Nógrád Megyei Hírlap, 2012. április (23. évfolyam, 77-99. szám)

2012-04-28 / 99. szám

4 2012. ÁPRILIS 28., SZOMBAT KULTÚRA Példaértékű Zenthe Ferenc szellemi öröksége Kettős - közérdeklődésre számot tartó - születésnap színhelye volt az elmúlt hét végén Salgóbánya: az er­dészház kertjében lévő Zenthe-szobornál, Molnár Pé­ter szobrászművész alkotásánál arra emlékeztek a há­lás utódok, hogy a magyar film- és színházművészet kiemelkedő alakja, a Nemzet színésze 1920. április 24-én ezen a kis bányásztelepülésen látta meg a nap­világot. Ugyancsak ott ünnepelte - egész napos csalá­di programmal - idei megalakulását a Zenthe Ferenc nevét viselő salgótarjáni színház. A Himnuszt valamint az Ak­kord Kohász Fúvós Kisegyüt­tes hangulatteremtő műsorát, Patakiné Kerner Edit és Sándor Zsombor ihletett vérsmondá- sát követően Sándor Zoltán, a Zenthe Ferenc Színház művé­szeti vezetője köszöntötte a tisztelgő aktusra megjelente­ket, köztük Szerednyei Bélát, a Madách Színház lászai-díjas művészét és az Ausztriából ér­kezett Ilona Ceska asszonyt, Zenthe Ferenc tisztelőjét. A megemlékezésen Székyné dr. Sztrémi Melinda, Salgótarján Megyei Jogú Város polgármes­tere, országgyűlési képviselő mondott beszédet. Bevezetőjé­ben kiemelte: figyelemre érde­mes, szép az a hagyomány, amely ezen a helyen, a 2008- ban felavatott Zenthe- szobornál kialakult. A koszo- rúzási ünnepség meghonosítá­sa óta folyamatosan bővülnek, gazdagodnak a kultikus ese­mények, mozzanatok. Negye­dik éve rendeznek emlékfutást a 2006-ban elhunyt színmű­vész tiszteletére, a József Atti­la Művelődési és Konferencia­központ színházi bérletsoroza­tainak egyikét Zenthe Ferenc­ről nevezték el. Az eddigi leg­jelentősebb lépés a helyi kez­deményezésű és sajátos struk­túrájú - a befogadó és produk­ciós jelleget ötvöző - Zenthe Ferenc Színház ez évi életre hí­vása volt - mondta a polgár- mester asszony s kifejezte re­ményét, hogy az önkormány­zat, valamint a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft. mellé vállalkozások, tehetős kultúrabarát emberek is felso­rakoznak támogatónak s a színház fenntartásában, mű­ködtetésében olyasféle össze­fogás valósul meg, mint a for­gószínpad építésekor volt ta­pasztalható. Székyné dr. Sztrémi Melinda ugyancsak di­cséretesnek nevezte a sokszí­nű, változatos programmal megszervezett emléknapot, amely méltó Zenthe Ferenc ki­vételes személyiségéhez, pél­damutató, őszinte, tiszta em­berségéhez, amely itt - ahol tízéves koráig élt Salgóbányán gyökerezik. Az emlékbeszéd után a tisz­telgők haranghangok közepette helyezték el a koszorúkat, virá­gokat a szobor talapzatánál, majd az ünnepség befejezése­ként felhangzott Krajcsi Lajos szerzeménye, a városszignál. A műsorfolyamban elsőként Szerednyei Béla - és beszélgető- partnereként Patakiné Kerner Edit előadóművész - lépett szín­padra. Az élvezetes diskurzus során sok minden kiderült egy­részt a vendégről, másrészt Zenthe Ferencről, a jeles elődről, az egykori kedves pályatársról. Szerednyei Béla ferencvárosi „flaszter-gyermekként” nőtt fel és lett értelemszerűen Fradi- drukker. Nagyszülei hatására ministrált s ezzel egyidejűleg szerepelt a KISZ úttörő csoport­jának irodalmi színpadában. Színművészeti főiskolai diplo­mával került a Madách Színház­ba, amelyhez immár 1981 óta bi­zonyul hűségesnek. Zenthe Fe­renc - akit ő maga is megcso­dált a filmvásznon és Tenkes ka­pitányaként a nevezetes tévésorozatban - azonnal bizal­mába, mondhatni barátságába fogadta és éveken át rendszere­sen megkérdezte illetve megje­gyezte: -Hogy vagy Béla?... - Jól van Béla! Harmonikus, kiegyen­súlyozott, konfliktuskerülő sze­mélyiség volt, aki minden szitu­ációban nyugodt tudott maradni, soha nem hisztériázott. Képes volt két jelenet között egy jót aludni és utána rögtön vissza­kapcsolódni a játékba. Nyolc­vanévesen is friss volt, teli szel­lemi és fizikai energiával. Ehhez a Balaton és a vitorlázás szerete- te - mint Bujtor Istvánnál és Szerednyei Bélánál - is hozzájá­rult. Ha belépett valahová, ott ki­sütött a nap. Nem véletlenül mondta róla Szirtes Tamás, a Ma­dách Színház igazgatója a teme­tési gyászbeszédben, hogy Zenthe Ferencről senki egy rossz szót sem tudott mondani... Valamennyi alakítását meg­határozta egyénisége, az ő sze­repformálása akkor sem volt sematikus, ha a film, amely­ben játszott, annak bizonyult. - Ezt már Korill Ferenc mond­ta Zenthe Ferenc filmjeinek ve­títése előtt. Nagyon szerette a közönség, mert minden műfajt 7 vígjátékot és drámát egy­aránt - jól csinált a filmvász­non. Persze az is igaz, hogy nagyszerű rendezőkkel, opera­tőrökkel, színésztársakkal, ze­neszerzőkkel dolgozott együtt. Korill Ferenc javasolta, hogy a salgótarjáni, salgóbányai em­lékőrzés kapcsán össze kellene gyűjteni valamennyi filmjét és itt őrizni, bemutatni Zenthe Fe­renc filmarchívumként. , A családi nap - amelyet fo­lyamatosan látogatott közön­ség - során szerepeltek éne­kes, zenész szólisták - Bácskái Balázs, Végh Gyula - és fellép­tek különböző művészeti cso­portok - Akusztik Projekt, An­di Színjátszósai, Dobroda Nép­zenei Együttes, Komédiák Színpad, Medalion Táncegyüt­tes, Nógrád Táncegyüttes, Pre­mier Ifjúsági Színpad - képvi­selői is. Természetesen a ven­déglátó Zenthe Ferenc Színház tagjai is ízelítőt adtak tehetsé­gükből. Közben természetesen működött a büfé is, ahol nem­csak finomságokat lehetett fo­gyasztani, hanem - mintegy kuriózumként - verseket is le­hetett rendelni. S közben pe­dig a Drogmentes Magyaror­szágért Mozgalom aktivistái gyűjtötték áz aláírásokat ne­mes céljaik eléréséhez. Az első alkalommal megren­dezett sikeres emléknap ta­pasztalatai azt bizonyítják, hogy jövőre - majd azután is - érdemes lesz folytatni, újabb ötletekkel, kezdeményezések­kel kiegészíteni, továbbfejlesz­teni a salgótarjáni központú Zenthe-kultuszt. Csongrády Béla Balra a város vezetői a közönség soraiban, középen Mecser Lajos volt magyar bajnok hosszútávfutó, jobbra Szerednyei Béla, a Madách Színház művésze, az emléknap egyik vendége fotó: tó™ réka Molnár Péter Zenthe-szobránál a „Nemzet színésze” nevét viselő salgótar­jáni színház tagjai -P. Kerner Edit és Sándor Zsombor - mondtak verset Egy nemzedék képviseletében Sok a tehetséggel megáldott em­ber Nógrádban és nem kevés Salgó­tarjánban sem. Ezt bizonyítják - egyebek mellett - azok a tárlatok is, amelyeken egy-egy alkotó a festmé­nyeit bocsátja közszemlére. így tett a minap Tőzsémé Balázs Mária is, amikor a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet Bóna Kovács Károly Galériájában