Nógrád Megyei Hírlap, 2014. június (25. évfolyam, 126-149. szám)
2014-06-28 / 148. szám
FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ E ta láló cím - amely a salgótarjáni Szerdatársaság Irodalmi Kávéház legutóbbi, a nyári szünet előtti utolsó összejövetelére invitálta az érdeklődőket - burkolt állítást is tartalmaz. Utal arra az ismert tényre, hogy Thália papjai a hivatásuk kiválasztásakor nem elsősorban a versmondásra szakosodnak s pályájuk során csak esetenként jelennek meg a pódiumon. Sőt nem kevesen vannak soraikban olyan jeles, rangos színművészek is, akik egyáltalán nem vállalják az egy szál magukban való kiállást, kitárulkozást s a versek bizony sok rizikóval járó önálló tolmácsolását. Az irodalmi kávéházba meghívott vendég nem tartozik közéjük. Mint műsorából és a diskurzusokból, visszaemlékezésekből kiderült, hozzá közel áll a költészet, szívesen állt és áll - ha hívják - közönség elé, hogy közvetítse a magyar és a világlíra kiválóságainak gondolatait, érzelmeit. Ebben nyilván szerepet játszik az is, hogy tudatában van haladottságainak, kivételesen szép orgánumának. De azt is vallja: az istenadta talentum nem elég, párosulnia kell folyamatos tanulással, rendszeres olvasással, empatikus képességgel, őszinte alázattal. Az pedig szerencse, hogy olyan tanítómesterei voltak mint Gáti József, Major Tamás, Montághlmre, Simon Zsuzsa. Az 1952-ben Budapesten született Csemák János - bár már néhány iskolai rendezvényen is fellépett - komolyabban 18 éves kora után kezdett el versmondással, előadóművészettel foglalkozni. A Belvárosi Irodalmi Színpadhoz - dacára fiatalságának - az öreg Tiborc monológjával vették fel. Emlékezetes élményként maradt meg emlékezetében Babits Mihály „Jónás könyvéinek oratorikus feldolgozása. Számos rangos versmondó versenyen (például Auróra, Ki mit tud?) szerepelt sikerrel s a színművészeti főiskolára is elsőre került be maximális pontszámmal, nem utolsósorban Ady Endre „Esze Tamás komája” című verse kiváltotta hatással. Későbbi életszakaszában szereplője volt a „Vers mindenkinek” című tévésorozatnak, önálló előadói estje volt Devecseri Gábor „Bikasirató”-jából és műsort állított össze Ady Endre, Babits Mihály, Vörösmarty Mihály nemzettel, hittel foglalkozó verseiből „Isten, kard és korona” címmel. A „Szerdatársaság...’’-ban Csernák János elsőként Arthur Rimbaud „Az éhség ünnepei” és a „A Zöld Hordóban” című verseit mondta el, mintegy emlékezvén, hogy volt életének egy bohém szakasza is. Ez ugyan elmúlt, de a szerelem változatlanul meghatározó érzelemként van jelen az értékrendjében. Ezért is tudta oly meggyőzően, szenvedélyesen megjeleníteni Shakespeare „45. szonettjének sorait - „Az vagy nekem, mi testnek a kenyér / S tavaszi záporfűszere afóldnek..”-...” - és még inkább Petőfi csodálatos szerelmes versét, a „Szeptember végén”-t. A versek (Ady Endre: Esze Tamás komája, A perc-emberkék után, József Attila: Betlehemi királyok, Betlehem, Babits Mihály Jónás könyve IV. rész) közben és után elhangzottak önvallomások is, de zömében azokra a kérdésekre válaszolt, amelyeket Patakiné KemerEdit és Sándor Zoltán előadóművészek tettek fel a vendégnek, akiről a beszélgetés során egyre inkább az igazolódott, hogy nem is annyira vendég. Hiszen már hármójuk megismerkedése is a megyéhez, egy Balassagyarmaton megrendezett versmondó versenyhez kötődik, ahol közösen zsűriztek. Továbbá kollégák - minthogy tavaly óta Csernák János is tagja a Zenthe Ferenc Színháznak - játszott Molnár Ferenc „A testőr” című vígjátékában, az egyik főszereplője volt Jllyés Gyula „Kegyenc”-ének - és az sem elhanyagolandó, hogy a színművész feleségével és Bátor nevű fiával már jó néhány éve Érsekvadkerten él és saját farmján, romantikus körülmények között gazdálkodik. Bár a budapesti színházi életből különböző okok miatt kivonult, karakteres véleménye van bizonyos jelenségekről, személyekről. Utólag az igazolódott, hogy jól működött belső jelzőrendszere. Szinkronszínészként egyébként is gyakori vendég a stúdiókban, sókszor kölcsönözte már a hangját olyan világsztároknak mint Harrison Ford, Liam Neeson, Richard Gere vagy Kevin Costner. Az irodalmi kávéházi rendezvény kellemes hangulatához nem kis mértékben járultak hozzá azok az anekdoták is, amelyeket Csernák János magáról és néhány színésztársáról mesélt. Ugyanez mondható el Bácskái Balázs hamonikajátékáról... Csongrády Béla A Szerdatársaság Irodalmi Kávéházban (balról) Csernák János színművész és beszélgetőpartnerei P. Kerner Edit és Sándor Zoltán előadóművészek Emlékőrző „Oxigén” Varga István diaporámáját a fotóklubban fia, Varga Tamás mutatta be Salgótarján kulturális, művészeti életének sokoldalú személyisége volt. Hosszú éveken át tanított a Kodály Zoltán Általános Iskolában: nemzedékek sora köszönheti neki rajztudását, képző- művészeti tájékozottságát, jó esztétikai ízlését. S nemcsak elméleti ismereteit adta tovább, gyakorlatban is képes volt bemutatni, hogy miként kell színvonalas, igényes rajzokat, festményeket, tűzzománcképeket létrehozni. Kiváló alkalmazott grafikusnak is számított, megszámlálhatatlanul sok meghívót, plakátot, oklevelet tervezett, megannyi egyéb kiadvány őrzi a keze nyomát. Nevéhez fűződik az iskolagaléria létrehozása, működtetése is, amelyet halála után róla neveztek el s amelynek tevékenységét az intézmény teljes felújítása után indították újra. Aktív tagja volt a Salgótarjáni Pedagóguskórusnak is. Hihetetlen, de már tizenhárom éve nincs az élők sorában. Végérvényesen azonban csak az távozik el, akit elfelejtenek, akit már nem emlegetnek - tartja a mondás. Varga Istvánra - merthogy róla van szó - azonban emlékeznek nemcsak családtagjai, hanem sokan azok közül is, akik ismerték, szerették mint embert és tisztelték, becsülték mint alkotót A Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület - amelynek ugyancsak formálója volt főként diaképeivel - is számon tartja munkásságát Az emlékőrzésnek szép példája volt a klub minapi rendezvénye a József Attila Művelődési és Konferencia-központban, amely keretében újra láthatták az érdeklődők Varga István egyik emblematikus diaporámáját, az „Oxigén”-t Homoga József egyesületi elnökként, barátként méltatta Varga István - fentiekben érzékeltetett - érdemeit, majd a fia, Varga Tamás - aki fotósként is felmenője nyomdokaiba lépett - vetítette le a Jean Michel Jarre különleges hangzású, legendás 1976-os nagylemeze, az „Oxygéne” Ihlette kompozíciót Bár technikailag értelemszerűen meghaladta az idő az alkotást - nem kis ügyességet igényelt a megjelenítése - a látvány megteremtéséhez szükséges kreatív szemlélet, a zenével való csodálatos összhang ma is hatása alá vonja, elismerésre készteti a közönséget.. csébé Nyomot hagyok!” Ezzel a címmel rendezett az Ars Longa Nonprofit Művészeti Egyesület e héten Cereden tehetséggondozó alkotótábort általános iskolai tanulók részére. A 2004-ben alakult, regisztrált tehetségpontként - magánszemélyek támogatásából, elkötelezettségéből - működő civil szervezet programjában a kiemelt célok között szerepel a képző- és iparművészet valamint a drámapedagógia eszközrendszerével való képességfejlesztés. Ennek szolgálatába állították a korábbiak szerves folytatásaként megszervezett idei tábort is, amelyen tizenkét ceredi és zabari - hátrányos valamint halmozottan hátrányos helyzetű - gyermek vett részt. Az elmúlt napokban - ötször hatórás műhelyfoglalkozás-sorozat keretében - a résztvevők elsősorban a sokszorosító grafikai eljárásokkal ismerkedtek, avég- ből, hogy az iskolai oktatásban kevésbé preferált műfajokkal, technikákkal is bővüljön kifejezőkészségük. Az elméleti ismeretek mellett a gyerekek a korszerű technikai eszközök (présgép, számítógép, internet, interaktív tábla, projektor, filmfelvevő stb.) felhasználásával a frottázstól a linómetszésig terjedően számos gyakorlati tudnivalót is elsajátítottak. Kun Cecília és Sánta László festőművész irányításával, önkéntesek közreműködésével jártasságot szereztek a kész munkák „tálalásában”, a paszpar- tuzásban, installációk készítésében, kiállítás-rendezésben, s elemezték saját műveiket és a többiek alkotásait is. E folyamat révén erősödött önértékelésük, önbecsülésük s a környezet róluk alkotott véleménye is kedvezően változott illetve változik. A Nemzeti Tehetség Program támogatásával Radios Szilveszter helyi származású, tíz évvel ezelőtt elhunyt roma tájképfestő, író, költő tisz- teletére - rendezett alkotótáborban készült művekből június 28-án, szombaton, azaz ma 16 órakor nyílik kiállítás Cereden a Kossuth u. 18. sz. alatti Borderline Galériában. dyb Kiállításon is láthatók a ceredi tehetséggondozó táborban készült alkotások „En és a mindenkori másik” Valahogy már benne volt a levegőben, hogy érlelődik, készülődik Nagy Csilla irodalom- történész második kötete. Hiszen 2008 - amikor első könyve, a „Magánterület” napvilágot látott - óta elég sok idő telt már el s számára is fontos történésekkel volt teli ez a hat esztendő. Szerkesztője lett a „Palócföld” című folyóiratnak, vendégtanára a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem Hungarisztika Tanszékének s nem utolsósorban doktorrá avatták a Miskolci Egyetemen. Ez utóbbi mozzanatnak döntő szerepe lett új könyve megszületésében, minthogy a disszertációját szerkesztette önálló kiadvánnyá. Ez nem kis mértékben a Ráció Kiadónak köszönhető, amely a 2004- ben indított tudományos sorozatának tizenhetedik köteteként jelentette meg Nagy Csilla odaillő, ennélfogva ugyancsak igényes, elmélyült tartalmú dolgozatát. „Megvont határok” a címe a könyvnek, amelynek témáját az alcím - „Tér, táj, énkoncepció József Attila és Szabó Lőrinc 1930- as évekbeli költészetében” konkretizálja, azaz a magyar későmodern poétika egyes jellemzőnek ítélt tulajdonságainak, jelenségeinek bemutatását tűzte ki célul a két költő által a jelzett periódusban papírra vetett szövegek vizs- | gálatával. Az elemzés ezt az időszakot mindé- 1 nekelőtt az én és a másik (a szerző értelmezésében a mindenkori másik: a táj, a környezet, a megszólított stb.) versbeli megjelenéseinek kontextusában veszi számba, ha nem is teljes körűen. Mint a borítón olvasható „a kérdésfelvetés elsősorban arra irányul, hogy a különböző tematikák köré épülő önértelmezési metódusok milyen poétikai megvalósulást feltételeznek: részletesen tárgyalja a táj- és térpoétika, a testpoétika valamint az én retorikai felbontásának éskonstruálódásánakjelenségét.. ”, rámutatva „azokra a hasonlóságokra és párhuzamos tapasztalatokra, kapcsolódási pontokra, amelyek az egymással ellentétes utakat bejáró költők életművén belül találhatók. ” E törekvések úgymond előzetes megfontolásokként részletesebben fogalmazódnak meg a „Bevezetés”-ben, amelyet négy fejezet - „A tér és a táj poétikája”, „A test topográfiája”, „Az öntükröződés alakzatai”, „Az intimitás határai” - követ A kötetzáró „Appendixében Nagy Csilla József Attila és Szabó Lőrinc költészetét a kortárs irodalom felől olvassa újra, Lövétei Lázár László és KukorellyEndrévérseinek elemzésével az irodalmi hagyomány létmódjáról mutatva mintegy pillanatképet Ugyanis „a klasszikusnak tekintett költői életművek jelentőségét, kanonikus helyzetét nem utolsósorban az alakítja, hogy milyen mértékben képesek hatást gyakorolni a későbbi költői beszédmódokra, azaz termékenynek mondható-e az a paradigma, amelyet képviselnek.” A könyv értékét - s nemcsak a szerző oldalról - nyilván emeli, hogy bemutatására a 85. ünnepi könyvhét salgótarjáni eseményei sorában került sor a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban, de fordítva is igaz: a rendezvénysorozat is gazdagodott azzal, hogy a kiadó egyik sorozatszerkesztője, Bednanics Gábor főiskolai docens, József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikus vállalkozott a Nagy Csillával való beszélgetésre. Szakszerű, de az úgymond laikusok számára is világos, egyértelmű kérdéseivel jól hozta helyzetbe a szerzőt, akinek a válaszok során módjában állt a kötet - fentiekben körvonalazott - jellemzőiről szólni és úgymond plusz információkhoz is juttatni a közönséget. Byen volt például a témaválasztás indoklása, amely nemcsak a Kabdebó Lóránt- féle Szabó Lőrinc-kultuszhoz, a miskolci műhelymunkához kapcsolódik, de mélyen gyökerezik a balassagyarmati szerző ottani élményeiben, középiskolai tanulmányaiban is. Az 1981-ben született Nagy Csilla - aki már az eddigiekben is figyelemre méltó munkásságot tudhat magáénak - minden jel szerint ígéretes pályafutás, szakmai karrier előtt áll, amelynek bizonyára emlékezetes állomása lesz a „Megvont határok” megjelenése, premierje a 2014-es könyvhéten. Cs. S. Nagy Csilla irodalomtörténész a „Megvont határok” című könyvének bemutatóján a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban. Az asztalon az új kötet, címlapján Vilhelm Hammershoi „Enteriőrben olvasó nő” című festményével „Amikor a színész verset mond”
