Nógrád Megyei Hírlap, 2016. január (27. évfolyam, 1-24. szám)
2016-01-18 / 13. szám
FOTÓ: FARAGÓ ZOLTÁN Em lékezés Martin Luther Kingre „A sötétség nem képes kivezetni a sötétségből; erre csupán a fény képes. A gyűlölet nem vezet ki a gyűlöletből; erre csupán a szeretet képes. ” A változás Te MAGAD légy! Amint ismeretes, minden kultúrában vannak ünnepek. Igaz, angolul a „holiday” szó szerint szent napot jelent, a legtöbb amerikai ünnep nem kötődik valláshoz, inkább megemlékezésnek mondható. Valamikor a „nigger” bevett megszólítása volt az amerikai fekete bőrűeknek. Ma már a „black” sem számít politikailag korrektnek, helyette az „afro-amerikai” a helyes megnevezés a rabszolgák leszármazottaira. Negyvennyolc évvel az Egyesült Államok második polgárjogi törvényének életbe lépése után immár második elnöki ciklusát tölti a Fehér Házban egy „afro-amerikai” Barack Obama személyében. Hogy mindez lehetséges, abban nem kis része volt dr. Martin Luther Kingnek, akit ma 48 éve gyilkoltak meg a Tennessee állambeli Memphisben. Nem véletlenül mondta King az 1964-ben neki ítélt Nobel-békedíj után: „Olyan munkáért kaptam, amit még nem fejeztem be.” Ma van január harmadik hétfője, azaz Martin Luther King napja, (amit eredetileg: január 15-én ünnepeltek.) Az ötvenes években Alabamában indult el a fiatal, fekete baptista lelkész mozgalma, a Déli Keresztény Vezetők Konferenciája, amely az evangéliumi szeretet hirdetését ötvözte azzal a polgári engedetlenségi mozgalommal, amellyel a 20. század első felében Máhátmá Gandhi harcolt előbb Dél-Afrikában, majd Indiában a brit gyarmatosítók ellen. Ilyen akció volt az 1956-os montgomery „buszbojkott”, amikor a feketék több mint egy éven át inkább gyalog mentek a munkahelyükre, mintsem eleget tegyenek a tömegközlekedés faji elkülönítésének, egy fekete asszony, Rosa Parks megaláztatását követően. King 1958-ban jelentette meg az Út a szabadság felé című munkáját, amely jelentős hatást gyakorolt a polgárjogi harcra. Hívei ülősztrájkokkal érték el, hogy számos déli városban megszűnt az elkülönítés az éttermekben, színházakban, templomokban, könyvtárakban, parkokban és más nyilvános helyeken. Ugyancsak békés eszközökkel harcoltak a „szabadság-utasok” (freedom riders), akik az autóbuszokon való szegregáció ellen léptek fel. Kennedy 1960-ban még elnökjelöltként egyenjogúságot hozó polgárjogi törvényt ígért. 1961-ben ő vetette fel először a „pozitív diszkrimináció” elvét a kisebbségek előre jutása érdekében. Törvényjavaslatát azonban végül csak 1963-ban terjesztette a kongresszus elé. Már folyt róla a vita, amikor 1963. augusztus 28-án Washingtonban, a Lincoln emlékműnél 400 ezres békés tüntetés volt, ahol King elmondta híres beszédét, amely ma már tananyag az amerikai iskolákban: „Van egy álmom, hogy ez a nemzet felébred és megéli igaz hitét, és magától értetődőnek veszi az igazságot: minden embert'egyenlőnek teremtettek. Van egy álmom, hogy egy napon Georgia vörös hegyein a volt rabszolgák gyermekei és a volt rabszolgatartók gyermekei együtt ülnek le a testvériség asztalához. Van egy álmom, hogy egy napon még Mississippi, a sivatag-állam, amelyet az igazságtalanság és az elnyomás hősége fullaszt, a szabadság és az igazság oázisa lesz...” 1964. júliusában Lyndon B. Johnson elnök az amerikai szenátus történetének egyik leghosszabb vitáját követően aláírta az első polgárjogi törvényt, amely megtiltotta a feketék és a fehérek faji elkülönítését, és a faji alapú diszkriminációt. 1965-ben King mozgalma azt is kivívta, hogy a szövetségi kormány biztosítsa a választójogot azoknak, akiktől az egyes államok megtagadnák azt. Martin Luther King, aki utolsó éveiben aktívan részt vett a vietnami háború elleni megmozdulásokban, hangsúlyozva, hogy a feketék és a fehérek egyformán áldozatai az esztelen- ségnek, továbbá a feketék érdekeit próbálta képviselni a szakszervezetek felé, féltette a polgárjogi mozgalmat az erőszaktól. Végül King is az erőszak áldozata lett, mint 40 évvel korábban példaképe, Máhátmá Gandhi: 1968. április 4-én Memphisben lőtte le őt a Lorraine Motel erkélyén egy máig ismeretlen merénylő. Martin Luther King jr. születésnapja 1986 óta nemzeti ünnep az Egyesült Államokban. (Január harmadik hétfője.) Bár tragikus sorsával látszólag azoknak ad igazat, akik szerint a béke fegyvertelen az erőszakkal szemben, hosszú távon azonban mégis csak őt igazolta a történelem. Persze a békés harcnak minden nemű elnyomással szemben is csak akkor van értelme, ha százezrek, milliók vannak mögötte. Trófeákat és vadhúst találtak Palotás/Pásztó. A Pásztói Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya lopás bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt indított eljárást D. Kristóf 20 éves palotási lakos ellen. A rendelkezésre álló adatok alapján a férfi megalapozottan gyanúsítható azzal, hogy 2015. január 15-e és 2016. január 16-a között az egyik vadásztársaság erdőtarcsai területéről négy őzbakot tulajdonított el. D. Kristóf lakóhelyén megtartott házkutatás alkalmával a nyomozók négy darab őzfejet, szarvastrófeákat, valamint több kilogramm vadhúst találtak meg és foglaltak leA Pásztói Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya szakértő bevonásával folytatja a további eljárást Különös és különleges magyar író Január 16-án, egy hideg téli napon, egy híján százhetven esztendeje született Szklabonyán Mikszáth Kálmán. Az íróra ebből az alkalomból, a hagyományokhoz híven, a balassagyarmati régi vármegyeháza előtti szobránál emlékezett az irodalmár nevét viselő baráti társaság. Hegedűs H. A mintegy félszáz tisztelgőt a Mikszáth Kálmán Társaság nevében Pásztor Sándor elnökhelyettes köszöntötte, majd a Balassi Bálint Gimnázium kilencedik osztályos diákjai adtak elő népdalcsokrokból, anekdotákból, visszaemlékezésekből és egyéb szövegrészietekből összeállított műsort. Ennek egyik legvidámabb „eleme” az volt, amikor Mikszáth és a hírneves fes- tő-kortárs Szinyei Merse Pál beszélgetésből idéztek. Szinyei festményét megtekintve az író elmerengett, majd megkérdezte, övé e a képen látható föld, és eladó-e. Az igen válaszra Mikszáth így felelt: „Te vagy a legboldogabb dzsentri a világon, mert kétszer is eladhatod ugyanazt a földet...” A fiatalok előadását követően dr. Fényes-Bók Szilvia, a Balassi Bálint Gimnázium igazgatója mondott beszédet. Ebben kiemelte, Mikszáth a legkülönlegesebb magyar írók körébe tartozik, mert megható természetességgel tár az olvasó elé olyan emberi értékeket, mint hűség, becsület, szeretet, a szülőföldhöz való ragaszkodás. De különös is egyben, hiszen rendkívül ellentmondásos személyiség: szereti a feleségét, mégis elválik tőle, hogy másodszor is elvehesse. Nagy átéléssel és tökéletes realizmussal mutatja be a felvidéki parasztság életét, mégis, a dzsentri világban érzi otthonosan magát. Erős kritikával illeti kora politikai életének mindennapjait, mégis, kormánypárti képviselőként ül a parlamentben, és teljességgel megértő azokhoz, akiket élces megjegyzésekkel illet műveiben. Hatalmas erejű mesélő, ám a huszonhárom ev alatt csak kétszer szólal fel a képviselőházban. Mikszáth Kálmán alakja, munkássága sok tekintetben, a igaz, realista ábrázolásmódban, az élőbeszéd használatában, az egyes történetek szokatlan nézőpont-technikájában túlmutat a tizenkilencedik, sőt a huszadik századon, és prózája ma is kedvelt olvasmány. Különleges formában láttatja a hibákat és az erényeket: bűnében csodálja és erényeiben megmosolyogja hőseit - mondotta a tanárnő. Az ünnepség záró „felvonásában” az intézmények, szervezetek és önkormányzatok képviselői - így Medvácz Lajos balassagyarmati és Gulyás Géza mohorai polgármester - megkoszorúzták Herczeg Klára Mik- száth-mellszobrát. Mikszáth és az elnök A közvélemény számára talán kevéssé ismert esemény, hogy a betegségekkel küszködő Mikszáth Kálmán életének utolsó évében, 1910-ben találkozott Theodore Roosevelt-tel, az Amerikai Egyesült Államok korábbi elnökével. A politikus Európai körútja során közbeiktatva Budapestet, személyesen szeretett volna beszélgetni a Szent Péter esernyője híres szerzőjével: a mű egyik kedvenc olvasmányává vált. Ahogy fogalmazott: „még ma is látom az egyes alakokat, a fiatal papot, a kocsmát, a szegény község lakóit, és bizony jóval előbb ismertem Magyarországot, mintsem hogy idejöttem” - ezekkel a szavakkal igyekezett bókolni a Nagy Palócnak. Ám csalódás lett a vége. A fővárosi Hungária szállóban létrejött találkozás során ugyanis Mikszáth ügyet sem vetett arra, hogy az Atlanti-óceán túlpartján mekkora sikert aratott magas körökben is a könyve. Inkább azt kezdte ecsetelni a messziről jött érdeklődő férfiúnak, hogy milyen sanyarú a sorsa a magyarságnak az Osztrák-Magyar Monarchiában, Bécs mennyire elnyomja az építő jellegű budapesti kezdeményezéseket, és az ország közjogilag tulajdonképpen csak papíron létezik. És csak panaszkodott, panaszkodott szenvedélyesen az őt meg- hökkenve, meglepetten hallgató Rooseveltnek. Amikor pedig az író észrevette, hogy ezekkel a kifakadásaival teljesen elkedvetleníti az elnököt, aki egészen mást várt a beszélgetéstől, inkább elhallgatott, és már nem is érdekelte milyen kiváló személyiség tiszteleg előtte. A látogatás után aztán egy ironikus hangvételű cikkben be is számolt a politikai érvek kedvezőtlen fogadtatásáról. Bizony, ez a jelenet is szervesen hozzátartozik a Mikszáth-egyéniség- ről alkotott teljes képhez. H.H. Esett ismét esv kis hó a hét végén, a magasabban fekvő helyeken és az északi oldalakban meg is maradt, mert - már egészen el is szoktunk tőle - téliesre fordult az idő. sSsííö Télidő a természetben, Salgótarján környékén
