Nógrád Megyei Hírlap, 2015. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-26 / 47. szám
2015. FEBRUÁR 26., CSÜTÖRTÖK U J Szeressétek a feketerigót! A minap egy családi házas övezetben jártam, s ott arról beszélgettünk, hogy még télen, télutón is, milyen csodás a környezet, a sok-sok fenyőfával, a most is zöldellő díszfákkal és a lakókörnyezetet uraló - madarakkal is megáldott - ligetes, erdős területtel. Az utcák, a lakások szanatóriumi jellege - a tiszta, friss levegő - és az elénk táruló pánoráma, valójában megfizethetetlen. Az ember a természettel szimbiózisban, együtt él, együtt létezik, amelyet tán’ kellően nem is értékel. Idáig jutottunk a diskurzusban, amikor váratlan dolog történt. Égi sugallatra, vagy inkább számomra szokatlan módon - ránk ügyet sem vetve - az útra, szinte csak karnyújtásnyira, egy feketerigó szállt le. Mintha ott sem lettünk volna, elkezdett szemezgetni, elemózsiát keresni. Nem mellékesen a soksok égi madár közül, ő az egyik legszelídebb, legjobban urba- nizálódott madár. Mintha jelenlétével figyelmeztetni szeretett volna arra, hogy őt, pontosabban’őket - az ég madarait - se hagyjuk ki a történetből. Azok közé az emberek közé tartozom, akik még emlékeznek nagy természettudósunk, Herman Ottó munkásságára, arra, hogy a természet és az élővilág, illetve a madarak védelme érdekében, mily’ sokat megcselekedett. Örökérvényű könyvet írt - többek között - a madarak hasznáról és káráról (1901) s nem kis szerepet vállalt a hasznos madarak védelmét szolgáló első nemzetközi egyezmény létrejöttében (1902) . Ez alapozta meg hazánkban is a természet- és a madárvédelemmel kapcsolatos iskolai teendőket, illetve a madarak és fák napjának megszervezését is. Kishartyáni iskolánkban, életem első három osztályában - nem a gyermekek, a mi hibánkból - nem sok gondot fordítottak a hermani célok megvalósítására, sőt va- dóc gyerekekként mi inkább még rontottunk is a helyzeten. 1948-tól azonban két rátermett tanító, a Gál házaspár érkezett iskolánkba, akik minden tudásukat, még az iskolánk kertjét és kirándulásainkat is felhasználták arra, hogy megismertessenek velünk mindent, amit e tárgyban tudni érdemes. Szó szerint megnyertek bennünket az ügynek. De hol van már a tavalyi hó...! Ma már a természetvédelem ügye az iskolákban is megváltozott. A szaktárgyak részévé, általános ismeretszerzéssé vált. Noha ez nem zárja ki, hogy a pedagógusok a jó cél érdekében többet is tegyenek, mégis tán’ nem tévedek, ha ma e feladat döntően a szülőkre hárul. Kertes családi házak esetében - falun és városon is- szinte minden adott ahhoz, hogy a gyermekeket a természet és a madárvilág ügyének megnyerjék, azokat megszerettessék. A madarak meghálálják segítségünket - a kártevők elpusztításával - és így életünk igazi nyereségei is. És nagyon fontos az ismeretek-kirándulások útján történő megszerzése is. Amikor az írást elkezdtem, azt nemcsak a közelünkben leszállt feketerigó látványa inspirálta, hanem az a tény is, hogy gyerekeinknek - elfoglaltságuk miatt - egyre kisebbek a lehetőségük és az ügy iránti ambíciójuk is. A közelmúltban nyilvánosságra hozott „Az év madara" választás- a mindössze 5041 internetes szavazat - is azt igazolja, mily’ keveseket érint meg egy országos jellegű szavazás is. A címben is szereplő feketerigó nemcsak erdeink, hanem településeink, kertjeink hasznos madara. Télen a hidegebb tájakról délre vonulnak, nálunk azonban megmaradnak. Emberközeli életmódjuk, és feltűnő kinézetük - fekete tollazatuk, sárga csőrük - miatt közismertek. Bokros, fás területen költenek. Táplálékuk - a rovarok és más kártevők mellett - a bogyók és a kerti gyümölcsök. Ma már városokban is otthonosak. Szépen, dallamosan trillázik, amely párját ritkítja. A ragadozók jelenlétét „szííí”, vagy „púk-púk” hanggal jelzi. Nem bújik el, nem óvatos, sokszor ez okozza vesztét is. A szülőknek, a pedagógusoknak és mindenkinek - aki a természet ügyét fontosnak tartja - több gondot kellene fordítania a velünk élő, életünket is szebbé tevő és gazdagító madaraink megismertetésére és védelmére. És akkor Herman Ottót is idézve, jó szívvel elmondhatjuk: „Védjé- tek a madarat (az ég madarait)!” Szeressétek a természetet, a feketerigót! Bartos József Hegyi túrautak, eligazító táblák NMHMormaciÓ Bár már sok turistaút járható, még mindig vannak lezárt szakaszok, erdőterületek a Börzsönyben (is). A decemberi ónos eső okozta - mintegy tízezer hektárt érintő - börzsönyi károk elhárításán és az utak felszabadításán folyamatosan dolgoznak, de továbbra is korlátozzák az erdő látogatását. Közeledik a március, s a tavasz sok természetkedvelőt csábít a szabadba, ezért is jó tudni, hogy a munkálatok eredményeként már több helyen szabad az út, illetve útszakasz. Az erdőjárókat azonban arra kérik, hogy legyenek körültekintőek, kirándulásuk előtt tájékozódjanak, illetve az engedélyezett vonalakról ne térjenek le. Az érintett helyszíneken a Börzsönyben eligazító táblákkal találkozhatnak. Defibrillátor a Közgében A SÁIK Székhelyintézménye, a Bolyai János Gimnázium és a Stromfeld Aurél Szakközépiskola után most a Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskola is hozzájuthatott defibrillátor- készülékhez, amelynek beszerzését ezúttal is a Fülöp és Társa Végrehajtó Iroda finanszírozta. Salgótarján. Az átadó ünnepségen először Baranyi Zoltán, a Közgé igazgatója köszöntötte a megjelent vendégeket, tanulókat, majd Németh Gábor, a Palóc Mentőalapítvány elnöke kiemelte az iskola, azon belül is Molnár Ferenc vöröskeresztes tanár szerepét. Ezt követően Juhászné Kincses Helén, a Vöröskereszt Nóg- rád megyei vezetője vette át a szót és hangsúlyozta a defibrillátor fontos szerepét. Majd Fülöp Nándor, a gép felajánlója átadta a készüléket Sikna Attila és Virágh Enikő tanulóknak, akik az ifjúsági Vöröskereszt megyei és regionális vezetői. Az átadást követően a diákok tanórai keretek között ismerték meg az újraélesztés pontos, helyes végrehajtását, valamint a készülék használatát. „Én vagyok a híres egyfejű...” - Bodrogi Gyula hangján ez a dal hazánkban mindenkinek ismerős lehet, hiszen nemzedékek nőttek fel Süsü, a sárkány kalandjain. Azt viszont sokkal kevesebben tudják, ki volt a bábfigura megalkotója: Lévai Sándor díszlet- és díszlettervező művész, aki Balassagyarmaton született, és nemrégiben könyv készült róla. Hegedűs Henrik A kötet bemutatóján, amit a Madách Imre Városi Könyvtár olvasótermében rendeztek, dr. Csongrády Béla közíró, lapunk nyugalmazott főszerkesztője beszélgetett a szerzővel, Shah Gabriella művészettörténésszel. Dr. Csongrády Béla a terefere felvezetésében arra utalt, hogy szűkebb pátriánkban a zsenik mellett is voltak olyanok, akik értékeset, maradandót alkottak, akik ha nem is érték el Mikszáth Kálmán és Madách Imre magasságait, de a nagyok árnyékában, vagy ahogy Szabó Károly fogalmazott, „irodalmi aprószentekként” gazdagították a város és a környék kulturális életét. E sorba tartozik Lévai Sándor is. A „Sanyi manó” címet viselő könyv készítésének hátteréről kiderült, hogy Shah Gabriella négy évvel ezelőtt figyelt fel az önmagát is gyakran háttérbe szorító, a nyilvánosságot nem igazán kedvelő művészre. IBSE* , Aki Balassagyarmaton ® mm A bemutatón dr. Csongrády Béla beszélgetett a szerzővel, Shah Gabriellával született, Kemencén nőtt fel, és az Ipoly-parti városban járt középiskolába - nagyjából ennyi a kötődése Nógrád megyéhez, hiszen élete java részét a fővárosban töltötte. A művészettörténész-szerző felidézte, milyen nehéz is volt felkutatni azokat az embereket, akik érdemi segítséget nyújthatnak Lévai Sándor teljes életművének kibontásához. LépésrőHépésre jutott el a családtól, a fiútól, Lévai Balázstól a munkatársakon, így például Takács Vera dramaturgon keresztül mindaddig, míg kötetbe rendezhette a kapott információkat. Nagy öröm egy kutatónak - fogalmazott Shah Gabriella -, ha az alany precíz ember, és a Süsü-báb készítője ilyen volt. Komoly levelezésre bukkant a hagyatékában, és az egykori kollégák is megerősítet- | ték, mekkora gonddal figyelte egy-egy bábfigura alkotásának folyamatát. Süsünél például szabad kezet kapott, de erre a tökéletességre törekvésre jellemző, hogy ha a varrás során elcsúszott egy-egy öltés, az már botránnyal ért fel a szemében. De nem csupán a híres sárkány fűződik Lévai nevéhez: a Futrinka utca jól ismert állatai, Böbe baba, és sok-sok színházi jelmez és díszlet, hiszen dolgozott többek között a népszerű „Cimbora”, „Tízen túliak társasága”, vagy a „Zsebtévé” televíziós műsorok stábjában is. Hiába alkotott azonban serényen, visszavo- nultságából nem engedett, és a Balázs Béla- díjat is visszautasította, márpedig ez a honi művészvilág legjelesebb (és politikamentes) kitüntetésének számít. A könyvbemutatón elhangzott még, hogy nagyon sok támogató állt a kötet kiadásának kezdeményezése mögé, és mind-mind nagymértékben hozzájárultak, hogy ilyen gyorsan nyomdakész lett a mű, amit majd nemsokára egy film is követhet Lévai Sándor munkásságáról. I A tanulók órai keretekben ismerhették meg az újraélesztés lépeseit
