Nógrád Megyei Hírlap, 2013. október (24. évfolyam, 227-252. szám)

2013-10-26 / 248. szám

FOTÓ: KASZA HENRIETTE KU LTÚRA „Ekhós szekéren...” A „Kíváncsi királykisasszony” nagy sikert aratott a sárbogárdi gyermekek körében Bár ez a kifejezés jó régen, valamikor a vándor- színészet idejében alakult ki, jelképesen még ma is használatos a színházak tájelőadásainak jellemzé­sére. Az alábbiakban pedig éppen ilyen fellépések­ről lesz szó, méghozzá a Zenthe Ferenc Színház gyakorlatából. A hivatalosan 2012-ben alakult tár­sulat az otthonán - a József Attila Művelődési és Konferencia-központon - kívül sokszor szerepelt már Nógrád falvaiban, városaiban is, sőt májusban Budapesten, a Thália Színházban is bemutatkozott. A megyén kívüli vidéki szerepléseit azonban a múlt héten, október 15-én kezdte el a dunántúli Sárbogár- don. A salgótarjániak két előadás keretében többszáz óvodás és kisiskolás gyermeknek mutat­ták be Fésűs Éva a „Kíváncsi királykisasszony” cí­mű mesejátékát. A benyomásokról, tapasztalatok­ról néhány „illetékes” mondta el az alábbiakat. Susán Ferenc, a Zenthe Ferenc Színház főrende­zője: Kölcsönösen szép élményben volt része mind a közönségnek, mind pedig nekünk. A gyerekek­nek rmg’jrní' tetszett a sokszeré) ifős, látvái^bsHír díszletezett, sz%jplmezeket felvonultató e%dás, mi pedig örömmel vettük a kedvező fogadtatást. Molnár Ernő, az előadás rendezője: A két bemu­tató közül a második már szinte tökéletes volt. Min­dent úgy tudtunk megcsinálni, ahogyan azt eredetileg elter­veztük. Ebben a színészek mellett nem kis része volt a Fájd Géza, Szabó Tamás, Vígh László és Lorkó Dávid alkotta műszaki stábnak, amelyik el­kísért bennünket s ugyanazo­kat a fény- és hanghatásokat tudta produkálni, mint itthon, saját közegünkben. Patakiné Kerner Edit, a Zenthe Ferenc Színház stúdió- vezetője: A két előadásából az első kisé bátortalan, eseten­ként halk volt, meg kellett is­merni a helyi körülményeket. A délutáni produkció azonban már nagyon jól sikerült. Színé­szeink többször is nyűt színi tapsot kaptak, a finálét kétszer kellett megismételni. Falati Hédi színész: Úgy hallottuk, hogy az otta­ni kisgyerekek egyszerre ennyi szereplőt még nem láttak színpadon. Nagyon jó közönségnek bi­zonyultak, együtt éltek a játékkal, a szituációk­kal. Nemcsak ők, mi is nagyon jól éreztük magun­kat. Természetesen valamennyiünknek jól esett a sok taps, amit kaptunk. Kasza Henriette, a József Attila Művelődési és Konferencia-központ színházzal foglalkozó mun­katársa: Nagyon fontosnak tartjuk, hogy városunk színházát minél szélesebb nyilvánosság ismerje meg. E törekvést szolgálták ezek az előadások is, amelynek előkészítésében nagy szerepe volt Orosz Dániel kollégánknak, budapesti színházi szerve­zőnek. Mint a házigazdák nevében Horváth Ist­ván, a Sárbogárdi Kulturális Egyesület vezetője el­mondta, meg voltak elégedve a Zenthe Ferenc Színház bemutatkozásával, ezért további együtt­működést - esetleg ifjúsági és felnőtt előadások fo­gadását - terveznek velünk. Társulatunk rövid tá- vorris készül újabb1 vendégjátékokra: novéihber 13-án Rétságon, 25-én Kunhegyesen adjuk elő a „Brémai muzsikusok” című mesejátékot, január 23-án pedig „A testőr” című, felnőtteknek szóló előadással utazunk Zalaszentgrótra. Cs. B. „Reflexiók” útközben ■ ■■ Csak ismételni lehet lapunk szeptember 7-i számában megje­lent megállapítást: Jó éve van Kalo­csai Enikőnek A salgótarjáni festő­művész, az idei Tavaszi Tárlat nagydíjasa rendre szerepel külön­böző orgánumokban, sorra nyíl­nak kiállításai: helyben, a főváros­ban és más településeken. A na­pokban Győrött a Mobilis Galériá­ban mutathatta be „Reflexiók” cí­mű tárlatát Egy olyan intézmény­ben, amelynek első képzőművé­szeti eseménye májusban szintén egy tarjám művész, Földi Gergely nevéhez fűződött Persze ez nem véletlen, hiszen a Mobilis Interak­tív Kiállítási Központ ügyvezetője, Szilmi Péter Tamás ugyancsak a nógrádi megyeszékhelyről szár­mazott a dunántúli városba. JS ahogyan Földi Gergely min­dennapi használati eszközöket a művészi szférába transzferáló tár­lata nagyon illett a „felfedezések házának” is nevezett, 2012 márci­usában kaput nyitott technikai be­mutatóhelyhez, Kalocsai Enikő a közlekedés, az utazás, a járművek és életterük kapcsolatának élmé­nyeiből, az autótükrökből látható világ impresszióiból építkező, azokra reflektáló alkotásai is igen­csak jó helyen vannak a Mobilis Közhasznú Nonprofit Kft. modern épületének nem kevésbé korsze­rű kiállítási tárgyai környezeté­ben. A kiállítás közönségét Szilasi Péter Tamás köszöntötte, majd Tolnay Imre képzőművész, a Szé­chenyi István Egyetem docense mondott megnyitóbeszédet. Ab­Katócsái Enikői kiállításának megnyitása a győri Mobilisban. Balra: Szilasi Péter Tamás ügyvezető, a mikrofonnál: Tolnay Imre egyetemi docens ból indult ki, hogy a festészet év­századokon keresztül tükröt tar­tott a valóságnak: ez a dokumen­táló szerep volt az egyik fő külde­tése. Az elmúlt évszázad során ki­alakult technikák azonban alapo­san megváltoztatták, átértelmezték a piktúra e funkci­óját. A korábbi tükör eltörött. Ko­runk és közelmúlt művészete azonban megpróbálja mintegy új­ra összerakni ezt a szilánkjaira széthullott világot. Kalocsai Eni-. kő is erre törekszik, amikor „tü­körfestészetet” művel. Méghozzá - meglehetősen egyedi módon - úgy, hogy a visszapillantó tükrö­ket festményei főszereplőiként használja. S bár a tükör az autó ré­szeként mozgásban van, mégis - hangsúlyozza Tolnay Imre - az alapállást, a fix pozíciót képviseli a tájhoz képest. De másként moz­gó tükröket is elénk tár a festő: az örök változást, egyszersmind egy­fajta állandóságot is mutató víz­tükröket, különbözően kék víz­részleteket, amelyekben szintén nem látjuk önmagunkat, de abszt­rakt mivoltukban, néma reflexió­ként mégis önmagunk gazdagsá­gát tükrözik. A kiállítás megvalósításában a Mobilis szakmai együttműködő partnere - nyilván ugyancsak nem véletlenül - a visszapillantó tükröket gyártó SMR Automotive Mirror Technology Hungary Bt. volt. E cég képviseletében Laka­tos Ágnes HR generalista (humán erőforrási, munkaerőfejlesztési specialista) mondta el a képek te- matikájához illeszkedő gondola­tul A „Reflexek” című győri ki­állítás egy újabb figyelemre mél­tó állomása Kalocsai Enikő művé­szi útjának. Cs. B. Névsorolvasás (2): Holla! Kálmán CSERMÁK JÁNOS Salgótarjánban, az egykori acélgyári „Olvasódban szinte gyermekként lépett először színpadra a legendás Petőfi színjátszók körében a hatvanas évek elején. Akkor - s még utána is sokáig - Heiser Kálmánnak hívták. Mostanában vi­szont már a 65. születésnapi önálló est­jére és egy jelentős szerepre készül Illyés Gyula, a „Kegyenc” című drámájában a helyi Zenthe Ferenc Színház társulatá­val. A közben eltelt fél évszázadban már jobbára Hollai Kálmánként lett ismert és elismert színművész. Annak idején Vertich József a Petőfi egyik meghatározó rendezője látta meg a kamasz fiút Rajkin-paródiát illetve ver­set mondani és meghívta az „Egy marék boldogság” című, 1964-ben bemutatott operettjükbe. Színjátszó is lett, de sokol­dalú művészeti érdeklődésére jellemző, hogy a zeneiskolában oboa-ének szakra járt (az utóbbit Gúthy Éva tanárnőnek köszöni mindmáig) s továbbra is gyak­ran szavalt. Mint a tarjáni Madách gim­názium tanulója Kecskeméten megnyert egy országos középiskolás-versmondóversenyt Áprify Lajos és Garai Gá­bor műveivel. A megyei elődöntőn találkozott Montag Im­rével - későbbi beszédtanárával - aki már akkor győzköd­te, hogy jelentkezzen a színművészeti főiskolára. Ehelyett azonban a kaposvári Csiky Gergely Színházat és a segéd­színészetet választotta. Kiváló társulatba kerüli eleinte kó­rusban szerepeli az első komolyabb epizódszerepet Ascher Tamás bízta rá Barta Lajos „Szerelem” című darabjában. Az­tán 1973-ban már tényleg a főiskola következett, ahol a mu­sical-szakra járt - mások mellett - Kishonti Ildikó, Straub Dezső, Tarján Györgyi társaságában Kazán István és Versényi Ida szakmai irányításával. 1977-ben diplomázott, de már egy évvel korábban terobbant a színházi köztudatba azzal, hogy átvette és mintegy 150 előadáson át sikerre vitte a bemuta­tó után nem sokkal váratlanul elhunyt Latinovits Zoltán egyik híres szerepét Fényes Szabolcs-Békeffi István „A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak” című darabjában a Fővárosi Ope­rettszínházban. (Egyébként a Hollai nevet is Fényes Sza­bolcsnak köszönheti, az ő javaslatára vál­toztatta meg a Heiser-t.) A Kaposvárról Budapestre került Zsámbéki Gábor hívására egy évre a Nem­zeti Színházhoz szerződött s nagy élmény­ként élte meg, hogy együtt játszhatott pél­dául Agárdy Gáborral, Sinkovits Imrével, Raksányi GellértteL Ezután vidéki eszten­dők következtek: a Szegedi Nemzeti Szín­házhoz - ahol 1982 és ’86 között játszott - Sándor János főrendező invitálta, Kecs­keméten pedig Lendvay Ferenc igazgató- | / sága idején töltött el szép éveket Mindkét £_ városban jól érezte magát remek dara­bokban (többek között Szakonyi Károly „Honkongi parókájában, Temesse Williams „A vágy vülamosá”-ban) játszha­tott, sőt Nóti Károly „Nyitott ablak”-át illet­ve a „Twist Otiver"-t rendezte is. Szegeden ’84-ben az év szí­nésze lett, ’91-ben pedig Kecskeméten a Bács-Kiskun megyei 2400 személyes szabadtéri színház igazgatója is volt 1993- ban vismntSzinetárMiklósvisszahívta Budapestre az operett­színházhoz, ahol olyan neves produkciók részese lehetett, mint a „Valahol Európában” vagy a „Hello, Dolly”. A Színhá­zi Adattár szerint csaknem hatvan színházi szerep fűződik a nevéhez, közreműködött több játékfilmben és mintegy hu­szonöt tévéfilmben is játszott Utóbbiak közül számára a leg­kedvesebb a Lakatos Menyhért és Fátyol Tivadar „Átok és sze­relem” című 1985-ben készült alkotása, annál is inkább, mert nagy közönségsikert aratott A 2000-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagke­resztjével kitüntetett, immár nyugállományú, Budapesten élő színművész az elmúlt évtizedek során soha nem szakította meg kapcsolatait szülővárosával, Salgó­tarjánnal. Játszott itt a kecskeméti tár­sulat tagjaként és bármikor hívták őt személyesen, mindig szívesen jött ha­za fellépni, mint ahogy örült annak is, ha a fővárosi színházakban feltűnt egy- egy tehetséges tarjáni fiatal s pályakezdés­ükhöz igyekezett jelenlétével, gratulációival hozzájárulni. Mondani sem kell mennyire boldog voll ami­kor hírét vette, hogy Salgótarjánban önálló színház alakult Eszébe jutott, hogy a petőfis rendezők - a már említett Vertich József illetve Csics György - már 1966-ban, amikor kaput nyi­tott a József Attila Művelődési Központ és a Petőfi ott bemu­tatott produkciója első díjas lett az országos vasas színjátszó fesztiválon - azt javasolták, hogy legyen a városnak önálló he­lyi társulata. Afolyamatsokáig tartott, deakitartó,szívós mun­ka végül is elérte a célját Mindenkinek elismerés, köszönet jár, aki tett érte. Természetesen nagyon jó érzés Hollai Kálmán számára az is, hogy szerepet kap a Zenthe Ferenc Színház má­jusra tervezett előadásában, Illyés Gyula a „Kegyenc” című, Susán Ferenc által rendezendő drámájában. Ugyanarra a.s/ín- padra tér újra vissza, ahonnan 1969-ben a kaposvári színház által rendezett tehetségkutatón fellépettegy énekszámmal és elindult Kaposvárra segédszínésznek. A darabhoz és majda­ni szereplőtársához Csemák Jánoshoz is fűzik emlékek. An­nak idején, amikor Vámos Diszk) í\ televízióban rendezte a „Ke- gyenc”-el meghívta, hogy nézze meg a forgatást Csernák Já­nossal pedig Szegeden együtt játszott egy másik lllyés-darab- ban a „Dózsa György”-ben és ő nevezte el szép beszédű kok légáját „A hang”-nak. Hollai Kálmán február 26-án lesz 65 éves. Az erre az al­kalomra, a József Attila Művelődési és Konferencia-központ­ba tervezett önálló estjén a Dűvő zenekarral és saját gyer­mekeivel együtt szeretne fellépni: fia kíséri majd zongorán, a lánya szerepét pedig meglepetésnek szánja. A bevétel egy részét a színháznak adományozza. Csongrédy Béla SANIWRWIg^N FARKAS ZOLTÁN HOLLAI KALMAN KOJNOK DÁVID

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom