt évtizede telepedett le véglegesen a mintegy kétezer lelket számláló Jobbágyiban. Abban a községben, amelyhez a 19. szá°zaifco]f zadból olyan neves személyiségek kötődnek, mint Bérez}'Károly műfordító - aki elsőként tolmácsolta A. Puskin remekét, az „Anyegin”-t magyar nyelven - Fáy András író, Frivaldszky Imre természettudós, Gubányi Károly vasút- mérnök, utazó, Mészöly Géza tájképfestő. Nógrády Andor új könyvének címében a III-as szám azt jelzi, hogy már korábban is foglalkozott a község történetével és publikálta is a fellelt adatokat. Az e témakörben 1994- ben megjelent első kötetet Fábiánná Nógrády Ildikóval (idősebbik leányával) és Lendvai Ferenccel (tanárbarátjával) együtt jegyezte, a második, a 2000-ben napvilágot könyvnek már egyedül volt a szerzője. Azt a kötetet a következő sorokkal fejezte be: „A dokumentumok bemutatják még a jobbágyi emberek hétköznapjait, ünnepeit, örömeit, gondjait, egyszóval az életüket. ” Ezt tartotta szem előtt az immár harmadik helytörténeti kötet - amely az 1956- től 1989-ig, tehát a rendszerváltásig terjedő, sokak által megélt, ismert korszakot dolgozza fel - megírásakor is. Ennek megfelelően - mind tartalmilag, mind műfajilag - rendkívül színes, sokoldalú ez a 270 oldalas könyv, s nem véletlenül viseli ez is - mint a második kötet - a „Mozaikok” főcímet. E helyütt értelemszerűen csak néhány gondolat kiemelésére van mód a tartalomjegyzékben jelölt több mint ötven címszóból. A könyv elejére került Végváriné BukovinszkiMária „Múltidéző, gyerekkori pajtásomnak, Katinak” című verse, amely nosztalgiával szól az elmúlt évtizedekről. A következő fejezetben a nemzetközi munkásmozgalom himnuszaként ismert „Internacionálé”-ból kölcsönzött sor - „A múltat végképp elmessze Ff, amitoa,”•***«*. faj, reaJ°vő6e. A közelmúltban megjelent kötet címlapja Herbst Rudolf fotójával törölni...” - végére kérdőjel került, annak kifejezésére, hogy egyetlen nemzet sem felejtheti a jelent megelőző történéseket. A jobbágyiak például azt, hogy 1956 novemberét követően a faluból is kerültek külföldre - Ausztriába, az Egyesült Államokba, Franciországba, Kanadába és máshová - akkori szóhasználattal élve - „diszszidensek”. Juhász László egyetemi hallgató 1957. március 19-én Hollandiából írt családjának. A levélben - amelyet Nógrády Andor teljes terjedelemben tesz közzé - az olvasható, hogy a fiatalembert a világ, a kultúra, a tudomány megismerésének szándéka hajtotta a könnyebb életet biztosító, de számára nehezen megszokható új környezetbe. „...nem felejtem el jó dolgomban a hazámat sem. Mindig magyar maradok, erősen bízok a viszontlátás reményében. ” Igen érdekes a „Traumák a község életében ötvenhat után” című fejezet, amelyik elsősorban a titkos hadiüzem 1960-as bezárásának és polgári védelmi anyagraktárként 1967. évi megnyitásának következményeivel foglalkozik. Ennek a folyamatnak a része volt a klubként, művelődési házként funkcionáló épület, a „Hetes” átadása 1973-ban. A „Napi gondok, éves gondok (1957-1962) című rész a községi tanács szűkös költ- ß ségvetésű gazdálkodását elemzi, M amely természetesen a kulturális I életre is kihatott. Több fejezet is ki- r tér a termelőszövetkezet történeté- ' nek epizódjaira. Az 1966-tól ’69-ig terjedő időszakról éves bontásban Schuster Béla naplójának részleteiből lehet tudomást szerezni a kereseti viszonyoktól kezdve, a szabad pártnapokon, a ’67. január 22-i tűzeseten, a vasútállomás építésének elkezdésén át a különböző ünnepségekig. Az 1950-es években és a ’60-as évek elején még élt a népszokások egy része, amelyre ugyancsak kiemelt figyelmet fordított a szerző, majd a népességi adatok alakulását elemezte. Ezt követően néhány munkahely, intézmény - savanyító illetve parókaüzem, bőrdíszmű, varroda, ÉMÁSZ helyi kirendeltsége, takarékszövetkezet, bölcsőde, óvoda - története idéződik fel, s szó esik a közellátás, áruellátás, felvásárlás kérdéseiről is. A hosszabb fejezetek közé tartozik az általános iskolával, az úttörőcsapat történetével foglalkozó rész. Lehet olvasni az idősek napközi otthonáról, az egészségügyről, a gyógyszertárról, a cigány lakosságról, a tanácsokról, az önkéntes tűzoltókról és természetesen a sportról is. A község nevezetes szülöttei közül ezúttal Gubányi Károly (1867-1935) és Guba Pál (1861-1952) piarista szerzetestanár életútját vázolta fel Nógrády Andor és nem maradhatott ki a római katolikus egyházközség és a helyi lourdes-i kápolna története sem. Az utolsó fejezetek közé a jelképek és a népviselet témaköre került. Nagy értéke a kötetnek a „Fénykép-tár”, amelyben néhány tucat dokumentumértékű fotó emlékeztet a múltra. Az egyik utószót a jelenlegi polgár- mester Schoblocher István írta 2015 októberében. Köszönetét fejezte ki mindenekelőtt Nógrády Andornak áldozatos, több éves tevékenységéért, megköszönte a közreműködők munkáját és abbéli reményének adott hangot, hogy „a könyv talán segít abban, hogy tudjuk értékelni múltunkat, megbecsülni azokat a személyeket, akik hozzájárultak Jobbágyi jelenkori fejlődéséhez, kultúrájához. "A másik utószóban a szerző mond köszönetét mindazoknak, akik fényképekkel, írásos feljegyzésekkel, elbeszéléseikkel, s emlékeik közlésének engedélyezésével segítették újabb könyve megszületését (a szerkesztő Nógrády Andomé, társszerkesztő Kiss Marianna volt: A szerk.) és ily módon is hozzájárultak, hogy hiteles képet sikerüljön átadni Jobbágyiról napjaink olvasóinak és utódaiknak... Csongrády Béla „Szabadság a rendben’ L. Presits Lujza egyik tűzzománca: „Matyó pár” Sokadik önálló kiállítása - nem is beszélve a csoportos tárlatokon való bemutatkozásairól - nyílt meg a minap Lórántné Presits Lujza nyugalmazott rajzpedagógus művésztanárnak, Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központ úgynevezett belső klubjában. Ezúttal - szintén már nem először - tűzzománcait kívánta megismertetni a közönséggel. A megjelenteket a Sréter Ferenc Népfőiskolái Egyesület elnöke, Pántya Anita köszöntötte, majd Losonczy Ildikó - aki szintén képzőművész - mondott megnyitóbeszédet. A pályatárs a hatvanas évek végi nagy generációhoz sorolta L. Presits Lujzát is, amelyet - mások mellett - Czinke Ferenc, Iványi Ödön, Hegedűs Morgan, Hibó Tamás, Lóránt János, Mustó János, Orosz István, Pataki József, Somoskői Ödön, Szabó Gáspár, Szatmári Béla, Szujó Zoltán - neve fémjelez. „Ezek az emberek meghatározói voltak akkor a város művészeti életének. Sokat köszönhetünk nekik mi is, az utánuk következők. Mestereink, példaképeink voltak és máig is azok”, noha sokan már eltávoztak e földi világból vagy elhagyták a várost - mondta Losonczy Ildikó, majd azt a korszakot idézte fel, amikor a tűzhelygyár által indított és máig működtetett zománcművészeti táborban szorosabb ismeretségbe, majd barátságba került L. Presits Lujzával, aki Czinke Ferenc- től átvette a tábor szervezésének és vezetésének feladatát. Az ottani tapasztalatok alapján jelentette ki Losonczy Ildikó, hogy L. Presits Lujza személyétől távol áll mindenféle hivalkodás, túlzó magamutogatás. Miközben belemerült precízen, aprólékosan megtervezett, nagy műgonddal végzett saját munkájába, mindig képes volt odafigyelni másokra is. Ez a természetes jelenlét hatja át egész munkásságát. Alkotásaiban egy világ teljesedik ki, jelesül egy nemes anyagban, a tűzzománcban. „A népművészet gazdag eszköztárát használja fel érthetően az egyik oldalon, másfajta munkáiban meglepő könnyedséggel és festőiséggel jeleníti meg a sokszínű természetet A népművészet kimeríthetetlen forrás, ahány alkotó annyiféleképpen szólaltatja meg. L. Persits Lujza képein egyedi módon szólal meg és vivődik tovább kulturális örökségünk” - hangsúlyozta Loson-czy Ildikó és hozzátette: ezek a művek mellőznek minden rafinériát, a hagyomány tisztelete és pontossága mellett közvetlenségükkel ragadják meg a nézőket. Némelyik képen a szigorú rend, másokon az oldott harmónia uralkodik. A megnyitóbeszéd egy jó szándékú felhívással fejeződött be. Salgótarjánban - amelynek lakói manapság sok gonddal-bajjal kénytelenek szembenézni, együttélni - ne csak a csodálatos természeti és épített környezetet, a hegyeket, erdőket, az építészetet vegyük észre, „hanem azt is, hogy köztünk értékes emberek élnek, akik kitartottak itt, nem kívánnak hangos ünneplést, csakjelenlétükkel részesei akarnak lenni egy város életének ’’Kétségtelen L. Presits Lujza közéjük tartozik. És leánya G. Lóránt Lujza szintén. Jó géneket örökölt édesapjától Lóránt Jánostól is, de - mint a kiállítás-megnyitón bemutatott műsora igazolta - nemcsak a képzőművészet terén képes figyelemre érdemes alkotómunkára. Versmondóként tolmácsolta Térey János két művét - a „Földvár, apály”-t és a „Szabadság a rendben ”- t, valamint Osvát Erzsébet ugyancsak az alkalomhoz illő „Milyen színű?” című írását. De fuvolázott és elénekelt egy dalbetétet is, abból a bemutatásra váró, „nyuszis”, azaz húsvéti hangulatú bábjátékból, amelyhez fia, Gressai Ferdinánd - mintegy a család harmadik művészgenerációját képviselve - írt zenét. L. Presits Lujza korábbi és újabb tűzzománcai szép élményt nyújtanak mindazoknak, akik megnézik tárlatát, s érdeklődő gesztusukkal is igazolják Babits Mihály „Halavány tél” című versének költői sorait: „Titkos lánc nyúl át a földön / összekötve aki jó. ” Cs. B. A tárlat megnyitóján közreműködött a kiállító művész leánya, G.-Lóránt Lujza is Mérföldkövek Baglyason Formailag minden úgy történt, ahogyan minden esztendő elején az előző évet értékelő és az újat tervező egyesületi közgyűléseken szokásos. Baglyasalja Barátainak Köre által e hét közepére összehívott fórumnak azonban több szempontból is voltak sajátos vonásai. A 2015-ben végzett munkát vetített képek kommentálásával mutatta be a Báti Jánosáé elnökletével tevékenykedő vezetőség. Az ellenőrző bizottság jelentésének, illetve a különböző dokumentumoknak az elfogadását követően a hangsúly a jövő évi program megvitatására esett. Annál is inkább, mert 2016-ban megalakulásának huszadik évfordulóját ünnepli a kör, s a kerek évforduló sajátos feladatokkal, teendőkkel jár. A megemlékezés-sorozat súlypontja májusra, a XXII. Baglyasi napok időszakára esik. Ekkor nyitják meg a két évtizedes történet emlékezetes pillanatait felelevenítő kiállítást, s ünnepi közgyűlés keretében tekintenek vissza az elmúlt húsz évre, köszöntik az alapító tagokat, a támogatókat, partnereket. Ä jubileum jegyében zajlik majd az „Őseink nyomában” című kirándulás a baglyaskői várromhoz, ahol tisztelegnek az elődök emléke előtt. Az idén is kiemelt programnak bizonyul a pünkösdi hangverseny a Krisztus király nevére szentelt római katolikus templomban. Egy hónappal korábban 2016 áprilisában mérföldkőhöz érkezik az idősek otthonában működő Baglyaskő Galéria is,.hiszen a vendéglátó intézménnyel szorosan együttműködve immár az ötvenedik kiállításra kerül sor. Ez alkalommal Somoskői Emese porcelán- festő mutatja be alkotásait és avatja be az érdeklődőket a műhelymunka kulisszatitkaiba. A kiállítást a Dornyay Béla Múzeummal való partneri viszony keretében Birkás Babett képzőművész nyitja meg. Ugyancsak áprilisra tervezik Szvorák Dávid érdekesnek ígérkező előadását a füleki vár régészeti feltárásáról. T.L.S. >
