Nógrád Megyei Hírlap, 2016. február (27. évfolyam, 25-49. szám)

2016-02-19 / 41. szám

) Előadás a bázisoviban Salgótarján, játékos elő­adást tartottak a Nógrád Me­gyei Katasztrófavédelmi Igaz­gatóság bázisóvodájában, a Salgótarjáni Összevont Óvo­da Körúti Tagóvodájában. A katasztrófavédelem felkészí­tő és megelőző célzatú bázis­óvodai programsorozata ré­szeként Opolcsiklván címze­tes tűzoltó zászlós, katasztró­favédelmi megbízott és Paróczi Tamás tűzoltó zász­lós, a Katasztrófavédelmi Mo­bil Labor technikusa a ház­tartásiakban található veszé­lyes anyagokkal kapcsolat­ban tartott előadást. A bemu­tató keretében egy animációs kisfilmmel mutatták be azo­kat a veszélyeket, amelyek az otthoni munka során az ott lakókat érinthetik, különös figyelmet fordítva a különbö­ző veszélyjelekre. Ezek után a gyerekek egy kirakó segít­ségével kirakhatták azokat a szimbólumokat, amelyeket megismertek a filmben, majd további játék során ellenőriz­ték le tudásukat. Képzés indult Salgótarján. A Környezetvé­dők Házában elkezdődött az ország első szolár üzemmér­nök posztgraduális képzése. A számviteli főiskola bezárá­sa óta Salgótarjánban egy új­ra induló felsőfokú képzés je­lentőségét méltatta megnyi­tójában Fekete Zsolt a város alpolgármestere, aki köszö­netét mondott az Óbudai Egyetem támogatásáért az in­tézményt képviselő dr. Kádár Péternek, valamint a házigaz­da Botka Miklósnak is.. A kép­zésen résztvevő hallgatók száma közel 30 fő. A magyar és a szlovák fő­igazgatók vezette delegá­ciók Győrben megtartott tárgyalásán szó esett a legutóbbi, tavaly május­ban Komarno-ban tartott ülés óta eltelt időszak eseményeiről, egyebek mellett a közös, határ menti ügyekről. NMH-Ínformáció. A magyar de­legációt dr. Tollár Tibor vezérőr­nagy, megbízott országos ka­tasztrófavédelmi főigazgató ve­zette, kíséretében dr. Bérezi Lász­ló dandártábornok, országos tűzoltósági főfelügyelő, Sallai Pé­ter dandártábornok, Győr- Moson-Sopron, illetve Berecz György ezredes, Nógrád megyei katasztrófavédelmi igazgató, va­lamint Kiss Tamás ezredes, a nemzetközi főosztály vezetője volt. Szlovákia delegációját dr. Lenka Hmirova, integrált menté­si és polgári védelmi főigazgató vezette, őt ing. Marian Dritomsky ezredes, tűzoltási főosztályveze­tő, ing. Miloslav Ivica ezredes, a polgári védelmi és veszélyhely­zeti tervezési főosztály vezetője, illetve Juray Repisky, a főosztály munkatársa kísérte. A delegációvezetők beszámol­tak az előző találkozó óta eltelt időszak szakmai kérdéseiről. Tollár Tibor magyar főigazgató úgy értékelte, hogy a két ország közötti polgári védelmi kapcsola­tok magas szintűek és eredmé­nyesek, ezt mi sem bizonyítja job­ban, minthogy megvalósultak a tavalyi munkatervben meghatá­rozott közös gyakorlatok. A vezérőrnagy szólt a BM Or­szágos Katasztrófavédelmi Fő- igazgatóság strukturális változá­sairól, külön kiemelve a ké­ménysepréssel kapcsolatos fel­adatokat, az azok ellátásához meghozott szervezeti döntése­ket. Az országos katasztrófavé­delmi főigazgató tájékoztatást adott szlovák partnerének a BM HEROS Zrt. gépjárműfecskendő­gyártási tevékenységéről, egy­ben felajánlotta, hogy a követke­ző alkalommal északi szomszé­dunk szakértői megismerkedje­nek a cég által gyártott tűzoltó­szerekkel. Dr. Lenka Hmirova, a szlovák belügyminisztérium integrált mentési és polgári védelmi fő- igazgatóságának vezetője beszé­dében emlékeztetett arra, hogy az elmúlt időszakban országát elkerülték a jelentős katasztró­fák, ezért erőiket a közös mun­kára, a szakmai kapcsolatok erő­sítésére és a megelőzésre tudták összpontosítani. Hangsúlyozta, a két ország határ menti terüle­tein lévő tűzoltóságok együttmű­ködése kiemelkedően fontos, függetlenül attól, hogy a határ melyik oldalán történik baj, hi­szen elsődleges a mentés, az élet védelme, a beavatkozást annak kell előbb megkezdenie, aki ha­marabb odaér. A vegyes bizottság ülésén a fe­lek tárgyaltak a határon átnyúló tűzoltási és műszaki mentési együttműködési megállapodás­ról, illetve döntésre jutottak ab­ban, hogy napokon belül életre hívnak egy szerkesztőbizottsá­got, amely a két katasztrófavé­delmi szerv közötti módszertani útmutatót elfogadásra előkészíti. A tárgyalás hivatalos részé­nek végén a partnerek elfogad­ták az idei munkatervet, amely szerint többek között regionális és országos szinten folyamato­san tájékoztatják egymást a ki­alakult veszélyhelyzetekről, ka­tasztrófákról, ideértve a veszé­lyes anyagok szállításakor bekö­vetkező baleseteket is. A két or­szág együttműködésre törekszik a határ menti katasztrófavédel­mi ügyeletéin, fejleszti a kapcso­lattartó pontok közötti kommu­nikációt. A tervek szerint ebben az esztendőben Szlovákia és Ma­gyarország érintett hatóságai kö­zös ADR-ellenőrzést tartanak a belső határ mentén. A találko­zón megegyeztek abban is, hogy a vegyes bizottság következő ülé­sét Szlovákiában tartják. A Salgótarjáni Frdély-Kör, a Magyarok Világszövetsé­ge helyi csoportja és a Pofosz Nógrád megyei szerve­zete a kommunista diktatúra áldozataira való megem­lékezést rendezte meg pár napja, a Balassi Bálint Me­gye Könyvtárban. A rendezvény keretében előadást tartott Wittner Mária, 1956-os forradalmár. A volt or­szággyűlési képviselő beszéde során egyebek mellett kitért a salgótarjáni történésekre, felolvasott egy ak­kor 12 éves fiú naplójából, továbbá szót ejtett a bör­tönben és a halálsoron eltöltött időszakáról is. sebesült volt. Mosonmagyaróvá­ron pedig 102 halálos áldozat volt, arról nem is beszélve, hogy az elhunytak egy részét mind­két helyszínen hátba lőtték. így amikor a televízióban csak ötven halottról beszélnek a sortüzek kapcsán, akkor legszívesebben lenyomná annak a torkán ezt a számot, aki ezt tényként állítja. Véleménye szerint azonban a jó Salgótarján. - Legutóbb salgó­tarjáni látogatásom során be­szélgettem a forradalomról az emberekkel, s egy elmesélt tör­ténet kapcsán rádöbbentém ar­ra, hogy micsoda sátáni dolog volt az, amikor a műszakból fel­jövő bányászokat buszok várták a gyár előtt, hogy elvigyék őket a sortüzek elé. Ezt végiggondol­va tehetnénk fel a kérdést: eny- nyit ér egy munkás? - fogalma­zott Wittner Mária:- Ezt egy olyan embertől hal­lottam, akinek az apósa szintén bányász volt és együtt jött föl ezekkel a munkatársaival. Ami­kor elkezdték sürgetni az embe­reket, neki a ledolgozott két mű­szak után nem volt kedve bu­szozni, így kidobta a biciklijét a kerítésen kívülre, ő pedig elbújt. Amikor üres lett a terep, előjött, átugrott a kerítésen és haza­ment. Ez mentette meg az életét. E történet, mint említettem, sá­táni dolog volt, de az még sátá­nibb - ha lehet így fogalmazni -, hogy aki levezényelte a sortü­zet, azt 75 éves korában kitün­tették a Belügyminisztérium­ban - tette hozzá. A forradalom és a megtorlás kapcsán kifejtette: sok olyan fel­táratlan dolog van még, amit ta­lán soha nem fogunk megtudni. Őt ezek közül egyetlenegy dühí­ti, amelynek kapcsán helyre ké­ne már tenni a dolgokat. Mégpe­dig az, hogy itt Salgótarjánban 131 anyakönyvezett halott és 150 Isten igazságot fog tenni, és egy­szer minden ki fog derülni, nem lesz titok a nap alatt. Wittner Mária ezt követően Csics Gyula - a forradalom öt­venéves évfordulójakor előkerült - naplójából olvasott fel, amely­nek sorait 12 évesen vetette pa­pírra a szerző: „kései utószó egy gyerekkori naplóhoz. Titkosítva nagypapakorig. Ez volt a kiadan­dó napló egyik cím változata. Ta­lálónak ereztem, mert megírása óta csak ritkán vettem elő, alig néhányszor néztem bele. Nem a hatóságok, nem a titkosszolgá­lat, nem a családom, én magam „titkosítottam”, nem sokkal azu­tán, hogy befejeztem az írását Nem azért, mintha féltem volna, hogy olyasmit írtam.le, ami nem igaz. Nem is azért, mert valakit megbánthattam benne. De ami­kor 1957-ben, a megtorlások idő­szakában teljesen világossá vált, hogy minden marad a régiben, tartottam attól, hogy gyerekes fe­csegésem másokat bajba hozhat. Ebben az időszakban a szüléi­mét is féltettem, pedig ők nevel­tek olyan gyereknek, akit min­den érdekelt, ami körülötte tör­tént. A naplóban én az igazat és csakis az igazat írtam le, gyer­meki naivitással, válogatás nél­kül, mindent tiszta lélekkel elfo­gadva. De a megtorlások idősza­kában, sőt később sem lehetett tudni, hogy kit miért akarnak „megvizsgálni”, csak mert vala­kinek nem tetszik valami. Mind­emellett azonban azért titkosí­tottam, mert nagyon féltettem. Féltettem, mert életem fontos da­rabja volt, semmiképp nem sze­rettem volna elveszteni az által, hogy rossz kezekbe kerül, és hi­bás értelmezés, gonoszság vagy rosszindulat miatt esetleg meg kell semmisítenem.” Wittner Mária véleménye sze­rint maga az írás és ez a részlet is hűen tükrözi a forradalom utá­ni állapotokat, illetve a napló visszaadta az ’56-os forradalom becsületét'is. Előadása zárása­ként egy újabb történetet mesélt el a börtönben töltött időszakról, ami szintén arról tanúskodott milyen megaláztatásokat kellett megélni az embereknek a forra­dalom utáni időkben.- A börtönben szalagvezető lettem, s öt évig dolgoztam eb­ben a munkakörben. Majd ez idő alatt le kellett tenni az iskolát. A vizsgát követően a börtön igaz­gatója azt mondta nekem, hogy kiválóan tudom az anyagot és én vagyok az egyetlen szalagvezető, aki az itt legyártott termékekből mindent önállóan meg tud varr­ni. Bizonyítványt azonban nem adhat nekem, mert odakint nem dolgozhatok vezetői munkakör­ben. Gondoltam magamban: le vagytok ti „tojva”, mert nem az a fontos, hogy miről adnak pa­pírt, hanem az, hogy mi van a fej­ben, illetve a szívben. S inkább így, minthogy a fejben semmi, a papír meg ott van - zárta szava­it Wittner Mária. (Sz.A.) A. .-«r f—I— _. ?—i j—. .—, ”7+. ' ***^L_ * "““Zi*. I í I ‘“iLJ* |1 Űa*«^ W| l„ J[ •'«* ‘"Jj3 >.-<Aw-^l s^fc ' V^v"~l Vj ] I \ '/ I v n ..W J ,A ^.i ij „Egyszer minden ki fog derülni.../'

Next

/
Oldalképek
Tartalom