Nógrád Megyei Hírlap, 2015. május (26. évfolyam, 101-123. szám)

2015-05-15 / 111. szám

Rajtunk múlik... i Lassan egy hónapja, hogy sokak elismerésétől övezve - és nem tagadom, kritikát is ki­váltva - Salgótarján is csatla­kozott a Zöld doboz elnevezésű országos civil kezdeményezés­hez, amelynek segítségével a helyiek étellel, élelmiszerek­kel segítik, segíthetik a város rászoruló polgárait. Az Acél­gyári úti templom előtt elhe­lyezett láda igazán jó célt szol­gál, s - talán nem túlzás - egyúttal az elmúlt hónapok egyik legjobb szociális célú ci­vil kezdeményezése, összefo­gása lett. Mivel a szegények, a nélkülözők száma a mögöt­tünk hagyott években - tágabb és szőkébb pátriánkban is - tragikusan nőtt, a segítségre szorulókat támogató minden kezdeményezésnek örülni kell és helye van életünkben. Ezt a nagyon is fontos célt, a gondok enyhítését szolgálja az „Enni adok - enni kapok” elnevezé­sű doboz kihelyezése, amely ezután is „kéri, várja, fogadja” az önzetlen segítőket. Támogatóként és hírnök­ként is többször jártam az el­múlt hetekben a templom kör­nyékén, ahol többekkel is be­szélgettem. Igazán szívemnek való hír, hogy szinte kivétel nélkül mindenki elismerően szólt a kezdeményezésről, azoknak az embereknek a munkájáról, akik felkarolták, felvállalták a feladatot. Többen is moncjták: „Isten áldja meg fáradozásukat!”. Kritikusan szóltak ugyanakkor a korábbi önkormányzati munkáról, de különösen a fogyatkozó és elégtelen állami támogatásról. Megjegyezték, hogy a kezde­ményezés nem igazi megoldás (ez nem is volt célja) és szóvá tették azt is, hogy az egyházak­nak Tarjánban és országosan is jobban kellene figyelniük a szegényekre, az elesettekre. Elmondták még, hogy sok emberhez nem jutott el az in­formáció és a többi városrész rászoruló­ihoz a segítség sem. A város nem lehet elég hálás az önzet­len segítőknek, a ci­vil munkavégzők­nek. Úgy tudom, hogy az eltelt időben nőtt a számuk, s töb­ben is bekapcsolód­tak e nemes munkába. Sőt, újabb segítőkre is szükség lesz, mivel elkészült további két Zöld doboz is, amelyek kö­zül az egyiket a közeljövőben várhatóan a zagyvapálfalvai templomnál helyezik el. így bővülhet azoknak a száma, akiket e segítség elérhet, és biztosan sokan lesznek olya­nok is, akik tevőlegesen is tá­mogatják majd a rászoruló­kat, a kezdeményezést. Leg­utóbb az acélgyári láda elhe­lyezésével kapcsolatos gon­dokra is felhívtam a figyelmet. Úgy tudom, készül a megoldás. A beton talpazat elé egy fellépőt, egy lépcsőt terveznek. Ez persze nagyon meggondolandó, a téli csú­szás veszélye miatt is. Helyet­te célszerűbb lenne a dobozt a talpazat szembeni oldalára előre hozni, oda felszerelni. Emellett a díszburkolat és a talpazat közötti földes részt, kőzúzalékkal „sártalanítani”. Nem lenne teljes az írásom, ha nem szólnék arról is, hogy a Zöld dobozt meglátogatók kö­zött sokan voltak olyanok is, akik üres dobozt találtak, s az­zal szembesültek. Sajnáltam őket. Ilyen a jövőben is előfor­dulhat és tény az is, hogy csak a dobozba tett adományok vi­hetők haza, oszthatók szét - így a segítség a jövőben is csak eseti, átmeneti lehet. Úgy gon­dolom, rajtunk múlik, hogy több legyen az adomány, az „el­osztható" támogatás. Ehhez azonban az kell, hogy több le­gyen a segítséget fontosnak tartó személy is. Ezért számí­tunk, számítanak minden jó- akaratú emberre, minden ön­zetlen segítségre. Jó lenne, ha egy kicsit segítőkészebb, szoli- dárisabb lenne városunk, hogy egy kicsit jobb lehessen a világunk is! Bartos József 2015-05-11 Klebeisberg Intézményfenntartó Központ Mocsáry Antal Általános és Alapfokú Művészeti Iskola Lucfalvi Általános Iskola SAJTÓKÖZLEMÉNY TESTVÉRISKOLAI PROGRAMOK AZ EURÓPAI UNIÓ TÁMOGATÁSÁVAL A Klebeisberg Intézményfenntartó Központ pályázatot nyújtott be Testvériskolai programok megvalósítása Karancslapujtő és Lucfalva általános iskoláinak együttműködésével cfmmel, a TÁMOP- 3.3.14.A-12/1 számú kiírásra, mely pozitfv elbírálásban részesült és 14,33 millió Ft európai uniós támogatást nyert. A pályázat megvalósításában együttműködik a karancslapujtői Mocsáry Antal Általános és Alapfokú Művészeti Iskola ás a Lucfalvi Általános Iskola. A projekt időtartama 2014. február 1-2015. június 1. A fejlesztés eredményeként a két intézményből összesen 50 fő tanuló és 10 fő pedagógus vesz részt az alábbi programokon: heti foglalkozások és tantárgyi fejlesztés, iskolán kívüli tanulmányi, kulturális és szabadidős programok, előadások, az iskolák tanulóinak és pedagógusainak személyes találkozói, közös nyári bentlakásos program a Balatonon Zamárdiban. Az iskolán kívüli tanulmányi, szabadidős és kulturális programok keretében a tanulók a közelmúltban Szilvásváradon egy egész napot töltöttek el. Kisvasúttal utaztak fel a Szalajka-völgy tisztására, ahonnan felgyalogoltak az Istállóskői Remete barlanghoz. Visszafelé gyalog tették meg az utat, közben megcsodálták a Fátyol-vízesést, a vadaskertet és az Erdei Múzeumot. További információ: Klebeisberg Intézményfenntartó Központ yOfwmpr^a.hreCTrb.hu Megteremtette saját stílusát Telek Balázs (képünkön balra) mutatja fotográfus társának az alkotásait Családtagok, rokonok, jó barátok, fotográfusok, Telek Balázs fotó- és képzőművész tisztelői töltötték meg az elmúlt hét végén Balassa­gyarmaton a Tornay Galériát. Szenográdi F. Balassagyarmat Ma Magyarországon Telek Balázst tekintjük az archaikus technikák egyik legismertebb ismerőjének, a camera obscura hazai specialistájának. 1974. május 9-én született Balassagyarmaton. (A Tornay Galériában rendezett kiállítás születésnapi ajándék is volt számára.) 1992-től Egerben az Eszterházy Károly Főiskolán rajz-földrajz, majd vizuális kommunikáció szakon végez­te tanulmányait. A főiskolai évei alatt intenzíven foglalko­zott festészettel, fotográfiával és zenével. Óri­ási parabolika címmel mutatta be diploma- munkáját, amely rendhagyó módon ötvözte a festészetet a zenével, a fény- és mozgásmű­vészettel, annak érdekében, hogy a passzív nézők aktív résztvevőkké válhassanak. Munkáiban a hagyományos analógiát és di­gitális technikát mesterien ötvözi. Nem sík, hanem gyűrt, henger képfelületekre való le­képzési kísérletezései mára már védjegy­ének számítanak. Szeretné a tárlatlátogató­kat aktívan bevonni, elgondolkodásra kész­tetni. 2003 óta tagja a Magyar Fotóművé­szek Szövetségének. Megkapta a Pécsi Jó­zsef fotóművész-ösztöndíjat. Több elismerést tudhat magáénak, például 1999-ben meg­kapta a Lánchíd 150 éves évfordulójára ki­írt képző- és fotóművészeti pályázat fotóka­tegória díját. Az esztergomi biennálén Camera Obscura-díjban részesült. Mindezek mellett a Balogh Ferenc-díj tulajdonosa. A TEKODEMA csoport alapítója. Budapesten képzőművésze<MSl#»lában tanít, több szak­mai kurzust vezpt, az évente megrendezen­dő fotóművészet tábor szakmai vezetője. Telek Balázsnak szülővárosában ez az el­ső önálló fotókiállítása. Korábban, a Hor­váth Endre Galériában már láthatták fest­ményeit a balassagyarmatiak. Festőművész édesapjával és testvérével, aki művészta­nár több alkalommal is volt a városban kö­zös kiállításuk. A megnyitón ZolnyánszkyZsolt, a galéria ve­zetője köszöntötte a megjelenteket, elmondta, új galériájukban ez a második kiállítás. Siket Norbert művészetbarát saját költeményével köszöntötte az alkotót: „Ez a tárlat nekünk egy szellemi túra, hogy lássuk, milyen a camera obscura” - hangzott el a vers végén. Haris László, Telek Balázs egykori mestere megnyi­tójában kiemelte: büszke arra, hogy tanítvá­nya a saját maga által választott művészeti út­ját járja. Feltárta a fotózás legmélyebben rejlő titkait, megteremtve ezzel egyéni stílusát. Nem elégszik meg azzal, hogy képei visszaad­ják azt amit lát, annak „mélyére néz”. Szólt ar­ról a művészi családi környezetről, arffely Te­lek Balázst körülvette és -veszi, amelynek min­den bizonnyal meghatározó szerepe volt és van művészi munkásságára. A megnyitón jó hangulatot teremtett a Mini Maffiato zenekar. A kiállítás június 6- ig látogatható. Múltidézés dr. Doicsák Győzővel A ma Budapesten élő, 84 éves dr. Dojcsák Győző geográfus-geológus, a Ma­gyar Tudományos Akadé­mia Természetföldrajzi Tudományos Bizottsága tagjának élete jól példáz­za, hogy szorgalommal, kitartással egy falusi gyermek is messzire el­juthat a tudományos élet­ben. A világviszonylatban is ismert és elismert pro­fesszor az 1944-45-ös tan­évben a szécsényi polgári iskola növendéke volt. A közelmúltban író- olvasó találkozó keretében, a he­lyi múzeumbaráti kör meghívására vendégeske­dett Szécsényben. A talál­kozót követően interjút adott lapunknak.- Milyen szálak és emlékek kö­tik Nógrád megyéhez?- Hálás vagyok a vendéglátó­imnak, hogy meghívtak. Számos helyen voltam már író- olvasó ta­lálkozón, tartottam tudományos előadásokat, de Nógrád megyé­ben ez volt az első. Baglyasalján születtem, a gyermekéveimet Magyargécben töltöttem, ahol édesapám kántor-tanító volt. Amikor a 4. osztályos elemi isko­lában végeztem, a szüleim a lo­sonci 8 osztályos gimnáziumba írattak be. A háború idején, hogy közelebb legyek a szüléimhez, átírattak a szécsényi polgári is­kolába. Egerben érettségiztem, 1 majd Budapesten, az ELTE Ter­mészettudományi Karán végez­tem geológusként.- Ezt követően hogyan alakult az élete?- Az első munkahelyem 1953- ban a Magyar-Szovjet Kőolaj Ku­tató Vállalat volt, ahol előbb ku­tatóként, majd osztályvezető­ként tevékenykedtem. 1956-ban nyugatra mentem.- Miért döntött úgy, hogy itt hagyja az országot?- Nem mondhatom, hogy a forradalom eseményeibe erősen bekapcsolódtam, s ezért mene­külnöm kellett volna. Egy bará­tommal döntöttünk úgy, hogy egy jobb, szabadabb világban próbálkozunk. Tanulságképpen elmondom, az 1990-es években a barátom azt mondta, hogy megnézhetem azokat a feljegy­zéseket, amelyek egykoron ró­lam készültek. Megdöbbenve ol­vastam a 82 oldalas anyagot, amelynek a 99 százaléka hazug­ság, rágalom volt.- Nyugaton hogyan alakult az élete?- Szerencsésen. Előbb Angli­ában dolgoztam geológusként, majd 1957 májusában Kanadá­ba kerültem olajkutató geoló­gusnak. Száz körüli fúrás le­mélyítése után - közülük több a Sarkkörön túl volt - 1966- ban megbízást kaptam az újon­nan épült egyetem geográfiai tanszékének megszervezésére, amelynek a vezetését is rám bízták. Az egyetemi munkám mellett részt vettem a kutatás­ban, bekapcsolódtam a helyi kulturális és sportéletbe. Több nemzetközi tudományos kon- 4 ferencián vettem részt, többek között Szovjetunióban és Indi­ában.- Miről írta a kandidátusi munkáját?- Tudva lévő, hogy Földünk felszínét a külső és a belső erők alakítják. Ezt a világból érkező kozmikus erők is jelentősen be­folyásolják. Utóbbi témát dolgoz­tam fel 1974-ben. Még Kanadá­ban éltem, de a Magyar Tudomá­nyos Akadémián védtem meg a kandidátusi értekezést. Csak megjegyzem, hogy Budapesten kaptam meg az egyetemi dokto­ri címet is. A kandidátusi té­mámmal kapcsolatban több or­szágban is tartottam előadást.- Mikor és miért tért vissza vég­leg hazánkba?- 1978-ban. A miértre a vála­szom: mert magyar vagyok, sze­retem a hazámat.- A kutatásai mellett jelentős a publicisztikai munkája is>- Az Élet és Tudomány, vala­mint a Természet Világa című szaklapokban több mint kétszáz írásom jelent meg. Kanadai Eszterházy története című köny­vemet a Magvető 1981-ben adta ki. A kötet a Kanadában élő ma­gyarokról szól. A másik kötetem, amely hasonló témával foglalko­zik, az Amerikai magyarok törté­nete. Az Arany Kaliforniában cí­mű könyvem 1992-ben jelent meg. Kedvenc sportágam a golf, minden dicsekvés nélkül mon­dom, hogy 1996-ban magyar golf­bajnokságot nyertem, szenior ka­tegóriába. A sportággal összefüg­gésben két könyvet is írtam. Szenográdi Ferenc 4 * Dr. Dojcsák Győző a szécsényi író-olvasó találkozón

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom