Nógrád Megyei Hírlap, 2012. március (23. évfolyam, 52-76. szám)
2012-03-26 / 71. szám
4 PF. 9 6 2012. MÁRCIUS 26., HÉTFŐ . - VAN LAPUNK HOZZÁ Néma kiáltás „Piros, fehér, zöld - ez a magyar föld”, zengtük az általános iskola alsó osztályaiban, miközben büszkén nézegettük az általunk készített kis papírzászlókat. Milyen szomorúak voltunk, ha a hurkapálcikára ragasztott háromszínű papíros véletlenül vagy olykor egy kis társunk sze- leburdiságának köszönhetően elszakadt. És milyen boldogan mutattuk meg otthon szüléinknek a kis zászlót, amely számunkra ott és akkor a szép Magyarországot jelentette. Amint a kisiskolás cseperedett, a zászló fogalma beivódott szívünkbe; a nemzeti, a magyar föld pedig már nem csak az országot, a hont is jelentette számunkra. A hont, ahol csak játszani, tanulni, dolgozni s élni jó. Most már tudom, érte könnyezni, sírni is érdemes, s vele örülni gyönyörűség. S jaj, mit teszel, társam, ha elhagyod, hisz örökre köt a lelkiismeret. Honvágy - e szó igazi súlyát én még nem éreztem szívemben, de értem a messzeségből visszhangzó sóhajok kínját. „Tégy érte mindent: életedet Ha kell, csekélybe vedd: De a hazát könnyelműen Kockára ne tedd!” Szívleljük meg mindannyian Vörösmarty Mihály szavait, amíg nem késő. Az elszabadult szerelvényt nagyon nehéz, de legtöbbször már nem is lehet megállítani. Az anyaföld, a haza fogja két kezünket, körbefonja szívünket, bearanyozza életünket, de van egy szigorú parancsa: szeresd! , Szeressük, ha a vén Hold fényét árasztja csillagágyában, vagy új nap aranyát hinti ránk a felkelő Nap sugara. Szeressük hegyeit, völgyeit, folyóit, virágait. Tiszteljük városait, falvait, s egészen kis településeit. Keressük álmait, a biztatás szavait. Aki elhagyja hazáját, annak legjobban épp ez a biztatás hiányzik. Édesanyánk dala idehúzza szívünket, édesapánk szava is itt táplálja lelkünket. A szülőföldön összeköt minket a drága anyanyelv, találkozásaink gyöngyszeme, örömeink, gondjaink egymással megosztásának kulcsa. Idegenben ezért drága kincs a magyar szó, s egyre gyötrőbb, fájóbb a vágy a haza iránt. Igaz barátra találni éppoly nehéz, mint új hazára, - hallottam már nemegyszer a bölcs mondást. Találkoztam már többször idegenből visszalátogató hazánkfiaival, levelet is kaptam egy külföldet választó ismerősömtől: „jól érezzük magunkat”, nyugtázták sorsukat, de ismételten feltört bennük a vágy: szeretnének egyszer végleg hazajönni. Mi, akik a hazához való hűségjutalmát kaptuk az élettől, a józan ész szavára hallgatva óvjuk, védjük, gyámolítsuk azt! írásomat rövid vallomással zárom: Hazám, fogadd el kincsemet, mi csak a sok virág, mely kertemben nyílik, mellékelem a csokorhoz a legszebb szívvirágot: hű leszek hozzád, hazám, a sírig. Farkas Erzsébet Mihálygerge Mecserrel futottunk Megyénk nagy szülöttére, Zenthe Ferencre emlékeztünk április 23-án Salgóbányán. Ennek részeként emlékfutást is szerveztek. „Kalapálós” mivoltomat ismerve meghívtak, hogy a kovács mesterség elemeiből néhányat bemutassak. Nagy érdeklődés kísérte az erre az alkalomra összeállított kollekciót, amelyben a virágkosártól a szerszámokig sok mindent láthattak az érdeklődők. Segítőmmel - Kovács Orsolyával - természetesen az emlékfutásra is beneveztünk, képviselve Palotást. A