Nógrád Megyei Hírlap, 2013. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-16 / 40. szám
LTITRA JtLrnm JL JLV^UCiHhi Otthon lenni a művészetben A Start 20:10 elnevezésű salgótarjáni alkotóműhely - mint a szellemesen, digitális módon, mondhatni sportos jelleggel elrendezett számok is mutatják - 2010-ben jött létre és elsősorban képzőművészeket - festőket, grafikusokat - szólít egybe, de található a soraikban dokumentumfilmes is. Az alakulás évében „Rajtkép’’ címmel a József Attila Művelődési és Konferencia-központban tartották bemutatkozó kiállításukat, s még ugyanabban az évben „Akció” címmel kiállították műveiket a Nógrádi Történeti Múzeumban. Ugyanott 2012-ben „Ünnep” címmel is volt közös tárlatuk. A közelmúltban egy újabb kezdeményezéssel hívták fel a figyelmet magukra: Salgótarján várossá nyilvánításának kilencvenedik évfordulója tiszteletére megjelentették a „90 év - 9 név” című katalógusukat, amelyből megismerhető eddigi életpályájuk, hitvallásuk. A beköszöntőt Székynédr. Sztrémi Melinda polgármester írta, újabb kapocsnak nevezvén a kiadványt a műhely és a helyi közönség között. Az előszó dr. Gréczi-Zsoldos Enikő egyetemi adjunktus nevéhez fűződik, aki Márai Sándor „Ihlet és nemzedék” című akadémiai székfoglalójából idézett- „. ..bizonyos lelkek egyforma hullámhosszon keresik egymást a térben és az időben, egyforma bensőséggel kérdeznek és felelnek. ” Ugyancsak ő volt a narrátora annak a Szerdatársaság Irodalmi Kávéházban tartott estnek is, amely keretében - a kiadvány premierje apropóján - személyesen is bemutatkoztak a társaság tagjai, mintegy bővebben kifejtve a katalógusban megfogalmazott gondolataikat. Elsőként Birkás Babett kapott szót, aki nemcsak a vezetője a csoportosulásnak, hanem összeállítója, tervezője is az ötletes dizájnú, igényes kivetelezésű katalógusnak is. Ráadásul a magyar kultúra napján, Salgótarján várossá válásának 91. évfordulóján J’irp Arte-díjbau részesült A?, Angliában diplomázott, már fiatalon sok hazai és nemzetközi kiállításon szerepelt, megannyi elismerést, Az egyesület kilenc tagja a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház estjén A „Start 20:10” salgótarjáni alkotóműhely kiadványának címlapja szakmai sikert felmutató művész arról beszélt, hogy céljaik szerint közösen szeretnék a kulturális, művészeti élet fellendítését szolgálni. Orbán György János párhuzamot vont a Start 20:10 és a 25 éve alakult Balassi Bálint Asztaltársaság tevékenysége között. B. Gedeon Hajnalka többek között egykori mesterétől, Iványi Ödön festőművésztől kapott emberi és szakmai muníciót emelte ki. Földi Gergely - Földi Péter Kossuth-díjas festőművész fia - szinte apja akarata ellenére kötött ki ugyancsak a festészetnél. Pályája alakulása szempontjából különösen fontosnak tartja a képei kiváltotta reakciókat, visszajelzéseket. Gelencsér János katalógusbeli bemutatkozásában Hamvas Béla gondolatát idézte, amely szerint „nem a természetben, hanem a művészetben vagyunk otthon "A kérdésekre válaszolva elmondta, hogy az emberek, a formák, a tájak megfigyelése milyen szerepet játszik alkotásai megszületésében. Kalocsai Enikő más témák mellett arról is beszélt, hogy miért gyakori motívum képein a visszapillantás, a tükröződés. Megemlítette a generációs különbséget is, amely konkrétan leánya - aki más irányba indult el ugyanezen a pályán - és közte tapasztalható. Az egyesület egyetlen nem képzőművész tagja, Kovács Bodor Sándor fotóművész és dokumentumfilmes. Egyrészt mint tendenciát jellemezte a fotózás tömegessé válását, másrészt az általa (is) vezetett rónafalui művésztelepről, a Rónartról és a Pannonhalmán készített filmsorozatáról szólt néhány szót. Losonczy Ildikó mondandójában utalt Iványi Ödön és Czinke Ferenc festőművészekre, akiktől sokat tanult és említést tett egy másik közösségről, a zománcművészeti alkotótáborról is. Végül de nem utolsósorban Tar Róbert, aki nagy hangsúlyt adott a katalógusban hitvallása - az ember kiszolgáltatott létezése - kifejtésének, Gréczi-Zsoldos Enikő arra a kérdésére, hogy mi ma művészet feladata így válaszolt: az igazság megjelenítése. A Szerdatársaság Irodalmi Kávéház rendezvényének hangulatához hozzájárult a rendkívül tehetséges Tóth Tamás Bendegúz zongorajátéka is, amely során Liszt Ferenc „Csalogány” című művét és saját szerzeményeit is bemutatta. Csongrády Béla Értékőrző helytörténet Figyelemre méltó, sőt dicséretes, ha egy község - jelesül Karancs- lapujtő - oly módon is kíváncsi történetére, hogy sorozatban ad ki a múltját bemutató könyveket. E törekvést példázza a „Lapujtői Krónika” harmadik száma, Az iglói Szontagh család amely „Az iglói Szón- címere tagh és a mádi PappSzász nemesi családok élete és kora Lapujtőn” címmel jelent meg. Még dicséretesebb, ha egy tanárnő, a salgótarjáni Táncsics közgazdagsági szakközépiskola volt igazgatóhelyettese nyugállományba vonulása után szabadideje, szellemi energiája jó részét helytörténeti kutatásokra áldozza, mint Lőrincz Gézáné teszi. Különösen - mint az általa írt kötet előszavában írja - a nevezetes nógrádiak, a 19. században élt nemesi családok élettörténete, sorsa érdekli Praznovszky Mihály „Madách és kora a reformkorban” című kötetében talált rá szülőfalujához, Lapujtőhöz kötődő Szontagh családra: a reformkori politikus, közhivatalnok Pál Madách Imre baráti köréhez tartozott, Ferenc - aki ügyvéd lett - Lapujtőn élt Leánya Papp-Szász Lajosné szül. Szontagh Mária jegyzeteket hagyott hátra apja életrajzához. A kézirat másolata megőrződött Lapujtőn és most helyet kapott e kötetben is. Ezt követően Lőrincz Gézáné a Szontagh és a Papp-Szász családok történetét dolgozza fel bemutatván a Szontagh és a Mocsáry család rokoni kapcsolatait is. Mindez annál is érdekesebb, mert a szerző szisztematikus munkával tárja fel a községben híres épület, a Mocsáry-Szontagh-Papp- Szász kastély - amely ma óvoda - históriáját Az utolsó tulajdonos 1944-ig Papp-Szász Tamás ügyvéd volt, akinek élettörténeti leágazásai még a karancsi kápolnához is kapcsolódnak. Fontos fejezet a könyvnek a Szontagh Ferenc főszolgabíró tiszteletére 2008-ban, a szabadságharc 160. évfordulóján kibontakozott kultusz történéseit rögzíti. Ez a rész bizonyító erejű fotókat is tartalmaz. Lőrincz Gézáné kötetét két Ady-idé- zet keretezi, dokumentum-melléklerés irodalomjegyzék zárja. Könyve ii^fnái' ^é^ülözhete.tlen értéke Karancsíapujtő és - a sok utalás révén - a megye helytörténeti irodalmának. Cs. B. Névsorolvasás: A 2004-ben alakult, s a következő év májusában bemutatkozott Vertich Színpadstúdió előadásainak színlapján sokáig nem lehetett olvasni Csonk Péter nevét. Aztán 2010- ben mintegy váratlanul a „Márta” című Müller Péter-dráma férfi főszereplőjeként jelent meg a József Attila Művelődési és Konferencia-központ színpadán: hitelesen, megrázó erővel formálta meg a vészkorszak áldozatává lett Golda nevű zsidó hentes tragikus alakját S akik eladdig csak a vendéglátásból ismerték Csíngit - ahogyan sokan nevezik városszerte - bizony meglepődtek a meggyőző alakítás láttán. Pedig ez a bemutatkozás nem előzmények nélkül történt Csank Péter a mai Kodály általános iskola elődjébe járt zenetagozatra: Telek Imréné volt az osztályfőnöke s a Kaposi Ida tanárnő vezényelte kórusban alt szólamot énekelt 1983- ban a kereskedelmi és vendéglátóipari szak- középiskolába iratkozott be, s itt kezdődött a színjátszással való kacérkodása. Susán Ferenc - aki ugyanott tanult és fiatalon került a nevezetes Petőfibe - ötlete volt, hogy szervezzenek úgymond a „Keri”-ben is ilyen csoportot. Szimpátiából Csank Péter is elment a meghallgatásra, de miután prózai szöveget nem tudott, kénytelen volt elénekelni egy kedves, négy-öt soros kis dalt, amit annak idején az osztálykórussal előadtak. Eny- nyi elég volt, hogy Susán Ferenc, illetve Jakubovits Judit, az alakuló csoport két vezetője meghívja maguk közé. Az első darab amiben fellépett, Galgóczi Erzsébet „Tizenegy több mint három” című drámája volt. Később már közösen döntöttek a KiViSzI név - amely az iskola nevére hajaz - felvétele mellett, s áttették székhelyüket a Kohász Művelődési Központba. FTeti két próbát tartottak, szisztematikusan és fegyelmezetten igyekeztek elsajátítani a beszédtechnikai, mozgásművészeti, dramaturgiai alapismereteket. Az 1985/86-os évadban mutatták be Kaposi Miklós Júlia és Rómeó” című bohózatát, amelyben Mercutiót játszotta és a lámpákat kezelve mintegy fővilágosítóként is közreműködött. Ezzel a produkcióval nagy sikerrel szerepeltek, díjat nyertek az egri diáknapokon. Sőt, később a balassagyarmati katonáskodás idején is nagy hasznát vette a Mercutio- szerepnek: az egyik a társával előadott humoros dialóg jó pontnak számított az elöljárók szemében. Csank Péter 1988-ig - bevonulásáig - játszott a KiViSzI-ben. Szívesen emlékszik a „Három testőr” zenés változatára, amelyben Richelieu bíboros figuráját formálta meg. Részt vett számos szerkesztett műsorban, születésnapi és mikulási rendezvény programjában. Két nyáron is közreműködött az úgynevezett ekhós portyán, amely keretében vásári komédiát mutattak be. Ma is naCsank Péter gyón jó érzéssel gondol vissza arra, hogy neki ítélték elsőként a KiViSzI által alapított „Közösségért, közönségért”-díjat A leszerelés után úgymond elsodorta az élet Családot alapított, két leánya született, s a megélhetési kényszer miatt sokáig nem jutott idő a színjátszásra, színpadi fellépésre. Néhány év - amely során terjesztette a Nóg- rád Megyei Hírlapot is - után szakmájába, a Pécskő utcai La Fiesta étterembe került, ahol együtt dolgoztak Susán Ferenccel, akit időközben meghívtak rendezőnek a Vertich Színpadstúdióba. Ő tudta, hogy Csank Péter kézügyes, szeret barkácsolni, ezért, amikor 2008-ban színpadra vitte Arthur L Kopit Jaj apu, szegény apu....” című abszurdját, kollégáját kérte fel a díszlet megtervezésére, illetve elkészítésére. A próbák során szoros kapcsolatba, sőt jó barátságba került a vertichesekkel, együtt izgult velük a bemutatón, amelynek színlapján értelemszerűen már az ő neve is megjelent 2010-ben Müller Péter fentebb említett, sok helyszínen játszódó darabjához Susán Ferenc rendezői koncepciója szerint szükség volt forgószínpadra. Heteken át gondolkodtak, rajzoltak együtt, míg végül rájöttek, hogy ez túl nagy vállalkozás, amit nem lehet amatőr módon megtervezni, pláne megépíteni, ezért a kivitelezés - amelynek az anyagi hátterét nagy munkával, összefogással sikerült megteremteni - profi cégekre hárult Viszont Susán Ferenc felajánlotta Golda szerepét Csank Péternek, aki nehezen állt kötélnek, sok gondolkodás után, de végül is igent mondott. Eleinte döcögősen birkózott a feladattal, érződött, hogy két évtizedig nem állt színpadom Aztán fokozatosan belelendült és akkor már csak attól felt, hogy miután Golda a darab első részében meghal, az előadás végére elfelejti a közönség a figurát megformáló színészt is. Nem így történt, s amikor a kiment meghajolni, bizony borsód- salgótarjáni kc zott a háta a tapsvihartól. Mi sem természetesebb, hogy e sikeres újrakezdés ott marasztalta Csank Pétert a Vertich Színpadstúdió társulatában. Részese volt a 2012. januári magyar kultúra napi összeállításnak, Mikecz Estillától - aki időközben Kaposvárra került színművészeti egyetemre - átvette a kutya szerepét a „Brémai muzsikosok” című mesejátékban, amellyel vidéken is többször tájoltak. Tavaly tavasszal történt a jogutód, a Zenthe Ferenc Színház megalakulása, amelyik ezzel a névvel először T. M. Plautus „A hetvenkedő katona” című ókori klasszikus vígjátékát mutatta be. A darabban Csank Péter az élvhajhász Periplectomenust alakította. Az általa előadott énekszám olyannyira jól sikerült, hogy ez a későbbiekre is benne maradt a produkcióban. Teljesen más feladatot jelentett A. Camus „Félreértés” című drámájában az előadás végéig szótlan Szolga megformálása. Jelenleg Csank Pétert munkája távolra szólítja, de kapcsolata a színházzal napinak mondható. Szeretné, ha a sorsa, további pályája véglegesen kötődhetne a társulathoz és ezáltal Salgótarjánhoz. Csongrády Béla