ki­állította képeit. A megnyitón megjelenteket a ven­déglátó intézmény nevében Szabóné Kereskényi Gabriella kulturális szer­vező köszöntötte, majd a régi barát­ság okán az egyik pályatárs, Losonczi Ildikó fej tette ki a paraváno­képét, kiemelve, hogy hosszú kiha­gyás után a 2000-es években lett új­ra aktív szereplője megyei és orszá­gos kiállításoknak. Rendszeressé váltak a megyében megrendezett önálló tárlatai is. Tagja a Balassi Bá­lint Asztaltársaságnak, az ART 11 alkotócsoportnak és az Országos Képző- és Iparművészeti Társaság­nak. Szeret rajzolni, id Szabó István szobrászművész segítségével a fafa­ragásba is belekóstolt, de a kedvenc műfaja az olajfestészet. Témáit első­sorban a lakókörnyezetét körülvevő Karancs- vidéki tájból, utazási élmé­nyeiből meríti, szívesen fest portré­kat, csendéleteket, enteriőröket s ­Barátok és pályatársak: Balázs Mária és Losonczi Ildikó. Háttérben Balázs Mária „Múltidézés” című festménye. fotó: p. tó™ László kon látható művekkel és készítőjük­kel kapcsolatos gondolatait. El­mondta, hogy van a városban egy öt­ven és hetven év közötti nemzedék, amelyik pályáját olyan nagy elődök, ismert művészek - mint Czinke Fe­renc, Földi Péter, Hibó Tamás, Iványi Ödön, Orosz István, Somoskői Ödön, a tiszteletbeli tarjáni Bálványos Hu­ba és sokan mások - egyengették ta­nári, szakkörvezetői, táborvezetői minőségükben. Losonczi Ildikó fel­vázolta a magyargéci születésű, Sal­gótarjánban élő Balázs Mária pálya­végzettségének megfelelően - ér­deklődik az építészeti motívumok iránt is. Realisztikus szemléletű, visszafogott színvilágú képeire az érzelmi gazdagság, a személyes érintettség a jellemző. Jelenlegi kiál­lításán ez a leginkább a „Nyári szel­lő”, a „Múltidézés”, az „Önzetlen sze­retet”, a „Nehéz kenyér” a „Boltívek” vagy az „Átjáró I-II.” című képeken érhető tetten. Balázs Mária kiállítása május 4-ig látogatható a könyvtár Bóna Kovács Károly Galériájában. Qs. B. „Kerek Perec...” a Fő téren Már a Kerek Perec Egylet szlogenje is han­gulatkeltő az apróságok számára: „Gyerekek, gyerekek szeretik a pere­cet, / sósat, sósat, jó ropogósát... ” E sorok a következőkben egyre többször hangzanak majd el az együttes nóg­rádi - és megyén kívüli- fellépései alkalmával. A „Kerek Perec...’’-et két tag - a négy-öt hang­szert, dobot, furulyát, tekerőlantot, nagybő­gőt, szájharmonikát is megszólaltatni képes Andrássy Ferenc salgó­tarjáni zenetanár és a szécsényi, rimóci nép­táncos koreográfus Paluch Norbert - alkot­ja. Abból a célból ala­kultak, hogy a nagycso­portos óvodásoknak s a kisiskolásoknak nyújt­sanak hézagpótló úgy­nevezett interaktív - mesére, zenére, táncra- épülő, több szempont­ból is könnyen elérhető programokat. A közel­múltban Dunakesziben debütáltak „Kalap” cí­mű műsorokkal, ame­lyet a május 1-jén és 6- án (a Folt Zenekarral) a salgótarjáni Fő téren, 19-én a Mackóvár Óvo­dában, 23-án Diósdon, 29-én Rozsnyón, 31-én pedig Szécsényben a gyermeknapon mutat­nak be. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Mutassa meg amit akar, nem érek rá itt ücsörögni!” Szeren­csés nyertesünk: Cseh Ferenc, Karancslapújtő, Kölcsey F. u. 2. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2012. május 3-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom