Nógrád Megyei Hírlap, 2012. szeptember (23. évfolyam, 203-227. szám)

2012-09-20 / 219. szám

NOGRAD Szőlő- és borünnep Pásztó Hálaadó szentmisével - ezen belül a szóló', a gyümölcsök és az új bor megáldásával - (a Szent Lőrinc Plébániatemplomban) kezdődnek a szeptember 22-23-i szüreti rendezvény eseményei a város­ban. A romkerti szabadtéri színpadon 14 órától a gyermekek mutatják be szüretköszöntő műsorukat, a hagyományos felvonulás lovasokkal, fogatosokkal, borlovagokkal 15 órakor indul. A hagyományőr­ző csoportok 17 órától lépnek fel a Romkertben. A Szőlő és Borünnepen vendég lesz Bunyós Pityu és Jolly, a bál 20 órakor kezdődik a művelődési központ előtti téren. Szentkúti zarándoklat Mátraverebély-Szentkut/Balassagyamiaí A hagyományos szentkúti zarándoklaton vettek részt a balas­sagyarmati Szent Imre Keresztény Általános Iskola, Gimnázium és Szakképző Iskola diákjai és neve­lői közel 27 iskola 2500 tanulójával együtt. Gázömlés miatt ki­telepítés Ecseg. Egy megsérült ve­zetékből ömlött a gáz kedd este Ecsegen, a Baross út vé­gén. A katasztrófavédelem szakemberei biztonsági okokból három épületből összesen hét embert átme­netileg kitelepítettek. A lakók néhány óra múl­va visszatérhettek otthona­ikba, miután a gázművek szakemberei lezárták a ve1 zetéket és kijavították a hi­bát. Az eset során személyi sérülés nem történt - közöl­te Noskó Zsolt tűzoltó őr­nagy, a Nógrád Megyei Ka­tasztrófavédelmi Igazgató­ság szóvivője. Idős alkotók kiállítása Nógrád megye. S z ű - k e b b p á t r i - á n nyugdíjas szervezetei az idén szep­tember 29-én, szombaton rendezik meg az Idősek Világnapja megyei ren­dezvényeit. A világnapi gá­la hagyományos kisérő rendezvénye az idős alko­tók kiállítása, amelynek megnyitó ünnepsége szep­tember 29-én 14.30 órakor lesz Salgótarjánban, a Jó­zsef Attila Művelődési és Konferencia-központ Üveg­csarnokában. A tárlat a ge­nerációk együttélése je­gyében készül. Ezért a vál­tozatos műfaj mellett - kép­zőművészeti alkotások, fo­tók, kézműves termékek, kézimunkák - idős és fiatal alkotók munkáit egyaránt várják a szervezők. Az alkotások begyűjtése szeptember 24-25-26-án (hétfő, kedd, szerda) 10 és ló óra között történik, a Jó­zsef Attila Művelődési és Konferencia-központ bejá­rati előterében. A behoz­ható alkotások száma: egyénenként 3, nyugdíjas klubok, kézimunka és kéz­műves körök esetében pe­dig 15-20 darab. Az átadás és az átvétel elismervény ellenében történik. A hivatalvezető a demokratikus vezetési módszerek híve Interjú dr. Szabó Sándorral, Nógrád megye kormánymegbízottjával A szakember 2000 és 2003 között a Nógrád Me­gyei Közigazgatási Hiva­tal élén állt, ma pedig Nógrád megye kormány- megbízottjaként, helyet­tes államtitkári rangban a 2011. január 1-jén - ép­pen az említett hivatal jogutódjának bázisán - létrejött Nógrád Megyei Kormányhivatal vezetője. Alábbi írásunkban dr. Szabó Sándor életútjának főbb állomásait érintve bemutatjuk a kormányhi­vatalt is. Dr. Baráthi Ottó- Beszélne a szüleiről és a tőlük kapott szellemi örökségéről?- Édesapám, dr. Szabó Sándor jogász volt, a Nógrád Megyei Ta­nács Igazgatási és Jogi Osztályán dolgozott, édesanyám is az állam- igazgatásban, a tanács mezőgaz­dasági osztályán, majd annak egyik intézetében tevékenykedett. Szüleim hivatásként élték meg foglalkozásukat, szellemi örökség­ként pedig sok szépet és jót kap­tam tőlük. Anyámtól többek kö­zött a katolikus erényeket, főként a békére való törekvést, reformá­tus apámtól pedig a lendületet és a szükséges mértékű önfejűséget örököltem. Mindkettőjükből ben­nem van a tenni akarás szeretete, az emberek megbecsülése, mi­ként a jó kedély, a humor és az op­timizmus is. Ezen utóbbiak sokat segítettek nehéz élethelyzeteim­ben, a kudarcok elviselésében és az újrakezdésekben is, mert azért ilyenekben is volt részem. Külön­ben is tanulni nem a sikerekből le­het, hanem a kudarcokból.- Megosztaná meghatározó is­kolai élményeit is olvasóinkkal?- Az általános iskola nyolc osz­tályát a Rákóczi úti iskolában jár­tam ki. A legnagyobb hatással Nagy Zoltán, földrajz-magyar sza­kos tanárom és osztályfőnököm volt rám, aki erős egyéniségével, kiváló nevelési képességeivel, és az általa szervezett országos ke­rékpártúrákkal egy életre „bicajfüggővé” tett. Aztán a salgó­tarjáni Bolyai János Gimnázium tanulója lettem, ahol 1971-1975 között sok kitűnő pedagógus egyéniség tanított. A gimnázium­mal hosszú időn át megmaradt a kapcsolatom, sokáig tagja voltam a Bolyai-díjakat odaítélő kuratóri­umnak. Érettségi után felvettek a József Attila Tudományegyetem Jogi Karára. Egyéves kemény, ka­locsai „ólomkatonásdi" („előfelvé- telis sorkatonai szolgálat”) után Szegedre kerültem, ahol a legkü­beszédet. Megvan a magnófelvé­tel, ma is vállalható, büszke is va­gyok rá. Szép idők voltak, össze­jártunk, sok mindenben egyetér­tettünk, de volt vita is bőven.- Ahogy nagy viták voltak a vá­ros első önkormányzati testületé­ben is.- Hogyne. Az 1990. évi önkor­értek, Itezcmányzati választások után Salgó- jából önálló felnőtté vál- tarjáriban - országosan egyedüli- ^en itt vehettem át a kém** a MunkásjÜáfTaz"S5T)SZ­tem naj ni, es gi diplomáidat.- Aztán a hazajött és ügyvéd­nek állt.- Először a Salgótarjáni Ügyvé­di Munkaközösségben ügyvédje- lölt(bojtár)ként kezdféin el dolgoz­ni, elvégeztem a „jogipari szak­munkásképzőt”. Három év után, 1984-ben letettem a jogi szakvizs­gát Büszkeséggel töltött el, ami­kor végre saját nevemben dolgoz­hattam, mint ügyvéd. Rá két évre, 1986-ban Salgótarjánba került ügyvédjelöltnek egy bizonyos Lé­vai Anikó, aki számomra irigylés­re méltó bátorsággal szidta a rend­szert és szervezkedett, aztán le­hívta a barátját is, akivel a TIT klubban biliárdoztunk, aki még bátrabb volt az ellenzéki tevé­kenységben. Egyetemista volt és úgy hívták, hogy Orbán Viktor. Azóta történt egy s más... A lé­nyeg az, hogy ez alatt az idő alatt megismerhettem a nyolcvanas évek többrétegű jogász társadal­mát, amelyben volt még kevés a polgári múltból, több az akkori szocialista jelenből, de már mind többen és többen vágytak a sza­bad világra. (Tessék, most meg itt van a nyakunkban!) így teltek az évek, amikor aztán a ’80-s évek végén Salgótarjánba is elért a rendszerváltás szele.- Ez a személyes kapcsolat adott lökést politikai szerepválla­lásához is?- Közvetlen összefüggés nincs, de nyilván ez is közrejátszhatott. Egyébként ekkor már a helyi el­lenzéki mozgalom is szervező­dött, amelybe magam is bekap­csolódtam. Nem volt ez vicces do­log akkoriban, szakmai vezetőim is figyelmeztettek, hogy a munka­helyemmel játszom. Nem érde­kelt, magam is alapító tagja let­tem a helyi MDF-nek. Amikor a párt akkor népszerű politikusai, Csurka István és Fekete Gyula, író városunkba látogatott, ma­gam köszönthettem a vendégeket és tarthattam egy rövid felvezető szel egyezett meg, az SZDSZ-es Tolmácsi Ferenc lett a polgármes­ter, a munkáspárti Cserháti Jó­zsef az egyik alpolgármester, az MDF pedig nem akart ehhez a „bűnös” alkuhoz asszisztálni, hogy másik alpolgármestert állít­son. Kialakult egy értelmetlen patthelyzet, nem kezdhettünk el valós városi ügyekkel foglalkozni. Ezt egy idő után ezt megunva bejelentet­tem, hogy a város mű­ködőképes­ségét szem előtt tartva, társadalmi megbízatás­ban, ideigle­nesen elvál­lalom a má­sodik alpol­gármesteri funkciót. Meg is vá­lasztottak, aztán meg az MDF-nél a fejemet akarták (főleg a volt MSZMP-sek...).- Hamarosan vissza is adta az alpolgármesteri megbízatását.- Igen, 1991 májusáig voltam alpolgármester egy fillér fizetés nélkül, aztán visszaültem képvi­selőnek. Lett utódom, így ígér­tem. Az önkormányzati képvise­lőségben azt szerettem, hogy ezen a terepen nőttem fel, sok mindenkit ismertem a lakókör­zetemben, szerettem volna minél több helyi ügyet okosan és gyor­san elintézni. Azonban látva a teljesen indokolatlanul átpoliti­zált helyi döntéshozatali mecha­nizmust, melynek a hatékonysá­ga nagyon csekély, viszonylag hamar eldöntöttem, hogy 1994- ben nem indulok újra az önkor­mányzati választásokon, és visz- szatérek ügyvédi irodámba. Dr. Szabó Sándor- Ehelyett egy kft. élén kötött ki.