Nógrád Megyei Hírlap, 2016. március (27. évfolyam, 50-74. szám)
2016-03-17 / 63. szám
\ A hit ereje Érsekvadkert A Petőfi Sándor Általános Iskola tanulói adják a műsort az 1848/49- es forradalom és szabadság- harc tiszteletére Érsekvad- kerten. A nyolcadikosok szépen, tisztán szavalnak, rikkancs módjára szaladgálva- kiabálva zengik a közönség felé a forradalmi jelszavakat. A diák-kórus is bekapcsolódik, korabeli hazafias dalokat énekelnek. A szónok, a községben élő országgyűlési képviselő, Bállá Mihály az elején hangsúlyozza: március tizenötödike a magyar nemzet erejének jelképe, a demokráciába vetett hité, a polgári Magyarország megteremtésének igényével összekapcsolódva. Valóban tisztelet a bátraknak, akik a forradalom győzelmét követően nekiláttak a célok megvalósításának, törvényeket alkottak, elkezdték építeni az új, függetlenné váló Magyarországot, mintegy betetőzve azokat a folyamatokat, amelyek a reformkorban megindultak. Tiszta szívvel, teljes egyetértésben, a közösségek akaratát szem előtt tartva munkálkodtak, majd a betolakodó idegen haderővel szemben fegyvert fogtak a szabadságért Megteremtették a nemzeti identitás alappilléreit Csak ezzel az egységes nemzeti érdekkel lehetett akkor és lehet ma is megvédeni hazánk határait - emeli ki a honatya -, most is, amikor a bevándorlók áradata elemi erővel rázkódtatja a keresztény Európa kapuit, de az összetartásra építkezve, összefogva minden válságból ki lehet emelkedni. Végül egy Széchenyi Istvántól vett idézettel búcsúzik: „Nincs olyan akadály, mely felett az emberi állhatatosság ne győzne”. A rendezvény hátralévő részében Schulcz Ágoston szavalja Gyulay Pál „Hazám” című költeményét, az Érsekvadkerti Népdalkor pedig Kos- suth-katonanótákat énekel. Befejezésül a résztvevők megkoszorúzzák a község központjában található forradalmi emléktáblákat. Olyan, mint egy mosoly... Eredetileg a Polgármesteri Hivatal előtti emlékpark adott volna helyet az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 168. évfordulója alkalmából tartandó ünnepi megemlékezésének, de az utolsó pillanatban a rossz időjárás miatt a koszorúzás kivételével a program egésze átkerült a Teleki László Művelődési Központ színházi nagytermébe. Cz. Zentai József Pásztó. A zsúfolásig megtelt nagyteremben Kozma Miklósáé narrátor köszöntő szavai után a megjelentek a Rajeczky Szimpatikusok és az Esztam zenekar nyitó műsorát követően közösen elénekelték a Himnuszt, majd Marton Lajos költő, a Kanadai Magyar írószövetség volt elnöke mondta el Zúgnak a harangok című versét. Ezt követően Dömsödi Gábor városvezető osztotta meg ünnepi gondolatait a megjelentekkel, aki utalt arra, hogy az utolsó pillanatban megváltoztatták a megemlékezés helyszínét.- Ha most stílszerűek akarnánk lenni, akkor most ott kellene állnunk az esőben, esernyő nélkül, mert amikor 1848. március 15-én ifjaink összegyűltek a múzeum előtt meghallgatni Petőfi Sándort, akkor ő rászólt a tömegre: „Rakjátok el az esernyőket! Mi lesz veletek akkor, ha majd lőnek rátok, ha már az esőt sem bírjátok!” - fejtette ki Dömsödi Gábor. A városvezető többek között felelevenítette a 12 pontot, amelynek során az elsőről, a sajtószabadságról és az utolsóról, az unióról bővebben is szólt, majd így folytatta: „az akkori hősök is hús vér emberek voltak, olyanok, mint mi, tehát előttünk is ott van lehetőség, hogy nagyok legyünk és csodát tegyünk”.- Az 1848/49-es dicsőséges forradalom és szabadságharc. S ahogy azt már többször, többen megállapították, ez volt tulajdonképpen az egyetlen olyan forradalom, amelynek megítélésében teljes a nemzeti konszenzus van - mutatott rá a polgármester. A megemlékezés Kelemenné Racskó Mariette tanárnő vezényletében a helyi Mikszáth Kálmán Líceum 11 F. osztályának korszakot idéző irodalmi és táncos műsorával folytatódott, ahol elhangzott, hogy a szabadság olyan, mint egy mosoly olyan, mint egy simogatás. A diákok előadását vastapssal jutalmazta a nézőközönség. Őket a színpadon a Sturmann Jenőné által irányított Rajeczky Szimpatikusok és az Esztam zenekar ugyancsak vastapssal kísért előadása követette. Az ünnepség végül a Szózat el- éneklésével zárult. Az ünnepi megemlékezés részvevői ezt követően átvonultak a néhány száz méterre lévő városháza előtti emlékparkhoz, ahol elhelyezték a megemlékezés koszorúit. Szabadság: gyémánt a bércek kebelében A mostoha időjárás az ünneplő közönséget nem tántoríthatja el szándékától. A Palóc ligeti bejárati út mentén sokan gyülekezünk, várva, hogy a Balassagyarmati Dalegylet előadásában felhangozzék a Himnusz, és kezdetét vegye a megemlékezés. Hegedűs H. Balassagyarmat. Két Petőfi-verssel nyírnak a szervezők: Fábri István és László Péter, a Gyarmati Színkör tagjainak érces hangja remegteti a levegőt. Ezt követően Medvácz Lajos, a város polgármestere lép a mikrofonhoz: a szabadság köré fonja gondolatait. Vajon a mi hűen őrzött szabadságunk, vagy a vágy iránta mennyire van itt köztünk a mindennapokban, vagy miképpen lakozik, mint gyémánt, bércek belsejében. Az a szabadság, amely a magyar történelmi múltban nem mindig adatott meg mindenkinek, pedig ez a szabadság a legfőbb esély az emberhez méltó életre. Később rátér a tizenkét pontra: azokra a vívmányokra, amelyek előbb kívánságokként fogalmazódtak, és akkor csak részben valósulhattak meg. Ezek egyik legfontosabbja: a szólásszabadság, amely nélkül nem létezhet igazság. A polgármester hozzáteszi, a dicső március idején politikai értelemben erősen megosztott volt a magyar nemzet, hasonlóképpen, mint ma. Említi a radikális Petőfi és a Habsburgok iránt sokáig lojális Batthyány merőben eltérő szemléletét, vagy Széchenyi és Kossuth közismert nézetkülönbségeit. Mégis, a forradalom mellett, hazánk fejlődése, a polgári Magyarország megteremtése érdekében mind egyöntetűen kiálltak, felülemelkedve egyéni érdekeiken. Medvácz Lajos kiemeli, 1848/49 megmutatta, hogy egy függetlenségi szabadságharcot idegen fegyverek erejével letörhetik, a szabadság útját ideig-óráig elállhatják, de a szabadság legyőzhetetlen, és most már kézzelfogható napi valósággá vált. Rövid ének szól, majd pergő lábú legények pattannak az alkalmi színpadra. A Vadóka néptánccsoport tagjai járják a verbunkost, és bizonyos látószögből egy pillanatra olybá tűnik, mintha a háttérben széttárt kabátjában nagyot lépő Petőfi Sándor, szobor mivoltából kilépve, csatlakozna a fiúkhoz. Vastaps fogadja a táncosokat, aztán nincs is más hátra: a nagy költő emlékhelyéhez sorra járulnak a koszorúzók. A táncos legények verbunkost jártak Márciusi ünnep Mátramindszenten is megünnepelték az 1848-as forradalom és szabadságharc 168. évfordulóját. Mátramindszent A rendezvényen ünnepi beszédet mondott Horváth János polgármester, aki a hősökre emlékezve kiemelte, hogy legfontosabb törekvésük a nemzeti egység, összefogás megteremtése, és a tenni akarás volt. Szabadságot, függetlenséget akartak. Sokan életüket áldozták, s nekünk is ez adjon erőt, hogy megvívhassuk saját harcunkat! Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc az európai történelem egyik legfényesebb pillanata volt. Ezt a dicső harcot idézték fel a helyi Kerekerdő Óvoda népi játékai, toborzó dalai, versei. A legkisebbek eljátszották a honvédek boldog-szomorú sorsát a szabadságharc idején. Majd a II. János Pál Pápa Katolikus Óvoda és Általános Iskola diákjai zenés irodalmi összeállítást adtak elő Petőfi Sándor műveiből. Ezen túlmenően március 15. történelmi eseményeit is elmesélték a tanulók. „Nagyapáink és apáink míg egy század elhaladt, nem tevének annyit, mint mink huszonnégy óra alatt!” - írta Petőfi Sándor. S valóban, a forradalmi ifjúság tudta: a véleménykülönbségek ellenére vannak alapvető célok, amelyek érdekében össze kell fogni. A szabadságvágy vezette a felvilágosult nemzeti magyar értelmiséget a küzdelemben. Ők „tenni mertek a honért” és felriasztották „nagy álmából a hazát”. Továbbá még néptánc is színesítette a műsort, ezzel emlékezve a dicsőséges napokra, a magyar kultúra kiteljesedésére. A diákok előadása üzenetet hordozott: mindannyian dolgozzunk a magunk lehetőségei szerint családunk, lakóhelyünk, nemzetünk boldogulásáért! „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent és munkálkodhass a jövőn” - Széchenyi István ezen gondolatával hívták a Kodály Zoltán Általános Iskola tornatermébe mindazokat, akik az idei 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékére rendezett emlékünnepségen részt kívántak venni. A tari megemlékezés a helyi Örökzöld Óvoda és a Kodály Zoltán Általános Iskola hatodik osztályos tanulóinak ünnepi műsorával vetté kezdetét, majd az „Egy a célunk Tarért” Egyesület emlékezett meg a jeles ünnepről. Őket a Tari Nyugdíjas Egyesület emlékműsora követte. Az ünnepi rendezvény zárásaként a részvevők Turopoli Zsolt polgármesterrel az élen megkoszorúzták az 1848/49-es hősök emléktábláját. Cz. Zentai ff" mm mm m mm ****■■■■
