Nógrád Megyei Hírlap, 2012. május (23. évfolyam, 100-124. szám)
2012-05-19 / 115. szám
4 2012. MÁJUS 19., SZOMBAT KULTÚRA „Helyi értékek országos mezőnyben" Kiscseri Mihálytól, azaz - az ősszel elhunyt - Pál Józseftől, a Palócföld egykori főszerkesztőjétől, az utóbbi időben főmunkatársától való a lap legutóbbi számának mottója: „És ezúttal is minden - legalább is bizonyos ideig - minden lehetséges?” Bár az írások összegyűltek, a szerkesztés időben megtörtént, a nógrádi folyóirat idei első száma a szokottnál később, április közepén látott napvilágot. A csúszásnak úgymond objektív oka volt: a kulturális intézmények napirenden lévő átszervezésével függött össze. így került az impresszumba - a kiadó Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet mellé - alapítóként a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése, fenntartóként pedig a Nógrád Megyei Intézményfenntartó Központ. A lap élén - lévén a Palócfóld irodalmi, művészeti és közéleti folyóirat - a 2012/1. számban is a „kávéházi szegleten...” című versrovat kapott helyet - a megszokott harmincegynéhány oldalon - amelyet a „Próza és vidéke” követ. A tizenhárom szépíró egyike-má- sika (Győri László, Lászlóffy Csaba, Suhai Pál) az idősebb nemzedéket képviseli, de az egészen fiatalok generációja is jelen van Lázár Bence András vagy Szabó Tünde révén. Jelenleg Nógrádban élő költő, író nem szerepel közöttük, Ádám Tamás, Gombár Endre azonban balassagyarmati születésű és sok szál köti a megyéhez a rendszeres Szávairatok szerzőjét, Szávai Attilát is. A „Kutatóterület” két írásának egyike - Madácsy Piroska „Nemzeti színjátszás, drámai magyarság (1941) Hubay Miklós üzenetei - méltán kelti fel a nógrádi vonatkozásokra különösen érzékeny olvasó figyelmét. A szegedi irodalomtörténész - többek között azt vizsgálja - hogy a drámaíró, -kutató Hubay Miklós - aki túl a kilencvenedik évén nemrégiben távozott az élők sorából - hogyan találkozott ifjú-, érett- és időskorában Madáchcsal és szenvedélyes Madách-hívőként milyen főbb következtetéseket vont le napjainkra nézve (is) „Az ember tragédiája” folyamatos tanulmáA Palócföld 2012/1-es számának borítója Kovács Bodor Sándor Árnyék című fotója felhasználásával készült nyozásából, elemzéséből: „Az ember és a földgolyó sorsa foglalkoztatja Hubayt is, mintMadáchotjószáz évvel ezelőtt Felfoghatatlan bezártságunk egy zárt rendszerben, a naprendszerben, melyből kitörni nem tudunk, a Föld Szelleme viszszahív. ..Az elemző irodalmár a szépséget keresi, a világmindenség megismerését, ugyanakkor a bef> gadó megérti a felmerülő ideológiák múlandóságát. .Hubay megérteti velünk, a Tragédiának nincs egyértelmű befejezése vagy üzenete. Nem is lehet A XXL. században a fogyasztói társadalom menthetetlenül halálszagú, a haza fogalma menthetetlenül elveszik a globalizált világban És konklúzió ként Madách kérdéseit újra feltehetjük, ahogyan újra meg újra feltette Hubay is.. .Ezek a létkérdések, amelyekre választ nem adhatunk, bár életünk horizontját meghatározzák” - írja Macsády Piroska. A „Találkozási pontokéban ezúttal egy interjú kapott helyet: Kovács Bodor Sándor salgótarjáni dokumentumfilmes, fotográfus „Időívek” címmel beszélget Varga Mátyással, a pannonhalmai Arcus Temporum Művészeti Fesztivál szervezőjével. A bencés szerzetes - aki tanár, költő és szerkesztő is egyszersmind - elmondja, hogy olyan rendezvényt szerettek volna, ami Pannonhalmát jellemzi. A régi és az új, a kortárs művészetet állították párba, hogy 'ebből egy nagyon érdekes dialógus szülés„Vigyázat: robbanásveszély!” Az ember gyakorta cseréli szerepeit: a személyeseket és a nagy nyilvánosság előttieket egyaránt Az utóbbi kategóriába sorolható Losonczi Bdikó „színeváltozása” is, amennyiben a közelmúltban nyitotta meg Tőzsémé Balázs Mária kiállítását a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet Bóna Kovács Károly Galériájában (lásd lapunk április 28-i számában „Egy nemzedék képviseletében” címmel megjelent cikkünket) a minap pedig az ő kamaratárlatát rendezték meg a Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézményben, a zeneiskolában. Ezúttal egy ugyancsak pályatárs, a helyi képzőművész tanszakon oktató Romhányi Olga vállalta magára a megnyitó személyiség szerepét. Beszédét a kiállítás kiváltotta szubjektív érzések, gondolatok hatására építette. „Bibliai történetek, művészettörténeti tanulmányok, középkori templomok, orosz történetmesélős ikonok, Paul Gauguin képcíme és Madách „Az ember tragédiája” jutottak eszembe. Ilyen, sorrend nélküli, kesze-kusza összevisszaságban, hívatlanul és Losonczi Ildikó egyik bibliai témájú képe a zeneiskolai kiállításon felvillanásszerű, gyors képek filmmontázsaként”- mondta mintegy olvasni szeretvén a tárlat jelképes üzenetében. Véleménye szerint „az archaikus kérdés, honnan jöttünk, kik vagyunk és hová tartunk örök dilemmája fogja össze a mondanivalót. Emlékeztető kezdetekre, a bibliai emberpárősi bűnére. A tudás fájának gyümölcse bár alkotó, isteni teremtőerővel töltött fel bennünket, de ennek nagy ára, hogy elveszítettük az édent, a mérték, a rend, a biztonság, a harmónia nyugalmát. A támogató, transzcendentális vagy kozmikus rendező erőt, a felügyelő, segítő hatalmat. Kiűzettünk a paradicsomból, az ember magára maradt a jó és rossz tudás mérlegelésében, s bizony ma egyre inkább a káosz, a zavar, akár a végleges elmúlás veszélye is fenyegeti Adám és Éva utódait...Egyetlen pillantással felmérhető, értelmezhető és egyértelmű az üzenet: vigyázat, robbanásveszély!...A lapok között azonban ott a megoldás, a biztatásis, a sötét napok elmúlnak, a félelmetes sárkány legyőzhető, a hamis bálványokat le lehet dönteni. A madáchi mű végső mondata jusson eszünkbe! Romhányi Olga szavai mélyenszántóan és sokat- mondóan értelmezték Losonczi Ildikó képeit, mások mellett a „Bűnbeesés”, „Az Éden elvesztése", a „Mihály és a sárkány”, a „Fekete nap”, az „Elátkozott angyal”, a „Lélekvivő” című grafikákat. Miután a zeneiskola egyszerre munkahely és élettér is - méghozzá gyermekeké és felnőtteké egyaránt- joggal tételezzük fel - egyetértve Romhányi Olgával - hogy Losonczi Ildikó képei előtt elhaladva vagy megállva néhány pillanatra, vizuális emlékezetünk palettáján magunkkal visszük a tartalom, j a színek keltette benyomásokat s bár nem tudatol sül, azok befolyásolják értelmi-érzelmi állapotunkat, viselkedésünket. Emögött talán az alkotó tudatos pedagógiai szándéka rejlik. Cs. B. sen. ÉvróTévre meghívnak egy olyan zeneszerzőt is, aki külföldön élvonalbeli, de Magyarországon kevéssé ismert. A koncertek mellett színházi illetve táncszínházi produkciókat, képzőművészeti kiállításokat és rövidfilmbemutatókat is láthat a közönség. Magának a fesztiválnak viszont 2005-től éppen Kovács Bodor Sándor a dokumentumfilmese. Egyébiránt az ő .Árnyék” című fotójának felhasználásával készült a Palócfóld e lapszámának borítója. A szerzők és a téma alapján is helyinek számít a „Kép-tér” rovatban Debreceni Boglárka és Matits Ferenc „Helyi értékek országos mezőnyben” című dolgozata a Salgótarjáni Tavaszi Tárlat négy évtizedéről. Debreceni Boglárka innen került Budapestre, Matits Ferenc pedig éveken át dolgozott a megyei múzeum igazgatóhelyetteseként. A szerzőpáros a tárlat előzményeiként az 1965-től 1970-ig megrendezett Észak-Magyarországi Területi Képzőművészeti Kiállításokat mutatja be. A tavaszi tárlat 1971- től létezik, sokáig évente megrendezték és a József Attila Művelődési Központ üvegcsamoka adott neki helyet A színhely 1981-ben tevődött át a múzeumba s később változás következett be a rendezés ritmusában, a kiállítások időtartamában is. A szerzők nagy hangsúlyt helyeznek egy-egy tárlat jellegzetességére, a kiállító és díjazott személyiségekre, művészcsaládokra. E két szempont szerint elemzik önálló fejezetben a „Tavaszi tárlat 40 éve” című, a kezdeti helyszínen, a művelődési központ üvegcsarnokában megrendezett jubileumi kiállítást illetve a 2011Wrw Bőgős Tamás képe a IV. Rónaitól ben soros harmincegyedik múzeumi tárlatot. Debreceni Boglárka és Matits Ferenc tanulmánya a sok hasznos adata miatt nagyon fontos forrásmunkaként szolgál majd a későbbiekben is a város, a megye, a régió képzőművészete iránt bármilyen okból érdeklődők számára. Az „Ami marad” című recenziórovat kilenc írást tartalmaz. Kuriózumnak tetszik, hogy míg az egyikben a jó nevű színikritikus, Tatján Tamás mutatja be Fűzfa Balázs győri irodalomtörténész érettségiközpontú irodalomkönyveit, a másikat éppen Fűzfa Balázs írta fenei Gyula „Az időben rend van” című verseskötetéről. A balassagyarmati L. Damta Áron Zonda Tamás két nógrádi vonatkozású könyvére hívja fel a figyelmet. Az egykori pszichiáter főorvos - aki költőként tagja a Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaságnak - a „Nagyok árnyékában” című kötetét a Madách Imre Városi Könyvtár adta ki 2008-ban a XIX. századi nógrádi „kismesterekről és fűzfapoétákról”. Az utóbbiak egyike volt Lisznyai Kálmán, akinek válogatott verseit ugyancsak hiánypótló jelleggel jelentette meg Zonda Tamás 2009-ben a Madách Irodalmi Társaság kiadásában. „...röviden átfutva könyvein úgy tűnt, hogy talán külön kötetet érdemel tetemes költői életműve, és főként különleges figurája” - idézi a recenzens Zonda Tamást. Madár János bátonyterenyei költő pályatársa, Mirtse Zsuzsa „szabálytalan” verseskönyvét méltatja, a salgótarjáni Orbán György János pedig egy interjúkötetet mutat be, amelyben Kocsis Zoltán jeles zongoraművésszel beszélget Simon Erika. E lapszám belső illusztrációja a XXXI. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat alkotásaiból és a IV. Rónart Nógrádsipeken című kiállítás képeiből állt össze. 2012-ben az ötvennyolcadik (!) évfolyamába lépett Palócfóld nagyon várt idei első száma jó néhány olyan olvasmányt kínál, amely távoli és mai helyi értékekre (is) felhívja a figyelmet Csongrády Béta
