Nógrád Megyei Hírlap, 2014. december (25. évfolyam, 277-300. szám)
2014-12-06 / 282. szám
„Nógrád”: utóhang és előszó Nem sok idejük maradt a .pihenésre a salgótarjáni székhelyű „Nógrád” táncosainak és a szakmai stáb tagjainak: alig emésztették meg, élvezték ki a november 23-i országos minősítő fesztiválon a helyi József Attila Művelődési és Konferencia-központban megszerzett kiváló együttesi-cím megérdemelt örömét, december 6-án újra ugyanott állnak színpadra. A rendhagyó adventi - de szokták hívni karácsonyinak is - gála keretében ismét bemutatják a „Palóc Madonnák” című műsorukat, a Martin György Néptáncszövetség zsűrije - nem is beszélve a „szurkolók” sokaságáról - által oly sikeresnek ítélt legújabb produkciójukat. A két fellépés közben beszélgettünk, néztünk vissza és előre az együttes művészeti vezetőjével, Szabó Jánossal és a műsor művészeti munkatársaival: Steib Jankával, Szabó Ágnes Rónával és Husvéth Csabával Szabó János elmondta, hogy a „Palóc Madonnák’-al régen dédelgetett vágyuk valósult meg. Ő személy szerint is évek óta tervezgette egy olyan műsor összeállítását, amelynek főszereplői a nők: lányok, asszonyok, anyák, nagymamák, akiknek - függetlenül a társadalmi berendezkedéstől, államformától, jogrendszertől - mindig is a legfontosabb szerepük volt, van és lesz a fajfenntartásban, a családok összefogásában, végül is a nemzeti összetartás érzésének és gyakorlatának megőrzésében. A műsor koncepcióját, mondhatni vázát 2014 kora tavaszán egy igencsak hosszúra nyúlt, mintegy ötórás vezetőségi ülésen - amelyen részt vett Susán Ferenc, a Zenthe Ferenc Színház főrendezője is - alakították ki. S miután nagy vonalakban összeállt az elképzelés, a megvalósításhoz kerestek további szakembereket. így jutottak el a pozsonyi Ifjú Szívek Táncszínház - mint az egyik legjelentősebb szlovákiai magyar néptáncegyüttes - két tagjához, GálikKla- udiához és Gálik Gáborhoz, Furik Rita koreográfushoz - aki a magyar leánytáncok jó ismerője - valamint az állami népi együttes táncosaihoz, Lévay Andreához és Módos Mátéhoz. Az ő segítségükkel és természetesen a „Nógrád” szakembereivel elkezdett felkészülés mindennapjaiban a produkció fokozatosan gazdagodott, illetve mindig finomodott, csiszolódott. Jól kamatozott a Zenthe Ferenc Színházzal a korábbiakban - a „Kincses Nógrád”-al és a „Fekete liliom”-mal megalapozott - mondhatni táncszínházi együttműködés. A mátravidéki - főként nagyrédei, recski - palóc táncok kiegészültek Garam illetve Ipoly menti táncokkal és a „Nógrád” történetében először - gyöngyösi és becskei - cigánytánc-betéttel. Szervesen épült be a műsorba két szólóénekes: a salgótarjáni Kubinyi Júlia és a pátyi Tintér Gabriella. Mindketten sikeres szereplői voltak a „Röpülj páva” televíziós népzenei vetélkedőnek. Összesen nem kevesebb mint hetvennégy közreműködője lett a „Palóc Madonnákénak. E címnek megfelelően a táncosok zöme- negyvenkét fő - a gyengébbik nem képviselői közül került ki. Fokozatosan valamennyiüket sikerült ráhangolni az előadás lel- kületére, mondandójára s a végén már minden résztvevő - legyen akár a legkisebb szerepe is- büszke volt, hogy színpadra állhatott. Különösen persze az eredményhirdetés után, hiszen a rangos szakemberekből álló bíráló bizottság a lehetséges 150 pontból 144-et ítélt a „Nógrádinak. A tánc hitelességére és az ének-zenei előadásra a maximális pontszámot kapták. Az összpont- számot tekintve az országban lezajlott négy bemutatón indult huszonnyolc együttes közül a salgótarjániaké lett a legmagasabb! Ezzel sorrendben negyedszer, összeségében ötödször minősültek kiválónak. A zsűri szerint az előadás egy-egy elemét, részletét bármelyik profi együttes felvállalhatná. S az sem elhanyagolandó - emelte ki Szabó János - ahogyan a közös munkában részt vett szakemberek nyilatkoztak a „Nógrád”-nál tapasztalt rendről, jó hangulatról, közösségi, baráti szellemről. Husvéth Csaba is utalt rá: céljaik szerint a „Palóc Madonnádban nem csupán folklórelemek kerültek egymás mellé, de a tudatos gondolatiság is érvényre jutott. Erről sokat beszélgettek a táncosokkal, a fiatalabbakkal is meg kellett értetni, hogy ne külső megfelelésként, hanem belső motivációként éljék át a produkció mondandóját, amely a nőket az őket megillető magasságokba emeli. Steib Janka úgy érzi, hogy nagy feladatra vállalkoztak s remek csapatmunka kellett ahhoz, hogy mind női, mind a férfi szereplők - akik mindig is egymásra vannak utalva - ezúttal a maguk módján még hangsúlyosabban járuljanak hozzá a sikeres összhatáshoz. Ebből a szempontból is nagyon fontos a sokszínű, hiteles viselet, amely persze máskor is lényeges eleme a hagyományőrzésnek. Szabó Ágnes Ilona is beszélt erről és azt is hozzátette, hogy a felkészülés kezdeti szakasza a megszokottak szerint zajlott, de ahogyan közeledett a bemutató s ki-ki egyre jobban ráérzett a produkció üzenetére, fokozódott a belső feszültség az együttes szinte minden tagjában. S a felismerés a tizenéves lányokban, fiúkban is termékeny energiákat szabadított fel... A Nógrád Táncegyüttes ma ismét bemutatja a „Palóc Madon- nák”-at s a nagy érdeklődésre jellemző, hogy az eredetileg tervezett esti - 17 órai - előadás előtt 14 órára egy másikat is meg kellett hirdetni. S a publikum nemcsak a kiválónak minősített legújabb produkcióra kíváncsi, hanem várja az Ifjú Nógrád Tánc- együttest, a Lurkó táncQvisokat, a Pitypang, a Nefelejcs, a Sisere és a Viganó gyermekcsoportokat is. Annál is inkább, mert az utóbbi a harmincadik születésnapját ünnepli. Ennek megfelelően immár „vendégként” az egykori táncosok is fellépnek az együttes jelenlegi tagjaival. Kisér a Dobroda zenekar. Szép adventi délután és este vár tehát a József Attila Művelődési és Konferencia-központ - amely jó feltételeket biztosít és minden intézményes és közvetlen segítséget megad a „Nógrád”- nak - közönségére. , ■ ; Csongrády Béla „Lámpás" kései időkre A Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar megköszöni a tapsokat Középen: Farkas Diána zongoraszólista és Hermann Szabolcs karnagy. 1934. november 12. - 2009. november 27. Mindkét dátum novemberi: az egyik nyolcvan évvel ezelőtti napra, a másik egy öt évvel ezelőttire utal illetve emlékeztet. Az egyik örvendetes volt a családnak, a másik szomorú, sőt fájdalmas a már általa alapított famíliának. A két dátum között hetvenöt év telt el. Ennyi adatott a földi létből T. Pataki Lászlónak. Nevében a T betű a tarjánit jelenti, hiszen noha budapesti születésű volt, Szombathelyhez, Győrhöz is volt kötődése otthonának érezte Salgótarjánt, azt a várost, ahol több mint négy évtizedig élt, alkotott. A tisztelet jeleként és szellemi hagyatékát megőrzendő emlékezett meg munkásságáról legutóbbi összejövetelén a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház, amelynek létrehozásában 2007 áprilisában ugyancsak kezdeményező szerepet játszott. Mindenekelőtt újságíró, szerkesztő volt. Elsősorban a „Nógrád” hasábjain - később más megyei orgánumokban is - szá- molatlanul ontotta az írásokat. Szinte folyamatosa járta a megyét, a Felvidéket, Erdélyt s élményeiről mindig feljegyzett valami fontosat, érdekeset, főként emberi vonatkozást. Iránytűnek, orientációs pontnak számított Madách Imre felesége, Fráter Erzsébet alakjának, sorsának kutatásában, a Tragédiaköltő és Nógrád viszonyának feltérképezésében. Nagyon közel állt hozzá a ma már csak emlék magyar tengeri hajózás is. A szíve csücske azonban a színház volt, amelyet közelről, a kulisszák mögül is jól ismert. Vezetője, rendezője volt a tarjáni főiskola Aula Színpadának, az egyik létrehozója a gyarmati Varietas Színpadnak és a tarjáni Vertich Színpadstúdiónak, a Zenthe Ferenc Színház elődjének. Kezdeményezésére alakult meg a Tarjáni Kassá Kör. Ugyancsak az Ő nevéhez