Nógrád Megyei Hírlap, 2014. július (25. évfolyam, 150-176. szám)

2014-07-19 / 166. szám

Ik. \ áíM 2014. JÚLIUS 19., SZOMBAT „Nagyobb és kisebb körök” Csak kapkodja az ember a fejét - belenézve a tarta­lomjegyzékbe - mennyi nógrádi szerző és hány megyei kötődésű téma szerepel a Palócföld legújabb, 2014/3-as számában. Ráadásul ezek az írások, képzőművészeti al­kotások nem egyszerűen az „otthonosság” érzését erő­sítik az olvasóban, hanem komoly esz­tétikai értékkel is bírnak. Mint példá­ul Földi Péter azonnal felismerhető, semmi mással össze nem téveszthe­tő festménye , a „Hajléktalan” a borítókülsőn. S a művész „A ka­kukkfióka holdárnyékban” illetve a „Földemlék - Harmadnapon” cí­mű festményeinek felhasználásá­val készültek a belső borítók is. Nem véletlen, hogy a lap végi „Szerzőinkről” című oldalon szakmai életrajzának impozáns adatai is felsoroltatnak. Annál is inkább mert - mint az aláb­biakban lesz még szó róla - Földi Péter még egy interjú erejéig is szerepel a „Találko­zási pontokéban. A „kávéházi szegleten...” című lírarovat - és ezzel maga a lapszám - két sal­gótarjáni ifjú tollforgató, Juhász Tibor és Filó Mari­ann kétségkívül talentu- mos verseivel kezdődik. Ráadásul a fiatalember „Kassai út”-ja nemcsak címében utal a helyi mi- liőre. A nagybátonyi származású Hanácsek Zsuzsanna „Alkonyati képek”-jében a klasszi­kus és a modern verse­lés „személyiségjegyei” egyaránt felismerhetőek. A „Pró­za és vidéke” rovat négy szerzője közül három salgótar­jáni születésű. A Kecskeméten élő Ujlaky István tanár, publicista „A csend nélküli ország” című „élménybe­számolója” érdekfeszítő, olvasmányos helyzetképet ad a mai Mexikóról, az ötmilliós metropoliszról, Monterrey- ről, a maja kultúráról, a helyi specialitásokról, a közép­amerikai ország és az USA sajátos viszonyáról. Tóth And­rás „Az al-Kuvaiti akció”-ja érdekes közel-keleti életkép. Porkoláb Ádám „Lélekegyenesek és gondolatmócsingok” című, nehezen meghatározható műfajú írása egy kap­csolat végének különös analízise. A folyóirat nem szépirodalmi része ugyancsak bővelke­dik nógrádi vonatkozásokban. Ennek mintegy ere­dőjét képezi három idén aktuális évforduló. Ebből kettőre a „Kuta­tóterület” című rovatban olvas­ható reflexió. Szi­li József „Még egyszer a Madách­iira csúcsairól” címmel a Tragédia­költő verseit tartal­mi és formai szem­pontból elemzi ere­deti megközelítésű szemlélettel, alaposan dokumentált gondolat- menettel. Ez az opus ré­sze a Madách Imre ha­lála 150. évfordulójára emlékező, már az előző számban elkezdett soro­zatnak. Másként kapcso­lódik Nógrádhoz Kovács Krisztián „Egy mozgalmas hónap Galíciában” című ta­nulmánya. Egyrészt a törté­nész, genealógus szerző ba­lassagyarmati születésű, másrészt az általa választott téma a hajdan volt híres vár­megyei város, Losonc „k.u.k. (kaiserlich und königlich, ma­gyarul császári és királyi) 25. gyalogezredének” a „Nagy Háború” 1914 augusztusában és szeptemberében vívott harcait idézi fel az első világégés kitörésének centenáriu­ma j egyében. (Az ezredre emlékező dombormű a salgótar-' jáni főplébánia-templom támfalában található.) Ez évben magának a „Palócföld”-nek is évfordulója van. 1954-ben jelent meg ugyanis az első - mai szem­mel nézve szerény kinézetű és igencsak vegyes tartal­mú és színvonalú - szám, az azonban felettébb örven­detes, hogy az egykori szándék, igyekezet nem volt hi­ábavaló és hat évtized elteltével még mindig létező, pros­peráló folyóiratról lehet beszélni. A Balassi Bálint Me­gyei Könyvtárban júniusban nyílt meg „A Palócfóld 60 éve képekben” című kiállítás, amelynek anyagát a lap borítóiból, az azokon szereplő képzőművészeti alkotá­sokból állította össze Földi Péter és Földi Gergely festő­művész. A válogatás szempontjairól Földi Péterrel „Na­gyobb és kisebb körök” címmel beszélgetett Nagy Csilla a „Találkozási pontokéban. „A szerkesztés lényegét az ad­ta, úgy gondolom mindig, hogy az elvárások közepette ta­láltak általános érvényű emberi értékeket, és ami a legfon­tosabb, etikai, esztétikai jellegű értékeket. ..a kiállítás min­denre mutat példát, fontos tudni, hogy vannak nagyobb és kisebb körök, de az érték mindig, mindenhol egyetemes ” - fogalmazta az interjúalany. A kiállítás megnyitóján Földi Gergely részéről elhangzott beszéd viszont „Sors” címmel a „Kép-tér” rovatban olvasható. JEzek a képek nem engedték rendezni magukat. Laza időrendi sorban követik egymást, az összeillő párok követelik a következő lapot, és így tovább. ...Makacsság, küzdelem és törékeny­ség, kiszolgáltatottság, védtelenség. Többarcú ez a világ, valószínűleg ez a kiállítás is. Kereshetünk benne sok min­den mást, sőt keressünk is. De ezért azt a makacsságot ne feledjük! Ők sem feledték” - mondta illetve írta az ifjab- bik Földi. A Madách- és a Palócföld-évforduló mintegy összekapcsolódik Lóránt János festményén, amely 1998/2-es számának a borítóján kapott helyet, ezúttal pedig a lap egyik belső illusztrációja. Jutott helyi illetőségű szerző és téma az „Ami marad” című recenzió-rovatba is. A Sóshartyánban élő író Handó Péter,, Művész a művészetért” címmel mutatja be Hann Ferenc „A Sajna de Mahorkai vacsora” című posz­tumusz kötetét. Bár a szentendreivé lett szerző „csak” egy évtizedig élt, dolgozott Szandán illetve Salgótarján­ban, az itt töltött időszak kitörölhetetlen nyomot hagyott munkásságában. Erős érzelmi, baráti viszony fűzte pél­dául Hibó Tamás grafikusművészhez, több „közös mű­vük" is született. A hibói életmű elemzésén kívül számos más megyei alkotó is megjelenik írásaiban. Merthogy - mint Handó Péter megállapítja - „ jól ismerte a Palóc- föld ezen szegletének művészetét, és szerette is, hiszen köl­tőként - melyre haláláig vágyott - itt létezhetett. ” Csongrády Béla A „Palócföld” új, 2014/3-as számának címlapja Földi Péter „Hajléktalan” című festményével Jubiláló folklórünnep A jövő héten tizedik alka­lommal rendezi meg a Salgó­tarjáni Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat és a Salgótar­ján Néptáncművészetéért Közalapítvány Nógrád me­gye székhelyén a Tarjáni Folk- és Szlovák Napokat. A megnyitóra július 24-én, csü­törtökön 18.15 órakor kerül sor a Fő téren. Köszöntőt mond Igor Fürdik, a Határon Túli Szlovákok Hivatala elnö­ke, Peter Gogola, Beszterce­bánya polgármestere, dr. Ber­csényi Lajos, a városi népjólé­ti bizottság elnöke és dr. Egyed Ferdinánd, a Salgótar­jáni Szlovák Nemzetiségi Ön- kormányzat elnöke. Az első fellépő 18.30 órakor a Hit Band zenekar lesz Besz­tercebányáról. 19.15 órakor mutatja be műsorát a Jánosik hagyományőrző csoport Fü­lekről. 20 órától lép fel az Ifjú Nógrád és a Nógrád tánc- együttes. Július 25-én, pénte­ken 18.15 órakor a kistarcsai Pannónia hagyományőrzők­kel kezdődik a műsor, 18.45 órakor lép fel mihálygergei Dobroda együttes, 19.05 órától pedig a klenóci Vepor nevű gombos harmonika-zenekar szórakoztatja a közönséget. 19.25 órakor az Ipoly néptánc­illetve a Tücsök népzenei együttes következik Mihály- gergéről. 19.50 órakor mutat­kozik be a budapesti Lipa nép­tánccsoport, aztán 20.30 órá­tól a szécsényi Palóc néptánc­együttes zárja a programot. Mindkét napon lehet kós­tolni gasztronómiai speciali­tásokat, süteményeket többek között mátraszentimrei és kazári kínálatból. Méltó emlékidézés... Többen is felfedezték magukat azokon a húsz-harminc évvel ezelőtt készült felvételeken, amelyeket a Tájak Ko­rok Múzeumok Salgótarjáni Klubja legutóbbi összejövete­lén nézhetett meg a szokás szerint nagy létszámban meg­jelent tagság. A program célja azonban jóval túlmutatott az olykor bizony jóleső nosztalgiázáson. Arra volt hivatott, hogy megemlékezzen a harminckét évvel ezelőtt alakult helyi szervezet alapító elnökéről, a 1994. július 23-án el­hunyt VongreyBéla halálának huszadik évfordulójáról. Annak a bő évtizednek a felidézését, amely során a TKM Salgótarjánban összefonódott az első vezető tevé­kenységével, Karácsony József vállalta magára, mint­hogy közeli, családi kapcsolatokat ápolt Vongrey Bélával. Az előadó rendkívül alaposan készült fel, szisztematikus munkával sorra vette, emelte ki a legfontosabb, legjel­lemzőbb történéseket. Újból felidézte, hogy az 1977-ben létrejött országos honismereti mozgalomra az úgyneve­zett pecsételős játék alapján figyeltek fel az alapítók, akik 1982. december 13-án Vasutas Természetjáró Szak­osztályként harminchárom fővel hozták létre a TKM he­lyi csoportját s választották meg elnöknek Vongrey Bé­lát, aki korábban Taron volt állomásfőnök. A kivetített ké­peken évenkénti bontásban lehetett nyomon követni a tagság létszámának, aktivitásának növekedését és ezzel párhuzamosan az események bővülő körét. A kezdeti időktől érvényesült Domyay Béla szép gondolata: „Hon­ismerettel - honszeretethez”. Már 1983. március 15-én tartottak ünnepi megemlékezést Saigon - s mint az egy­kori sajtóban hűen tükröződött - fokozatosan kialakult a távolabbi - megyei, bel- és külföldi - kirándulások, tú­rák gyakorlata és egyre nagyobb szerepet kaptak a ha­gyományápoló programok. A kezdeményezésben és a megvalósításban egyaránt élen járt Vongrey Béla, aki arra is képes volt, hogy saját kezűleg írja meg, indigóval sokszorosítsa és hordja szét városszerte a meghívókat. Személyét teljes joggal övezte tisztelet, példamutató munkája évek múltával is okot szol­gáltat a méltó, kegyeletteljes emlékezésre. csébé „Vlkolinec - a Uptó völgye" Ezzel a címmel nyílt meg a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület 450. (!) kiállítása a József Attila Művelődési és Konferencia-központban, a Salgótarjáni Fotóklubban. Az idegen helység­név egy szlovákiai hegyi falut jelöl, amelyik a liptói régióban található Ruzsomberok (Rózsa­hegy) városközponttól távoli része. A népi épí­tészet emlékeit, az egyedi jellegű zsindelytetős faházakat elevenen őrző kis településen ácsolt a harangláb és a kút is, s csak az 1875-ben épült templom van kőből. Vlkolinec 1977-ben lett emlékhely, 1993-ban pedig az UNESCO fel­vette a Világ Kulturális és Természeti Öröksé­geinek listájára. A falucska nem skanzen, mert az ötvenöt lakóházából tizennyolcban manap­ság is laknak. Ennyiben is hasonlít a Nógrád megyei világörökségre, Hollókőre. Ez a városrész képezi Stefan Izo rózsahegyi fotóművész salgótarjáni kiállításának kizáróla­gos témáját. A megnyitóünnepségen személye­sen - felesége, barátai társaságában - is megje­lent fotográfus munkásságát a vendéglátók ne­vében Bodrogi László ismertette illetve méltat­ta. Az 1948-ban született Stefan Izo 1971 óta él Rózsahegyen. Hamarosan bekapcsolódott a Lip­tói Múzeum fotóklubjának tevékenységébe. Ké­peivel sok sikert ért el, többek között megkapta a Szlovák Fotószövetség aranyjelvényes művé­sze címet. Nemcsak fényképez, aktívan vesz részt fotós kiadványok szerkesztésében is. Szak­mai és emberi kvalitásai következményeként 1997-ben megválasztották klubelnöknek, amely funkciót azóta is betölti. Nem kis mértékben sze­mélyének köszönhető, hogy 2008-tól rendsze­res, eredményes együttműködés, baráti kapcso­lat alakult ki a két klub fotósai között. Először kol­lektív, majd egyéni kiállításokat cseréltek s a nógrádiak már háromszor vehettek részt a ró­zsahegyi fotótáborban. Vlkolinecet, Liptó gyöngyszemét bemutató kiállítását azért állítot­ta össze, hogy ráirányítsa a figyelmet „e mági­kus zug” szellemiségére és segítsen demonstrál­ni, dokumentálni, a jövőnek megőrizni e „kivé­teles hely - ahol megállt az idő” - értékeit. Hí- vogatónak, kedvcsinálónak is szánta e bemuta­tót Vlkolinec - ahol az állandó látnivalókon kívül megannyi kulturális program is várja a vendé­geket - meglátogatására. A Nógrád Me­gyei Fotóklub el- I nöke, Homoga Jó­zsef - a hagyomá­nyoknak megfele­lően - emléklapot adott át a kiállító művésznek, aki megköszönte az elismerést és a szívélyes vendég- I látást. Elmondta: mindig szívesen j jönnek ide kedves magyar kollégáik közé s örömet okoz számukra, ha a nógrádiak hozzájuk látogatnak. Stefan Izo rózsahegi fotóművész A megnyitót követően Stefan Izo két prezen­tációt is tartott: az egyiken a szintén világörök­ségként nyilvántartott Bardejov (Bártfa, illetve Bártfafürdő) volt látható, a másik pedig egy lengyelországi, Przemysl melletti magán arbo­rétumba - ahol nem kevesebb mint 1200 fajta almafa található - kalauzolja el nézőket. A ve­títés után a közönség birtokba vette a kiállítást, amely napsütésben, zöldben és havas téli idő­ben is megörökítette Vlkolinec különleges épí­tésű házait az azokon belüli régi használati tár­gyakkal együtt. Látni fába faragott utcai szob­rokat s megjelenik a felvételeken a falut „bené­pesítő” néhány ember és a mindent körülölelő szépséges természet is. A fotótárlat augusztus 28-áig látogatható. Cs. B. Fotós kollégák és „civil” érdeklődők a szlovák vendég kiállításának megnyitóján

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom