Nógrád Megyei Hírlap, 2012. május (23. évfolyam, 100-124. szám)

2012-05-19 / 115. szám

2012. MÁJUS 19., SZOMBAT 3 NÓGRÁD MEGYE REGIONÁLIS HÍREK A régi Csallóköz halászata NMH-információ Az ősi gazdálkodási forma ha­gyományos eszközeitől a ha­lászcéhek emlékeiig sok látni­való várja a látogatókat a Csal- , lóközi Múzeum kiállításán, amelynek a Füleki Vármúzeum ad helyet. A kiállított műtár­gyak a régió ártérmentesítést megelőző jellegzetes halászatát mutatják be. A dunaszerda- helyi intézmény gyűjteménye­in kívül értékes ritkaságokkal színesíti a tárlatot a Galántai Honismereti Múzeum és a bu­dapesti Néprajzi Múzeum is. Szabó Béla, a Szlovák Horgász- szövetség füleki területi szerve­zetének elnöke pedig saját pre­parált horgásztrófeáival egészí­ti ki. Tizenhat órakor kezdődik az ünnepélyes megnyitó, ahol Nagy Iván, a Csallóközi Múze­um néprajzkutatója ajánlja a régi idők mindennapjait felvil­lantó kellékeket, tárgyakat a közönség figyelmébe. A kiállí­tás szeptember 7-ig tekinthető meg. Vármúzeum éjszaka is Fülek. A Múzeumok Éjszakája sorozathoz kapcsolódva, május 19- én szombaton 18 órakor a Városi Honismereti Múzeumban nyílik meg az „Öt év szerzeményei“ cí­mű. kiállítás. A tárlat a Füleki Vár­múzeum gyűjteményeinek az in­tézmény 2007-es átszervezése óta elért gyarapodását, látnivalóit te­szi szemlére. Kiállítják a füleki zo­máncgyár termékeit bemutató szerzeményeket, a régió népművé­szetét dokumentáló tárgyakat, ré­gészeti leleteket és Pisák Pál bussai őslénytani és ásványtani hagyatékát, amelyet az elmúlt években restaurált értékes műtár­gyak egészítenek ki. A rendez­vény keretén belül látogatható lesz a régi Csallóköz halászatát felvil­lantó időszaki kiállítás is, amely a dunaszerdahelyi Csallóközi Mú­zeum, a galántai Honismereti Múzeum, valamint a budapes­ti Néprajzi Múzeum gyűjtemé­nyein keresztül nyújt betekin­tést a múltba. Miénk lesz az „Év múzeuma”? Ma eldől, hogy Nógrád megyei lesz-e az „Év mú­zeuma”: a kitüntető címre a salgótarjáni és a pásztói intézmény is pályázik. S. K. Nógrád megye. Szűkebb hazánk két képviselője is pályázik - ti­zennégy másik intézmény mel­lett - az „Év múzeuma 2011”- díj ra. A felhívást a Magyar Múze­um, a Pulszky Társaság - Magyar Múzeum Egyesület online maga­zinja tette közzé. Mint írták, az 1980-ban épült salgótarjáni Nóg­rádi Történeti Múzeumot az át­alakulás múzeuma. A megújulás alapja már meglévő gyűjtemé­nye, továbbá nagyszerű műtárgy­gyarapodási lehetőségei. Egyedi és különleges a képző- művészeti gyűjteménye, amely mind számában, mind kvalitása­iban kiváló lehetőségeket hordoz. Ennek értékeivel az intézmény vezetése is tisztában van, és egy jól tervezett, folyamatosan meg­újuló kiállításon teret is ad ennek. A múzeum történeti gyűjtemé­nyei a ma divatos „retró szellem­ben” jó lehetőséget hordoznak ar­ra, hogy a jövőben a XX. század második felének társadalmát be­mutathassák egy korszerű kiállí­táson. Jelentős továbbá az öblös- üveg-gyűjtemény, de a kutatások és a szakmai kiadványok tekinte­tében is szép eredményei vannak a Nógrádi Történeti Múzeumnak. Eredetileg természettudomá­nyos meghatározottságú gyűjte­ményként működött a másik Nógrád megyei jelölt, a Pásztói Múzeum, de az utóbbi időben be­mutat helytörténeti, képzőművé­szeti és néprajzi anyagot is. A hangulatos környezetű épület- együttesben megtekinthető a kö­zépkori üveghuta, a kolostor épü­letében a ciszterci rend történeti kiállítás, az oskolamester ház és a középkori romkert. A jelentős fejlesztések eredmé­nyeként, a múzeumpedagógiai és látványtári gyarapodás következ­tében világos terek, korszerű, át­látható kiállítások, digitalizált tar­talmak jöttek létre. A felszabadult helyiségekben gyerekfoglalkozá­sok töltik be a jól felszerelt múze­umpedagógiai teret, amit elsősor­ban a város és a térség lakói hasz­nálnak mint saját intézményt. Ám a turizmus kiszolgálására és külföldi látogatók fogadására is felkészült a pásztói múzeum. Az ünnepélyes eredményhir­detést és a díjkiosztást - a ha­gyományoknak megfelelően - a „Múzeumok majálisa” megnyi­tó ünnepségének keretében, má­jus 19-én, szombaton (azaz ma) délelőtt tartják meg a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében. Kiállítások és programok Salgótarján. A Nógrádi Történeti Múzeum folyamatosan arra törekszik, hogy igényes kiállításaival kiszolgálja a kultúra és a művészet iránt érdeklődőket. Az állandó kiállítások között a „Nógrád az újkorban - történeti kiállítás 7 képben”, a képtárban pedig „Válogatás a Mihályfi gyűjteményből” című tárlatok tekinthetőek meg. Az időszaki kiállítások között - amelyek május 31-ig láthatóak - pedig „Prototípia” címmel, a Cered-Salgótarján Nemzetközi Művésztelep tagjainak alkotásait és „A megújulás felé” címmel Mátraverebély- Szentkút Nemzeti Kegyhely újonnan restaurált oltárszobrait tárják a nagyközönség elé. A legjobbak közt Balassagyarmat a ix. Or szágos Zongora Négykezes és Kétzongorás Versenyt rendezte meg nemrégiben támogatókkal a Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészetok­tatási Intézmény. A legjob­bak eredményeit nemrégi­ben közöltük, az ismertetés­ből kimaradt, hogy a máso­dik korcsoportban verseny­zett páros, Vitt Balázs és Magyar Valenün első helye­zést ért el. Felkészítő taná­ruk Somogyvári Ildikó. Falunap Nézsa. Délelőtt 10 órakor tábori misével kezdődik a május 19-i falunap, szomba­ti (mai) a községben, a kö­szöntők 10.45 órától hang­zanak el. Ezt követően folya­matosak lesznek a szórakoz­tató események: Katicaboga­rak címmel zenés gyermek- műsor, majd csocsóbajnok- ság lesz, az óvodások mű­sorcsokrát 12 órától kísér­hetik figyelemmel. Ebéd után az iskolások, utánuk hagyományőrző együttesek mutatkoznak be. Ezek után zumba, sörivó verseny, szín­házi produkció, valamint in­dián zenészek fellépése kö­vetkezik, este tábortűz, bál és táncparti zárja a rendez­vényt. Tavaszi zsongás Salgótarján. A Nógrádi Tör­téneti Múzeumban Tavaszi zsongás címmel rendeznek hangversenyt május 19-én, szombaton, azaz ma 15.30 órai kezdettel. Fellépők: Meló­dia női kar - Fülek (karnagy: Simon Katalin), Cantabile női kar - Salgótarján (karnagy: Radnai Zsuzsanna), Salgótar­jáni Pedagógus Kórus (kar­nagy: Baámé Dicse Zsuzsan­na). A hangulatos koncertre mindenkit sok szerettei vár­nak a rendezők. Szerkesztőségünk számítógépeit az smart security védi. Hitvallás a népi iparművészetről Szenográdi Ferenc SzÓCSény. Török Jánosnak a szécsényi összevont oktatási in­tézmény tanárának, a népi ipar­művészek mesterének életét két fontos vonal határozza meg. Az egyik a tanítás és nevelés, a má­sik a népi iparművészet. Az 51 éves szakemberrel, - aki 10 év­vel ezelőtt alapító tagja volt a Pa­lócföldi Népi Iparművészek Egyesületének és annak elnöki tisztségét azóta is betölti -, akit 2010-ben a Népművészeti Egye­sületek Szövetsége alelnökének választotta, az életében fontos szerepet betöltő népi iparművé­szetről beszélgettünk.- A népi iparművészeiben mi az arspoétikája?- Palócok vagyunk. Vállaljuk történelmünket, szokásainkat, nyelvünket, kultúránkat, szelle­mi, lelki és tárgyi értékeinket. Mindazt, amit évezredek során létrehoztak, amely örökség to­vábbadása nélkül épp a legsajá­tosabb nemzeti jellegünket ve­szítenénk el.- Ez a szép hitvallás gondolom a tevékenysége során fogalmazó­dott meg. Mikor és hogyan került közelségbe a népi iparművészettel?- Szügyben születtem. A szü­leim mellett nagy hatással vol­tak rám nagyszüleim és nagyné- ném. A csipkekészítéstől kezdve a szövésen, fonáson át a csuhéjozásig minden kézműves kultúrában otthon vontak. Gyer­mekként érdekelt mindaz, amit csinálnak, mellettük tanultam és szerettem meg. Megjegyzem, hogy édesapám kántor volt, megtanított orgonálni, volt olyan istentisztelet, ahol én játszottam. Ez nem hagyott bennem olyan mély nyomott, mind a különbö­ző népi, tárgyi alkotások. Gyógy­pedagógus lettem, feleségem­mel, Petró Máriával a cserhátsurányi intézetben kö­zépfokon súlyos értelmi fogyaté­kos gyermeke­ket tanítot­tunk, velük foglalkoztunk. A szabadidős tevékenységek során jó hasz­nát vettem a gyermekko­romban elsajá­tított népi ipar- művészeti is­mereteknek. Később Pász­tora hívtak ta­nítani. Ekkor, Nyíregyházán részt vettem dr. Puskásáé Oláh Júlia a népművé­szet mestere által szervezett to­vábbképzésen, ahol olyan isme­reteket sajátítottunk el, amelye­ket a gyermekek szabadidős fog­lalkozásain tudtunk hasznosíta­ni. Az agyagozás, szövés, fonás és a többi foglalkozásokon elő­jöttek gyermekkori élményeim. Láttam, amit a többieknek tanul­ni kellett, ne­kem mindaz magától mű­ködött. Megkérdez­ték tőlem, hon­nan tudom mindezt. Azt válaszoltam: ebben nőttem fel. Ott döbben­tem rá, hogy amit csinálok, azt tudatosan tovább kell fej- lesztenem. Több kézműves szakmában tan­folyamokat végeztem, amiről bi­zonyítványt kaptam. A következő nyári foglalkozáson már szekció- vezető voltam. Megjegyzem, hogy tanítványaim munkái több kiállí­táson, pályázatokon, a díjazottak között voltak. Szécsénybe hívtak tanítani, amit elfogadtunk a fele­ségemmel. Úgy gondoltam, a né­pi iparművészet területen el kell valamilyen irányba indulnom, a vesszőzés, a hajlítás midig tetszet, így megállapodtam ez mellett.- Úgy tudom, hogy munkáját díjjal ismerték el.- Igen, 2002-ben népi iparmű­vész lettem. Három év múlva megkaptam a Király Zsiga díjat.- Azon kívül, hogy alkot, a né­pi iparművészek munkájának a szervezésében is részt vesz...- Tíz évvel ezelőtt alapítója voltam a Palócfóldi Népi Iparmű­vészek Egyesületének. 2010-ben az a megtiszteltetés ért, hogy megválasztottak a Népművésze­ti Egyesületek Szövetsége alel­nökének. Szövetségünk ez év május 25-én ünnepli megalaku­lásának 30. évfordulóját.- Mi a szövetségük feladata?- Az országban 4500 alkotó szakmai érdekképviseletét látjuk el. Szövetségünk rendezi minden év augusztus 20-án a Budai vár­ban a mesterségek ünnepét. Ta­valy felkértek minket, hogy ve­gyünk részt a civilszervezetek törvényének a kidolgozásában. Számos javaslatunk emelkedett jogerőre. Legutóbb, államtitkár­okkal folytatott bárbeszédünk té­mája a vidékfejlesztés volt. Arról cseréltünk gondolatot, hogy mi­lyen pályázati kiírások segíthe­tik a magyar népi kultúrát. A ma­gyar népi kultúra stratégiájának a kidolgozásához is kérték a se­gítségünket.- Az elnökségen belül mi a szakterülete?- Hazánk északi részén és a határon túli egyesületekkel a kapcsolattartás, pályázatok ösz- szefogása, azok készítése, a mar­keting tevékenység, az utánpót­lás nevelése, a szakmai szerve­zetek koordinálása. Örülök, és megtiszteltetés számomra, hogy egy országos szervezetnek lehe­tek az alelnöke, és ezzel is hoz­zájárulhatok a magyar népi ipar­művészet fennmaradásához, népszerűsítéséhez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom