Nógrád Megyei Hírlap, 2012. július (23. évfolyam, 151-176. szám)
2012-07-07 / 156. szám
HITELET 2012. JULIUS 7., SZOMBAT EVANGÉLIKUS ELET A nem mellékes melléképület Parókiaszentelés Szügyben de a szolgálat végzéséhez szükséges. Mindezt a parókia görög szava is jól kifejezi: paroikia, minek pontos jelentése ház mellett. így gondolhatunk a templomok árnyékában fekvő épületekre, amelyek - ebben az esetben - csupán melléképületek. A földi lét végességével azonban szemben áll Isten örök dicsősége, ahol elkészítette számunkra az örök hajlékot. Legyen ez a beköltöző lelkészcsalád reménysége is! 1767-ben épült parókiája a 2000- es évek elejére az egészségre veszélyes mértékben megöregedett, és lakhatatlanná vált. 2007- ben a gyülekezet vezetősége komoly lépésre szánta el magát: a kétszáznegyven éves parókiáról azonnali hatállyal ki kell költözni. így - az akkor „még csak” öt fős család - a gyülekezet akkori felügyelője, Becsjanszki János önzetlen felajánlásának köszönhetően beköltözhetett ideiglenes lakóhelyére, ahol öt évet vártak a végleges megoldásra. 2009-ben vált nyilvánvalóvá, hogy a régi parókia minden igényt kielégítő felújítása legalább negyvenöt millió forintot emésztene fel. Ezért a gyülekezet presbitériuma azt a határozatot hozta, hogy a templom túloldalán lévő, szintén rossz állapotú gyülekezeti házat elbontva, annak helyén építene új parókiát. Még abban az évben elkészült a látványterv és a költségvetés, azonban 2011-ben a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal megváltozott rendeletéi alapján új tervek készítése vált szükségessé. A harmincöt milliós beruházás belső kárpótlási összegből, kiemelt projekt támogatásból, egyházkerületi és egyházmegyei hozzájárulással valósulhatott meg. A 2011 szeptemberében kezdődő bontás és építkezés az ígéretek szerint pontosan időben, kilenc hónap múlva befejeződött. Reménység szerint, a jelenleg még felállványozott templom felújítása is véget ér augusztus végéig, és jogosan, hálatelt szívvel mondhatja a szügyi gyülekezet: „Valóban jót tett velünk az Úr!” Horváth-Hegyi Áron püspöki titkár Július első vasárnapjának délutánján parókiaszente- lési istentiszteleten adott hálát a szügyi gyülekezet és a szügyi lelkészcsalád újonnan épült lelkészlakjáért. Szügy. Az ünnepség a megszokottól eltérően - a nagy forróságra tekintettel - a templomban kezdődött. Dr. Fabiny Tamás püspök a meghívón szereplő Ige alapján szólt a gyülekezethez: „Örömmel teszek jót velük teljes szívemmel és lelkemmel.” (Jer 32,41) A templomi kezdés apropóján a püspök kiemelte: minden gyülekezeti építkezés a templomból - az oltártól - kell, hogy induljon. Isten háza az első, az emberé csak másodlagos, Az igehirdetés után a Török János felügyelő által vezetett ünnepi közgyűlésen Blatniczky János Dániel lelkész beszámolt az építkezés folyamatáról, majd - immáron a szabadban =sor került az új épület kulcsainak ünnepélyes átadására. Kovács Gábor balassagyarmati mérnök Szabó András esperesnek, ő pedig a lakóknak adta át a falu képébe kifogástalanul illő, a huszonegyedik századi igényeknek megfelelő ház kulcsait. Blatniczky János Dániel, valamint felesége Blatniczkyné Hammersberg-Ganzstuch Júlia lelkészházaspár tizenhárom éve kerültek a településre, ahol idén július elején égy gyermekükkel immár harmadik otthonukba költöznek. Nem azért, mert válogatnának a lakások között, hanem mert az egyházközség Jézus kiküldte tizenkét tanítványát az Isten országának hirdetésére és betegek gyógyítására. A szolgálatból való visszatérésük után ezt olvashatjuk: „Elbeszélték Jézusnak mindazt, amit tettek. Akkor maga mellé vette őket, és elvonult velük külön egy Bétsaida nevű városba.” (Lk 9,10) Jézus tudta, hogy a tanítványoknak szüksége van arra, hogy megbeszéljék vele az önálló szolgálat tapasztalatait, örömeit és nehézségeit. Az új feladatokhoz, kiküldéshez pedig új erőt kell meríteniük. Ez annyira fontos volt, hogy Jézus megszakította a normál „munkás hétköznapokat”, kiragadta őket a megszokott életritmusból, és zavartalan közösséget biztosított nekik önmagával. Azért mentek át a Galileai tenger túloldalára, Bétsaida városába, hogy ez a meghitt közösség Jézus és a tanítványok között biztosított legyen. A szolgálat tisztázódásának, a hit megerősödésének, a Krisztusban való elmélyülésnek órái voltak ezek. Mi, nógrádi evangélikus lelkészek egy csoportja, három napra (június 25-27.) szintén kivonultunk a megszokott élettérből, hogy az egész évi szolgálat, sokrétű tevékenység után testileg és lelkileg felfrissüljünk, új impulzusokat nyerjünk. Családostól, azaz feleségünkkel és gyermekeinkkel Jézus is ott volt... Nógrád megyei lelkészcsaládok találkozója együtt voltunk a Balaton melletti Gyenesdiás, Kapernaum nevű szeretetotthonának vendégei. Kapernaum is a bibliai időket idézi, az a város ahol Jézus lakott nyilvános szolgálatának kezdete óta, éppen szemben Bétsaidával, a Galileai tenger másik oldalán. A kötetlen együttlét természetes része volt az Isten igéjével való foglalkozás, a különféle játékok, az elmélyült és felszabadult beszélgetések. „Bevettük” Szigliget várát, ahol gyönyörködhettünk Isten teremtett világában. Számunkra a természet nem természetes, hanem Isten alkotása, amivel szintén önmagára akarja fellúvni a figyelmet A gyermekek (és felnőttek) legnagyobb örömére lovagi játékot is láthattunk a várban. Keszthelyen a Festetics kastélyt tekintettük meg, ami szintén maradandó élményt jelentett. A Balaton partján természetesen a fürdés sem maradhatott ki a programból. Istennek legyen hála, gyönyörű időnk volt. A kapcsolatokat ápolni és erősíteni kell. Nem mindegy, hogy milyen a kapcsolat szolgatársak, lelkészfeleségek, papgyermekek között. Sokat kaptunk egymástól ebben a három napban. Azért volt jó minden, mert Jézus is ott volt. Szabó András esperes U