mezőny végéről indultunk, mert nem vetélkedni, tisztelegni jöttünk. Rajt! A több, mint százfős mezőny, amelyben aktív sportolók is vannak, azonnal szóródni kezd. Első harmad. Né- hányan lemaradnak, feladják. Mi tartjuk a tempót. Enyhe emelkedő. Orsi kérdezi: „Joci bá', te sípolsz?” Hát igen. Fogy a levegő. Még látom a 68 éves élő legenda, a futófenomén Mecser hátát. Nem adhatom fel! Újabb emelkedő. Már a bakancsom is háromszoros súlyú. Rövid séta, mert megállni nem szabad!... Újra futunk. Nem hittem volna, hogy a 2,2 kilométer ennyire hosszú lehet! Meredek kaptató. Összesen 50 méter szintkülönbség. (Ez kétszerese a templomtornyunk magasságának!) Szinte mindenki csak kapaszkodik. Néhányan utolérnek a hosszabb távot futók közül. Ők még „aktívak”, én meg már túl a 61-en. Végre felérünk. A szívem a torkomban dobog, majd' kiugrik a helyéről, levegőt alig kapok, izmaim feszültek. De csodák csodája - vagy a jó, tiszta levegő hatása - néhány méter séta után regenerálódunk. Ismét futunk. Most már lefelé. Meglátjuk az ifjúsági tábort. (Központjában a cél!) Fülünkbe harsan a műsorközvetítő hangja: „És érkezik Palotásról Ambrus József, a kovács, bőrkötényben, nagy kalapácscsal! Fotósok, videósok most figyeljetek!” Új erőre kapok. Nagy taps fogad. Remek érzés. Az utolsó száz métert már lazán, szinte könnyedén teszem meg. Oldalra tekintek. Orsi felszabadultan mosolyog mellettem. Teljesítettük! A versenynek azonban még nincs vége. Érkeznek a hosz- szabb távot futók: Kadlót Zoltán, Langer Olivér, Pelyhe Dénes, Jusztin Ferenc... Rangos mezőny! Figyeljük őket. Érkezik egy idős versenyző - jóval túl a hatvanon - C alakban meggörnyedve. Mintha egy rajzfilm figurája elevenedne meg, kezét-lábát dobálja, szinte darabjaira hull, de fut! Mögötte feltűnik egy húszas éveiben lévő hölgy, rugalmas léptekkel, valósággal suhan. Odasúgom Orsinak: „Csak meg ne előzze!” S a hölgy - a sportszerűség íratlan szabálya szerint - lelassít, az utolsó métereket együtt teszik meg, egyszerre érnek célba... Felemelő érzés! Visszatérünk „ideiglenes műhelyünkbe”. Beszélgetünk az érdeklődőkkel. Jön Langer és a többi „nagy”. Elismerésüket fejezik ki. Közvetlenek, barátságosak, emberek a javából. Jó itt lenni! Eredményhirdetés... Átveszem Mecser Lajostól a verseny különdíját... A tömeg lassan szétszéled. Mi is szedelőzkö- dünk. Testünkben a jól végzett munka utáni kellemes fáradtság, ám a lelkünk felüdült. Tisztelegni, adni jöttünk, s mégis élményekkel gazdagodtunk e napon. Palotás, 2011. április 27. Ambrus József Kiállítás, színház, gondolatok, ébredés Abuczki Attila hozzájutott ahhoz a kiváltsághoz, hogy ilyen távoli, egzotikus vidékekre is eljusson, szétnézzen, világpolgárrá váljon Ezért állok időnként értetlenül egy-egy olyan szervezésünk kapcsán, mint a mostani. Színházat hívtunk, remek alkotókkal, maga Zsótér Sándor kísérte volna el a Maladype Társulat produkcióját. A darab maga is különlegesen értékes, hát még ebben a zseniális alkotó-közegben, Zsótér révén és miatt! Érdektelenség? Igénytelenség? „Én nem megyek oda, ha másutt vagyok színjátszó, nem ismerem el a munkájukat...” Vajon mi lehet az oka ennek a kívülállásnak? A jegyár biztos hogy nem, hiszen igen leszorított. Ha pedig a fővárosba utazik a