Nógrád Megyei Hírlap, 2012. március (23. évfolyam, 52-76. szám)
2012-03-30 / 75. szám
4 SÉTA - DIÁKÉLET 2012. MÁRCIUS 30., PÉNTEK Időgépben Sokan szeretnének utazni az időben, s akit megkérdezek, általában visszafelé, régi korokba vágyik. Magam is így vagyok vele, de szívesen kipróbálnám egyszer az utazást előre is. Lássuk, mint fordulna a világ, s öt évvel előrepörgetve az idő kerekét mit találnék? 2017... Azt hiszem, én az idővel mindig hadilábon állnék, s akkor sem lenne elegendő számomra, hiszen megannyi tennivaló, élnivaló várna rám. Még eleven, de már csak emlék a gimnáziumban töltött nyolc év, útravaló, amelyből meríthetek. Iskola és tanulás... most éppen várhat. Kis szünet, erőgyűjtés, tapasztaltszerzés, no meg nem utolsósorban „tőkefelhalmozás” - hiszen, mivel mindenképpen tovább szeretnék tanulni, előtte egy évet munkával, tandíjra való gyűjtéssel volna jó tölteni. Az irodai munkát nem nekem találták ki, s mivel az örök szerelmem a lovaglás, lósport, biztosan már túljutottam az ez irányú alaptanulmányokon, s azokat hasznosítva ilyen munkával keresném meg az egyetemre valót. S hogy melyikre is pontosan? Talán állatokkal szeretnék foglalkozni? Talán a pszichológia irántiVonzódásom lesz erősebb? Esetleg mégis a tanári pálya felé visz az út? - bármelyiken szívesen látnám magam. Az élet persze úgy teljes, ha valami folytonosság is van benne, s remélem, nekem ezt a családom, barátaim jelentik majd. Az a néhány ember, akit most is a barátomnak tekintek, bizton mellettem marad, az idő nem mossa el a közös élményeket, terveket. S a tágabb környezetem? Remélem, mert remélnem kell, hogy egy nyugodtabb, békésebb, kiszámíthatóbb világ vár rám. Ahol talán nem fordul mindenki mindenki ellen, ahol megbecsüljük, elfogadjuk egymást, s ha kilépek az ajtón, élhetőbb, rendezettebb környezet vesz körül. Család... karrier... utazás - olyan távoliak még ezek a gondolatok! S becsapni sem magam, sem mást nem akarok; sablon válaszokat adni sem való, ezért én csak abban bízom, hogy öt, tíz vagy akár húsz év múlva is az tudok maradni, aki most vagyok, körülvéve azokkal az emberekkel, akiket szeretek, s akik fontosak számomra. Öröm lesz, ha ez a kör bővül, hisz a jövő a lehetőségeket hozza, ezt várom. S igyekszem majd ezekből a lehetőségekből a legjobbat kihozni, ami boldoggá tesz, amiben megtalálom azt a néhány dolgot, amellyel hasznára lehetek másoknak. Talán addigra már feltalálják az időgépet, s visszautazva 2012- be megsúgom magamnak, mi is vár rám, milyen lesz a világ... Kobl Adrienn Álom vagy valóság? Hogy mi szeretnék lenni? Sokan ilyen idős korukban, még nem tudják eldönteni. Vagy a sok szakma, a bőség zavara, bizonytalanná teszi őket Én valószínű kivétel vagyok, mert már hatodikos koromban elhatároztam, én rendőr leszek! A szakmán belül több ágazat van, ami közül majd választhatok. A családomban sokan teljesítenek rendőri szolgálatot. Szerintem szükség van a rendőrök munkájára, mert közrend nélkül nincs társadalom. I Ao A kihívásoknak élek Megszámolni sem tudom hányszor gondolkoztam el hogyan fog alakulni a jövőm. Vajon mit fogok dolgozni? Hol fogok lakni? Boldog leszek-e? Tíz évesen arról álmodoztam hogy ha betöltőm a húszat férjhez fogok menni. De mára már belátom hogy ez az álom nem fog valóra válni. Már nem is szeretném olyan hamar lekötni magamat. Persze majd szeretnék férjhez menni és anyuka lenni, de ez még a jövő zenéje. Addig még sok tervem van. Szívesen elutaznék Japánba. Ez már nagyon régi álmom. Rendkívül érdekel a kultúrája és tetszik maga a nyelv is. Ki akarok adni egy könyvet es újságíró szeretnék lenni. Az lenne álmaim munkája. De persze először be kell fejeznem a középiskolát és főiskolára mennem. Egyenlőre ezek az ideiglenes terveim. Egyszerűek, nekem még is nagy lépések. Könnyűnek tűnnek, valahogy még is nehezek. De élvezni fogom őket. Tudom, mert a ki hívásoknak élek. Kéri Tamara Általános iskola után, sikerült bejutnom a Stromfeld Aurél Gépipari, Építőipari és Informatikai Szakközépiskola, Belügyi rendészeti fakultációjára. Itt jelenleg kilencedikes vagyok. A sikeres érettségi után, a Miskolci Rendészeti Szakközépiskolába szeretnék felvételizni. Igen magasak a fizikai alkalmassági követelmények. Azért, hogy ennek megfeleljek, rendszeresen járok edzeni. Ha netán mégse sikerülne a felvételi, mert bizony emberek vagyunk és hibázunk, m akkor sem kesere- * dem el. A következő felvételiig leteszem a középfokú nyelvvizsgát, és jogosítványt is szerzek. Annyi biztos, hogy addig próbálkozom, amíg ez nem sikerül, mert ez acélom, életem nagy álma. „Céltalan hajósnak nem kedvez a szél” - írja Montaigne. De aggaszt a jövőm! A gazdasági válság miatt sokat halljuk, hogy több gyárat zárnak be, és mégtöbb dolgozót, küldenek el. Még én munkahelykeresésbe fogok, az még hat-nyolc év. De vajon lesz-e hol elkezdenem a karrierem? Tudom majd a jövőmet mire alapozni? Ahhoz, hogy családot tudjak vállalni, meg kell teremteni az anyagi hátteret! De ha nem lesz állásom, nem lesz családom, mert nem tudom mire építeni a jövőmet! Ha nem lesz jövőm, mi lesz velem? Ez a kérdés, sokunkban felmerül. Hiába vannak előttünk konkrét célok, ha azok valahol zsákutcába futnak. De az ember reménykedik, mert a remény hal meg utoljára. Bízom abban, hogy mire munkát keresek, az országban jobb helyzetek uralkodnak majd. Remélem minden úgy alakul, ahogy én elterveztem, és valahol az álmom valósággá válik. Berta Richárd Álmom: emberjogi ügyvéd leszek i A jövőre nézve rengeteg tervem van. Miután elvégeztem a gimnáziumot, jogot szeretnék tanulni. Ezen a pályán szeretnék elhelyezkedni. Lehet, hogy a koromhoz képest ambició- zusabb vagyok a kelleténél, de nekepi fontos, hogy hogyan alakul a jövőm, ezért nem bízok semmit a véletlenre. Az érettségi után szívesen kimennék Ausztriába tanulni, és ott élnék egy darabig, majd miután az egyetemet elvégeztem, amint lehet munkába állnék. Nagy hangsúlyt fektetek a nyelvtanulásra, mert szeretnék sok helyre eljutni és más kultúrákat megismerni. Bár tudom ez nem fog az ölembe pottyanni, és azt is, hogy ezért dolgozni kell. Az utazás már kicsi korom óta közel áll a szívemhez, és már volt szerencsém eljutni más országokba. Minden álmom Kína megismerése, és az USA felfedezése. Mint már említettem a szívem a jog tanulása felé húz. Ezen belül is az ügyvédi pálya érdekel. Erre most mindenki azt mondaná, és mondja is, hogy csak a pénz érdekel. Igen. Fontosnak tartom azt, hogy egy bizonyos összeg alapul szolgáljon az élethez. Ha őszinték vagyunk, szerintem mindenki jobban érzi magát, ha ez a fajta biztonság is a kezében van. A pénz csapdáját én is ismerem, hallottam már arról is, hogy a pénz nem boldogít. Ez mind igaz, de én nem szeretnék ebbe a hibába esni. A jog terén leginkább az emberi jogok érdekelnek. Ezért álmomban az szerepel, hogy emberjogi ügyvéd leszek. Kíváncsi lennék, hogyha előre mennék az időben milyen lenne a jövőbeli önmagam, és hogy meg tudta-e valósítani azokat, amiket el szeretett volna érni. De ez majd idővel kiderül. László Luca Sikeres érettségit, jó munkahelyet szeretnék Életünk egyik legnagyobb döntése 18 éves korunk közelében adódik, amikor beadjuk az érettségi előtt a jelentkezést az egyetemekre, főiskolákra. Ez fogja meghatározni életünk további részét. De mielőtt saját elképzeléseimről beszélnék, szeretnék pár gondolatot általánosságban is írni erről a témáról. Mint ahogy fenn említettem, meghatározó döntés az, hogy hova adjuk be jelentkezésünket a felsőoktatásba, ugyanis azzal fogunk nagy valószínűséggel foglalkozni az egyetemi/főiskolai évek után. Minden egyetemre az érettségi után meghatározott pontszám kell a felvételhez, de követelmény lehet emelt szintű érettségi is bizonyos tárgyakból. Itt jön be a képbe az, hogy akinek hamar körvonalazódik, mivel akar továbbtanulni, az megerősítheti e tárgyakat Fontos szerep jut a megfelelő fakultációválasztás is 11-12. évfolyamon. Mert az itt megszerzendő plusz ismeretek nagyon nagy segítséget nyújtanak majd a mindent eldöntő érettségin. Van egy másik lehetőség is, ami sokat lendíthet előre: a versenyek. Szinte minden tárgyból rendeznek már általános iskola 5. évfolyamától versenyeket, amik segítenek az ismeretek elsajátításában, továbbá felkészítést jelentenek a 11-12. osztályos OKTV- re, ahonnan akár érettségi pontokat is lehet szerezni. Összességében fontos, de nem törvényszerűen mindenkinél, mindig bekövetkező és szükséges dolog az, hogy ha lehet, hamaV eldöntsük, mivel szeretnénk foglalkozni. De természetesen nem baj az, ha ez nem következik túl korán. Sőt ennek nem szabad elhamarkodott, meggondolatlan, kapkodó döntésnek lennie, igenis mivel meghatározó döntés, át kell gondolni. De az sem megoldás, hogy egészen a jelentkezési lap leadási határidejéig várunk a döntéssel, kitérünk a válasz elől. Mindenkinek magának kell megtalálnia az egyensúlyt, a megfelelő időt. Rátérve saját elképzeléseimre, két tárgyból járok főként versenyekre: matematikából és fizikából. Eredményeket mind megyei, mind országos szinteken érek el mindkét tantárgyból. Éppen ezért gondolkozom e két tárgy emelt szintű tanulásán 11- től, majd később emelt szintű érettségit is tenni e tárgyakból. Rövid viszonylatban, 5 éves távlatban nézve a dolgokat, fontos célomnak tartom a sikeres érettségit, de természetesen előtte felmerül a továbbtanulás kérdése. A fent leírt két tárgy, azaz matematika és fizika, ezeket szeretném, és nagy valószínűséggel fogom is fakultációként választani, mivel érdekelnek és szeretnék foglalkozni velük. Ezek előrevetítenek egy természettudományos pályaválasztást. Igen, én is így gondolom, valamilyen e két tárgyon alapuló képzést fogok választani. Felmerül a mérnöki pálya is s jelen pillanatban ezt elképzelhetőnek tartom. Hosszú távon egy olyan állást szeretnék, amivel életemet fel tudom tartani, és amivel szeretek dolgozni. Reménykedem egy jó légkörű munkahelyben is, mivel az elősegítheti azt, hogy a lehető legtöbbet kihozzuk magunkból. Jelen pillanatban ennél többről nem álmodozom, és nem is foglalkoztat a kérdés. Boldogság? Érdekes dolog az, hogy mindenki ennek elérésére törekszik, de mindenkinek mást és mást jelent. Van, akinek ez annyit tesz, legyen dúsgazdag, de van olyan is, aki csak családra és barátokra vágyik. Mindannyiunk számára mást és mást jelent boldognak lenni, de személyes véleményem szerint a pénz nem tesz boldoggá, nem lehet csak és kizárólag azzal jó érezni magunkat. Természetesen félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy aki gazdag az nem lehet boldog. A másik véglet az, akinek a pénz nem jelent semmit, talán annak könnyebb meglelnie a boldogságot, aki jó barátoktól, családtól elérheti ezt. Szerintem az emberi kapcsolatokra, még akkor is, ha ez nem jó, rányomhatja és a tapasztalatok azt mutatják rá is nyomja a pénz a bélyeget, vagyis, hogy pontosítsák inkább annak hiánya. Összességében a barátok, család számomra sokkal inkább jelenthet boldogságot, mint önmagában a pénz. Tóth Ádám Bars «