fűződött a Palóc-Képműhely, amely három emlékezetes filmet produkált: az egyik Szabó Gyuláról, a jeles losonci festőművészről, a másik Salgótarjánról, a „völgy- város”-ról, a harmadik pedig a Karancs hegységben a második világháborúban vívott honvédő harcokról szól. Sokoldalú, tartalmas életműve alapján joggal kapta meg a Ma- dách-díjat és a Magyar kultúra lovagja kitüntetést. Alsótoldon ahol gyakran és szívesen időzött egy átalakított parasztházban s amely faluban végső nyugalomra is helyezték - sajnos már posztumusz lett díszpolgár. A lovaggá avatásakor hangzott el, hogy a cím viselői a XXI. század „lámpásai”. T. Pataki Lászlóra igazán illett ez a minősítés, hiszen ahol megjelent azonnal kigyúlt pallérozott szellemének fénye. Nagy munkabírású, másokkal, de önmagával szemben is a végletekig igényes ember, szenvedélyes, szangvinikus személyiség volt. Minderről élményszerűen beszélt Palóc Parnasszus-béli szerkesztőtársa, dr. Csongády Béla a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház feltűnően nagyszámú közönsége előtt. S még közvetlenebbül idézték meg alakját, gondolatait azok a szemléletes, jól összevágott epizódok, amelyek a Kovács Bodor Sándor - Sándor Zoltán dramaturgiai közreműködésével - „remélni kötelező” címmel készített filmjéből voltak láthatók. Az emlékest meghitt hangulatát nagymértékben fokozták az elhangzott zeneszámok, irodalmi művek. Csábi István és Végh Gyula gitáron szólaltatott meg néhány megzenésített verset - köztük Csikász Istvánét, T. Pataki László barátjáét - Sándor Zoltán és Krista Zsolt más versekkel, Gyuriska János pedig a „Békák és bolondok”-ból felolvasott találó részlettel emlékezett a szerzőre, az örökös „Útonjáró”-ra... A minap tartotta a 2014/2015- ös évad első hangversenyét a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar. Fontos változás az elmúlt évek gyakorlatához képest a színhely volt, minthogy az együttes a Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézményben - közkeletű nevén a zeneiskolában - mutatta be nyitóprogramját S mint az igazgató, a szimfonikus zenekari egyesületet is képviselő Tóth Tibor bejelentette, ezt követően szintén a „saját otthonukban”, a jó akusztikájú hangversenyteremben lesznek a koncertek, méghozzá januártól minden hónapban. A következő újdonság a karmester személye volt: a zenekart ifjú szakember, a 2013-ban a kolozsvári zeneiskolán diplomázott, majd a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián továbbtanult, az elmúlt évi karmesterversenyen díjazott Hermann Szabolcs vezényelte. A repertoár Mozart-szerzeményekre épült - de mint a műsorközlő Takácsáé Édes Katalin elmondta - pluszként más mű is elhangzott a sok fiatalt foglalkoztató zenekar előadásában. Ilyen volt például Ch. Gounod „Faust” című operájából Margit-ékszeráriája, amelyet a zeneiskola új mélyhegedű tanára, a Debrecenből érkezett, énektudását Nagyváradon pallérozó Beery Szilvia adott elő. Illúziókeltő, szép jövőt sejtető bemutatkozás volt a salgótarjáni úgymond nagyközönség előtt. A 18. századi zseni, Wolfgang Amadeus Mozart fuvolára, hárfára és zenekarra írott C- dúr versenyművében a fuvolaszólót Konkoly Thege Réka zenetanár játszotta ugyancsak élményszerűen. Bravúrosnak minősíthető Farkas Diána zongorajátéka is a hangverseny fő számában, Mozart érzelemgazdag, szimfonikus hangzású D-dúr zongoraversenyében. A koncerten két számmal - reneszánsz táncokkal és Mozart egyik „nagyoperájából, a „Varázs- fuvolá”-jából egy átirattal - sikeresen működött közre a karzatról „toronyzenélő” Salgótarjáni Rézfúvós Kvintett is Szabó István vezetésével. Cs. B. A Szerdatársaság Irodalmi Kávéház nagyszámú közönsége előtt olvasott fel részleteket Gyuriska János, a Zenthe Ferenc Színház művésze T. Pataki László „Békák és bolondok” című művéből Nyitány újdonságokkal A kiválóra minősült „Palóc Madonnák"-at ma is kíthatja a közönség
