Nógrád Megyei Hírlap, 2013. október (24. évfolyam, 227-252. szám)

2013-10-12 / 237. szám

5 KULTÚRA 2013. OKTÓBER 12., SZOMBAT Evadnyitás Vastaps-díjakkal és „betörőkkel” Együtt az idős szállásadó, Halász Judit és a „díszes kompánia". Balról jobbra: Mucsi Sándor, Szerednyei Béla, Magyar Attila, Nagy. Sándor és Hajdú István. Szeptember utolsó napján felgördült a függöny és Salgótarjánban Is megkez­dődött a 2013/2014-es színházi szezon. A Madách Színház művészeit megelő­zően Simon Lajos, a Salgótarjáni Köz- művelődési Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója lépett a színpadra. Elmond­ta, hogy az előző évadban 8 bérletsoro­zat 37 előadásán 17200 nézőt számlál­tak s ezért köszönetét mondott a szín­házat éltető, érdeklődő közegnek. Erre annál is inkább szükség volt, mert úgy­mond hivatalosan ez volt az első teljes éve a város saját társulatának, a Zenthe Ferenc Színháznak, amelyik 5 produk­ciót állított színre. A most induló s ugyancsak megfelelő érdeklődéssel kí­sért szezon nem kevésbé gazdag, a be­fogadó színházi hagyományokon és a fokozatosan növekvő helyi kínálaton alapuló változatos programot ajánl mind a felnőtteknek szóló Zenthe Fe- renc-bérlet, mind pedig a középiskolás­oknak szánt ifjúsági, az általános isko­lai korosztály számára tervezett Mol­nár Tibor-bérlet, mind pedig a kisgyer­mekek Tudor-Vidor bérletsorozata ke­retében. Speciális jellegű ' a Premier-bérlet 4 előadása, amelyet mintegy „ajándékként láthatnak”azok, akik november 10-éig támogatóként sa­ját nevükkel ellátott székeket vásárol­nak az apró, de fontos technikai válto­zásokon is átesett intézményben. Simon Lajos megszólalásának másik célja a közönség szavazatai alapján im­már hatodik alkalommal megszavazott Vastaps-díjak átadása volt az előző évad kiválóságainak. A legjobb mesejáték ka­tegóriában a Bozsik Yvett Társulat „Az ezeregy éjszaka legszebb meséi”, a Du­na Művészegyüttes„Hamupipőke'’ illet­ve a Harlekin Bábszínház „Óz, a nagy varázsló” című előadás tetszett legjob­ban a kicsinyeknek. A győztes a Harle­kin lett, a díjat Vincze Aranka szervező­menedzser vette át és köszönte meg. A legjobb gyermekelőadásra Andó Színjátszósai-nak „Twist 01iver”-jére, a Nógrád Táncegyüttes „Fekete liliomá”- ra és a Szép Ernő Színház „Légy jó mind- halálig”-jára szavaztak legtöbben. A díj végül is Szécsénybe került, Garamvölgyi Andrea rendező vette át a „Twist Olivér­ért. A legjobb ifjúsági előadás címéért Andi Színjátszósai társulata „Valahol Eu­rópában” című musicallel, a Zenthe Fe­renc Színház „Ahetvenkedőkatoná’-val és ugyancsak a Zenthe Ferenc Színház és a Nógrád Táncegyüttes „Kincses Nóg­rád” című produkciója versengett. A dí­jat Sasán Ferenc „A hetvenkedő katona” rendezője vehette át. A legtöbb szavaza­tot kapott Kováts Adél („Vágyvlllamos” - Radnóti Színház), Molnár Piroska („A nagy négyes” - Orlai Produkciós Iroda) és Müller Zsófia („Sosem lehet tudni” - Zenthe Ferenc Színház) hármasból a leg­jobb női szereplő kategória díja Molnár Piroskának jutott, aki elfoglaltsága miatt videoüzenetben mondott érte köszöne­tét. A díjat Orlai Tibor producer vette át. A legjobb férfi szereplő kategóriában Be­nedek Miklós („A nagy négyes”), Mikó István („Cigányprímás” - Turay Ida Szín­ház) és Rudolf Péter („Pletykafészek” - Centrál Színház) végzett az első három helyen, a nyertes Rudolf Péter lett, aki lé­vén filmforgatáson, szintén videón üzent a salgótarjániaknak. A legjobb előadás kategóriában a „A nagy négyes’-re, a Szi­get Színház „Trója” és a „Sosem lehet tudni” című darabra szavaztak legtöb­ben. Miután „A nagy négyes” lett a befu­tó, Orlai Tibor producer másodszor is színpadra léphetett. * * * A tíz előadásból álló Zenthe Ferenc- bérlet egy ír szerző, Graham Linehan „Betörő az albérlőm” című - filmsiker­ként is ismert - vígjátéknak jelzett da­rabjával indult a Madách Színház társu­latának előadásában. S a történet alap­ja - amely szerint egy Marcus profesz- szorként bemutatkozó „úriember” ve­zetésével további négy, idiotikus alkatú, különös viselkedésű, zenésznek álcá­zott betörő költözik a mit sem sejtő, hi­székeny idős hölgy lakásába, hogy on­nan raboljon ki egy pénzszállító autót - okot is ad a vígjátéki besorolásra, kacag­tató jelenetekre. Csakhogy a szigetor­szági humor eleve szarkasztikus, arról nem is beszélve, hogy itt a komédia kri­mivel társul, ezért az eleve lelassult tempójú második részben már nehéz önfeledten nevetni a vonat elé vetett sza­porodó hullákon, még akkor is, ha a gaz­fickók megérdemlik - ha nem is ilyen drasztikus formájú - büntetésüket. Az, hogy a műfaji tisztázatlanság, eny­hén szólva keveredés ellenére-a nézők összességében jól szórakoznak, elsősor­ban nem a szerző, hanem a darabot ma­gyar színpadra állítok érdeme. Szente Vajk - aki a „Magyarország, szeretlek!” cí­mű népszerű televíziós játék műsorveze­tője - rendezői munkáján érezni, hogy számára nagy élményt jelentett a Lon­donban látott s az ő fantáziáját is elindí­tó változat Úgy tűnik ezúttal is jó kedv­vel dolgozott s készítette elő a májusi bu­dapesti bemutatót, ügyesen választott maga mellé színészeket s alakította ki a szakmai stábot. Bár Halász Judit korrek­ten „hozza a kötelezőt”, Mrs. Wilbeforce- t asszonyság naivitását, gyanakvását, fé­lelmét, örömét szélesebb érzelmi skálán is megeleveníthette volna. A „betörők” * valamennyien helyükön vannak, szelle­mesen karikírozzák az általuk megsze­mélyesített figurákat s hitelesnek tetsze­nek a képtelen helyzetekben is. Igaz ez az agyafúrt „professzor” Macs/Zoltánra, az éktelenül rikácsoló Harry-re azaz Nagy Sándorra és az indokoltnál valamivel hal­kabb, visszafogottabb Szerednyei Bélára is, de főként az Őrnagyot játszó, ellenáll­hatatlanul komédiázó Magyar Attilára és az Egymenet nevű lúzert pontosan meg­mintázó Hajdú Istvánra. Egyaránt dicsé­retes munkát végzett az öüetes és gyakor­latias színpadképet kitervelő HoresnyiBa­lázs és a találó jelmezeket megálmodó Mokány Margit is. Ritkán használt és ezért Is figyelemre méltó eszközök az elő­adásba kurióziunkémoi^Ülő bűvész- trükkök, amelyek Hajnóczy Soma nevé­hez fűződnek. A szereplők, közreműkö­dők okozta kellemes összhatást még az esetenkénti komolyabb szöveghibák sem tudták lefokozni... Csongrády Béla Egy „Lámpagyújtogató” emléke „...mint Mózes kőtáblái" Azt mondják, hogy nincsenek pótolhatatlan emberek, s ez igaz is, mert minden távozást követő­en megy tovább az élet. De igen­is vannak nagyon hiányzó embe-' rek, akik nemcsak családjuk­ban, közvetlen szeretteik köré­ben hagynak maguk mögött be- tölthetetlen űrt, hanem tágabb környezetükben, az általuk fém­jelzett közösségekben is. Ilyen ember volt az egykori pá­pai diák, Varga István, a salgótar­jáni Kodály Zoltán Általános Is­kola rajztanára, aki már akkor is hiányozott, amikor a ’90-es évek végén egy munkahelyen eltöltött 32 év után nyugállományba vo­nult, de értelemszerűen az igazi veszteséget 2001 szeptemberé­ben bekövetkezett halála okozta. S, hogy mit jelentett Varga Ist­ván, vagy ahogyan mindenki - kollégái, növendékei - nevezte „Varga Szaki” a kodályos iskola­közösség számára, az a minapi emlékünnepségen is kiderült. Áz ő zománcképeivel avatták ugyan­is újra az általa létrehozott, majd | róla elnevezett Iskolagalériát, g amely a SKÁID intézményének teljes felújítása, átépítése miatt négy évig szünetelt. Tudatosan a zenei világnapra időzített rendezvény - tekintve, hogy a tanár úr igencsak muzi­kális is volt - kezdetén négy volt tanítványa - Nagy János zene­szerző, jazz-zongorista, Kalocsai Enikő festőművész, Zsuffa Péter fényfestő és Szabó Noémi szob­rászművész - írásos üzenetét ol­vasta fel két nyolcadikos tanuló: Gulyás Helga és Nagy Balázs. Va­lamennyien azt az egész életre szóló útravalót hangsúlyozták, amit a rajzórákon kaptak tőle. Bővebben fejtette ki ezt a hatást Kele Szabó Ágnes grafikusmű­vész, a Madách Imre Gimnázi­um és Szakközépiskola rajztaná­ra, aki ugyancsak Varga István óráin kezdett megismerkedni le­endő hivatásával. A pályatárs ih­letett szavakkal szólt mindarról, amit Varga Istvántól tanult s ami­nek a haszna, értéke igazán csak felnőttként tudatosult benne. Mindenekelőtt az a szemlélet, hogy tiszteim kell az alkotót, az általa létrehozott művet, az ér­deklődő befogadót s csak méltó körülmények között szabad be­mutatni a munkákat... Az életet tudni kell megélni. Ha úgy adó­dik játékosan, ahogyan Ő is tette, látékos ember volt. Érdeklődő, nyitott a világra...Megépítette ál­mai vasútmodelljét, s játszott a fényekkel is. A megyei fotóklub tagjaként az elsők között volt, aki diaporámát állított össze, ame­lyeken a képekkel a zene és a rit­mus is találkozhatott. Kísérletező tűzzománcait elemezve Kele Sza­bó Ágnes a következőképpen fe­jezte be beszédét: „Képzeljük ma­gunk elé a hatalmas kemencét, a tüzet, a várakozást, és játsszunk vele együtt tovább!” A tagiskola vezetője, Somogyiné Quallich Lenke azt emelte ki, hogy a 2011-ben újjávarázsolt épületbe a Varga István Galériával vissza­költözött az intézmény lelke. Az ünnepi műsort egy ugyancsak egykori kodályos diák, Földi Móntika a Táncsics szakközépis­kola tanára vezette. Farkasné Ponyi Beatrix szintén itt végzett s most helyi tanárként mondta el Reményik Sándor „Lámpagyújto­gató” című versét Közreműködött a zenei tagozatú iskola kórusa Kaposi Ida és vendégként a Cantabile Kórus Radnai Zsuzsan­na vezényletével. Cs. B. A Kodály tagiskola zenei világnapi galériaavatóján természetesen fel­lépett a Kaposi Ida vezényelte helyi kórus is Az elegáns külcsín jó ideje megszokott vonzereje az immár 59. évfolyamába járó Palócföldnek. Az idei negyedik szám színes borítóján kívül-belül Tornyos Márton balassagyarmati képzőművész igencsak ka­rakteres festményei kaptak helyet. A mindössze TI éves alkotónak eleddig már három önálló kiállítása is volt, a 2009-es Salgótarjáni Tavaszi Tárlaton pedig szülővárosa önkormányzatának díját kapta. ígéretes pálya áll előtte, ez a nagy nyilvánosság előtti szerep­lés, amit a folyóirat biztosít számára minden bizony­nyal újabb lendületet ad művé­szetének. Más életszakaszban jár a Somoskőújfaluban élő fes­tő, Földi Péter, aki a legmaga­sabb magyar művészeti kitün­tetést, a Kossuth-díjat is joggal kiérdemelte már munkásságá­val. Ezúttal a róla szóló írás - amely részlete a győri Ester- házy-palotában Shah Gabriella művészettörténész részéről el­hangzott kiállításmegnyitó-be- szédnek - képezi a „Kép-tér” rovat tartalmát. A szakember részéről meg­fogalmazottak nyilván elsősor­ban az érintett számára jelen­tenek nagy elismerést, vissza­igazolást, de minden nógrádi ember számára szívmelen- getőek lehetnek: „Én a mai ma­gyar festészet legjelesebb képviselőjének Földi Pétert tartom, úgy vélem, vele kapcsolatban említhető a ki­fejezés: prófétafestő. Ő az, aki még közvetlen kapcso­latban áll a Teremtővel A földi és az égj szféra között jár, képeivel üzeneteket közvetít felénk. S könnyű kita­lálni, hogy Földi Péter alkotásai mely világnak szól­nak a Földi világnak, s nemcsak a beavatottak értik, hanem bárki Olyanok az alkotásai, mint Mózes kő táblái Rajta vannak a parancsok, a felszólítások ” Nem kevésbé jelentős az a „Találkozási pontokéban közzétett számvetés sem; amit a húszéves Mikszáth Kálmán Társasággal kapcsolatban Kovács Anna je­lenlegi és Praznovszky Mihály örökös tiszteletbeli el­nök tesz címében egy Mikszáth idézettel: „Irodal­munk az utolsó jó ruhadarab...” A két nyilatkozó azt mondja el, hogy 1993-ban miért döntöttek az alapí­tó tagok a társaság életre hívása mellett s azt is ki­fejtik, hogy az eredendő célokat miként lehetett meg­valósítani, újakkal kiegészíteni s egyáltalán mi tart­ja életben, mi működteti két évtizede folyamatosan és eredményesen egy író emléke és szellemi örök­sége köré szerveződött civil szervezetet. Mint min­dig, most is érdekesek, izgal­masak a „Kutatóterület” című rovatban közölt tanulmányok. Németh Zoltán felvidéki köl­tő, kritikus az álnév és a névte­lenség az irodalomban problé­makörét járja körül „Maszkok” címmel. Hasonló témájú a jeles irodalomtörténész, Kabdebó Lóránt dolgozata, amelyben Lengyel András „A mindennap­ok szemüvegkészítői” című sajtótanulmányait elemzi. Azt a könyvet, amely arra keresi a választ, hogy alkalmasint mi­kéntlesznek névtelen újságíró­vá korszakos nagyságú klasszi­kus írók. Merőben eltérő témát dolgoz Juhász Zoltán PhD- hallgató, lelkész, amikor a fel­sőfokú, főként jezsuita iskolák műfaji és módszertani történetébe vezeti be az olva­sót. Az Egri Főegyházmegyei Könyvtár engedélyé­vel publikált fotók egyikén Eszterházy Károly püs­pök liber gradualisa, tézis füzete látható a 18. század­ból. Főként irodalmi lap lévén természetesen versek és prózai írások vezetik be a Palócfóld 2013/4-es lap­számát is, amelyek az ízlések különbözősége okán a mai törekvések, irányzatok egyfajta látletetként is értelmezhetők. A recenzió rovat Háy János, Harmath Artemisz (Weöres Sándorról!) és Székelyhídi Zsolt könyveit mutatja beBamaPéter, Dezső Kinga és Tóth Kinga tollából. dyb Tornyos Márton festménye a Palócföld 2013/4-es számából f 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom