Nógrád Megyei Hírlap, 2014. augusztus (25. évfolyam, 177-201. szám)

2014-08-30 / 201. szám

Szécsény. Fr. Varga Imre Kapisztrán atya a szécsényi fe­rences rendház főnöke, novíci- us magiszter a múlt vasárnap este a szentmisén elbúcsúzott a hívőktől, a várostól. Csongor atya a ferences testvérek, a ház dolgozói nevében búcsúzott tő­le. Gajzinger László az egyház- község nevében mondott köszö­netét mindazért, amit a hívő­kért tett. Stayer László polgár- mester és dr. Bagó József jegyző a város lakossága nevében fe­jezték ki köszönetüket. Augusz­tus 31-ig vasárnapig, a novíciu- sok fogadalomtételéig még Szécsényben marad. Fr. Varga Imre Kapisztránnal a szécsényi éveiről beszélgettünk.- Mit jelentett Önnek az itt eltöl­tött tizenegy év?- Életemnek fontos, meghatá­rozó szakasza volt. Előtte nyolc évig Esztergomban voltam, ahol többek között a kollégium vezeté­sét is rám bízták. Ezt követően, a szécsényihez hasonló beosztás­ban, házfőnökként és a növendé­kek magisztereként hat évet töl­töttem el a budapesti pasaréti rendházunkban. Megszerettem a várost. Az emberekkel hamar si­került kiépítenem egy jó kapcso­latot. A feladatom a ház ügyeinek intézése, annak életének szerve­zése, a novíciusokkal való foglal­kozás, az ő útjuknak egyengeté-- se, tanítása, nevelése volt a fel­adatom. Budapesten, a teológia főiskolán is tanítottam. Mindezek mellett kevesebb időm jutott a hí­vők lelki gondozására. Azon vol­tam, hogy jó kapcsolatom legyen a várossal, az itt élő emberekkel. A vasárnap esti szentmiséket rendszeresen én tartottam. Bol­dogság, jó érzés töltött el, amikor a prédikációm során az emberek arcáról sugárzott felém, hogy azo­nosulnak azokkal a gondolatok­kal, amit elmondtam. Korábban, pontosan 1988-ban a porciunkula búcsú alkalmából már jártam Szécsényben. A kolostort látva egyszerre voltam szomorú és bol­dog. Összeszorult a szívem, hogy ez a csodálatos, szép kolostor üres. Ugyanakkor a lelkem bol­dog volt a kolostor létének. A re­mény ott élt bennem, hogy egy­szer újra ferences testvérek fog­nak benne lakni. Arra gondol­tam, milyen jó lenne, ha valami­kor házfőnöke lehetnék. Az Úr Jézus úgy alakította az életem, hogy ez megvalósult. Nehéz szív­vel megyek el, megszerettem az itt élő embereket, hívőket, a vá­rost. A szívemhez nőt a kolostor, a templom, amely a környezeté­vel együtt nemzeti emlékhely.- Tudom, hogy a tizenegy év alatt sok mindent megvalósított a kolostorban. Melyek voltak ezek közül a legfontosabbak?- Mindaz, amit tettem kétirá­nyú, de valahol összekapcsoló­dik a kolostor szellemiségében, a novíciusok életében, a hívők lelkiségében. Létrehoztuk a nyolcvanfős Szécsényi György termet, ahol többek között lelki gyakorlatokat tartunk a szécsényieknek, az idelátogató zarándokoknak. Kialakítottuk a téli kápolnát, ott tartjuk télen a reggeli szentmiséket. A kápolná­nak van egy csodálatosan szép, bensőséges, meghitt hangulata, ahol az ember érzi a Jóisten je­lenlétét. A miénkhez hasonlóan több rendházunkban is létesült hasonló kápolna. Aztán egy ki­csit profánabb dolgok következ­tek, korszerűsítettük, gazdasá­gosabbá tettük a ház fűtését. Le­cseréltük a régi, rossz bútorokat. Örültem, amikor Zalán atyával közösen a fáradozásunkat siker koronázta, elkészült a templom előtti téren a Szent Erzsébet szo­bor. A közelmúltban rendeztük a templomkertet, amelynek az új térburkolat különös hangulatot ad. Ahogy Pasaréten, itt Szécsényben is új orgonát épít­hettem templomban. A Szász Fe­rences Rendtartomány, az egy­kori münsteri ferences templom 1982-ben épült orgonáját a szécsényi kolostor templomának ajándékozta. A hangszer építé­séhez több helyről is kaptunk anyagi támogatást. Elkészült a szentély műemléki restaurálá­sának a terve, ennek megvalósí­tása már a jövő feladata. A tizen­egy év alatt több mint ötven novicius töltött el nálunk egy évet, közülük harmincán a rend­ben maradtak.- Amikor ideérkezett azt mond­ta: több területen is szeretne gyü­mölcsöző kapcsolatot kialakítani a szécsényiekkel. A kolostor belső hangulatát megőrizve, kapcsolód­nak a város kulturális, szellemi életének a gyarapításához.- így igaz. Azt mondtam, ha az emberek eljönnek a kolostorban tartott rendezvényeinkre, jobban megismerik életünket, ezen ke­resztül közelebb kerülhetnek egyházunkhoz. Két fontos terüle­tet szeretnék kiemelni. Az egyik az orgonahangversenyek, a má­sik a kiállítások. Az orgona fel­szentelését követően 2007-ben Kecskés Mónika orgonaművész adott hangversenyt. Ezt követően többek között hangversenyt ad­tak a templomunkban: Déri And­rás, Verbay Zsolt, Pálúr János, Waldemer Kraviec, Matúz Csilla oígonaművészek és több alka­lommal is ellátogatott hozzánk a világhírű japán orgonaművész, Yasuhiro Yamada. A másik terü­let a kolostorban rendezett kiállí­tások. Ezek közül megemlítem a 2005-ben II. Rákóczi Ferenc és a ferencesek címmel tartott tárla­tunkat. Egy évvel később, Temes­vári Plebárt halálának 500. évfor­dulója alkalmából rendeztünk egy szép, színvonalas kiállítást. A ferences rend alapításának 800., Szécsény várossá nyilvání­tásának 675. évfordulója alkal­mából rendezett kiállításunkon több alkalommal is tartottunk tár­latvezetést.- Elbúcsúzott a várostól. Hol folytatja szerzetesi életét, hiva­tását, mi lesz a feladata?- Negyedszázad után szeret­tem volna legalább egy évig ki­csit kevesebb feladatot kapni. Nem így történt. Budapestre, a Margit körúti rendházunkba ke­rültem. A Magyar Ferenc Könyv­tár igazgatói feladatait fogom be­tölteni. Több mint kettőszázezer kötetes könyvtárunk van. Ennek jelentős része Budapesten talál­ható, de Gyöngyösön, Szombat­helyen és itt Szécsényben is van színvonalas részlegünk. A teoló­gia főiskolán továbbra is tanítani fogok latint, spirituális teológiát és lelki gondozási képzést. A vá­rossal nem szakad meg végleg a kapcsolatom. Mint említettem, itt is van a könyvtárunknak egy részlege. Továbbra is a klarissza nővérek lelki asszisztense mara­dok. Az itteni novíciusok tanítá­sa még nem tisztázódott, lehet, hogy oda is visszajárok. Egy biz­tos, hogy Szentkúton évente több alkalommal fogok gyóntatni. Fr. Varga Imre Kapisztrán vég­leg és kitörölhetetlenül beírta nevét Szécsény történetébe, a História Dómuszban, de ami a legfontosabb, ott él az őt tisztelő nagyon sok szécsényi, legyen hí­vő vagy templomba nem járók lelkében is. Szenográdi Ferenc Út a minőséghez Több, mint tíz éve bezárt a ba­lassagyarmati szeszfőzde. Tevékenységét sok anekdota őrzi, kedvelt szolgáltatása volt ez a nagy­részt kertvárosi Balassagyarmatnak. A kiskertek gyümölcseiből ezután a környező falvak főzdéi- ben készült a házi pálinka. Nagyot fordult a világ, a pálinka hungaricum lett, a jó pálinka pedig a büszkeségünk, mint egykoron a koccintók csalá­di asztalán. Mára már akár otthon is főzhető, ami persze megannyi veszéllyel is járhat.- Egy érdekes információra, az „Üstökös” pálin­kafőzőé cefrekészítéssel kapcsolatos információjá­ra leltem a minap. Erről kérdeztem a 40 éves Kőmíves Zoltánt, aki családi összefogással Lászlók Zoltánnal együtt ez év márciusában újra elindítot­ta a pálinka bérfőzését Balassagyarmaton. Augusztus elejére hirdettük meg az ezzel kapcso­latos rendezvényt a főzdében ideiglenesen kialakí­tott „oktatóteremben”. Ilyen nagy érdeklődésre nem számítottunk. Idősek, fiatalok egyaránt jelentkez­tek, még egy hölgy résztvevőnk is volt. Az első kör­ben félszázan jöttek el - meséli büszkén Kőmíves Zoltán -, de a nagy érdeklődésre tekintettel egy újabb csoportot szervezünk.- Milyen szakmai segítséget kaptak ehhez a ki­váló ötlethez?- Egy ismert szaktekintélyt - aki több évtizede a lepárlás tudományával foglalkozik - hívtunk meg. Ő Szabó Sándomé Hoffer Anna, a Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola szakértő tanára, kiváló előadó. Én is vizsgáztam nála. Az volt a kérésünk, hogy elsősorban a gyakor­lat oldaláról adjon ismereteket. Az előadás során helyet kapott a gyümölcsök fajtaazonossága, a cefrézést előkészítő műveletsor, a cefrézés folya­mata, az erjesztés, a lepárlás és az érlelés. Inte­raktív formában zajlott a témák feldolgozása, amely azért volt érdekes, mert a nagyapáktól, barátoktól, szomszédoktól hallottak bizony több­ször ütköztek a mai, sok esetben tudományosabb alapú gyakorlattal. Miután mindenki becsülete­sen végig hallgatta az előadást, ezért délután egy gulyáspartival zártuk a napot.- Mi motiválta ezt a nagyon figyelemre méltó kez­deményezést, ötletet?- A főző és a főzető bizonyos tekintetben egymás­ra vannak utalva. Ha a pálinka kiváló minőségű lesz, akkor együtt örülünk a sikernek. De azt na­gyon fontos megjegyezni, hogy rossz alapanyagból, rosszul kezelt cefréből a főzdei szakember sem tud csodát tenni. Nem beszélve a rossz cefrézés veszé­lyeiről. Ezt komolyan kell venni, szerintem a házi főzésnél kiváltképpen! De például vállaltuk azt is, hogy folyamatosan tanácsokat adunk a hozzánk fordulóknak, elsősorban a cefrekészítéshez szükséges kor­szerű segédanyagok kiválasztásá­ban, használatában. Azt gondo­lom tanulni sosem késő! Mi nem kizárólag a saját érde­keink érvényesítésére, hanem a hozzánk forduló partnerek minő­ségi kiszolgálására vállalkoztunk. Optimisták vagyunk, ezért bí­zunk a sikerben! Demus Iván KORNY U „A környezetünk végeit»«; egyenlő a jövőnk biztosításával*” „Hisz a földet nem nagyszüleinktői örököltük, hanem unokáinktól kaptuk Tisztelt Olvasók! A HVG augusztus 23-án megjelent számában : érdekes cikk jelent meg: „Felparcellázva szét­szórva" címmel. Számomra azért érdekes, mert Magyarország környezetvédelmének, környezet­ügyének helyzetéről szól, illetve annak irányítá­sának mikéntjét taglalja! Sajnos a felvázolt hely­zet nehezen tudna megbirkózni az ország előtt álló és folyamatosan az egész társadalmat érin­tő környezetvédelmi problémákkal. A cikkben, hogy érthető legye a későbbi elmélkedésem, ar­ról van szó, hogy Magyarország az Unió azon há­rom országa közé tartozik, ahol nincs környezet- védelmi minisztérium (Luxemburg és Belgium). Ennek okán az ország környezetügye a különbö­ző minisztériumok között került szétosztásra. Nem szándékom ennek helyességét vagy hely­telenségét elemezni, mivel Önöket, sőt magamat is nagyon könnyen félrevezethetném. Az elmúlt írásainkban arra törekedtünk, hogy : megértessük, a kömyezetügy társadalmunk ügye, j az emberiség ügye. VitathataÜan, hogy minden je- i lentkező probléma mögött emberek, sőt emberi > hanyagságok, felelőtlenségek állnak. Igyekeztünk bemutatni a hazai- és a nemzetközi helyzetet, a származó, a származható környezetügyi problé­mákat. Nem kormányzati, sőt nem is helyi veze­tői probléma: a szemetelés, a piszok, a kosz meg­törése és ezek másoktól való elfogadása. Aktuá­lis most a civil hónap indítása­kor erről szólni (persze mindég aktuális). Miért is? Hónapokon | keresztül cikkeink a jelenségek magyarázatával, ismertetésével voltak megjelentetve. Kiemelve mindig azt a tényt, hogy a kör- ; nyezetügy társadalmi ügy, ami ! az emberek közveüen ügye. Le­het bármilyen kormányzati i szint, törvény, ha mi emberek, állampolgárok nem tartjuk be. f Az emberi hanyagságot, „nem­törődömséget”, hatóság, kor­mányhivatal stb. nem pótolhat- i ja. A szegénység nincs összenő- ve a piszokkal, a hanyagsággal. Korábban felhívtuk olvasóink, minap a társadalom tagjait a velünk élő és növek­vő környezeti problémákra. Néhányat megismé­telve: Üvegházhatás! Hozza magával a globális felmelegedést, ami azt jelend, hogy néhány éven belül a felmelegedés meghaladja a 2 Celsius fokot, a tengerek szintjének növekedése kapcsán orszá­gok tűnhetnek el. Végre, ennek fő okozó államai hajlandók 2015-ben tárgyalni erről. Itt kell meg­említeni a vízgazdálkodás kérdését. Azt hisszük hogy országunk gazdag vizekben, ami igaz is, de sajnos szennyezett vizekben. Bevezettük ezt a ki­fejezést: Vízmegtartás! Mi van e területen? Ha­zánk áteresztő ország, tehát volna mit tenni és mi van? A bejövő vizek 93-94 százaléka hasznosítás nélkül megy tovább. Sorolhatnám: klímaváltozás helyzete, amihez köthető az egészség jelentős számú problémá­ja. Ide tartozik a szennyezett levegő, az elsava- sodott föld stb. Hazánkban szinte minden épít­kezés azzal kezdődik, hogy kivágják a fákat. De van szabvány-védekezés: ültetünk helyettük fi­atalokat! Ugye milyen ostoba ez? Egy 15 éves fát mikor pótol egy facsemete? Hát 15 év múlva. Ugye ez sem kormányzati kérdés? Tisztelt Olva­sók, Lakosok! Kérem beszéljenek a Civil-hónap során ezekről is. A sok-sok kulturális rendez­vénybe beleférne a környezetkultúra is! Dr. tech. Kecskeméti Sándor, Észak-magyarországi Regionális Környezetvédelmi Központ a Búcsú Szécsénytől, a kolostortól

Next

/
Oldalképek
Tartalom