Nógrád Megyei Hírlap, 2014. október (25. évfolyam, 228-252. szám)
2014-10-29 / 250. szám
Kitüntetésben részesültek Nógrád megye. Az idén 123 éve életre hívott egységes szerveződésű magyar társadalombiztosítás „védőszentjéhez”, Szent Kristófhoz kötődően a feladattal ma foglalkozó egyes kormányzati igazgatási szervek közül az 1993-ban megalapított Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál, Budapesten tartották nemrég a kiemelkedő munkatársak kitüntetési ünnepségét. Elismerésben részesültek az OEP Észak-magyarországi Területi Hivatalának Nógrád megyei kormánytisztviselői is. Dr. SélleinéMárki Mária főigazgató dr. Dérer Istvánnak, az OEP ÉMTH igazgatójának javaslatára Tóth Istvánná főosztályvezető-helyettesnek a tartósan kiemelkedő szakmai munkája elismeréseként a „Szent Kristóf Plakett” kitüntetést, Új né Balog Zsuzsanna kormánytisztviselőnek az egészségbiztosítási szakmai tevékenysége elismeréseként „Szent Kristóf Érem” kitüntetést, Bocskainé Janusek Mónika és Kaszáné Effinger Éva kormánytisztviselőknek pedig színvonalas egészségbiztosítási tevékenységük elismeréseként a „Főigazgatói Dicsérőoklevelet” adta át. Kiállítás nyílt Budapest. A fővárosban, a Kazi Art Galleryben tartották meg az elmúlt hétvégén a salgótarjáni születésű, ceredi illetőségű Cenegál István festőművész kiállítással egybekötött könyvbemutatója. Az alkotó elmúlt 20 évét bemutató albumot Dukay NagyÁdám költő ajánlotta az érdeklődők figyelmébe, közreműködött Cene Richárd akusztikus gitáron. A tárlat két hétig látogatható. Soron kívül... Nógrád megye. Nemzeti ünnepünk alkalmából a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság több munkatársa részesült nemrég elismerésben. Papp Károly altábornagy, országos rendőrfőkapitány előléptette soron kívül a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság Nyugdíjas Bizottságában kifejtett, kiemelkedő munkájának elismeréseként nyugállományú rendőr alezredessé Darabos Gézáné nyugállományú rendőr őrnagyot, a rendőri munka segítésének elismeréseként nyugállományú rendőr zászlóssá Polareczki János nyugállományú rendőr főtörzsőrmestert, továbbá nyugállományú rendőr főtörzszászlóssá Rács József nyugállományú határőr törzszászlóst. Szolgálati feladatai hosz- szabb időn át történő eredményes végzéséért soron kívül rendőr századossá léptette elő Kecskés Sándor főhadnagyot, zászlóssá pedig Korim Sándor főtörzsőrmestert. Szolgálati feladatai hosszabb időn át történő eredményes végzéséért tárgyjutalomban részesítette Karvai Norbert alezredest. Dr. Nagy László ezredes, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője nemzeti ünnepünk alkalmából, szolgálati feladatai kiemelkedő teljesítéséért 19 főt tárgyjutalomban részesített. Szivárványszínekbe öltöztek a fák Salgótarjátt-Eresztvény. Az első őszi fagyok valósággal színesbe borították a természetet, a fák lombkoronái a szivárvány színeibe öltöztek Salgótarján eresztvényi részében. Sokak szerint ez a legszebb természeti évszak, ilyentájt a turisták is kihasználják a Nap még bársonyosan melengető sugarait. Gyurkó Péter képriportja Egy életem, egy halálom... Október vége van. A természet már új arcát mutatja. A reggel téliesre váltott. Ahogy a piacra sietek az embereken bélelt kabátok, dzsekik láthatók. A testmeleget megbecsülik. Kabátjukba „bújnak” és kicsit összehúzzák magukat. A hölgyek nyakában sál. Néhányukon, nyakon átvetve látható és ez inkább a divatnak szól. A férfiak közül a fiatalabb korosztály lazára veszi a dolgot. Mintha a felöltő is panyóká- ra, csak vállra akasztva lenne. Se kalap, se sál és a kabát is „nyitva van”. Én közben célba érkeztem. Hétvége, igazi piaci nap van. Előbb a zöldség- és gyümölcsstandokhoz megyek. Az asztalok között egy tűt sem lehet leejteni. Szinte egymás lábát, illetve bevásárlókocsiját tapossuk. Nemcsak a vásárló sok, hanem a kínálat is bőséges. Az asztalok szinte roskadoznak a magukat kínáló szép áruk alatt. Sietős vásárlókat és ráérős beszélgetőket látok. A sietség persze rossz tanácsadó. Ezt később megbánhatjuk. Széjjel kell nézni és meg- gusztálni a portékát. És ne feledjük: egy előzékeny eladó, néhány kedves szó, többet ér néhány forintnál is. A téma szempontjából legfontosabb hely a virágpiac. És nem véletlenül. A keresztény világ már a közelgő mindenszentekre és a halottak napjára gondol. Az egyes nációk a hagyományaiknak megfelelően készülődnek. A halotti kultusz évezredes. A mi szokásaink a sírok „virágba öltöztetését”, és a gyertyagyújtást jelentik. Amikor e talányos című történet megírását eldöntöttem - emléküket halálomig őrző - elhunyt családtagjaim, szeretteim jutottak eszembe. Ők sohasem felejthe- tők. Ezért is jöttem a sok-sok virágot, a virágpiaci standokat is megnézni. Nem csalódtam. Nagyon sokan már most megvásárolták őket. Úgy láttam, legjobban a gyökeres krizantém fogyott. És egy kicsit emlékezni is akartam. Arra, amit évtizedekkel ezelőtt - néhai nászom jóvoltából - itt a piacon virágárusként átéltem. A Dobroda-völgyi árusok közül neki volt a legszebb krizantémja. így gyerekjáték volt az eladása is. Az írás elején nem véletlenül szóltam a télies viszonyokról. Hisz a meteorológiai előrejelzés az elkövetkező napokban is fagy közeli hajnali értékeket mutat. És ez nem jó ómen számunkra és a fagyra érzékeny virágok számára sem. Délutánra megváltozott az idő. Sütött a Nap. Igazán azonban sugarai már más szögben és „messziről” érkeztek. Ereje már fogyóban van. Olyan, mintha integetne, búcsúzna tőlünk. Utam a kertes családi házak mellett vitt el. Szinte minden kertben szorgoskodtak. Rendezgették, télire készítették elő a kerteket. És közben magamtól kérdeztem: hol van már az ébredező tavasz sokszínűsége? A nyáron is tapasztalható virágözön? Hisz szinte csak őszirózsák és krizantémok uralják már a „tájat”. Várnak sorsukra, mely november elsején és másodikén beteljesedik. Ők lesznek akkor a legszebbik virág. „Életük” e napokon nem az élők köszöntése, hanem a holtak előtti tisztelgés lesz. Ahogy nézem őket, mintha egyetértőén bólogatnának felém. És eszembe jut az a bibliai idézet, amelyet Isten - A teremtés könyve, A bűnbeesés fejezetében - Ádámnak mondott: „(...) por vagy és porba térsz vissza.” /Tér 3, 19/. Örök igazság. Születtünk és meg kell halnunk. Ahogy az írás címe is jelzi, csak egy életünk és egy halálunk van. Nem tagadom, már foglalkoztat az elmúlás gondolata, amelyről gyerekként, 5 éves korban tapasztalatot szerezhettem. Korán, 63 évesen meghalt nagymamám. Ő volt az őrangyalom. Hosszan betegeskedett. Se orvos, se kórház „nem jutott” neki. A ’40-es évek elejét írtuk akkor. Kis falusi házunkba hunyt el. És ott is lett felravatalozva. Többször láttam a betegágyánál és halála után - testvéreimmel együtt - megnéztük és elköszöntünk tőle. Elaludt. Már a mennyországban van, mondták. Talán a közvetlen búcsú és a hit sokat segített. Néhány hónapra rá - a doni ütközetben - meghalt édesapám is. Őt igazán meg sem ismerhettem. Bocsánat, de gyerekként nem éltem meg veszteségként. Később viszont nagyon hiányzott. Felnőttként sok családtagot elveszítettem. Legfájdalmasabb feleségem két éve bekövetkezett halála volt. Az idő majd begyógyítja a sebeket, mondták gyermekeim. Azóta megbékéltem sorsommal. Felejteni nem tudom. Itt van velem. Pontosabban, szeretteim itt vannak velem mind. Amíg csak élek. November elseje mindenszentek, az üd- vözült lelkek emléknapja. A megdicsőült egyház, a katolikus keresztény világ ünnepe. November 2. a halottak napja. A szenvedő egyház ünnepe. Az elhunyt, de üdvösséget el nem nyert és a tisztítótűzben szenvedők napja ez. A katolikus egyház egyetemes érvényű tanításához én teszem hozzá: emlékezzünk mindenkire, bárhol és bárhogyan hunyt el! Tisztelegjünk előttük! Ha tehetjük, vigyünk virágot sírjukra! Gyújtsunk gyertyát ott hol élünk, bárhol is hunytak el szeretteink a világban! És jól tudom, nem hiányzik majd a hívők fohásza sem. Ha nem emlékezünk, tán’ ránk sem fog emlékezni senki sem. És végül írásomat Weöres Sándor költőnek a gyásznapokhoz kapcsolódó gyönyörű gondolatával fejezem be: „Saját halálunk sose fáj úgy, mint mások halála. Ó könnyű neked, elbírod nélkülem a sírt, de bírjam nélküled az életet?” Bartos József
