Nógrád Megyei Hírlap, 2016. január (27. évfolyam, 1-24. szám)
2016-01-23 / 18. szám
FOTÓK: P. TÓTH LÁSZLÓ ídJJjJdJ-Jl „A fénykép hatalma...” A Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület sokszínű programjában évek óta van két biztosnak nevezhető' úgymond kiemelt rendezvény: az egyik az év eleji, kiállítással (kiállításokkal) gazdagított közgyűlés, a másik az augusztus végi, a magyar fotográfia napjához kapcsolódó eseménysorozat. Az előbbit a közelmúltban tartották székhelyükön, a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban. A vendégeket és a fotóklub - mintegy féiszáz - rendes és pártoló tagjának megjelent képviselőit Homoga József, az egyesület elnöke üdvözölte az Előtér Galériában, amelynek jelentőségét Fekete Zsolt, Salgótarján Megyei Jogú Város alpolgármestere is hangsúlyozta köszöntőjében. Az intézménybe belépőket ott a legtöbbször az immár ötvenkét éves fotóklub kiállításai fogadják. A város talán egyik legjelentősebb, színvonalasan működő - 2005-ben egyesületté vált - civil szervezete élén több mint harminc esztendeje Homoga József áll, aki sokakba oltotta be a fotózás szeretetét, a fotóművészet iránti mélyebb érdeklődést. Az országszerte számon tartott fotóklub rendkívüli eredményességét kitüntetések, hazai és külföldi díjak sokasága is bizonyítja - mondta Fekete Zsolt és gratulált a fotóklub vezetősége és tagsága tevékenységéhez, amellyel idehaza és külföldön megannyi elismerést szereztek a városnak, a magyarságnak. Az alpolgármester idézte Susan Sonntag amerikai író, filmrendező gondolatát, amely szerint,,/! fénykép hatalma abban rejlik, hogy lehetővé teszi olyan pillanatok tüzetes vizsgálatát, amelyeket az idő sodra egyébként rögtön elmosna. ’’Salgótarjánban is vannak, lesznek olyan megörökítésre érdemes események, amelyekből újra lehet gondolni a város jövőjét is. A következőkben Simon Lajos, a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft. ügyvezető igazgató nyitotta meg az éppen aktuális két kiállítást. Mondandóját a József Attila Művelődési Központ ötvenéves jubileumára építette. Utalt néhány 1966-os történésre. Például abban az évben rendezett először táncdalfesztivált a Magyar Televízió, akkor verte meg válogatottunk a labdarúgó világ- bajnokságon 3-1-re a brazilokat, akkor választották meg India miniszterelnökévé Indira Gandhit, akkor mutatták be Kovács András „Hideg napok” című filmjét, „A muzsika hangja” pedig Os- car-díjat kapott. A József Attila Művelődési Központ Szrogh György által tervezett impozáns épülete is 1966 óta látogatható Salgótarján városközpontjában. Az intézmény mindig is jelentős szerepet játszott és tölt be ma is az értékteremtésben, a város és a megye köz-, kulturális és művészeti életében - emelte ki Simon Lajos. Ezt igazolja a civil szervezetekkel - köztük a legrégebbi éppen a fotóklub - kialakított eredményes együttműködés is: a kezdetektől kiváló szimbiózisban működnek. A „Fél évszázad kultúra” című kiállítás - amely az első programja a jubileumi évnek - képi anyaga ízelítőt ad a ház és a tér változásaiból, igyekszik bemutatni a köz- művelődési munka sokszínűségét. A másik tárlat - amely a 45. Észak-magyarországi Fotóművészeti Szemle úgymond másodbemutatója - a fotógalériában került a falakra 1970 óta a 464. kiállításként. A képek elsőként Borsod megyében voltak láthatók. (A kiállításra több nógrádi fotóklubtag - Bakos Béla Márk, Berendi Tibor, Bodrogi László, Csömör Imre, Filius Balázs, Homogáné Tóth Ilona képeit is beválogatták, dr. Agócs József két kategóriában is díjazásra érdemesnek bizonyult: A szerk.) Az idén viszont éppen a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület írja ki a pályázatot és lesz a házigazdája - 1971-től immár tizenhatodik alkalommal - a szemlének. A József Attila Művelődési Központ ehhez és a nógrádi fotóklub más irányú munkájához is minden segítséget megad, örömmel ad helyet újabb kiállításainak - emelte ki Simon Lajos. A rendezyény az üvegcsarnokban egyesületi közgyűléssel - amelynek levezető elnöke Bővíz Sándomé volt - folytatódott. Homoga József részletesen beszámolt a 2015-ös tevékenységről, körvonalazta az új év főbb terveit, tennivalóit és ismertette a fotóklub pénzügyi helyzetét. Az elnök mondandójának központi elemét értelemszerűen az egyéni és csoportos kiállítások, az elért eredmények, díjak méltatása képezte, de szólt a heti klubnapokról, a vetítésekről, előadásokról, a pályázatokról, fotótúrákról, vetélkedőkről és egyéb programokról is. Megemlítette a partnerszervezetekkel kialakított és ápolt jó kapcsolatokat is. 2016-ban mind a fotógalériában, mind más helyütt folytatják a kiállítások sorozatát, tovább éltetik a hagyományos, bevált munkaformákat, s készülnek a - már említett - 46. Észak-magyarországi Fotóművészeti Szemle minél sikeresebb megrendezésére. Végül, de nem utolsósorban Homoga József köszönetét mondott minden erkölcsi és anyagi támogatásért. A hozzászólásokat követően díjak átadására került sor. A fotóklub legrangosabb kitüntetését, az életmű-díjat ez alkalommal Palotás Józsefnek adták át, aki évtizedek során főként természeti és vadásztémájú képek készítésével hívta fel a figyelmet munkásságára. Az úgynevezett pontszerző versenyben - amely a kiállításokon, pályázatokon való aktivitás, sikeres szereplés alapján szerveződik - az első helyen Bodrogi László végzett s kapta meg a vándordíját. A második dr. Agócs József, a harmadik Bakos Béla Márk lett. Többen - dr. Agócs József, Bodrogi László, Bodrogi Lászlóné, Czenthe Huba, dr. Fancsik János, Gecse Lászlóné, Gergely István, Gergelyné Peteh Piroska, dr. Nyíri László, P. Tóth László, Varga Tamás és Várhegyi László - könyvjutalomban részesültek a közösség érdekében, a kiállítások megtartásában, szervezésében, a képbírálatban végzett tevékenységük elismeréseként. Homoga József elnök áldozatkész, fáradhatatlan munkáját a tagság nevében Kuris Judit köszönte meg, majd Gergely István felvételei alapján felvillantották a 2015-ös esztendő néhány emlékezetes pillanatát... Csongrády Béla Homoga József, a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület elnöke (balra) adta át a tagság által odaítélt életmű-díjat Palotás Józsefnek Simon Lajos (jobbra) a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója nyitotta meg a művelődési központ ötven évét felidéző kiállítást Madach Imre halhatatlansága A Madach Imre napjai az irodalomban 1861-1864 című kötet az elmúlt év októberében - Az ember tragédiája írója halálának 151. évfordulóján - látott napvilágot s a szlovákiai Alsósztregován tartott ünnepség keretében a nagyközönség is megismerkedhetett a könyvtárnyi Madách-irodalmat jelentős mértékben gazdagító új kiadvánnyal. Nógrád megyében azonban elsőként a Madách-ha- gyomány Ápoló Egyesület és a Mikszáth Kálmán Társaság együttesen szervezte meg a könyv bemutatóját Madách Imre január 21-i születésnapja tiszteletére. A rendezvényre a minap Salgótarjánban, a Madách Imre Gimnáziumban került sor. A tartalmilag felbecsülhetetlen értékű, megjelenésében is impozáns kötet anyagát „gyűjtötte, sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta” Praznoiszk}'Mihály, aki a Madách-hagyomány Ápoló Egyesület alapító tagjaként és a Mikszáth Kálmán Társaság örökös elnökeként a bemutató díszvendége volt. A jeles Madách- (és Mikszáth-) kutatóval Csongrády Béla az egyesület és Kovács Anna a társaság elnöke - akivel Praznovszky Mihály együtt alakította ki a felújított alsósztregovai múzeum Madách- kiállításának koncepcióját - beszélgetett. A diskurzus megerősítette, hogy ez a 432 oldalas, 70 féle napilap, folyóirat csaknem 600 tételét tartalmazó könyv forrásgyűjtemény, amelyben dokumentumok szerepelnek. Tehát nem bibliográfiai utalások, mint Radó György kitűnő kronológiájában, nem kiemelések, mint Kántor Lajos Százéves harc „Az ember tragédiájáért című könyvében, hanem teljes (!) szövegek, amelyekből sok minden megtudható Madáchról, mindenekelőtt arról, hogy miként fogadták a kortársak a Tragédiát, mit értékeltek és bíráltak benne. Hasonló kötetet jelentetett meg Endrődi Sándor 1911- ben Petőfi utolsó hét-nyolc (184249) esztendejéről. S, ez inspiráló hatású volt Praznovszky Mihályra is. S hogy miért éppen 1861-től vette számba Madách napjait, azt egyrészt az magyarázza, hogy azon évtől vállalt aktív szerepet a megyei közéletben, akkor választották Praznovszky Mihály könyve újabb értéket teremtett a Madách-irodalomban képviselővé. Afihoz az évhez kötődik (az 1859. február 7-étől 1860. március 26-ig írott) Tragédia Arany János általi bemutatása (október 31- én) is a Kisfaludy Társaságban, s az első kiadás ugyancsak 1861-hez kapcsolódik, noha 1862 januárjában hagyta el a nyomdát. Praznovszky Mihály sok évvel ezelőtt, egy Madách-pályázatra készítette el az első változatot, aztán a Petőfi Irodalmi Múzeumban főigazgatóként folytatta a kutatást, s kisebb- nagyobb szünetekkel az utóbbi három évben foglalkozott intenzíven az anyaggyűjtéssel, a szerkesztéssel. Munkája eredményeként kronológiai sorrendben olvashatók egy kötetben mindazon írások, amelyek Madáchtól illetve Madáchról 1861 márciusától 1864 - azaz halála éve - decemberéig megjelentek. Néhány utalás - amely számba veszi az elhunytakat illetve tudósít Az ember tragédiája Dietze Sándor általi német fordításáról - átnyúlik 1865-be is. Madách élete utolsó négy esztendejében megjelent publikációk révén nyomon követhető az a folyamat, hogy „miként vált egyik napról a másikra Madách elismert íróvá s a magyar irodalom világirodalmi reménységévé s végül pótolhatatlan veszteségévé.”Praznovszky Mihály elmondta, hogy amikor a salgótarjáni Madách gimnázium tanulójaként az „Olcsó könyvtár” sorozat 1962-es évfolyamában első ízben olvasta a Tragédiát, aláhúzta a véleménye szerint fontos részeket. Most gyakorlatilag mindent aláhúzna, de manapság leginkább az értékvesztéssel, átrendeződéssel kapcsolatos londoni színt tartja különösen figyelemre méltónak, Madách zsenialitását bizonyító erejűnek. A vendég többek között arról is szólt, hogy kitől milyen segítséget kapott ahhoz, hogy ez a könyv elkészülhessen és sokak - tanárok, diákok, különböző generációk, társadalmi rétegek - számára mintegy iránytűként szolgálhasson. Kiemelte a budapesti Siker X Bt.- t, mint kiadót és a veszprémi OOK Press Nyomdát. Mondandójának központi eleme annak hangsúlyozása volt, hogy időben meg kell kezdeni a felkészülést 2023-ra, Madách Imre születésének kétszázadik évfordulójára, világirodalmi rangú szellemi hagyatéka méltó megünneplésére. „Nincs többé iskola” De sokan is szeretnék - főleg a kisdiákok körében - hogy ez az állapot, amelyet Schwajda György mesejátékának címe tükröz - bekövetkezzék. A valóságban ennek nincs esélye, a fantáziavilágban - ahol a macskák a tanárok és az egerek a tanulók - azonban bekövetkezhet. Méghozzá úgy,, hogy az egerek augusztus 31-én éjfélkor ellopják a percet és soha nem virrad fel szeptember elseje. Csakhogy így a „tanári kar” munkanélküli lesz, a nebulók pedig butuskák maradnak. A döntés a törpékre vár, akik izgalmas vetélkedések során a tanítás-tanulás újrakezdésére szavaznak... A kedves sztorit felgöngyölítő darabot a közelmúltban mutatta be a Zen the Ferenc Színház a József Attila Művelődési Központban, stílusosan óvodás- és kisiskoláskorú közönségnek a Tudor, Vidor-bérlet keretében. A lendületes, sok mozgással színre vitt előadást Molnár Ernő rendezte, a dramaturg Sándor Zoltán volt Az aktualizálást egy hatalmas mobiltelefon és a szellemes rádióbemondás is segíti. A produkció hatását nagymértékben növeli Ráduly Csaba zenéje és ügyes látványterve. A szó szerint színes, hangulatos jelmezeket Deme Katalin tervezte. A társulat tíz tagja - Albert Péter, Bánfi Kata, Erdélyi Gábor, Máté Krisztián, Farkas Zoltán, Erki Gabriella, Házi Anita, Németh Anna, Falati Hedvig és Borbíró András - személyesíti meg a Calgon és Mária Terézia nevű két egeret, a macskákat - Baltazárt és Kisbabát - valamint a hat törpét: dr. Tudort, Vidorit, Szendikét, Hapci-Mancit, Morgóst és Kukajót. A hetedik törpe, Szundi úgy elaludt, hogy meg sem érkezett. Valamennyi jóízűen komédiáz- nak és sikerül nemcsak a gyerekek számára kellemesen szórakoztató perceket szerezniük. Minden bizonnyal a továbbiakban is sikere lesz a „Nincs többé iskolá’-nak és bőven lesz igény a színház székhelyén kívüli előadások iránt is... Cs-, B. Háttérben a macskák, balra az egerek, jobbra a döntés hozó hat törpe
