Nógrád Megyei Hírlap, 2015. március (26. évfolyam, 50-75. szám)
2015-03-07 / 55. szám
Másként a nőnapról Március 8. a nők iránti tisztelet és megbecsülés napja. Közismert nevén, 1917 óta a nemzetközi nőnap, a mai - szeretem, nem szeretem - virágos, kedveskedős, illetve sokak által elutasítós megemlékezéssel szemben munkásmozgalmi eredetű, a női egyenjogúságért, a munkavállalás szabadságáért indított küzdelem napja is. Csak utalok rá, hogy megszületését, majd ünneplését többek között az 1857-es New York-i nagy tüntetés, Clara Zetkin 1899-es kezdeményezése, a II. Internacionálé határozata, az USA-ban, hosszú harc után 1909-ben megtartott első nemzetközi nőnap, illetve az 1917. március 8-i oroszországi nőtüntetés előzte meg. Magyarországon nőnapi programokra, rendezvényekre 1913-tól került sor, majd 1948 évtől kötelező ünneppé tették. E napról emlékeim, felnőtt férfikoromból 1958-tól vannak, amikortól szinte minden évben „résztvevőként”, vagy sokszor hivatali szervezőként voltam jelen. Életem során sok munkahelyen, sok hivatalban megfordultam, így e tekintetben kellő tapasztalattal rendelkezem. A cél, az elképzelés - felhívni a figyelmet a nők cseppet sem irigylésre méltó sorsára, helyzetére - nemes, a kivitelezés azonban sematikus, ötlettelen, mindent (köszöntést, ajándékozást) egyhangúsággal kezelő volt. Kérdezhetnék, miért nem változtattak? Nem hárítás akar lenni, de akkori világunk is ilyen egyszínű, egysíkú volt és talán nem is az ötletek hiányoztak, hisz igyekeztünk mindent teljesíteni és - kis túlzással - szerettük volna sarkából is kifordítani a világot, de a politika, a lehetőség, a szegénység - vajúdtak a hegyek és... - ezt szülték. Legtöbbször „kisgyűlés- sel”, majd a szerény ajándékok átadásával kezdtük a napot, vagy munkahelyükön kerestük fel a hölgyeket és két puszi kíséretében adtuk át a hóvirágot, esetleg az ibolyát. Nem előkelő, díszes csokréták, hanem „táskás” ajándékok voltak, mivel vásárlásukkor a kézitáskában száz ibolyacsokor is elfért. Még ma is restellem, hogy feleségem számára is sokszor késő délután érkezett haza a „táskáscsokréta”. Tisztelettel tettük a dolgunkat, és az ünnepeltek tán’ ma is jó szívvel gondolnak ránk. Ami pedig a mai nőnapot illeti, sokakkal beszélgettem és elég vegyes kép alakult ki bennem. Először is nem minden munkahelyen tartják fontosnak e napot, s így magát a figyelmességet sem. Sőt előfordult, hogy a nagyfőnök a női vezetőket köszöntötte, megajándékozta, a beosztott hölgyekkel pedig senki sem törődött. Voltak viszont szép gesztusok is. Például a nőnapot, a férjek bevonásával egy hétvégi program, míg mások közös vacsora keretében tartják, igazi közösséget álmodva. Szimpatikus az a női vezető is, aki rendszeresen férfi társait kéri, bízza meg egy közös rendezvény megszervezésével. És hallottam - kisebb intézményi kollektíva esetén - szép, nem egyenajándékokról, amelyeket a főnök úr valahogy mindig kitalál, kisakkozik, esetleg megsúgják neki a „nyerő” ötletet. És örülök, mert a jó hírek voltak többségében. Mégis a gesztus, az öntevékenység hiányát e körben nem merném felvetni. Ami pedig a családi csokrétákat illeti, magam is meglepődtem a férfiak álláspontján. Többjük nem tartja és nem is helyesli magát a nőnapot sem. Egyesek inkább a meglepetésszerű figyelmességet favorizálják. E válaszokat fantázia nélkülieknek, szegényeseknek tartom. Ta- máskodom, hitetlenkedem ezen. Pérfitársaim komolyan, jól gondolják mindezt? Közülük két családban gyermekeket is nevelnek. Nem, nemcsak a családon belüli példa, hanem elsősorban, a figyelmesség, a szeretet szűkmarkúsága miatt. Csak tanácsként mondom, szép gesztusokat tenni sohasem elég. Dicséretes viszont egy nagyapa jó szolgálata, aki egyedül élő lányán kívül nagylány unokáját és a családhoz járó gondozónőt is köszöntötte. Persze nincs birtokomban a bölcsek köve, s így nem tudom, hogy igazam van- e? De talán nagyot nem tévedek. Mégis egy bölcs mondást hívok segítségül, amely családi életünkre is érvényes. Célozzuk meg az elérhetetlent, kísértsük meg a csodát, de az el- érhetőről ne mondjunk le soha! A szeretetnek, a figyelmességnek nincs és ne is legyen sohasem határa! Én a feleségek, a nők pártján állok! Tehát, tegyünk meg mindent, amit megtehetünk! Szívből, szeretettel és ne csak tessék-lássék módra! És nemcsak nőnapon, hanem máskor is, amíg csak élünk. Bartos József Egy csokornyi siker hölgyektől A vasárnap és a hétvége a szebbik nemről szól minden tekintetben. Március 8-án őket köszöntik a férfiak. A jeles alkalomból rendhagyó módon emlékezünk azokra, akik színt visznek a hivatások, a családok és a közösségek életébe. A teljesség igénye nélkül méltatjuk azokat a sikeres nőket, akik öregbítik vagy az elmúlt években, évtizedekben öregbítették Nógrád megye hírnevét. Isten éltesse a hölgyeket! Tőzsér Viktor NMHínformáció. Al Ghaoui Hesna szerkesztő-riporter, külpolitikai újságíró. Jelenleg a Magyar Televízió munkatársa. Konfliktuszónákból és háborús övezetekből tett tudósításai révén szerzett országos ismertséget. Édesanyja révén magyar, édesapja után szír felmenőkkel rendelkezik. Szülei a Debreceni Orvostudományi Egyetemen töltött évek során ismerkedtek meg, majd tanulmányaik elvégzése után Salgótarjánban költöztek. Hesna már a nógrádi megyeszékhelyen töltötte gyermekéveit, itt nőtt fel testvérével együtt. Jó tanulmányi eredményeinek köszönhetően a Soros Alapítvány ösztöndíjasaként 16 évesen az Egyesült Államokba egy magán középiskolába került. Képzőművész szeretett volna lenni, rajzolt, festegetett és novellákat írogatott, ennek ellenére Magyarországra hazatérve az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi karán, majd arab szakon szerzett diplomát. Anyanyelvén kívül arabul, angolul és franciául beszél. 2011-ben ment férjhez, egy kislány, Neda édesanyja. Hesna fontosnak tartja az adakozást és azt, hogy segítsen a rászorulókon. Tavaly év végén a Mikulásgyárat is meglátogatta, ahová nem érkezett üres kézzel. A Népszabadság című napilapnál kezdett, később rendszeresen tudósít az MTV Híradójában és Panoráma című műsorában, szerkesztő-riportere és műsorvezetője az állami tv kéthetente jelentkező Bábel című riportműsorának. A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán tanít, rendszeres tart előadásokat egyetemeken és konferenciákon munkásságáról. Kétszer nyert Kamera Hungária díjat háborús övezetekben forgatott filmjeivel. A Gázai övezetben készített riportja bekerült a 47. monte-carlói televíziós fesztivál döntős alkotásai közé. 2008-ban bronzérmes lett a CNN World Report pályázatán. Prima Primissima díjat kapott 2011- ben, egy évvel később pedig megkapta a Salgótarján díszpolgára címet. Pándy Piroska operaénekes Salgótarján baglyasaljai városrészéből indult. Olyan komolysággal koncertezik szülőföldje múzeumtermében, mintha New Yorkban lépett volna fel. A tarjám koncertre tanulta meg előző este a Pie Jesut Andrew Lloyd Webber Requiemjéből, és - 27 főszerep ide vagy oda - izgult. Pándy Piroskából egy térdsérülés miatt lett operaénekes. Testnevelés szakos gimnáziumba járt, amikor tönkrement a térde. Párhuzamosan tanult a Salgótarjáni Váci Mihály Zeneiskola ének szakán, és énektanára, Guthy Éva tartotta benne a lelket. Az Országos Diáknapok előtt ösz- szefogott a gimnáziumi énektanárral és befáslizott lábbal megnyerte a sárospataki versenyt. Szakmai karrierje a Fővárosi Operettszínházban kezdődött 1986-ban. Hét évvel később debütált a Magyar Állami Operaházban „Strauss denevérjében” Rosalindaként. Az Interoperett alapító tagja, a németországi Oper Hof vezető szopránja volt. Fellépett Európa és Amerika különböző országaiban. Elnyerte a bajor kritikusok Ezüst- rózsa-díját, Salgótarján Pro Arte és Nógrád megye Madách Imre-díját, emellett számos elismerést kapott karitatív tevékenységeiért.