Nógrád Megyei Hírlap, 2013. június (24. évfolyam, 125-149. szám)

2013-06-29 / 149. szám

ITTTf titdT IVULil Ullil vész özvegye az órával a nyaká­ban mondta el Mikszáthhoz kö­tődő gondolatait. Ugyancsak ott volt Horpácson Kozma Dezső ko­lozsvári egyetemi tanár, iroda­lomtörténész , aki tavaly vehette át a Mikszáth-óra díjat s a jövő­ben Mikszáth utóéletével kíván foglalkozni. Praznovszky Mihály - aki Bagyinszki Istvánná társa­sági titkárral, Kocsis András Sándorral, a Kossuth Könyvki­adó igazgatójával és a jelen sorok írójával együtt ezúttal kapta meg a Mikszáth-órát - bejelentette, hogy a társaság januárban a Ma- dách-díj mellett egy másik elis­merésben is részesült: a tíz éve Pozsonyban működő Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma a si­keres együttműködést ismerte el egy emlékplakettel. Szintén Praznovszky Mihály mutatta be a „Mikszáth társasága” című em­lékkönyvet, majd Hollós László producer kommentálásával leve­títették a Duna Televízió „Szerel­mes földrajz” című sorozatának azt a részét, amelyben Praznovszky Mihály kalauzolja a nézőket Palócia, „Görbeország” útjain. Pásztor Sándor, a társa­ság balassagyarmati elnökhe­lyettese meghívására megjelent a rendezvényen Mikszáth Kál­mán testvérének, Gyulának a dédunokája, Stiedl Károlyné Keszler Katalin, aki férjével együtt bemutatta a családfát. Kedves színfoltja volt az egész napos jubileumi eseménysorozat­nak Litkei Zita,salgótarjáni népi én,ekes.dalosokra, amelyet mint társasági tag mutatott be a jelen­lévőknek. Nagy sikert aratott a horpácsi Mikszáth-gulyás és örömmel vették magukhoz az alapító illetve rendes tagok az ün­nepi alkalomra készült díszokle­velet, illetve emléklapot is... Csongrády Béla Ezt Praznovszky Mihály Mik- száth-kutató, örökös tiszteletbeli elnök jelentette ki azon az ünne­pi összejövetelen, amelyet június 22-én Horpácson tartottak az író­ról elnevezett társaság megalaku­lásának huszadik évfordulója al­kalmából. E megfogalmazás egyik értelmezésben azt a közös­séget jelzi, amely - mint az 1993. november 3-án kelt alapszabály tartalmazza - „Mikszáth Kálmán írói örökségének, szellemi hagya­tékának ápolása, a mű és közön­ség közötti kapcsolat létrejötté­nek segítése, ösztönzése...” céljá­ból jött létre, de utalhat arra a ki­adványra is, amelyik e jubileum­ra időzítve jelent meg „Mikszáth társasága” címmel. Az irodalomra való őrködés szándékát - éppen Mikszáth egy szép gondolata nyomán - hang­súlyozta Kovács Anna, a társaság elnöke is az ünnepség nyitánya­kor az emlékmúzeum előtti Mik- száth-szobornál. Molnár Zoltán, a házigazda község, „Mikszáth- falva" polgármestere üdvözölte a megjelenteket, és gratulált a Ma- dách-díjhoz, amellyel Nógrád Me­gye Közgyűlése ismerte el a tár­saság húszéves munkáját Az ala­kulás indítékaira, körülményeire Németh János, a Mikszáth Kiadó akkori igazgatója emlékezett visz- sza. Elmondta, hogy a kilencve­nes évek elején Salgótarján a szellemi pezsgés időszakát élte s ennek egyik jele a kiadó létrejöt­te volt. E mellé, köré - sokak aka­ratából és támogatásával - hoz­ták létre a Mikszáth Kálmán Tár­saságot mint potencionális olva­sói bázist és mint a „klasszikus” társasági élet megújított, korsze­rűsített formáját. A folyamatot fel­gyorsító motivációs tényezők kö­zött említette a Palócföld című fo­lyóiratot mint integrati'v műhelyt, a fogadókész horpácsi önkor­lett, „lócás” Mikszáth-szobránál, majd közösen ültettek emlékfát. Forgatókönyvön kívüli szép moz­zanata volt a rendezvénynek a ki­ránduló Budaörsi fro Musica Kó­rus közreműködése Krasznai Gáspár karnagy vezényletével. A faluházban tartott progra­mot a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium diákjainak „Mik­mányzatot, a kúria és a park meg- mentőjét, tulajdonosát Varga Pé­ter Miklóst, a Gere László elnök­letével működő Fundus Alapít­ványt és nem utolsósorban a „Mikszáth-hívők pápáját”, „Mik­száth földi helytartóját”, Praznovszky Mihályt. Patakiné Kerner Edit előadóművész Mauks Ilona emlékirataiból olva­sott fel férje, Mikszáth Kálmán és Horpács bensőséges viszonyát tükröző részleteket. Szólt az ün­neplőkhöz Varga Péter Miklós is, aki barátai ösztönzésére vette meg, hozta rendbe a fundust és alakította ki a szoborparkot. Bár több jogi kérdés - és ezáltal bizo­nyos értelemben a jövő is - tisz­tázatlan, mindig erőt ad számára, ha megáll egy busz és látogatók - különösen ha fiatalok - érkez­nek Mikszáthhoz. A beszédeket követően az úgymond hivatalos koszorúzás helyett a résztvevők egyenként helyeztek el virágot ifj. Szabó István emblematikussá Kozma Dezső kolozsvári egyetemi tanár, irodalomtörténész, a Mikszáth-óra 2012-es kitüntetettje (balra) az emlékfaültetésnél Ifj. Szabó István Mikszáth-szobránál Kovács Anna, a társaság elnöke is elmondta a gondolatait száthot olvasva” című hangula­tos műsora indította Volek-Nagy Krisztina tanárnő vezetésével. A társaság közgyűlése keretében Kovács Anna számolt be a 2012- es esztendő főbb történéseiről, a pénzügyi helyzetről s körvona­lazta a terveket is. Praznovszky Mihály a Mikszáth-órával a ko­rábbiakban kitüntetettek közül megidézte Solymár József írót, akit örökös tagnak szavaztak meg. Személyesen volt jelen vi­szont ifj. Szabó István szobrász- művész, aki elmondta, hogy évekkel ezelőtt elkészítette azt a gipszmintát, amelyen együtt van Madách Imre és felesége, Fráter Erzsébet. Anyagi támogatásra lenne szüksége a szobor kivitele­zéséhez és Csesztvén való felállí­tásához. Elhangzott, hogy Mik­száth Kálmán Társaság és a sal­gótarjáni székhelyű Madách-ha- gyomány Ápoló Egyesület a ma­ga módján szívesen segít a különleges alkotás megvalósítá­sában. Csohány Kálmánná, a pásztói kötődésű grafikusmű­Minifesztivál: fény és árnyék „Középkezdés” ifjú költőkkel A félreértések elkerülés céljából mind­járt elöljáróban szögezzük le: a címben jelzett ellentétpár nem a két előadás mi­nőségére, értékére vonatkozik, kizárólag azt a világot hivatott jellemezni, amely­ben a Talent Művészeti Klubban a minap bemutatott produkciók játszódnak, ame­lyet tükröznek. A 2011 őszén útjára indult klub lassan két éve jelent sajátos színfoltot, alterna­tív, rendhagyó kínálatot Salgótarján egyébként is gazdag kulturális életében. Ezt igazolja a hagyományteremtés szán­dékával tavaly elkezdett nyár eleji szín­házi program is, amely az idén már minifesztiválnak neveztetett és amely ke­retében egymást követően két együttes lépett színre. Először a Madách Imre Gimnázium Bajczárné Gyenes Erzsébet tanárnő által vezetett Krajczár Színját­szó Köre mutatta be a „Chioggia vagy mi?” című Goldoni-átiratot. A 18. száza­di olasz szerző - akinek a nevéhez többek között a „Két úr szolgája” és a „Mirandolina” is fűződik - a „Chioggai csetepaté” című vérbő, harsány komédi­ájában is az emberi gyarlóságokat - a pletykát, a féltékenységet, a civakodásra hajlamos forróvérűséget - nevetteti ki nem kis öniróniával. Nos, a madáchos di­ákszínjátszók is éppen így tesznek, ami­kor az alaptörténetet lazán kezelve külön­böző korszakokba, idősíkokba és terekbe helyezik át és sok eredeti ötlettel, zene­számmal fűszerezik, teszik maivá, jóízű­en szórakoztatóvá. Az együttesnek ezút­tal a friss, szellemes csapatjáték a legna­gyobb erénye... Teljesen más jellegűnek bizonyult az ugyancsak főként középiskolásokat fog­lalkoztató Impro’ Színpad - amelyik ott­hon van a „Talent”-ben - tragikus fel­hangú előadása. A Nagyné Hajdú Györ­gyi által vezetett, rendezett csoport Ágota Kristóf - Kossuth-díjas magyar származású, Svájcban francia nyelven írt szerző - „Vezeklések” című művét dolgozta át, egészítette ki - „nőmén est omen” - improvizatív módon. A lélek­tani darab a fogyatékkal, a társadalom perifériáján élők szánalmas, sokszor ki­látástalan világába vezeti a nézőket s váratlanul drámai magyarázatot ad ar­ra, hogy miként vakult meg, hogyan égette ki a szemét a főhős gitáros kol­dus, amikor lelkiismeret-furdalása tá­madt azokért a szörnyű tettekért, me­rényletekért, amelyeket a korábbiak­ban ápolónő (!) feleségével - akit sú­lyos betegségben hal meg az előadás so­rán - fizetett terroristaként ártatlan emberek élete, sorsa ellen elkövetett. A koldulás színtere egyébiránt a salgótar­jáni vasúti aluljáró illetve az úgyneve­zett kisfőtéri park, mintegy jelezve, hogy a bűn illetve a vezeklés nem spe­ciálisan helyhez kötött. A rendezés ügyesen bánik a filmbejátszás - amely Buda Gergely munkáját dicséri - lehe­tőségével s a külső helyszínekről való­sággal bevezeti a koldust - és a közön­séget is - a Talent Klubba. Ha a Krajczár produkciója kapcsán elsősorban az egyenrangú közös játék kívánkozott ki­emelésre, az Impro’ esetében néhány igencsak tehetséges színjátszó viszi a prímet és hívja fel magára a figyelmet. A minifesztivál két előadása során zö­mükben fiatalok, hozzátartozó érdeklő­dők töltötték meg a korlátozott befogadó- képességű klubhelyiséget.- csébé ­A közelmúltban zárult ünnepi könyvheti programsorozatot Salgótar­jánban a Balassi Bálint Megyei Könyv­tár állította össze és szervezte nyilván többféle szempont figyelembe vételé­vel. A meghívottak között voltak jeles, népszerű írókkal, a kortárs magyar szépírás illetve a tudományos-fantasz­tikus irodalom képviselőivel - mint Térey János, Lőrincz L. László - való ta­lálkozók, a gyermekeknek a fiók- könyvtárakban rendhagyó irodalmi órát, mesepartit rendeztek, s megnyil­vánultak közéleti személyiségek is az olvasással kapcsolatos élményeikről. Mi sem természetesebb, hogy ilyen alkalmakkor fórumot kapnak helyi szerzők is. Akár küldetésnek is tekint­hető mind a könyvtár, mind az intéz­mény által kiadott Palócföld című fo­lyóirat részéről, hogy kiemelt figyel­met fordítson az ifjú tehetségekre, a felnövekvő generációk soraiban fellel­hető tollforgató utánpótlásra. Nyilván ilyen megfontolás, tudatos koncepció alapján került a programba a szelle­mesen „Középkezdés”-nek nevezett rendezvény, amely keretében két fia­talember, Filó Mariann és Juhász Tibor mutatkozhatott be a pódiumon (a har­madikként meghirdetett Illés Orsolya nem tudott megjelenni), minthogy ver­seikkel már a régebben letették kézje­gyüket különböző fórumokon. A két ifjú költővel Nagy Csilla, a Pa­lócföld szerkesztője beszélgetett, annál is inkább mert a lap akkor frissen meg­jelent, 2013/3-as számában, a „kávé­házi szegleten...” című rovatában ol­vashatók verseik. Filó Mariann Gyu­lán született 1995-ben, jelenleg a Bolyai János Gimnázium tanulója. Nem mel­lesleg az egyik nyáron lapunk újságíró­ja is volt. Juhász Tibor 1992-es születé­sű, Salgótarjánban látta meg a napvi­lágot. Mindkettőjüket sok szál fűzi Mis- kolchoz, Filó Mariann többször is részt­vevője volt a Műút című folyóirat diáktáborának, nyári műhelymunká­jának s nyert is a pályázatukon. Haza­jár a borsodi nagyvárosba. Juhász Tibor az érettségi után a Miskolci Egyetemre járt, de nem sokáig bírta a távollétet. Korukhoz képest mindketten régen foglalkoznak versírással, fontos (önki­fejezési formának tartják. Sokat tanul­tak a Handó Péter által vezetett ifjúsá­gi irodalmi körben. Mint az általuk fel­olvasott írásaik is bizonyították: a leg­többet a versekben tudják elmondani magukról, környezetükről. Filó Mari­ann lázadó alapállású, talán ezzel is magyarázhatók intellektuális kitárul­kozásai. Szereti a slam-szövegeket, a klasszikusok közül Ady Endre, József Attila, Edgar Allen Poe, a kortárs iroda­lomból Erdős Virág az egyik kedvence. A líra mellett a pszichológia áll közel hozzá. Juhász Tibor - aki országos lap­ban, az „Ezredvégiben is publikált már - számára Petri György az „eta­lon”, de azt is „bevallotta”: nem tudja pontosan mióta és miért ír verseket, egyszerűen szüksége van rá. Ahogyan zene nélkül sem tudná elképzelni az életét. Mindketten szeretnének önálló kötetet, amelynek lenne bemutatója is. A legfontosabbnak azonban azt tart­ják, hogy olvassák verseiket... Cs. B. A pódiumon Juhász Tibor, Filó Mariann és Nagy Csilla, a Palócföld szerkesztője Z J V „Mi vagyunk Mikszáth társasága../’

Next

/
Oldalképek
Tartalom