- Elkezdtem én újra az ügyvé­di munkámat, de 1995-ben adó­dott egy lehetőség, amit szakmai kihívásnak tekintettem. Átvehet­tem a Dunaholding Salgótarján Kft. - amelyben az önkormány­zat társtulajdonos volt - ügyveze­tő igazgatói teendőit, ahol már ko­rábban ügyvédként dolgoztam. Új kihívások, értékpapír üzletág, va­gyonkezelési tevékenység, felszá­molási eljárások lefolytatása. Több mint négy évig voltam a cég­nél, ami ahhoz elég volt, hogy ele­get lássak, tapasztaljak és (a kel­leténél is többet) tudjak. Hamaro­san szálka lettem egyesek szemé­ben. Ezt éreztették is velem, aztán kötöttünk egy ésszerű kompro­misszumot, megváltam a cégtől és vissza­tértem ügy­védi iro­dámba.- Újra el­merült az ügyvédi mun ká­ban, az ez­redfordu­lón mégis váltott.- Megpá­lyáztam és 2000. janu­ár elsejétől el is nyer­tem a Nóg­rád Megyei Közigazga­tási Hivatal vezetői posztját Mondták is, hogy tudni kell kivel biliárdozni... Nem érdekelt, mert kihívásnak, és ko­moly szakmai feladatnak tartot­tam egy közel hetvenfős hivatalt irányítani, amely a megye önkor­mányzatait és egyéb közigazgatá­si szervezeteit felügyeli, koordi­nálja. A megye összes települését végigjártam egy-egy rövid látoga­tás erejéig, tíz év után még most is csak hasznot hoz a sok szemé­lyes ismeretség.- A 2002. évi kormányváltás után mégis elmozdították.- Igen, de nem közvetlenül a kormányváltás után, amikor is öt megyei közigazgatási hivatal ve­zetőjét menesztették. Az én, jó félévvel későbbi - 2003. július 1- jével történt - felmentésem iga­zolta, hogy nem a magasabb po­litikai vagy szakmai körökben fo­galmazódott meg a felállításom, hanem helyben kellett valakinek a posztom. Nehezen viseltem, de nyugodt lelkiismerettel és emelt fővel távozhattam.- Mit tudott magával vinni ér­tékként?- Annak ellenére, hogy a köz- igazgatási hivatal - mint ahogy a mostani kormányhivatal is - hi­erarchikus szervezet volt, de­mokratikus vezetési módszere­ket alkalmaztam. Bár egyszemé­lyi felelős vezetésű a hivatal, mégis a legtöbb vitás kérdésben szinte testületi döntések szület­tek, mivel tudtam, hogy jól kép­zett, a pályán 25-30 éve dolgozó kollégákkal vagyok körülvéve, akiknek a szakmai tudására szá­míthatok, így azokat mindig is fi­gyelembe vettem... Hát persze, hogy néha „megvezettek”, hi­szen emberek vagyunk... Voltak más hasznos és szép élményeim is. A megszerzett jogi gyakorla­tom, az 1991-es kanadai tanul- mányutam tapasztalatai, az an­gol nyelvtudásom és az informa­tika iránti affinitásom jól segítet­ték munkámat. 2002-ben Maastrichtban, az unióba pályá­zó országok közigazgatási szak­emberei részére tartott tovább­képzésen vettem részt. Szófiá­ban az Ipoly Eurorégiót képvisel­tem egy konferencián. Barcelo­nában a magyar közigazgatás szakembereinek küldöttségét ve­zettem. Londonban szakmai ta­nulmányúton jártam, ahol a BBC készített velem interjút.- Menesztése után, ügyvédi munkája során megfordult még a fejében, hogy egyszer újra magas beosztású állami vezető lesz?- Az ügyvédi munka amellett, hogy széleskörű ismereteket igé­nyel, az állandó készülés és ké­szültség állapota, maga egy per­manens tanulási folyamat, amely naponta alkalmat ad új ta­pasztalatok szerzésére, a legszé­lesebb körű szakmai-közéleti kapcsolatok ápolására. Ráadásul, nincs két egyforma jogeset, nincs két azonos jogügylet, min­den ügyfél más és más ember. Magas hivatali állás elérése konkrétan és napi szinten nem foglalkoztatott, de a kihívásokra mindig nyitott voltam, az új fel­adatokra mindig készen álltam. (Kedves Olvasóink! Az interjú folytatását holnapi lapszámunk­ban találják.) t t

Next

/
Oldalképek
Tartalom