Nógrád Megyei Hírlap, 2014. június (25. évfolyam, 126-149. szám)

2014-06-28 / 148. szám

2014. JÚNIUS 28., SZOMBAT Nincstelent raboltak ki Mátraverebély/Balassagyar- mat Rablás és testi sértés kí­sérlete miatt emelt vádat a Ba­lassagyarmati Járási Ügyész­ség egy 17 és egy 20 éves fia­talember ellen, akik Mátra- verebélyben kiraboltak egy férfit. A fiatalkorú és társa ja­nuár 8-án a mátra-verebélyi vasútállomáson egy ittas em­berre azért támadt rá, hogy el­vegyék a pénzét. Ököllel többször fejen ütöt­ték a sértettet, majd az idősebb elkövető a földre lökte őt. Az egyikük fejen ütötte, a másik pedig rúgta a földön fekvőt. Vé­gül a védekező áldozatot az idő­sebb lefogta, társa pedig ezalatt a zsebeiben kutatott, de ott egy üres pénztárcán, bankkártyán és személyes iratokon kívül nem talált semmit. A rablók el­szaladtak a helyszínről, a szá­mukra értéktelen Iratokat és a bankkártyát pedig egy közeli patakba dobták.- A sértett nyolc napon belül gyógyuló könnyű sérüléseket szenvedett, de csak a véletlen­nek volt köszönhető, hogy nem lett súlyosabb sérülése. A Ba­lassagyarmati Járási Ügyész­ség a két férfit társtettesként elkövetett rablással és súlyos testi sértés kísérletével vádolta meg. A vádlottak előzetes letar­tóztatásban várják a tárgyalást - tájékoztatta lapunkat dr. Bóna Gyula megbízott megyei főügyész. Nógrád megyéből egyedüliként nyert a Balassi Bálint Gimnázi­um azon a pályázaton, amelyet az Emberi Erőforrások Miniszté­riuma megbízásából az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő írt ki középiskolák számára. A prog­ramban részt vevő balassis diá­kok majd' egy éven át ismerked­tek egy új informatikai program­nyelvvel, és szerkesztettek a he­lyi tantervekbe is integrálható oktatási segédanyagot. Balassagyarmat A gimnázium az Útra- való ösztöndíjprogram Út a tudományhoz alprogram kiírására Új programnyelvek elsajátíthatóságának és korszerű oktatá­si módszerek alkalmazhatóságának vizs­gálata a középiskolai informatika okta­tásban címmel adott be pályázatot. A le­hetőség újszerűsége és gyakorlati haszna azonnal megfogta a projektfelelőst, Trenyik Jánosáé tanárnőt, valamint a programban részt vevő diákokat. Szabó András (10. A), Körmendi Tamás (11. B), Jancsó László (11. A), Baráth Barna (11. C) és Mizsei Mátyás (12. D) - mindannyian az emelt szintű informatika érettségire felkészítő csoport tagjai - tanárnőjük fel­vetésére rögtön igent mondtak és lelke­sen vetették bele magukat a nem min­dennapi munkába. Trenyik Jánosné el­mondta, hogy a programban részt vevő diákok mindannyian kiemelkedő képes­ségűek informatikából.- Szerettem volna, ha ezek a tehetséges gyerekek megismerkednek más lehető­ségekkel is, mint amelyeket eddig ismer­tek. Fontosnak tartom, hogy a diákok kor­szerű ismereteket szerezhessenek a szá­mítástechnika rohamléptekkel megújuló világában. Ugyancsak motiváló erőként mozgatott, hogy a tanulók ne egyszerűen Országos pályázaton nyertek egy teljesítendő feladatnak érezzék a munkát, hanem élvezzék azt és profitál­janak is belőle:másképp is megtanulja­nak programozni, mint ami az érettségi­hez kell. Nem elhanyagolható az a pozi­tív hatás sem, hogy a résztvevők a mun­ka során megtanultak kooperálni és meg­tanulták kezelni a rájuk bízott feladatok súlyát és az ezzel járó felelősséget - mondta Ternyik Jánosné. A projekt alapelve az volt, hogy a prog­ramozni tanuló középiskolás diákok job­ban motiválhatók a tanulásra modern fej­lesztőeszközök segítségével. A kutatómun­ka során a diákok megvizsgálták, hogy a mai Y/Z generáció milyen oktatási mód­szerek és eszközök segítségével tud minél hatékonyabban tanulni - általában és a programozás terén is. A munka első fázisában a kutatócso­port tagjai kérdőíveket készítettek, ame­lyek az iskola diákjainak tanulási szoká­sait térképezték fel. így kerültek köze­lebb az alapkérdéshez: az új program­nyelvet, amely sokkal vizuálisabb, mint az eddig használtak, mennyire lehet al­kalmazni a tanulás során, tanórákon vagy otthon. A projekt két szálon futott. Egyik célja az említett új programnyelv, a RAD Studio alapos megismerése volt. A diákok egy­részt elsajátították az elméleti hátteret, másrészt megtanultak vele programozni is. Emellett tananyagot is szerkesztettek, amely felkerül az iskola honlapjára, hogy aztán a helyi tantervbe beépítve immár a valós oktatómunkában hasznosulhassa­nak a többhónapos munka eredményei. A kutatócsoport tagjai a projektbe bevont diákokkal meg is ismertették az új prog­ramozási nyelvet. Ez adja a program új­szerűségét is: középiskolás diákoknak társaik fejlesztettek tananyagot a felmért igényeknek megfelelően, miközben ma­guk is egy, a középiskolai tananyagon túl­mutató tanulási folyamatban vettek részt. A program megvalósításában nagyon sokat segített az ELTE informatikus pro­fesszora, Daiki Tennó, aki egy ízben sze­mélyesen is ellátogatott a gimnáziumba és a 10. évfolyamos, informatika emelt szintű érettségire készülő diákoknak él­vezetes foglalkozást tartott. A balassa­gyarmati diákok is jártak Budapesten az egyetemen, ahol a tanár úr tanította a gye­rekeket. A pályázat módszertani újszerűségén túl a benne részt vevő diákok számára is rendkívül hasznos volt. Elmondásuk sze­rint nagyon élvezték a munkát, rengete­get foglalkoztak a programmal, nemcsak az iskolában, hanem szabadidőben is. Alapszinten már eligazodnak az új prog­ramnyelvben, amit azelőtt egyáltalán nem ismertek, de könnyű volt megtanul­ni, mivel hasonlít a Pascal-ra. A projekt június 30-án lezárul ugyan, de eredményei immár a gyakorlatban él­nek tovább. Egyrészt a diákok is szeret­nének tovább foglalkozni a most megis­mert új programnyelvvel, másrészt az is­kola informatika munkaközössége is to­vábbgondolásra méltónak tartja a prog­ram során véghezvitt elméleti és gyakorlati munka eredményeit. A kidol­gozott új módszereket más oktatási in­tézmények is felhasználhatják a tehetség- gondozás során vagy beépíthetik azokat helyi tanterveikbe, hogy minél szélesebb réteghez eljuthassanak a pályázat megva­lósítása során elért eredmények. Bellér Annamária HIRDETÉS 9 Éljük az életünket Egyéniségek vagyunk. Különböző egyéniségek. Mindannyian. A szokásaink, az élethez való viszonyulásunk, érzé­kenységünk, készségeink és ké­pességeink, tudásunk, képzettsé­günk, szociális hátterünk, életko­runk, megküzdési stratégiánk más és más. Tanult és „hozott” dol­gaink vannak a személyes boldo­gulás megteremtésére. És ezek működnek bennünk, miközben mi magunk is működtetjük a kö­rülöttünk lévő közeget, a családi rendszerünket, a baráti kapcsola­tainkat, a munkánkat. Jórészt tek jesen tudattalanul, ösztönösen vá­laszolunk a mindennapok esemé­nyeire, a kihívásainkra, adott eset­ben a kudarcainkra. Kölcsönösen hatunk egymásra, folyamatosan fejlődünk és folya­matosan fejlesztünk. És folyama­tosan „használódunk”. Olykor elfá­radunk. Van, hogy ezekre az apró jelzésekre felületesen reagálunk, vagy épp egyáltalán nem figye­lünk, megyünk tovább. Tesszük a dolgunkat, kialakítjuk személyes életünk természetes közegét. És van, hogy megállunk, körbené­zünk, észrevesszük, hogy valami megcsúszott, ingerültebbek va­gyunk, nehezebben vesszük a kri­tikákat, érzékeljük, hogy valami van, amit egyszerűen képtelenek vagyunk olyan mértékben uralni, ahogyan azt tőlünk megszokták, vagy épp ahogyan mi elvárjuk ön­magunktól. És van, hogy történik valami, ami a megszokottból ki­zökkent, valami olyan esemény, ami felborít. A természetes fejlődé­si kríziseink mellé társulnak vá­ratlan életesemények. Megindul valamiféle lelki önvédelem, amely­nek különböző irányai, kimenet­elei, megoldási módozatai lehet­nek. Sok esetben megtaláljuk azt a konstruktív utat, ami mindenki számára elfogadható, de adódnak olyan élethelyzetek is, amikor kül­ső segítségre van szükségünk a tisztánlátáshoz. A mai társadalmi viszonyok kö­zött a természetes segítő hálók (ez alatt a családot, barátokat, közeli is­merősöket értem) nagyon nagy ter­helésnek vannak kitéve. Sok eset­ben az egész rendszer megsínyli, ha valaki olyan életkörülmények kö­zé kényszerül, vagy sodródik, ami erre a körülölelő hálózatra olyan mértékű tehertételt ró, amit az ke­zelni már képtelen. Előfordul, hogy az egész rendszer önmagában értel­mezve is hiányos, működésképte­len. Ilyenkor az egyén elszigetelő­dik, egyedül marad érzéseivel, fe­szültségeivel. Anyagi nehézségek, egészségügyi problémák, bűnelkö­vetés, vagy áldozattá válás, sajnos egyre gyakoribbak. Gyakran észrevétlenül is olyan élethelyzetbe kerülünk, amely meghaladja azon képességünket, hogy egyedül küzdjük le a belső fe­szültséget, rossz közérzetet Taga­dással elfojthatjuk magunkban az érzést, de a tagadás nem a problé­ma megszűnését jelenti. Viszont, ha nem foglalkozunk vele, nem szüntetjük meg a bántó gondolatot vagy konfliktus helyzetet az a ké­sőbbiekben ellenünk fordul, szer­vezetünk valamilyen pszichés, vagy testi betegséggel válaszol rá. A mentálhigiéné fogalma leg­egyszerűbben megfogalmazva a lelki egészségvédelem. Ma már bi­zonyított, hogy fizikai teljesítőké­pességünkre (testi egészségünkre) igen nagy befolyása van lelkünk állapotának. Természetesen a test- lélek kölcsönösen hatnak egymás­ra, s ha önmagunkért felelősséget vállaló emberként élünk, akkor lát­nunk kell, hogy testi-lelki egészsé­günk megtartása, valóban megelő­ző funkfciókat lát el, illetve a folya­matos stressz kezelés, belső har­mónia megteremtése megóvhat bennünket különböző lelki és/vagy fizikai síkon is megjelenő kellemetlen tünetektől. A mentálhigiénés életvezetési ta­nácsadás olyan együttműködés egy külső, független szakemberrel, amelynek célja az egészséges lelki élet kialakítása és megtartása. A mentálhigiénés tanácsadó az egyénnek úgy segít, hogy arra tö­rekszik, hogy a személy saját lelki erőforrásait ismerje fel, képes le­gyen azokat mobilizálni. A célkitű­zés közös, de az egyén az, aki az úton halad, a segítő kérdéseivel, il­letve rendelkezésére álló speciális módszereivel (stresszoldás, segítő beszélgetés) kíséri. Ez egy hosszabb folyamat, ami türelmet és kitartást igényel, lassú, de tartós változást eredményez, egy olyan embert, aki a saját életében otthon van és az éle­te kihívásaival is boldogul. Miben tud segíteni a mentálhigi­énés beszélgetés? Nehézségeket okozó, bántó gondolatok, élethely­zeti problémák, ezek következté­ben kialakuló stressz kezelése. Ne­gatív, de akár pozitív események életkörülményekre gyakorolt hatá­sának feldolgozása. Vagyis minden olyan helyzet feldolgozása, amely az egyén számára a megszokottól eltérő, és a későbbiekben, ameny- nyiben nem foglalkoznak vele, akár pszichés betegségeket, vagy szoci­ális gátakat okozhatnak. Az Összefogás az Áldozatokért projekt keretében működik men­tálhigiénés-életvezetési tanács­adás. Bárki számára ingyenesen igénybe vehető, keddenként a Me­gyeháza épületében, szerdánként az Új Nemzedék Kontakt pontban. Ar^eiián Zsuzsanna Szociális Munkás - Mentálhigiénés tanácsadó MAGYARORSZÁG MEGÚJUL A projekt az Európai Unió támogatásával valósul meg. mjbiSk mm. UWW WLwmmwmMm „A környékiünk vöt „Hím a főidet nem Jtagyezölet« A Nemzeti Vízstratégiáról Tisztelt Olvasók! Eddigi írásaink alapján Önök előtt is közismert, hogy a víz, a vízgazdálkodás, nagymértékben kapcsolódik a környezetügyhöz. Ezen területről nem lehet eleget beszélni, így e cikkünk központi témája is a víz, a vízgazdálkodás. „A vízkészlet a nemzet közös örökségét képezi, amelynek vé­delme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való meg­őrzése az állam és mindenki kö­telessége”. A globális éghajlatváltozás ha­tásai még sürgetőbbé tették, a hazai feltételekhez illeszkedő, a szélsőséges időjárás kihívásaira hatékony választ adó vízstraté­gia kidolgozását. Ezen stratégia, melyet 2013 végén vízügyi szak­emberek dolgoztak ki, jövőké­pet fogalmaz meg, valamint meghatározza a megvalósítás útját-módját A Nemzeti Vízstra­tégia megalkotásának célja a vi­zek mennyiségi és minőségi vé­delmének, a vízhasználatok (ivóvízellátás, ipari és öntözési célú vízkivételek, ökológiai víz­igények, stb.) szükségleteinek, a vizek többletéből vagy hiányá­ból eredő káros hatások csök­kentésének, megelőzésének biz­tosítása. A stratégia másodlagos célja az állam szerepének erősí­tése a vízi létesítmények va­gyonkezelésében, a vízszolgál­tatásban, a vízi közmű szolgál­tatásban, a vízi közmű állapotá­nak javításában. A Nemzeti Víz­stratégia a „víz” iránti emberi, társadalmi igények kielégítésé­nek elveiről és intézményeiről szól, a gazdálkodás és az igaz­gatás egymást kiegészítő, de szervesen csatlakozó rendsze­reiről. Magyarország vízben gazdag és vízben szegény ország is egy­szerre. Ez az ellentmondás a ter­mészeti adottságokból szárma­zik. Az éghajlatváltozás követ­keztében a felmelegedés hatásá­ra a területi és az időbeli szélső­ségek fokozódnak, ami csökkenti a hasznosítható kész­leteket és növeli a külföldről ér­kező vizek mennyiségével szem­beni kiszolgáltatottságunkat, a víztározás és a vízátvezetés je­lentősége nő. Magyarországon a vízgazdálkodási tevékenység­nek, a vízügyi igazgatásnak és a vízjognak jelentős hagyományai vannak. Az országon belül kép­ződő felszíni vízkészlet mind a területhez, mind a lakossághoz viszonyítva csekély. Az ország­ba érkező vízkészlet (95%) terü­leti, időbeli eloszlása kedvezőt­len. Ugyanakkor a felszín alatti vízkészleteink mind az ivóvíz, mind a termál- és gyógyvíz te­kintetében jelentősek. A Nemzeti Vízstratégia a víz- gazdálkodás négy kiemelt terüle­tére terjed ki, melyek az alábbiak: A vízgyűjtő-gazdálkodással kapcsolatos célkitűzések közé tartoznak a felszíni- és felszín alatti vizek minőségi, mennyisé­gi és ökológiai „jó állapotának” elérése, továbbá fenntartása. Szintén e rész célkitűzéseihez so­rolható a vízügyi hatósági, fel­ügyeleti tevékenység erősítése, megfigyelő rendszerek, adatbá­zisok fejlesztése, valamint a nem­zetközi együttműködés erősítése a vízgazdálkodás területén. A következő terület a területi vízgazdálkodás, öntözésfejlesz­tés, valamint az aszálykezelés. Ezen rész célkitűzései közé tar­toznak a következők: a klímavál­tozás hatásainak mérséklése, be­leértve az aszálykezelési feladato­kat, az öntözés feltételeinek javí­tása, az öntözéses gazdálkodás megvalósításának és minél na­gyobb területi elterjedésének biz­tosítása, a mezőgazdaság ver­senyképességének javítása, a mezőgazdasági termelők terhei­nek csökkentése, a termelési biz­tonság vízgazdálkodási feltétele­inek stabilizálása. A vízkárelhárításon belül az ál­lam fokozott felelősségvállalása mellett az árvizek és belvizek ke­zelése során a megelőzés, a vi­zek lehetőség szerinti visszatar­tása, a tározás növelése a legfon­tosabb szempont. Emellett célki­tűzés a nagyvízi meder megtar­tása, a nagyvízi mederkezelési tervek elkészítése, valamint az árvízi veszély- és kockázati térké­pek, tervek elkészítése. A Települési vízgazdálkodás szemponton belül főbb célkitű­zés az Ivóvízminőség-javító Program teljesítése, a Szenny­vízelvezetési és Tisztítási Meg­valósítás Program végrehajtá­sa, a helyi víztározás elősegíté­se, a csapadékvíz-gazdálkodás megvalósítása. Az éghajlatváltozás és a vízgaz­dálkodás kapcsolatának megis­merése céljából július 2-án 10 órai kezdéssel a Környezetvédők Házában kerül megrendezésre a ül. Klímarendezvény, amely nyi­tott, minden érdeklődőt tisztelet­tel várunk! Dr. tech Kecskeméti Sándor Észak-magyarországi Regionális Környezetvédelmi Központ lí iYiBnTdll1 IIJIdlBSy BIBÍVBZBlBSi Íuh3CS3(''cI§ Képünkön a programban részt vevő balassis diákok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom