Nógrád Megyei Hírlap, 2013. június (24. évfolyam, 125-149. szám)
2013-06-01 / 125. szám
„Tükröződések” Kalocsai Enikő módján Néhány héttel ezelőtt a Palócföld című irodalmi, művészeti és közéleti folyóirat 2012/2-es számának összeállításakor egész biztos nem tudták a szerkesztők, hogy a Tavaszi Tárlat május 25-i megnyitóján Kalocsai Enikő fogja kapni a nagydíjat. Mégis - mintegy ráérezve erre az elismerésre - sok helyet biztosítottak a salgótarjáni alkotó személyének és munkásságának. A „Találkozási pontok” című rovatban Nagy Csilla szerkesztő beszélgetett a képzőművésszel. Az interjúnak azért is lett „Tükröződések” a címe, mert Kalocsai Enikő már-már stílussá alakult kedvenc témája a visszapillantó tükrök, napszemüvegek, tükröződő felületek adta látvány. Szeret kísérletezni különféle terekben, környezetekben egymásra vetülő fényekkel, árnyékokkal. Az információk okozta hatásokat ösz- szegzi, sűríti képekké. Ez volt a jellemzője a Budapest-Rákoshegyen, az Erdős Renée Házban februárban rendezett kiállításának is, amelyről ugyancsak e lapszám „Kép-tér” rovatában Wehner Tibor művészettörténész írt elemzést S mi sem természetesebb, hogy a borítóra is Kalocsai Enikő festménye került Azt pedig, hogy igencsak termékeny és sikeres időszakát éli, az is bizonyítja, hogy az Élet és Irodalom április 19-i számát az ő nyolc képével illusztrálták László Melinda „Úton” című magyarázatával. S, hogy e sor folytatódjék, arról a szeptemberi tárlata gondoskodik, amelynek a Domyay Béla Múzeum lesz a házigazdája. Egy másik nógrádi kötődésű, Budapesten élő festőművész, Fürjesi Csaba figyelemre méltó gondolatai is helyet kaptak a „Tér-rések” című interjúban, amelyeket Shah Gabriella műtörténész kérdéseire válaszolva fejtett ki. A Cered-Salgótarján Nemzetközi Művésztelep januárban Madách-díjjal kitüntetett vezetőjének néhány karakterisztikus munkája a „Szférák” sorozatból a Palócfóld idei első számában voltak láthatók, érdemes visszalapozni... A „Kutatóterület”-ben látott napvilágot a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) munkatársa, Sulyok Bernadett korszakos jelentőségű tanulmánya „Kassáktól a multimediális művészetig - A Magyar Műhely öt évtizede” címmel. A nógrádi származású irodalomtörténész abból az alkalomból tekintette át az 1962-ben Párizsban útjára indított, 1990-től Magyarországra telepített folyóirat fél évszázados történetét, hogy egy évvel ezelőtt a PIM-ben „Betűk kockajátéka” címmel kiállítás keretében mutatkozott be az irodalmi, művészeti kísérletek terepét jelentő „Műhely”, amelynek alapítói, szerkesztői között ott találni a salgótarjáni gyökerű Nagy Pált, a Palócföld főmunkatársát is. A „Képtérében Tarnóczi László empatikusán, szemléletesen mutatja be Schnelczer Zoltán ifjú füleki fotográfus Salgótarjánban is kiállított medvesaljai életképeit, amelyeket összefoglalóan „Fotóregény az ország pereméről” címmel illet. A Palócföld „kávéházi szegleten” című versrovata ezúttal fiatal költőknek ad teret, a prózarovatban pedig két igen rangos szerzőt is találni. Tandori Dezső gondolatgazdag, szellemes, „A ’hogy’ megy el” című jegyzeteinek egyikét a Salgótarjánból elszármazott költőnek, Dukay Nagy Ádámnak címezi. A pozsonyi Tőzsér Árpád - aki szintén főmunkatársa a lapnak - „Téves csatatér” címmel teszi közzé érdekes, tanulságos 2003-as naplójegyzeteit, amelyek részét képezik készülő, „A kifordított ember” című kötetének. A „Tarján Bulvár” Debreceni Boglárka „Éjszakai üzenet” című megrázó írását teszi közzé. A felettébb tartalmas, izgalmas lapszám a már bevált, korszerű formajegyekkel, esztétikus köntösben látott napvilágot, jól esik kézbe venni...- csongrády A Palócfóld 2013/2-es számának címlapján is Kalocsai Enikő munkája kapott helyet A Budapesten élő dr. Füst Antal bányamérnök a salgótarjáni a Madách Imre Gimnáziumban érettségizett 1958-ban. Miskolcon kapta meg diplomáját, s évtizedeken át végzettségének megfelelő munkát végzett, miközben megszerezte a műszaki tudományok kandidátusa és a környezetinformatikus, geostatisztikus címzetes egyetemi tanári címet Már gimnazistaként is érdekelte a történelem, s csak matematikatanára, Bácskai János tanácsára választotta a jobb megélhetéssel kecsegtető bányamérnöki pályát. Nyugállományba vonulván egyszer csak gondolt egyet és - kihasználva több (?) szabad idejét - búvárkodni kezdett a múltban s regényírásba fogott. Az elmúlt nyolc évben eleddig hat kötete jelent meg - köztük a Karancsról, a palócok szent hegyéről és Zagyvafő váráról írott könyve - egy - a baglyaskői regény - nyomdában van, kettő - Óvár és a Pécskő - kiadásra vár, egyen - a Szentkútról szólón - pedig mostanság dolgozik. Rendszeres vendége író-olvasó találkozóknak, irodalmi esteknek: járt - többek között - a baglyasaljai idősek otthonában, a megyei könyvtárban, Zagyvarónán, Karancslapujtőn, Karancsberényben, augusztusban pedig Fülekre készül. A közelmúltban sorozatban hét salgótarjáni középiskolában is megfordult, de eljutott a diákok közé Bátonyterenyén és Gödöllőn is. S mindeközben továbbra is publikál szakmai tanulmányokat, cikkeket, tart előadásokat. A mintegy negyven kötetnyi anyagát Magyarország várairól a Balassi Bálint Megyei Könyvtárnak ajándékozta, ásványgyűjteményét, szakkönyveit pedig a bányamúzeumnak adja át. E hét elején a Dornyay Béla Múzeum baráti körének májusi rendezvényén IV. Béla koráról beszélt a megjelenteknek, tekintve, hogy a legtöbb regénye a XIII. században, e király időszakában játszódik. Füst Antal bemutatta a tatárjárás előzményeit, körülményeit, szólt IV. Béla meneküléséről, apjához II. Andráshoz és fiához V. Istvánhoz fűződő ellentmonregénye * Füst Antal legutóbbi „nyomdameleg” könyvének címlapja dásos viszonyáról, a pálos rendről és nem utolsósorban arról a várépítési kényszerről, aminek realizálása ezen a környéken a Kacsics nemzetség nevéhez fűződik. Füst Antal regényeiben központi szerepet kapnak ezek a várak és az ott élt emberek. Mint a kérdésekre válaszolva kifejtette: meseszövésében igyekszik fegyelmezett lenni, a történelmi tényekre, konkrét ismeretekre alapozni, de ugyancsak épít a legendákra, saját fantáziája fikcióira. Nyilván ezek az elvek érvényesülnek további munkásságában is... Cs. B. 2012. október ó-i, szombati lapszámunkban indult ez a sorozat. Azóta hétről-hétre bemutattuk a tavaly májusban alakult salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház társulatának vezetőit, egy-egy tagját és a munkájukat valamilyen módon - dramaturgként, műszaki személyzetként, szervezőként - segítőket. Az alábbiaknak zárásként a színház igazgatója lesz - stílusosan szólva - a főszereplője. Simon Lajos több mint tíz éven át volt a salgótarjáni Borbély Lajos Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégiumban történelem-, filozófia és társadalomismereti tanár, diákmozgalmat segítő, szabadidő szervező pedagó- gus. 1999 és 2001 között a Nógrád Megyei Önkormányzat Hivatalánál közoktatási területen dolgozott. 2001-ben került a megye- székhelyi polgármesteri hivatalba, ahol egy évtizedig ifjúsági és sportreferens volt Ezen időszak alatt számos országosan is mintaértékű programot indított útjára. Huszonöt ifjúsági és sporttémájú pályázati projekt teljes körű megvalósítása fűződik a nevéhez. 1997- től a Rádió Focus műsorvezetője, 1999 végétől majd minden szombat este szerepel az éterben. 2011 márciusától ügyvezető igazgatója a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft-nek. A közgyűlés döntése értelmében ez év május 1-jétől az anyaintézmény, a József Attila Művelődési és Konferencia-központ vezetőjeként a Zenthe Ferenc Színház igazgatói funkcióját is betölti. A társulat önkormányzati színházként csaknem száz százalékban a város fenntartásában működik. Ez - Simon Lajos szerint - egy olyan nagyságrendű kulturális érték, amelyhez nehéz lenne hasonlót találni. S a ráadásul a színház megalapítására, létrehozására nehéz gazdasági helyzetben került sor, olyan viszonyok között, amikor szerte az országban inkább az ellenkező tendencia - korlátozás sőt megszűnés - tapasztalható. Ezért is nagy a felelősségük, hogy élve a bizalommal megcsinálják, jól csinálják meg Salgótarján színházát. Az önkormányzat konkrét támogatás formájában évi tizenöt millió forintot áldoz saját társulatára. Ahhoz azonban, hogy ez a rendszer jól funkcionáljon szükség van az infrastrukturális háttér - rezsi, technikai személyzet, szállítás stb. - működtetésére is. Ezt a Salgótarjáni Közművelődési Nonporfit Kft. biztosítja. így ösz- szességében több tízmillió forintra tehető az a támogatás, amelyet az önkormányzat jóvoltából színházra fordíthatnak. Simon Lajos magánemberként is szereti a színházat. Nincs preferált szerzője, korszaka, műfaja, úgymond a jó színház a kedvence. Annak idején, a pedagógus pályán is nagy figyelmet fordított arra, hogy a felnövekvő nemzedék megismerje és megszeresse e művészeti ágat. Most színházvezetőként ugyancsak fő törekvése, hogy minden ifjúsági réteg - óvodás, kisiskolás, általános, középiskolás diák - és természetesen a felnőttek számára is sokrétű, minőségi kínálatot nyújtsanak, minél több fiatalt tudjanak színházba járóvá, színházbaráttá nevelni. Tanácskoztak a tanárokkal, meghallgatták az iskolák igényeit és többféle módon szereztek be információkat az úgynevezett nagyközönség igényeiről. Azt, hogy nem járnak rossz úton mi sem bizonyítja beszédesebben, mint a 2012-es esztendő néhány jellemző számadata. Tavaly nyolc bérletes előadássorozatot tartottak, harminchét darabot mutattak be s a mintegy negyven alkalommal több mint tizenhét ezer néző volt jelen az 562 férőhelyes színházteremben. A Vertich Színpadstúdió alapjain megteremtett önálló Zenthe Ferenc Színháznak nincs még hosszú múltja, de - mint Simon Lajos is reméli - biztató perspektíva előtt áll. Az országos színházi vérkeringésbe a közeljövőben elsősorban színvonalas gyermek- és ifjúsági produkciókkal tud bekapcsolódni. Emellett persze szükség van olyan városon kívüli szereplésekre is, mint a „Félreértés” minapi sikeres budapesti bemutatója volt a Thália Színház Arizona Stúdiójában. Jó volt hallani, olvasni a kedvező szakmai és nézői visszhangokat, amelyek az előadás alapján abban a megállapításban foglalhatók össze, hogy Salgótarján megérdemel egy önálló színházat. A következő óvatos lépés a felnőtteknek szánt előadások számának, arányainak fokozatos növelése, a rugalmasabb bérletsorozati rendszer kialakítása lesz. Ehhez olyan kiegyensúlyozott műsor- struktúrára van szükség, amely azt is mesz- szemenően figyelembe veszi, hogy mit várnak el a salgótarjáni nézők saját társulatukSAMiíHAHf* tói. Létszámukat megtartani illetve növelni kell minden korosztályban. Közönség nélkül ugyanis nincs színház - hangsúlyozta Simon Lajos. Ahhoz, hogy még vonzóbb legyen a színház kínálata, érdemes még jobban bevonni a közös munkába, a helyi tehetségek mellé salgótarjáni kötődésű színészeket, neves, elismert rendezőket, más szakembereket is. A szín- ' házterem berendezéseinek fejlesztése, elsősorban a fény- és az emelőtechnika korszerűsítése szintén a felmerülő teendők közé tartozik. Gondolkodnak a pult áthelyezéséről a filmvetítő fülkébe és azt is fontolgatják, hogy a színháztermet esetenkéntmiként lehetne alkalmassá tenni kamaraszínházi bemutatókra is. A Tarjáni Tavasz művészeti fesztivál április elején indult rendezvénysorozata június 5-én mintegy slusszpoénként a Zenthe Ferenc Színház új premierjével - Bemard Shaw „Sosem lehet tudni” című vígjátékának bemutatásával - zárul. Ez így volt tavaly is, amikor T. M. Plautus „A hetvenke- dő katona” című darabja került színre. És ilyen módon tervezik jövő ilyenkor is, mert a kft. illetve a intézmény, sőt Salgótarján imázsát, arcát immár legjellemzőbben, leghatásosabban a színház jeleníti meg. Érdemes mögé az érdeklődőknek, támogatóknak is mind nagyobb számban felsorakozni - mondta Simon Lajos. Csongrády Béla wimmmx NOM'ROHT t Névsorolvasás: Simon Lajos
