Nógrád Megyei Hírlap, 2012. május (23. évfolyam, 100-124. szám)

2012-05-30 / 123. szám

4 2012. MÁJUS 30., SZERDA NÓGRÁD MEGYE Szabó Miklós: mindenkiben ott van a jó Egész életében arra töreke­dett, hogy szépséget, vidám­ságot és humort vigyen az emberek életébe az iroda­lom, a zene és a színjátszás segítségével. Szabó Miklós pedagógus, népművelő, taní­tó, magyar-történelem sza­kos tanár idén áprilisban lett volna száz éves... Barna Emese Olyan született vérbeli pedagógus volt, aki sok szeretettel, biztos kézzel és biztató szavakkal vezette be a gye­rekeket a tudás birodalmába. Tudta, hogy a szidás és korholás helyett min­den egyes gyerek és felnőtt számára meg lehet és meg is kell keresni az utat, melyet végigjárva elégedett és ki- teljesedett életet élhet. Azt vallotta, hogy mindenkiben ott van az a bizo­nyos jó. Talán ezért is tartotta fontos­nak, hogy tanítói és tanári oklevele mellé színjátszó-rendező oklevelet sze­rezzen. Pedagógus volt, aki tudta, hogy a tanulás nem szorítható az iskola fa­lai közé, felszabadultan, örömmel és érdeklődve érdemes csak magunkba szívni a tudást akár a színházban, akár egy szakkörön. Ő már akkor tisztában volt a drámapedagógia jelentőségével. Az 1930-as években, Zagyvapálfalván járunk: a fiataloknak szórakozási lehe­tőséget, értelmes időtöltést kell kínál­ni ahhoz, hogy ne kallódjanak el. Sza­bó Miklós volt az, aki úgy döntött, hogy összefogva a kis falusi közösséget színjátszókört szervez. A Salgótarjáni Síküveggyár Szín­játszó Szakkörét vezette és számos előadást rendezett, így egyebek mel­lett Arthur Miller Pillantás a hídról cí­mű darabját. A csoport több díjat nyert versenyeken, repertoárjukon szerepelt Huszka Jenő Lili bárónő, Géczy István Gyimesi Vadvirág, Szig­ligeti Ede A cigány, Tóth Ede A falu rossza és Alejandro Cassona A fák állva halnak meg. Természetesen a zagyvapálfalvai diákokkal is megismertette a színját­szás örömét: a gyerekek szíwel-lélek- kel játszottak egyebek mellett a Lúdas Matyi, a Légy jó mindhalálig és A csu­dakarikás című darabokban. Az 1960-as években megyei szín­játszó szakreferensként segítette és irányította a kulturális munkát. Ne hallgassuk el azt sem, hogy igazga­tója volt a zagyvapálfalvai általános iskolának, de tanított Tiszalökön, Jászfényszarun és Kotyházán is. Megnősült, született két gyereke, akik szintén a pedagógus pályát vá­lasztották, majd egyik unokája is folytatta a családi hagyományt: a ta­nítást és a tehetséggondozó munkát. Dédunokái közül pedig Salgótarján­ban már ismert a színpadon Hudoba Péter, aki színész-énekesként pró­bálgatja szárnyait. A család tagjai folytatják az élet­művet, amit ő elkezdett, ápolva az emlékét, néha régi, sárgult fényké­peket és színlapokat nézegetve... Zagyvapálfalván már nincs sem üveggyár, sem színjátszókor... A temetőben egy sírkő: Szabó Miklós 1912-1982. A napokban nyílt meg Földi Péter Kossuth- és Prima Primissima-díjas festőművész tárlata a Horváth Endre Galériá­ban. Az alkotásokat Csach Gábor művészettör­ténész ajánlotta a közön­ség figyelmébe. Balassagyarmat, a méltató el­sőként arról szólt: „varázstalaní- tott” világunkban a művészet is elvesztette kozmikus jellegét: mely szerint a műalkotás szent írás a tudatlanoknak, sajátos nyílászáró, kapu vagy ablak a szakralitásra, a dolgok múlan­dósága felett lévő igazságok felé.- Nem csoda, ha e földrajzi és intellektuális pesszimizmusban tombol a bizonytalanság, a honi kortárs zűrzavarban oly kevés a tájékozódási (geodéziai alap) pontként bátran rögzíthető hite­les életmű. Földi Péteré ilyen. Nem véletlenül zsebelt be kurzu­soktól függetlenül fiatalon (mi az a 62 év 9 hónap) minden le­hetséges szakmai díjat (Mun­kácsy, Érdemes művész, Kos­suth, Prima Primissima). Nála koherens egységben forma és tartalom, játszi dekorativitás és elmélyült komolyság, absztrakt komponálás és figurális ikonog­ráfiái szigor, profán érthetőség Kapu a szakralitásra és szakrális pátosz - fogalmazott Csach Gábor, kiemelve: Földinél a legtökéletesebb egyensúlyban van személyiség, mesterség és filozófia - ez adja hitelét. Nála az éppen 40 éves hivatás (1972-ben végzett az Egri főiskola matema­tika-rajz szakán) következetes rend szerint működik. Az alko­tás folyamata hűséges az indulás két fő pilléréhez, a főiskola és a szülőföld adta tudáshoz.- A mesterség szakmai szigor­ra, technikai igényességre, a vir­tuozitás mértéktartására, a tü­relmetlen szenvedély kordában tartására tanította, a szülőföld a legapróbb létezőben meglévő életerő, a konkrét időn és téren túli dolgok tiszteletére, a kont- rollmentes lényeglátás fontossá­gára. A szakma mívességet, az élet egyszerűséget adott. Szeren­csés megerősítésként szolgáltak az európai utazások, a művé­szettörténeti ismeretek is. Van Gogh és Rembrandt szuggesztív szenvedélyessége, a hollandok precizitása, a primitívek és a gyerekrajzok eszköztelen kifeje­zőereje, Cézanne analitikus szemlélete, Klee és Vajda lényeg­keresése, Csontváry és Tóth Menyhért archaizmusa. Ez a Föl­di-turmix oly egyedi jelenség a művelődéstörténetben, hogy a korai kritika kezdeti rácsodálko- zása óta („neoprimitív” skatulya) a témához magukat hozzáértő­nek vallók általánosan őrzik ra­jongásukat e festészet iránt - mondta a művészettörténész, aki arról is szólt: az életmű egyik legjobb diagnosztája Balassa­gyarmat, hiszen az elmúlt 35 év alatt hatodszor ad helyet Földi műveinek - szeretetmennyiség- ben Debrecennel hadakozva. A Horváth Endre Galériában június végéig 5 festmény és 1 szoborpár látható.- A kiállítás szervező eleme Földi egyik alapmotívuma, a zárt kör - amelyben vagy körül zajlik az esemény - a direkt motívumokon túl (fészek, tó­csa, gödör, kút, csapda, lyuk, kerék, rosta) mindig egyfajta „másutt járó” jelentéssel is bír. Miként a sámánok életfával dí­szített dobjai, e körök a teret és időket összekötő átjárókként is funkcionálnak: szimbolizálva születés és halál, kezdet és vég, s minden teremtett lélek egylé- nyegűségét - szögezte le Csach Gábor. A Csemniczky Zoltán drama­turgiájára felépített kiállítás jú­nius 28-ig tekinthető meg. Ötven éve a felsőoktatásban Jubileumi ünnepség a KRF-en Gyöngyös. Ünnepi esemény­nek adott otthont a Károly Ró­bert Főiskola aulája a napok­ban: az intézmény fennállásá­nak 50 éves jubileumát ünne­pelték. A főiskola oktatóit is ek­kor, az ünnepi műsor keretében köszöntötték. A hagyományok­hoz híven díszdoktort avattak, ezúttal dr. Dimény Imre akadé­mikus, volt agrárminiszter kap­ta a megtisztelő címet. Megjelent az „50 éve a felső- oktatásban” című ünnepi kiad­vány is, amelyben a volt és je­lenlegi munkatársak tekinte­nek vissza az eltelt ötven esz­tendőre, bemutatva az ez idő alatt elért kiemelkedő eredmé­nyeket is. Az ünnepi esemény alkalmából kiállítás is nyílt a fő­épületben, amely a főiskola múltját és jelenét, emlékezetes pillanatait tárja fel a látogató számára. A későbbiekben a ki­állítás állandó tárlattá szervező­dik, s a szélesebb közönség szá­mára is megtekinthetővé válik a főiskolai könyvtárban kifejezet­ten erre a célra kialakított kiál­lítótérben.- Minden felsőfokú oktatási intézmény akkor van a megfele­lő helyen, ha a régiója természe­ti és közgazdasági adottságainak megfelelő, korszerű, speciális is­meretekkel rendelkező szakem­berekkel gazdagítja a nemzet- gazdaságot - írja az ünnepi kiad­ványban megjelent visszaemlé­kezésében Bálint György. A gyöngyösi főiskolára, s kü­lönös tekintettel az utóbbi 10 év­ben végrehajtott fejlesztések ál­tali eredményekre különösen igaz ez a mondat, hiszen az el­telt idő alatt az intézmény a ha­zai, ezen belül a régiós gazdasá­gi és munkaerőpiaci kihívások­ra közvetlenül reflektáló, gya­korlatorientált képzési palettát összeállító, az innovációt és a kutatást preferáló, kiváló hírű, elismert felsőoktatási intéz­ménnyé vált. „Hazánkban a mezőgazdasá­gi szakemberképzés több mint 200, a kertészképzés több mint 100 éves múltra tekint vissza. Ez idő alatt a mezőgazdasági okta­tás jelentősen kiszélesedett és több fejlődési szakaszon ment át. Napjainkban már a modern gaz­dasági szakemberképzés egyik fellegvára is Gyöngyös, ahol 40 évvel ezelőtt indult el az azóta többször átalakult, de ma is vi­rágzó oktatás” - olvashatjuk a Felsőoktatás Gyöngyösön 1962-2002 című, a 40 éves év­forduló alkalmából készült, ki­adványban. Az azóta eltelt újabb tíz év számtalan, itthoni és nem­zetközi kapcsolatokban bővelke­dő eredményt produkált. Hosszú út vezetett az 1959-től kísérleti jelleggel bevezetett szaktechnikusi továbbképzés­től, az ötven éve, 1962-ben létre­jött Felsőfokú Gazdasági Tech­nikumon át, az 1971-es főiskola kar alapítás, az 1986-os intézet alapítás, majd a 2000-es Szent István Egyetemhez tartozás és végül a 2003-as önálló főiskolá­vá válás pillanatáig. A Károly Róbert Főiskola vezetésének progresszív gondolkodása tette lehetővé, hogy az intézmény olyan területeken törjön élre, amelyek nem csak a hazai vi­szonylatban számítanak jelen­tős lépésnek, de nemzetközi szinten, sőt túlzás nélkül állít­ható, akár világviszonylatban is követendő példákat jelentenek. A főiskola mindig azonnal rea­gált a gazdasági és társadalmi változásokra, 1989-ben például az országban először itt enge­délyezték a távoktatási tagozat létrehozását. A főiskola 2009-ben „zöld fő­iskola” lett, 2011-ben pedig a Magyar Felsőoktatási Akkreditáeiós Bizottság újabb 5 évre „kiváló” minősítéssel akkreditálta az intézményt. A MAB által összeállított jelentés kitért azokra a kérdésekre, amelyek az akkreditáeiós eljá­rás szempontjából súlyozottak voltak. E szerint a főiskola egy átgondolt stratégia szerint ve­zetett intézmény, amely jövő­képében olyan megvalósított el­képzeléseket fogalmazott meg, mint a „zöld gazdasági főisko­la”, amelynek középpontjában a fenntartható fejlődésre való tö­rekvés áll, továbbá a minőség­központúság, amelynek kereté­ben a főiskola szabványok sze­rint kiépített, integrált minőség­és környezetközpontú irányítá­si rendszert működtet, valamint az innováció-képesség és hall­gatóközpontúság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom