Nógrád Megyei Hírlap, 2013. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

2013-02-14 / 38. szám

NÓGRÁDIÉI Útban a gyémántlakodalom felé Észrevétlen gyorsasággal tel­nek el felettünk az évek. Van, hogy megállunk és eltöpren­günk azon, mi is történt velünk az elmúlt esztendők alatt. Nem az számít, hogy hány évből áll az életünk, hanem az, hogy mennyi élet van az éveinkben. Van amikor nehezebb, van ami­kor könnyebb a sorsunk, de mindig a szépet és a jót kell ke­resnünk. Életünk legfontosabb mozgatórugója a szeretet és az egymás iránti tisztelet. B. A. Szécsény. Valentin-nap alkalmából megkerestük Szécsény egyik legidősebb házaspárját A 81 éves Bábel Károly és ne­je, a 79 esztendős Ander Éva immáron az 59. házassági évfordulójukat ünnepelték. Arra a kérdésre, hogy vajon létezik- e az igazi és, hogy mi a boldog házasság titka a már több mint fél évszázada jóban rosszban együtt élő házaspár válaszol.- Meséljenek magukról, életükről, mun­kájukról. Éva néni: - A szécsényi bölcsődében dolgoztam. Először a konyhán, majd há­rom évig a tipegők között, aztán később átkerültem az óvodába, ami még a Pin­tér ház helyén működött. Ezt áthelyezték a Bíróság épületébe, majd innen felkerül­tünk a templom mellé, ahol régen a fiú katolikus iskola volt. Innen mentem nyugdíjba. Nyugdíj után a Ferences plé­bániára jártam főzni. Karcsi bácsi: - 1948-50-ig a Rónai szén­bányában dolgoztam. 1950-ben Debre­cenbe mentem tanulni. A forradalom után Varsány Község Hivatalában (Köz­ségi Tanácsban) dolgoztam, mint adódíj­beszedő. 1953-ban Szécsényben, a Járá­si Népművelési Vezetői tisztséget kap­tam. 1959-től a Járási Tanács Egészség- ügyi osztályán egészségőr voltam. Köz­ben Budapesten elvégeztem a közegészségügyi és járványügyi ellenőr iskolát, így lettem a Nógrád Megyei KÖ­JÁL Járványügyi ellenőre. Innen men­tem nyugdíjba 1990-ben.- Éva néni, mesélje el, hogyan ismer­kedtek meg! Sejtette-e hogy Karcsi bácsi lesz az igazi?- Én ezt tudom. 1953-ban történt. Benne voltam az akkori színjátszó cso­portban. A János vitézzel jártuk a vidé­ket. Ekkor 19 éves voltam. Az előadások után néhányan a férfiak közül 5 literes demizsonnal felszerelkezve vendégel­ték meg saját magukat. Én ugye nem it­tam és rám merték bízni a demizsont. A férjem pedig, mint népművelődési előadó eljött, én pedig megkínáltam őt egy kis borral. így ismerkedtünk meg. Később többször találkoztunk, így kez­dődött minden. Randevúzgattunk. Az­tán néhány hónappal később az édesap­ja eljött hozzánk az idősebb testvérével, megkérni a kezem. Fiatal voltam és na­iv, úgy gondoltam ő lesz az igazi, jövő­re lesz a 60. házassági évfordulónk.- Karcsi bácsi, mi volta lánykérés mo­tivációja? Hogyan és mikor kérte meg Éva néni kezét?- Egyezett a felfogásunk, egy húron pendültünk. Megszerettük egymást, a gondolatmenetünk is nagyon hasonló volt. 1953-ban jegyeztem el. Hagyomá­nyos leánykérés volt, két szülő jelenlé­tében. Természetesen a szülei először húzódzkodtak, de később áldásukat adták ránk.- Hogyan zajlott a lakodalmuk? Kérem, meséljenek róla!- Miután a lánykérésre igent mond­tam, szerény körülmények között meg­tartottuk az eljegyzést. 1954. május 29- én, az akkori körülmények ellenére egy­házi esküvőnk volt, igaz titokban, de megtettük a szülők megnyugtatása érde­kében. Akkoriban az ételt jegyre osztot­ták, nem úgy volt, mint mostanában, hogy még egy hét után is eszik a lagzis maradékot, mi másnap már tojásrántot- tát ettünk. Minden hívás és ellenszolgál­tatás nélkül, nem sokáig, két órán ke­resztül Csonka János zenekara zenélt ne­künk a lakodalomban, amit szűk csalá­di körben, otthon tartottunk meg.- Mi történt ezután?- Szegényesen is, de összekerültünk. Először a Haynald Lajos utcában laktunk, ahol csak egy helység volt rendbetéve. A szobákban bent voltak a bútorok, de be­lülről semmi nem volt megcsinálva. Az ot­tani lakásunk 2,5 méter széles volt és 6 méter hosszú. El lehet képzelni, hogyan laktunk benne. Később sikerült elköltöz­nünk a „Jézus szíve TSZ” utcájából - én így hívtam régen -, átköltöztünk a Hárs­fa utcába. 1959-ben kezdtünk neki a nagy munkának, mivel úgy döntöttünk, hogy építkezni fogunk. Közben 1955 szeptem­berében megszületett nagyobb lányunk Kati, három évvel később pedig Éva. I960 decemberében a két lány után megszüle­tett a fiunk, Karcsi. Apródonként mindent megvettünk, nem nagy lakás volt, de ne­künk megfelelt. Itt 1970-ig voltunk, ek­kor vettük meg a Damjanich utcai házun­kat. Az egyik szobában mi laktunk a fér­jemmel, a másikban a szüleim, a harma­dikban pedig a gyerekek. Amikor nőttek a lányok, már nem maradhatott így az el­osztás, és akkor a ház hátsó részébe épí­tettünk lakrészt. Három generáció élt együtt. A mai világban kevesen bírnák ki így. Később elköltöztünk egy Felszabadu­lás téri emeletes házba, de nem tetszett ne­künk és újból költöztünk. Azóta lakunk a Király utcában Itt tartottuk az aranylako­dalmunkat is. A kertben bográcsoztunk. Ha a Jóisten is azt akarja, akkor jövőre is rendezünk egy szűk családi összejövetelt. Négy unokám van. Nagyobb lányom Gellén Sándorhoz ment feleségül, két gye­rekük született, Kata és Szabolcs*. Éva Zsupin Lászlóval házasodott, ők Georginá­val és Balázzsal örvendeztettek meg ben­nünket. Már öt dédunokánk van, Gréta, Edward, Szabolcs, Zsanett és a legkisebb Belián. Mindannyiukat nagyon szeretjük.- Önök szerint mi a boldog házasság titka?- A megértés. Mi is szoktunk vesze­kedni, de mindig kibékülünk. Sosem szerettem a csonka családot. Mivel gyerekek között dolgoztam, láttam olyat, hogy a szülők elváltak. Mindig sajnáltam ezeket a gyerekeket. Tűrni kell, ez a lényeg.- Milyen útmutatást tudnának adni a mostanában házasodni készülőknek?- A mostaniak egyszerre nagyon so­kat akarnak. Ne házasodjanak meg­gondolatlanul!- Mi árt leginkább a párkapcsolatnak, mit ne tegyenek?- Nem szabad hazudozni, őszintének kell lenni. Mindent meg kell beszélni... Valentin-nap - Bálint-nap Valentin napja a szerelemről való meg­emlékezés a kilencvenes évek elején honosodott el Magyarországon, bár a hazaiak többsége eleinte idegenül szemlélte az amerikai eredetűnek vélt szívecske-áradatot. Azóta persze már sokan örülnek az új ünnepnek, ami újabb alkalmat adhat számukra ahhoz, hogy meglepjék kedvesüket. Szent Bálint napján (február 14- én) tartják főleg az angolszász országokban a Bálint- nap (angolul Valentine's Day) ünnepét, amely Ma­gyarországon, mint Valentin-nap vált is­mertté. Szent Bálint a 14. században élt püspök, a jegyesek és fiatal há­zasok védőszentje elsősorban Angliában és Francia- országban. II. Claudius császár idején, mielőtt ke­resztény hite miatt kivégezték volna, Bálint a hite erejével a börtönőre vak leányának visszaadta a lá­tását. Február 14-én kivégzése napján búcsúüze­netet küldött a lánynak, amelyet a következőképpen írt alá: „A Te Bálintod.” Innen eredhet a Bálint-napi üzenetküldés régi magyarázata. A legendához még hozzátartozik, hogy a püspök a szerelmeseket a ke­resztény szokások szerint megeskette egymással, köztük katonákat is, akiknek az akkori császári pa­rancsok értelmében nem lett volna szabad házas­ságra lépni. A friss házaspárokat megajándékozta kertje virágaival és a hagyomány úgy tartja, hogy ezek a házasságok jó csillag alatt születtek. Számos népi hagyomány kapcsolódik még Bálint napjához. Mára már a Valentin nap a szerelmesek napjává nőtte ki magát, amikor kisebb aján­dékokkal lepik meg egymást a párok. Ezekkel a sorokkal kí­vánunk olvasóinknak Bol­dog Velentin-napot! GYÖNGYÖSI KITEKINTŐ Tájékoztató nap a Károly Róbert Főiskolán Gyöngyös. A tavaszi jelentkezési időszak utolsó tájékoztató napját tartják február 16-án, szom­baton 11 órától a Károly Róbert Főiskola (KRF) könyvtárában. Az intézmény által több ízben is megrendezett esemény célja, hogy minél aktuálisabb információkhoz juttassa a továbbtanulni szándékozókat. Erre a napra a diákok szüleit is várják, hiszen nagyon fontos, a pontszámítással, a jelentkezés egyéb feltételeivel foglalkozó tájékoztatók hangoznak majd el, lehetőség van egyé­ni konzultációra és igény szerint az egyénre szabott továbbtanulási taktika kialakítására. Állami ösztöndíjas helyek minden képzési területen Gyöngyös. A Károly Róbert Főiskola (KRF) mindhárom képzési területét érintően lesznek állami ösztöndíjas helyek, ahová várják a hall­gatókat. Az agrár- és az informatikai képzési te­rületen már korábban is biztos volt, hogy nem csak költségtérítéses képzésre jelentkezhetnek a továbbtanulni vágyók. Ezen a két területen 2013-ban alacsonyabb pontszámokra lehet majd számítani, valószínű, hogy 240 pont elég lesz a bejutáshoz. A gazdaságtudományi képzési területen a ko­rábbi információkhoz képest meglepetés, de örvendetes tény az állami ösztöndíjas helyek ki­alakítása, itt azonban minden­képp magasabb pontszámokra kell majd számítani. A főiskola arra biztatja a végzős középis­kolás diákokat, hogy minden­képpen nyújtsák be jelentkezé­süket és mérettessék meg magukat a felvételi el­járásban. Azok számára, akik önköltséges rend­szerben tudnak csak továbbtanulni, az intézmény további támogatási lehetőségeket dolgoz ki. Köz­tudomású, hogy a KRF-nek vannak a legalacso­nyabb megállapított önköltségei, hogy lehetőség adódik már az első évfolyamon is diákmunkára, és hogy igen kedvező az ösztöndíjrendszer, vala­mint fix kamatozású diákhitel-lehetőség is van. A főiskola 90 százalékos bérlettámogatása, az ön­költséges hallgatóinak szinte ingyenes nyelvi fel­készítő és informatikai kép­zései, mentori programja, a jelentkezéskor is érvényesít­hető egyéni tanácsadói szol­gálata mind az itt tanuló hallgatók biztonságát szol­gálja, melyeket a költsége­ket érintően is ki tudnak majd használni. » 1 I I 1 h

Next

/
Oldalképek
Tartalom