- Mindig úgy fekszem le, hogy megköszönöm a Jóistennek az aznapi örömömet. Mindig is volt hitem, és ez elkísér egész addig, ameddig a földön lépdelek. Nagyon szeretek segíteni, néha még túlzásba is viszem, és soha nem akartam magam megjátszani. Mindig ilyen voltam, és ilyen is maradok - mondta egy korábbi interjúban. Luciano Pavarotti szerint ő a tipikus példája, hogyan lehet valaki egyszerűen természetes és természetesen egyszerű. Tolnay Klári kétszeres Kossuth-díjas színésznő, Érdemes és Kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Budapesten született Tolnay Rozália (Rózsi) néven, gyermekéveit azonban már a Nógrád megyei Mohorán töltötte apja középbirtokán. Itt végezte az elemit, majd Balassagyarmaton volt bejáró diák a polgári iskolában. A nyíregyházai Angolkisasszonyoknál tanult két évig, de Debrecenben érettségizett felsőkereskedelmi iskolában. Gyerekkorától kezdve énekelt és zenélt, filmszínész karrierje a Hunnia Filmgyárban indult el. Első nagyobb szerepét a Meseautóban kapta, ezután került a Vígszínházba, ahol később társigazgató lett. 1950-től haláláig a Madách Színház tagjaként szerepelt. Első férjétől Ráthonyi Ákos rendezőtől egy lánya született, Zsuzsanna. A második világháború után azonban hitvese külföldre emigrált és az ’56-os forradalmat követően a lány is követte őt A Művész Színházban ismerkedett meg Darvas Ivánnal, akihez feleségül is ment, de 1958- ban elváltak. Márai Sándorhoz fűződő titkos viszonyáról egy 1993-as tévéműsorban beszélt először. Márai: Varázs című darabja kapcsán ismerkedett meg az íróval. A költő személyes hangú verseit egy távollévő, ismeretlen nevű volt császári táncosnőhöz (Tolnayhoz) írta, akiről mindenfélét találgattak. Részlet a költő titkos leveleiből: „szerdán, ha nem lesz rossz az idő, 1 h-kor várom a híd budai kijáratánál. Ha esik, akkor a pesti oldalon várom, ugyanabban az időben, az Országház kávéház előtt. Ha szerda valamilyen okból nem jó, akkor pénteken várom, ugyanez időben, ugyanígy: jó időben Budán, esőben Pesten. - Mindenesetre várom szerdán, s ha nem jön, akkor pénteken. Jó lesz így? Kézit, lábát csókolom. A művésznő számtalan díjat és elismerést kapott, emlékezetét róla elnevezett színházi szalon és emlékérem is őrzi. 2014 születésének centenáriuma alkalmából Tolnay Klári-emlékév volt, amelynek keretében gálaműsorral ünnepelték a felejthetetlen színésznő 100. születésnapját neves művészek közreműködésével. Nógrád megye díszpolgára 1998-tól, Mohorán szobrot emeltek a tiszteletére, Magyar Örökség-díjas, megkapta a Magyar Köz- társasági Érdemrend középkeresztjét Varga Edit televíziós műsorvezető. Salgótarjánban született, egy ikerpár édesanyja, férje Káka János politikus. Bemondóként kezdett a Magyar Televízióban, majd a Híradó műsorvezetője lett. A Mindentudás Egyeteme és a Nagy Könyv háziasszonya is volt. 2006-ban átigazolt a Duna TV-hez, ahol a Híradó mellett több magazinműsorban dolgozott.- Van egy jellegzetes hangszínem, egy karakteres megjelenésem, és egy gyerekkori álmom, amelyek mind a híradózás irányába toltak, ahol tíz évig dolgoztam. A híradózás - mondják - a televíziózás csúcsa, de vannak azért még magaslatok, a szórakoztató műfaj is kínál számtalan kihívást - árulta el. Legutóbb az újrainduló Játék határok nélkül produkcióban találkozhattunk vele. Ünnepekkor általában az édesanyjához utaznak a családdal Salgótarjánba. Szívesen kirándulnak a környékbeli hegyekben és váraknál. Bereczki Brigitta az albertville-i és a lillehammeri biationverse- nyének résztvevője, kétszeres süorrer Európa-bajnok. A Nógrád megyei Bárnán nevelkedett. Salgótarjánba testnevelés tagozatos iskolába járt. Ötödik osztályos korában, amikor edzője megkérdezte, hogy ki akar sífutó lenni, ő jelentkezett. De, amint mondta, akkor is jelentkezett volna, ha azt kérdezik ki szeretne tornász, vívó vagy labdarúgó lenni, ugyanis ezek voltak akkoriban a kedvenc sportjai. Versenyzői pályafutását követően Naganonban a női és férfi biatloncsapat vezetője volt Hét évig Szingapúrban élt, a hazai sportéletbe 2012-ben tért vissza. Napjainkban Papp Ildikó viszi az ország és a megye jó hírét a téli sportok tekintetében szerte a világban. A salgótarjáni Nord Sport KSE versenyzője az idei Falunban zajló Sí Világbajnokságon nagyszerűen helytállt, a legjobb női magyar teljesítményt nyújtotta. A sor korántsem teljes... Minden kedves hölgynek kívánunk hasonló sikereket a munkában és a magánéletben egyaránt! M r ♦
