Nógrád Megyei Hírlap, 2014. július (25. évfolyam, 150-176. szám)

2014-07-03 / 152. szám

A két világháború közötti Balassagyarmat egyik or­szágos ismertségnek örven­dő személyiségének számí­tott Magos (Műnk) Dezső. A zsidó származású, de ké­sőbb keresztény hitre tért nagy szaktudású építész- mesternek, egykori lakóhá­za falán a közelmúltban avattak emléktáblát. Balassagyarmat. Az eseményen előbb Medvácz Lajos, Balassa­gyarmat polgármestere elevení­tette fel röviden Magos (Műnk) Dezső életpályáját. Kiemelte, mi­lyen sok épület készült el az ő tervezésében, vagy kivitelező­irányításával: a városi strand, az Ipolymenti Országzászló, a pénz­ügyi palota, a csendőrségi palota, a kaszinó, a vágóhíd - hogy csak néhányat említsünk „művei” kö­zül. De ide sorolhatjuk például a rétsági laktanya épület-együtte­sét, és az Északkeleti-Kárpátok­ban lévő katonai védvonal erő­dítményeit. De nem csupán mun­Medvácz Lajos és Lang László (szemüvegben) elhelyezik a koszorút az emléktáblánál kái révén állt köztiszteletben. Fel­karolta a fiatal értelmiségieket, kimagaslott szociális érzékeny­ségével, és bőkezűen támogatott nemes célokat. Sorsát azonban nem kerülhette el: hiába minden ígéret, minden támogató szó, 1944-ben őt is deportálták. Ám a pusztulást nem várta meg. A zsú­folt marhavagonban, valahol az aszódi állomás környékén önke­zével vetett véget életének. Ez­után Réti Zoltán festőművész­karnagy, a város díszpolgára sze­mélyes emlékeit osztotta meg a hallgatósággal. Ő is egyike volt annak idején a patronált fiatalok­nak, és az érettségi utáni nyáron, illetve a következő főiskolai tan­szünetekben dolgozhatott az épí­tész irodájában. Szólt néhány szót Magos (Műnk) Dezsőnek a sétapálcák iránti rajongásáról és gyűjtőszenvedélyéről, a munká­saival való törődéséről, a nagyfo­kú szakmai hozzáértéséről, töké­letes alaposságáról. A család nevében az egyik uno­ka, Lang László köszönte meg, hogy Balassagyarmat nem feled­kezett meg a nagyapjáról. Már- már arra gondoltak, maguk emel­nek valami emléket az ősüknek, amikor megkapták az értesítést az emléktábla-állításról. Az ünnepség végén Medvácz Lajos és Lang László közösen leplezte le Magos (Műnk) Dezső emléktábláját. Budapesten az országos döntőn a harmadik helyen végzett a csapat Budapest/Szécsény. Valkárné Kail Mónika pénzügyi szakem­ber az elmúlt évben felfedezte az interneten a K&H Bank által, az általános iskolás korosztály szá­mára meghirdetett Vigyázz! Kész! Pénz! vetélkedőt. Egyfelől mint szülő, másrészt mint pénzügyi szakember fon­tosnak tartotta és tartja, hogy a gyermekek megismerkedjenek a pénzügyekkel. A helyi Páter Bárkányi János Katolikus Óvoda Általános Iskola és Gimnázium­ban az iskola vezetőitől enge­délyt kapott, hogy a gyermekek körében - ahol az ő csemetéi is tanulnak - népszerűsítse a vetél­kedőt. Az iskolában tizenkét csa­pat jelentkezett. A Tudásbörze szakembereivel, közöttük ár. Harikné dr. Havasi Beáta alpol­gármesterrel megszervezték a diákok számára a helyi vetélke­dőt. Természetesen a csapatok neveztek az országos megméret­tetésre. A szakmai felkészítésük­ben Valkárné Kail Mónika jelen­tős szerepet vállalt. A negyedik, hatodik és hetedik osztályosok csapata bekerült a miskolci regi­onális döntőbe. A hetedikesek - GyebnárSára, Tóth Bernadett, Varga Zsófia, Sándor Vanda, Kómár Gabriella - megnyerték a területi döntőt, így Valkárné Kail Mónikával és a pénzintézet helyi fiókjának ve­zetőjével készültek az országos megmérettetésre. A csapat Bu­dapesten az országos döntőn a harmadik helyen végzett. Az er­kölcsi sikerük mellé tárgyjutal­mat is kaptak, iskolájuk száz­ezer forint értékű könyvvásárlá­si utalványban részesült. A lá­nyoknak ráadás ajándék, hogy dr. Bagó József, a város jegyzője elintézte számukra, hogy elláto­gathatnak a pénzverdébe. Szenográdi Ferenc Harminc éve nyílt ki Pista rózsája B. R. „Galambszívet örököltem az édesanyámtól” - dalolta jókedvű­en Bohács Pista, és a tévénézők tömegei imádták a rokonszenves mátraterenyei fiatalembert. A szeretet nem ismert határokat: a tehetséges nótaénekes negyed- millió szavazattal nyerte el az 1984-es Nyílik a rózsa közönség­díját. Ennek immár éppen har­minc éve, de a sikersorozat töret­len: Bohács Istvánt 1998-ban aranykoszorús nótaénekessé avatták, majd 2001-ben országos dalversenyt nyert, és jó néhány éve hivatásos előadóművésznek vallhatná magát, ha otthagyná eddigi egyetlen munkahelyét, a megyei kórházat. A népszerű „Pista nővér" - aki nótáival a Ma­gyarok Világtalálkozóján is meg­örvendeztette a minap a külhon­ból hazalátogató honfitársainkat - nem titkolja, kiskorától lelké­ben él a dal.- A Mátra tövében, a természet ölén nőttem fel, és ma, hatvan fe­lé közeledve is ott „növekszem” - említi. - Iskoláskorom óta fellép­tem mulatságokon; sokan biztat­tak, hogy folytassam az éneklést, és rájuk hallgattam... Jól tette, hiszen 1984-ben zaj­lott le a Nyílik a rózsa, a tehetsé­ges fiatal énekesek nagy sereg­szemléje...- Ezernél is többen jelentkez­tünk, és így az is nagy szó volt, hogy bekerültem az elődöntőbe, amelyet már a rádió és a televízió is közvetített - emlékszik. - El­képzelheti bárki, milyen érzés az, amikor egy falusi srác belekerül ebbe a miliőbe, de a kamerák in­kább megsokszorozták az erő­met, az előadásomat hatalmas tapssal fogadta a pesti Vigadó kö­zönsége, így örömmel léptem to­vább a középdöntőbe. Ahol Bohács Pista a poklokat és a mennyországot is megjárta.- A középdöntőben a szigorú szűri kirostált, de két verseny­zőt a közönség juttathatott be a nyolcas döntőbe. Rettentően meghatódtam, amikor megtud­tam, hogy kétszázötvenezren szavaztak rám. Még harminc év után is könny szökik a szemem­be, ha a szeretet ilyen erős meg­nyilvánulására gondolok. A döntőt az Intervízió is átvette, így a környező országokban is nézték a műsort. Elnyertem a verseny közönségdíját, amelyet nagyra értékelek. A hirtelen jött népszerűség felcsillantotta a lehetőségét, hogy a fiatalember élethivatás­ként folytassa a nótázást.- Kaptam kecsegtető ajánla­tokat, hogy szerződtetnek, fel­léptetnek, de jól éreztem ma­gam a megyei kórházban, és a biztosat nem adtam fel a bi­zonytalanért. Lehet, sokan úgy vélik, elszalasztottam életem nagy lehetőségét, de azóta sem bántam meg akkori döntése­met, mert szeretnek, megbe­csülnek a munkahelyemen. Az énekléssel azonban nem hagyott fel: az emberpróbáló kórházi munka mellett ma is évi félszáz fellépést vállal. Ám ne szaladjunk előre. Az újabb siker 1998-ban következett: a Jákó Vera Alapítvány nemzet­közi versenyén száz induló közt negyedik lett, de különdíjat nyert, és megkapta az Aranyko­szorús nótaénekes címet. Kis­vártatva azonban már meg sem állt az országos győzelemig.- A Bojtor Imre Népdal- és Nóta­kor 2001-ben rendezte meg az or­szágos versenyét, ahol háromtu­catnyi kiváló énekes között nyer­tem el az első díjat - említi. - Bol­dog voltam, mert sokéves munka gyümölcse érett be ezzel. Bohács Pistát ma is sűrűn láthatjuk, és a szakvizsgája óta már ízig-vérig elő­adóművésznek vallhatja magát A Budapest TV-ben közkívánatra hó­napokig ismételték a műsorát; a falunapok, a fővárosi és az egri nó­taklubok gyakori vendége, és a Sal­gótarjáni Magyar Nóta és Népze­nei Egyesülettel is (amelynek el­nöke) rendre fellépnek a József At­tila Művelődési Központban és má­sutt is a Dobroda zenekar és Frei János zongorista kíséretével. Nemrégiben „Pista nővér” ré­gi adósságát törlesztette kedvelő­ivel szemben, amikor kiadta CD- lemezét.- Szerencsére olyan kiváló emberek támogatnak - folytat­ja -, mint Sulyok László mene­dzser és dr. Ferkó Attila orvos- zenész-producer, akik segítet­ték valóra váltani az álmom. A dalaimat a 100 Tagú Cigányze­nekar tagjai kísérték Berki Ti­bor prímás vezetésével. A pá­lyám 30 éves jubileumát a „Jó­zsiban” fergeteges lemezbemu­tató koncerttel ünnepeltük. Az utóbbi hetekben a külho­ni magyaroknak is többször bemutatkozott.- Előbb Egerbe hívtak meg a határon inneni, határon túli nó- tás találkozóra, majd a budapes­ti Syma-csarnokban léptem fel a Magyarok Világtalálkozóján, ahol örömmel képviseltem Pa­lócföldet a Nógrád táncegyüttes­sel és a Folt zenekarral együtt, műsoromat a Mercy internetes rádió révén 153 országban hall­hatták. Gyöngyöstarjánban a Nóta TV vette fel az előadásomat, és azóta jó érzéssel mustrálhat­tam magam a televízióban. S ha egy üzlet beindul: a na­pokban Vándorfelhők fenn az égen címmel elkészült a nóta­énekes videoklipje, amelyet Bohács Pista reményei szerint sokszor láthatunk majd itt-ott- amott. A terveiről elmondja: - Legközelebb otthon, július 12- én, szombaton a mátraterenyei palacsintafesztiválon lépek fel, de szeretnék külföldre is nyitni. Boldoggá tesz, hogy az emberek ebben a modern világban is sze­retik ezt az igazi szép, hagyomá­nyos magyaros műfajt. Amikor virágba borul a kaktuszfal... Bánta. Inkább csak a nádasi falu- részen élőknek ismerős Tóth József Farkas, akinek domboldalba illesz­kedő családi háza nem a szokásos értelemben a második otthona. A budapesti, nyugalmazott tanár (és felesége) hétvégi ingatlanként hasz­nálja a takaros portát, ahol a férfi a pihenés mellett sok-sok tennivaló­val tölti az idejét Azért is, hogy legyen miben gyönyörködnie... A felújítások, bontások, átalakítások kisebb- nagyobb munkálatai közben - kőműves mesterrel - ezért alakí­tott ki egy óriási, szabadtéri, cseppet sem szokványos virág­tartót, amely látványosan foglal­ja el a rézsűbe felfutó udvar je­lentős területét. Kaktuszgyűjte­ménye nagyrabecsülésének, alapvetően a természetszerete­tének és tiszteletének jele a „kaktuszfal,” amelyen tíz víz­szintes téglasor képezi a vájatot. a tartót. Ezekbe ültette az aján­dékba kapott, az évek során el­szaporodott töveket, a letört nö­vényrészek növekedésnek in­dult kezdeményeit. Tóth József Farkas ugyanis in­kább ad esélyt egy újabb tő gyö- keresedésének, minthogy ki­dobja a hajtást vagy a szaporu­latot. Az idei június közepén ajándékkal köszönték meg ne­veltjei a kétkezi gondoskodást, a gyomok irtását, a téliesítés fá­radságos munkáját: a sárga szín szebbnél-szebb árnyalataiban pompázva virágba borultak a medvetalpkaktuszok és a nö­vénycsalád huszonnégy fajtájá­nak képviselői... Nem kevesebb, mint kilenc­vennyolc kisebb-nagyobb bokor bontott szirmot, megmutatva pazar forma- és színvilágát. Fő­ként a Nap delelőjét követően, délután egy és három óra kö­zött pompáztak. A szemet gyö­nyörködtető látvány a kaktusz­birodalom főhajtása... Talán nem mellékes körülmény, hogy a legfelső, a tizedik sor a szin­tén pozsgás, különféle kövirózsák otthona. Ezek egyszerű (és gyógyí­tó) nagyszerűségükkel teszik fel a koronát a kompozícióra, Tóth Jó­zsef Farkas „alkotására”. < ? Országos harmadikok .limn mi ii 11 \\ Em léktábla a város egykori építészmesterének

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom