Nógrád Megyei Hírlap, 2014. augusztus (25. évfolyam, 177-201. szám)
2014-08-30 / 201. szám
Klasszikusok és kortársak francia koreográfus ClémentLayes darabja révén. A képzőművészetet Kecskeméti Sándor mágnesességre épülő installációja képviselte, a Trieszti Filmfesztiválról pedig bolgár, kazah, olasz és román alkotásokat láthatott a minden helyszínt megtöltő közönség. Takács Benedek koncepciójának és szellemes grafikai munkájának köszönhetően egy évtized után megújult a fesztivál honlapja és designja. Nógrád megye - az innen odautazókon túl - a Salgótarjánban élő Kovács Bodor Sándor közreSajátos, megkülönböztetett helyet foglal el a magyarországi fesztiválok sorában a Pannonhalmai Főapátság Kulturális Igazgatósága által szervezett „Arcus. Temporum” nevű művészeti fesztivál. A latin elnevezés magyar fordításban „ldőívek”-et jelent és arra utal, hogy a szervezők, rendezők szeretnék összekötni a történelmi korszakokat, úgy, ahogyan a középkori templom ívei összekötik a tér egyes pontjait. Arra kíváncsiak, hogy a közeli vagy távoli múltban feltett kérdések hogyan rezonálnak a mában, miként viszonyulnak napjaink dilemmáihoz. Az „Arcus Temporum” 2004- ben indult Varga Mátyás szerzetes, fesztiváligazgató kezdeményezésére. Az idén - augusztus 22- és 24-e között - immár tizenegyedik alkalommal kapott helyet a fesztivál a- bencés rend hazai központjában. A fő művészeti ág a zene. Minden évben bemutatkozik egy jeles kortárs zeneszerző, akinek munkássága mintegy „párbeszédben” jelenik meg egy klasszikus mester örökségével. Ebben az évben azonban úgymond hárompillérű volt a zenei program, amely Franz Schubert (1797-1828) és Klaus Lang, az alig több mint negyvenéves osztrák komponista munkásságára épült, de közvetítőként felfűződött az ívre az amerikai orosz Morton Feldman (1926-1987) muzsikája is. Az éjszakai dzesszműsor keretében a Juhász Gábor vezette trió lépett fel. Tavaly véget ért Bent Sorensen dán zeneszerző hároméves megbízása a művészeti tanácsadó funkciójában, helyét az osztrák BeatFurrer, a Klangforum Wien - amelyik szerepelt is Pannonhalmán - alapítója vette át. A fesztivál zenei vezetője Rozmán Lajos, aki a szintén fellépett Qaartsiluni Ensemble nevű zenekart vezeti és vezényli is. Ezúttal is volt kortárs (tánc)színházi bemutató a Németországban alkotó működése révén kapcsolódik a pannonhalmai fesztiválhoz. A fotós, dokumentumfilmes alkotó 2005 óta minden esztendőben rögzíti a fesztivál eseményeit és fényképeken valamint egy 12-15 percesre vágott filmben őrzi meg a jövőnek. A munkában a folytonosság jegyében egyre több és tartalmasabb szerep jut Kovács Bodor Sándor fiának, Máténak is. A 2014-es fesztiválról készülő filmben helyet kapnak a fiatalember önálló képsorai is. Kovács Bodor Sándor véleménye szerint az „Arcus tem- porum” továbbra is őrzi magas művészi színvonalát, a rendezvényeken értelemszerűen többségben lévő magyarok mellett a nagyszámú külföldi érdeklődő rendre katartikus művészi élményekben részesül. esetié Rozmán Lajos Schubert-művet vezényel A hét kiállításból - amelyet a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület a magyar fotográfia napja tiszteletére rendez az idén - az első a Baglyaskő Galériában nyílt meg, ahol Jancsár Róbert klubtag mutatta be válogatott képeit. Az alkotót, a közreműködőket és az érdeklődőket a házigazda intézmény, az idősek otthona igazgatója, Holecz Istvánná köszöntötte Korniss Péter - aki az első Kossuth-díja- sa a magyar fotóművészetnek - néhány a fotózásra vonatkozó gondolatával. Bolla Eszter - aki maga is fényképez - „Miért fotózunk?” című írását Kovács Györgyné olvasta fel. Ebben áll a következő mondat is: „...egy jó kép nemcsak arra képes, hogy számunkra emlékként szolgáljon és saját érzelmeinket felidézze, hanem arra is, hogy másokban érzelmeket keltsen, emlékeket idézzen fel. ” S, hogy mennyire igaza van Bolla Eszternek azt P. Tóth László - a pálya- és klubtárs - megnyitóbeszéde is igazolta, amennyiben főleg azokat a benyomásokat hangsúlyozta, amelyeket benne Jancsár Róbert képei kiváltottak. Véleménye szerint a dobogó legfelső fokára a „fénnyel rajzolt” virágfelvételek kerülhetnének. „A virágok talán Isten legcsodálatosabb alkotásai. Csak azért nem adott lelket nekik, hogy nehogy tökéletesebbek legyenek az embernél” - mondta P. Tóth László s kiemelte a „Vadrózsá-t” és a „Kékszínű virág”-ot, amelyet mintegy a jó gazda módjára néz végig a „Magányos fa”. Ugyancsak szépek, élvezetesek P. Tóth László szerint - és véleményével nincs egyedül - de az állatképek, például a „Pihenő szitakötő” vagy a „Tiszavirág” a bájos gyermekportrék - „Morcosán ébredt”, „Na, mi van?” - mellett sem lehet szó nélkül elmenni. Annál is kevésbé, mert mint Maxim Gorkij orosz író mondta és P. Tóth László is idézte - „a gyermekek a föld virágai. ” Jancsár Róbert - akinek ez a harmadik önálló kiállítása - megköszönte a bemutatkozás lehetőségét és a megjelentek - vendégek, otthonlakók - érdeklődését. Báti Jánosáé, Baglyasaljai Barátainak Köre elnöke a helyi rendezők nevében emléklapot nyújtott át az újabb - immár 39. - kiállítás alkotójának. A dokumentum mottója Kepes András művészetteoretikus, festőművész „A látás nyelve” című könyvéből vétetett:„Úgy látunk, ahogyan a festők, szobrászok, építészek, fényképészekés reklámgrafikusok tanítanak bennünket. ” Szilasi András ugyancsak a Baglyasalja Barátainak Köre képviseletében azt hangsúlyozta, hogy ez a kiállítás a fényképészek ünnepéhez, a magyar fotográfia napjához csatlakozik. A Baglyaskő Galéria mindig is rokonszenwel viszonyult a fotóklubhoz, amit az is bizonyít, hogy az eddigi harminckilenc kiállításból huszonöt esetben fotográfusok képeit láthatták az érdeklődők. A megnyitó ünnepi hangulatához nem kis mértékben járult hozzá Kmetty Józsefié ihletett fuvolajátéka: a zenetanár a francia Jean Conte „Impromtu” és a dán Friedrich Kuhlau „Menuett” című darabjait adta elő. Cs. B. Jancsár Róbert fotókiállítását a Baglyaskő Galériában P. Tóth László pálya- és klubtárs nyitotta meg. Középen Holecz Istvánné, az idősek otthona igazgatója. Csapatmunka a drámatáborban Sok jó szándék, nem kevés együttműködési készség szükségeltetett ahhoz, hogy a Salgótarjánhoz és még inkább Nagykeresztúrhoz közeli krakkópusztai Vargatanya kellemes természeti környezetében létrejöjjön az a drámatábor, amely e héten tizenhat - zömmel megye- székhelyi gimnazista és szakközépiskolás - fiatalt részesített új ismeretekben, emlékezetes közösségi élményekben. A tábort Farkasné Ponyi Beatrix, a Cogito Általános Művelődési Központ Hibó Tamás Alapfokú Művészeti Iskola drámatanára, a Komédiák színjátszó együttes rendezője és Tóth László az intézmény-egységvezetője - amátraszelei Maszk színjátszókat irányító drámatanár - hívta életre, szervezte meg. A „Ko- médiák”-at nyolc, a „Maszk” -ot négy diák képviselte. A további négy résztvevő a Zenthe Ferenc Színházzal történt megállapodás értelmében a társulat stúdiósai közül került ki. Farkasné Ponyi Beatrix elmondta, hogy az öt nap során a foglalkozásokat Egyiptom köré csoportosították, úgy, hogy e témát a fiatalokkal együtt igyekeztek aktualizálni. Ez konkrétan azt jelentette, hogy a ma divatos úgymond sztárságot vetítették vissza az ókorba és próbálták kitalálni, hogy mit jelenthetett akkoriban az ismertség, a népszerűség. Közösen írták, formálták - többször éjszakába nyúlóan is - a bemutatásra kerülő - illetve már került - darab forgatókönyvét. A táborban készültek a jelmezek, díszletek is. A szakmai tudnivalókról, fogásokról a próbák Sándor Zoltán előadóművész, a Zenthe Ferenc Színház —művészeti vezetője is vezetett fogtatkeoást a fiataloknak közepette esett szó, de fogadtak vendég- előadókat is. így Patakiné Kemer Edit előadóművész, a Zenthe Ferenc Színház stúdióvezetője a színészmesterségről beszélt, Gyuriska János színművész, rendező, a társulat újonnan szerződtetett tagja pedig „sztorizott” és ötleteket adott a készülő előadáshoz is. Ottjártunkkor Sándor Zoltán előadóművész, a színház művészeti vezetője mindkét minőségében megnyilvánult. Röviden bemutatta a két éve alakult színház működését, sajátosságait és főleg arról szólt, hogy milyen azonosságok és különbségek vannak a pódiumművészet, a vers- és prózamondás valamint a színházművészet követelményei között. Mondandóját számos példával, versrészlettel is illusztrálta. Miután két önként jelentkező - Kovács Dóra (Zenthe stúdió - Stromfeld szakközépiskola) és Takaró Péter (Zenthe stúdió - Madách gimnázium) elmondta Petőfi Sándor „Magyar vagyok” illetve Váci Mihály „Anyám, add ránk áldásodat!” című versét, Sándor Zoltán elemezte a produkciókat a pódiumi magatartás, a kifejezőeszközök lehetőségei szempontjából és számos jó tanáccsal látta el - ahogyan fogalmazott - a „leendő kollégákat.” Az ebédszünetben beszélgettünk a tábor két résztvevőjével. A rangidős Farkas Dorina már befejezte az ELTE Bölcsészettudományi Karán az alapképzést, ősztől mesterkurzusra jár angol illetve magyar nyelvtanár szakra. Édesanyja révén korán „megfertőződött" a színjátszással, olyannyira, hogy már középiskolába is drámatagozatra járt a budapesti Vörösmarty gimnáziumban. Nincs kizárva, hogy a későbbiekben is köze lesz ehhez a pályához, mert úgy tapasztalja, hogy a drámapedagógia nagyon hasznos a gyerekek személyiségének formálásában. A táborban három műhelyből és több iskolából jöttek a résztvevők, de Farkas Dorina véleménye szerint pillanatok alatt sikerült egy húron pendülniük és közösen gondolkodniuk. Ugyancsak viszonylag hosszú múltja van e területen a Madách gimnázium tizenegyedik osztályos tanulójának, Kertész Zénónak, hiszen Mátraszelén már másodikos általános iskolásként csatlakozott Tóth László tanár úr színjátszóihoz. A közelmúltban Hans Sachs-feldolgozásokkal - másokkal együtt - sikeresen záróvizsgázott a Hibó Tamás Művészeti Iskolában s van olyan hosszabb távra szóló terve is, hogy a rendezéssel foglalkozzon. A krakkópusztai napok során sok, számára új szituációs játékkal ismerkedett meg, de mindenekelőtt az a példaszerű csapatmunka, baráti hangulat volt szimpatikus számára, amelyik elejétől végéig jellemezte együttlétüket. Ilyen előzmények után nem csoda, hogy az „egyiptomi darab” bemutatóját nagy tetszéssel és sok tapssal fogadták a zárórendezvényre meghívott szülők, hozzátartozók, akik anyagi áldozatot is hoztak a döntő mértékben önköltséges drámatábor megszervezése érdekében. De nem kevésbé fontos az sem, hogy ezzel az önkéntes képzéssel is erősödött a salgótarjáni színházi kultúra utánpótlásbázisa. Csongrády Béla A tábor résztvevői és szakmai vezetői: Farkasné Ponyi Beatrix és Tóth László > i Ifi / * f vi rá sí ok 3 csúcson
