Nógrád Megyei Hírlap, 2012. május (23. évfolyam, 100-124. szám)
2012-05-29 / 122. szám
4 2012. MÁJUS 29., KEDD NÓGRÁD MEGYE Hatezer vendég a laskaünnepen Az egyik legegyszerűbb és sokak szerint legfinomabb népies eledel, a laska a főszereplője annak a fesztiváli sorozatnak, amelynek rendezvényeivel év- ről-évre tömegeket vonzanak a helyiek. Kazár. Népszerűségének titka egyrészt, hogy a vállalkozó kedvűek ki is próbálhatják vagyis megtanulhatják a sütését, s később ezt kóstolással egybekötött főzőversennnyé szélesítették a kazának. így volt ez a szombati - sorrendben az ötödik - rendezvényen is, ahol 53 csapat rugaszkodott neki a fa- és főzőka- nalakkal, hogy valami nagyon finomat alkosson. Mintegy hatezer vendég fordult meg ezen a napon Kazáron, ahol az idő nemcsak a kóstolással egybekötött sütés-főzéssel telt: számos más szórakozási lehetőség volt itt elérhető. Fél tízkor indult a fesztiváli program, amely a főzőversennyel betekintést nyújtott a nemzetek, tájékok konyhaművészetébe. Öt fős csoportok szorgoskodtak a kemencék, tűzhelyek körül, a versenyen kívüliek sokasága ezalatt hagyományőrzők, népi zenekarok műsorát kísérhette figyelemmel. Kiállítást látogatott, megnézte a falu nevezetességeit, illetve más bemutatókat. A gyerekek régi, népi játékokat próbálhattak ki, lovagolhattak vagy állatokat simogattak. A kóstolással valójában sokan zsűrizték a laskát, a tócsnit és a többi ételt, a hivatalos zsűrizés alapján pedig a következő eredmények születtek: laska kategóriában a karancskesziek érdemelték ki az első helyet, a másodikok a megyeri farmerlányok lettek, harmadik helyezést ért el a salgótarjáni „Nem(chuck) laska”. A legfinomabb tócsnit a „tarjáni tornádó triatlon” csapata sütötte, második lett a szintén tarjáni „csapatmunka,” harmadik pedig a rokon-ászok. Egyéb ételfélék közül kimagaslott a (Baranya megyei) kökényi bosnyákok főztje, a második helyen végeztek a csákányháziak, harmadikon a mihálygergei Tücsök Zenekar tagjai. Különdíjjal ismerték el a testvértelepülés, az erdélyi Kőrispatak főzőtudományát. Felnőt- g tek számára a retro parti és ,,'Wm laskabál színesítette, zár- JPjwÍmBA ta az ünneplést. kazár Hetven éve együtt Ritka évfordulót ünnepeltek az elmúlt hetekben Mátranová- kon. 70 éve él együtt egy idős házaspár. Forgó Imre 1918-ban született, 94 éves, felesége Kuborczik Gizella 1924-ben látta meg a napvilágot, 88 éves. Cserhalmi Adél Mindketten tősgyökeres mátranová- kiak. Imre bácsi márciusban komoly szívműtéten esett át, és neki már a hallása sem az igazi, ezért Gizi néni mesélt az életükről, az együtt töltött hetven esztendőről.- Mindketten szegény családban nevelkedtünk - kezdi a ma is friss Gizi néni. - Mi aztán igazán tudtuk, hogy mi a nélkülözés. Imre 10 évesen maradt árva, már akkor libapásztorkodott és sum- másnak állt. Én Nyírmeden laktam, a szüleim cselédek voltak, de volt borjúnk, s harminc disznónk is. A szüleim nagyon kaparkodók voltak! Nagy földeket bevállaltak művelésre, én 10 évesen iskola után már jártam a mezőre kapálni. Nyírmedről mentünk Szépfára, Sárközbe és Hányástetőre is. Sok szenvedésen keresztül mentük, amíg egymásra találtunk.- Mikor volt az esküvőjük? Hogyan emlékszik vissza az indulás éveire?- 1942. április 11-én esküdtünk egymásnak örök hűséget. 1946-ban jött ki a forint, és senkinek nem volt semmi megtakarítása. Nagyon nehéz volt akkoriban a fiataloknak elindulni, hisz a romokból kellett az országot újjáépíteni. 1948-ban jutottunk odáig, hogy hozzá- kezdtünk a saját házunk építéséhez. A férjem és az édesapám a két kezével dolgozott rajta: kijöttek a bányából és a háznál folytatták a munkát! En terveztem, az uram meg számolt. Mindig úgy rendeztük, hogy amint megkapta a bányában a fizetését, akkor másnapra már jöjjön a tégla, vagy ami éppen szükséges volt. Emellett hitelt vettünk fel, abból tudtunk haladni. A Rákosi rendszert mindenki szidja, pedig akkoriban 25 évre 3 százalékos hitelt kaptunk. 1949 májusában már be is költöztünk. Gizi néni elmondta azt is, hogy Imre bácsi nem elégedett meg a bányászfizetéssel, nyaranta eljárt a falu cséplőgépéhez is dolgozni. 1943-tól egészen 1962ig minden évben erre ment el a szabadsága. Gizi néni pedig először másoknak járt kapálni, felesbe és harmadosba, majd amikor megalakult a TSZ akkor oda járt napszámba. Ezen kívül tartott mindig libát, kacsát, tyúkot, disznót. - Legalább hús, és zöldségféle legyen a háznál! - mondta nevetve. Imre bácsi később bányarendész lett, de amikor nyugdíjba vonult még utána is eljárt Százhalombattára, ahol az erőmű lebontásában, majd újraépítésében segédkezett. 71 éves korában hagyta abba a munkát.- Mit tudnának javasolni a mai fiataloknak? Mi lehet az oka annak, hogy manapság nem tartanak ki egymás mellett a párok?- Ma sajnos erkölcs nincs, pedig erkölcs nélkül nem megy! Lehet, hogy maradi vagyok, de a tévéből is ömlik a mocsok. Ha én visszaemlékszem a gyermekkoromra, akkor az én szüleim előttünk egy fajtalan szót ki nem ejtettek volna a szájukon soha. Manapság azzal is gond van, hogy a gyereknek otthonról kellene vinni a műveltséget, mert az iskolában csak írni, olvasni és számolni tanítják. A legfontosabb lenne a tisztelet: egymást tiszteim, becsülni. „Felebarátodat szeresd, mint önmagad!” Ez manapság már egyáltalán nem így működik. Mi gazdagok sosem voltunk, de azt sem mondtam soha, hogy nincs - emlékszik vissza Gizi néni. - Mert annyi mindig volt, amennyi kellett! A 70 év alatt született egy lányunk, akit tisztességgel, becsülettel felneveltünk. Később született egy unokánk és egy dédunokánk, akiket nagyon szeretünk! Nem mondom, hogy sosem csördült a kanál, mert az minden háznál csördül, de viszonylag békességben éltünk. Mi üdülni is mindig mindenhová együtt jártunk. Az uram mehetett volna a Szovjetunióba, de azt mondta, hogy ő nélkülem nem megy sehová. Nem is ment. lártunk mulatságokba, moziba szórakozni, de mindig együtt. Még a fóL dekre dolgozni is ketten mentünk. Elmondhatom, hogy Imre otthonról a kocsmába soha nem ment. Szerettük egymást, és így gyorsan,elszalad ez a hetven év! A házaspár titka, hogy mindvégig szerették, becsülték és tisztelték egymást. Ezúton is gratulálunk nekik házassági évfordulójuk alkalmából!
