Nógrád Megyei Hírlap, 2014. december (25. évfolyam, 277-300. szám)
2014-12-06 / 282. szám
Advent Bécsben Szécsény. A n. Rákóczi Ferenc Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola az elmúlt évek hagyományait követve idén is kirándulást szervez december 6-án, szombaton az osztrák fővárosba, Bécsbe. A programon résztvevők megnézik a schönbrunni kastélyt, sétálnak a városközpontban, ahol láthatják a település híres nevezetességeit (Hofburg, Stephansdom, Rathaus). Ezen kívül ellátogatnak majd a Természettudományi Múzeumba is, ahol megcsodálhatják a világhírű willendorfi Vénuszt. A kiruccanás végül a tradicionális adventi vásár megtekintésével fejeződik be a Mária Terézia téren és a tanácsháza előtt. A kirándulók hajnal 5 órakor indulnak majd a Skála és a Penny közötti nagy parkolóból és várhatóan éjjel 1-1.30 óra között érnek vissza Szécsénybe. Jótékonysági ruhagyűjtés Pásztó. Jó állapotú, használt ruhaneműt, játékot, könyvet, lábbelit gyűjt a Nők Civilben Egyesület, amely a rászorulók körében kívánja szétosztani ezeket A felajánlásokat december 9-én, kedden 9 órától várják, illetve veszik át a városi művelődési központban. Jótékonysági sokadalom Érsekvadkert a település képviselőtestülete december 7-én, vasárnap délelőtt rendezi meg ebben az évben az „Adventi örömvasárnap” rendezvényét. A programok 9.30 órakor kezdődnek az ünnepi szentmisével. Ezt követően pedig kezdetét veszi a már hagyományos karácsonyi vásár a Hősök terén, ahol a korábbi évekhez hasonlóan az Ary Erzsébet Óvoda, a Petőfi Sándor Általános Iskola, a polgármesteri hivatal dolgozói, a Múltidéző Hagyományőrző Egyesület és a Kalász tagjai által készített ajándékok, kézműves termékek közül választhatja ki mindenki a számára legkedvesebbet, amelyet szeretteinek kíván majd ajándékozni karácsonykor. Az értékesítéséből befolyt összeget a civil szervezetek és az intézmények jótékony- sági célra fordítják majd. Továbbá az önkormányzat dolgozói még meleg teával és forralt borral is várják a látogatókat, vásárlókat! Rock Mikulás Nagyoroszi. A településen található Club Asinel (H.M.O.) szórakozó helyen különös módját választották a télapóvárásnak, ugyanis december 6-án, szombaton délután 18 órától rendezik meg a Rock Mikulás elnevezésű programot. Az eseményre ellátogatok részt vehetnek a Félmegoldás együttesének koncertjén. Majd az est folyamán még fellépnek a Lúze-rock és a The Dreamless zenekarok tagjai is. Befejezés előtt a „békáét” építése Cz.Zentai Pásztó-Hasznos. Két éve, a tömeges hazai kétéltű pusztulások, közúti gázolások megakadályozása céljából újabb lépésre szánták el magukat a természet- védők. Egy sikeres pályázatot követően a Bükki Nemzeti Park területén, négy helyen - közte Hasznos - , több mint háromszázmilló forintos összberuházási költség mellett a „békaút” projekt a megvalósulás útjára léphetett. Nyáron Hasznoson a víztározó mellett húzódó mátrai útszakasz mentén az Új Széchenyi terv keretében európai uniós besegítéssel kezdetét vette, egy a gépjárművel közlekedőknek és természetesen a kétéltűeknek is biztonságosabb útszakasz kiépítése. A veszélyes kanyargós hegyi útszakaszon hosszú hónapokig csak váltakozva, egy nyomtávon lehetett gépjárművel közlekedni, ami bizony olykor kaotikus közlekedési állapotokat hozott magával. Ma, december elején az-építők már az 1200 méteres szakasz Hasznosi víztározó felső, zsillói részén, az utolsó méterek megépítésén fáradoznak. A beruházás, elsődleges célja a vermelés és peterakás időszakában az állatok tömeges gázolásának a megakadályozása, a kétéltűek és populációik hosszú távú túlélésének biztosítása lesz. E célnak a kapcsán öt átereszt átépítettek, egyet felújítottak és mindezek mellett megépítenek 1128 méter hosszú terelőfalat az ellentétes oldalon pedig egy 1212 méter hosszú terelőárkot. A munkálatok befejezési határideje március vége, de a kedvező időjárás és az építők eddigi eredményes munkájának köszönhetően projekt korábban is zárulhat. Egyszer ugyan már megépítették a Hasznosi víztározó melletti útszakaszon a csapadékvíz elve- zetőket, a kétéltűeket védő műanyag terelőháló- kat, de a térség utóbbi időben szélsőséges időjárása - árvíz, földcsuszamlások - ezeket a műtárgyakat igencsak tönkretették. Kresz-tábla is fogja az erre közlekedőket figyelmeztetni Mielőtt e történet megírására készültem, lexikont, mikulástörténeti könyvet és az internetet is segítségül hívtam. Úgy tettem én is, mint az egyen Mikulások. Ők tanfolyamon - és lassan egyetemi kurzuson - készülnek fel a nagy napra. Én viszont több mindent - sok fölösleges irományt is - átlapoztam. Legjobban egy „tudományos” értekezés ragadott meg, a gyermekek lelkivilágáról. Sok Mikulást megértem - számát sem tudom - most mégis azon molyolok, milyen volt gyermekként a lelkivilágom. Tudja a fene már... Arra emlékszem, hogy a napot nagyon- nagyon vártam. A lelkivilágom? Azt a vallásos hit, a mindent elfogadó szépséges mesék és a való élet alakította. A felkészítőben szó volt továbbá a mikuláshit fejlődéséről is. Ekkor olvasás közben már nagyokat derültem. Hisz ezt a szülők előbb-utóbb úgyis megtapasztalják. így jártam én is kilenc éves dédunokámmal. A közelmúltban a család nem kis meglepetésére elém állt és bejelentette. Papa! Már nem hiszek a Mikulásban! Megöleltem. „Nagyfiú” lett. És hogy el ne felejtsem, „fajsúlyos” téma volt, hogy milyen is legyen a jó Mikulás? Istenem! Hová jutott ez a világ? A dolog egyszerű. Úgy kell szeretni a gyerekeket és velük szót érteni, mint azt édesanyjuk teszi. Ennyi! És tanfolyam sem kell hozzá. Ezt a csodálatos napot Szent Miklósnak, Myra püspökének köszönhetjük. Ő a 2-3. század fordulóján göröghonban élt. Többek között a gyermekek és a diákok védőszentje is. Életéről több legenda kering. Ezekből alakult ki a Mikulás személye is. A legismertebb szerint, egy szegény ember azért nem tudta férjhez adni lányait, mert nem volt nekik hozományuk. Miklós püspök elhatározta, hogy segít rajtuk. Az éj leple alatt arannyal telt erszényeket tett házuk ablakába. így édesapjuk mindhármukat kiházasíthatta. Jószívű ember volt. Minden vagyonát szétosztotta a szegények között. Ezért már életében szentként tisztelték. Magyarországon a Mikulás elnevezés és a december 6-i ajándékozás szokása a 19. század közepétől terjedt el. És milyen volt az én Mikulásom? Szeretetteljes és örökké emlékezetes. Kishartyánban, egy kisfaluban éltünk. Nagy- nagy szegénységben. A ’40-es évek elejét írtuk. Szüléink sokszor munka nélkül voltak. Volt, amikor csak kenyérre és zsírra futotta. Mégis szépek, de mások voltak, mint a mai Mikulások. Ötéves lehettem, de már engem is befogtak a munkákba. A zsíros kenyérért nekem is meg kellett dolgoznom. Testvéreimmel rosszcsont gyerekek voltunk. Az utolsó napokban azonban megembereltük magunkat. Akkor már gyakoroltuk a cipőtisztítást is. Ajándék csak jó gyerekeknek és tiszta cipőbe érkezhetett. Mikuláscsomagot, benne csokival, déli gyümölccsel akkor még madár sem látott. A meglepetés, édesanyám és nagynéném keze nyomát dicsérte. Kristálycukorból grillázst készítettek. Emellett 2-3 szem dió és egy-egy alma volt az ajándék. Egyformán kiporciózva. És a reggeli ajándékbontásnál a szeretge- tés mindenkinek kijárt. A mi Mikulásaink láthatatlanok voltak. Csak a mesékben és az emlékeinkben éltek. Nem volt szokás a szülő, vagy a férfirokon beöltözése. És nem volt bérmikulás sem. Valójában volt is Mikulás, meg nem is. Kisfalunkban sohasem látta senki. Talán nem is hiányzott. Ha édes- anyámékat kérdeztük, azt mondták: éjjel jön. Szánkón hozza az ajándékokat. A kéményen át közlekedik. Siet, hogy minden gyermeknek örömet szerezhessen. Nagyon hihető mese volt. A jóságos, már csak nappal - és nem a kéményen keresztül - közlekedő piros kabátos, fehérszakállú Mikulás a múlt század ’60-as éveitől van jelen. Azóta látom kísérőjével, az ördögnek öltözött - a gyerekeket virgáccsal ijesztgető - krampusszal. Ez a mostani divat is. A dédunokám mikulásnapi programjait ismerem. Néha résztvevője vagyok. Sajnos már a Mikulások sem a régiek. Nincs várakozás. Nincs meglepetés. Az ajándék szinte természetes. Kilencéves gyermekünk ajándékot kap szüleitől, nagyszüleitől, keresztanyjáéktól és tőlem is. A teremburáját! Ez gombócból is sok. És nem almát és diót kap, mint mi valamikor.. És az iskolai és más rendezvényekről sem jön haza üres kézzel. És ott van az egyes családok sajátbejáratú, úgynevezett bérelt Mikulása is. A rendezvények „erőltetettsége, csináltsá- ga” és az egyen Mikulások. Ez már nem az én világom. Hol van a meghittség, a gyermeki illúzió és a meseszerűség? Talán valahol végleg elveszett. És nem vagyok álszent és vak sem. Ma is sok szegény család van. Látom, most is gőzerővel dolgoznak a szeretetszolgálatok. És ez nagyon fontos. Nincs fontosabb dolog annál, minthogy segítsünk a szegényeken, az elesetteken. Ők a mi testvéreink. Karácsonyra is készülve nyissuk meg szívünket. Aki teheti, adakozzon. Igen. „A legkisebb is számít!” Tegyünk azért, hogy az ő Mikulásuk, majd a karácsonyuk is, szebb és gazdagabb legyen! Segítsük Szent Miklóst, hogy minden gyermek ablakára rátalálhasson...! Bartos József A rendbe tett többfunkciós útszakasz Szent Miklós az én Mikulásom