közönség, 20- 30 ezer forint alatt nem igen ússza meg a „kiruccanást”. Értheteüen, és sajnálatos. Semmiképp nem adjuk fel, pályázatok sorát fogjuk megírni azért, hogy ide is eljusson a kultúra olyan mély rétege, amelyért az egész klubot létre hoztuk. Meg kell viszont értenünk azt, hogy Salgótarjánt évek hosszú sora alatt olyannyira visszafejlesztették - talán szándékosan, talán tudatosan - színházi befogadás terén, hogy azóta nem nőhetett fel ehhez a minőséghez. Szép lassan lehet és kell bevezetni az új áramlatokat, az erős, értékes, képzett színházi alkotókat, mondanivalót és művészi igényességet, alkotói szabadságot. Talán érdemes lesz összevetnie a közönségnek ehhez kapcsolódóan a Hetvenkedő katonát a Kalocsa című kortárs magyar abszurd komédiával, mint a Vertich, vagy az Impro’. Kiállításaink sorában az új és aktuális, Abuczki Attila - A frigyláda és a tányérajkúak földje. Különleges fotóinak művészisé- gében azért hiszünk, mert ő - sokakkal ellentétben - hagyományosan hozzájutott ahhoz a kiváltsághoz, hogy ilyen távoli, egzotikus vidékekre is eljusson, szétnézzen, világpolgárrá váljon. De itt maradt. Ide jön haza, itt akarja harmadik ízben elénk tárni más népcsoportok életének kurrens, különösen érdekfeszítő hétköznapjait, még egyszer hangsúlyozottan: művészi igényességgel. Reméljük, kíváncsiak lesznek az iskolák földrajz, történelem, néprajz, művészettörténetet tanító pedagógusai, diákjai, más amatőr és profi fotósok, városlakók, hiszen ingyenesen látogathatják minden nap 14 óra után - előzetes egyeztetés alapján, akár előtte is - a kiállítást április elejéig. Hívjuk, várjuk az érdeklődőket, hiszen „A tehetség újra színre lép, lépett és lépni fog a Taletben!” Nagyné Hajdú Györgyi A kiállítások sorában az új és aktuális, Abuczki Attila - A frigyláda és a tányérajkúak földje ők, hanem minden egyes műfaj képviselői. Ha azon érezhető, hogy van gondolati tartalma, érdekes, aki műveli, sokat gyakoNagyon sokat dolgozunk ezért, pályázunk, egyéb szóra- kozató rendezvényeket szervezünk, amelyeket mind-mind véklubunkat, mert olyannyira színes a program, hogy érdemes tallózni, válogatni, minél rendszeresebben részt venni. gig kell élnünk, győznünk erővel, energiával. Rendkívül fárasztó, de a műsorok, rendezvények vége felé, amikor elmenőben megkérdezzük a közönséget, mi a véleménye a klubról, a szervezésről, a műsorról, olyan komoly pozitív elismerést, köszönetét nyilvánítanak ki, hogy azonnal újrapótolja az energiákat, feltölt és meggyőz arról: kell és érdemes ezzel foglalkoznunk. Mert hiányt pótol, összekovácsol és hitet adhat mindannyiunknak- újra. Egy Hobo-est, egy Kerekes Band, egy Gyáva, A sárkány, Jászai Mari élete című színház, egy-egy helyi zenekar - például a Milfshake, a The Silver Shine, a Reflected, az Akusztik, a Helldiver, a Hind, a Fanyúl, a Kottán kívüliek sikere arra ösztönzi a jelenlévőket: kérjék, várják, keressék a programjainkat. Kísérjék figyelemmel élő estjeinket, táncoktatásunkat, filmMinden korban, minden történelmi helyzetben a legkomolyabb válsághelyzet az, amely előidézi a kultúra előretörését, időnkénti szárnyalását, felívelését. Annak ellenére, hogy szinte mindenre mindenki azt a közhelyet idézi: „nincs pénz”, látható, hogy arra, amelyre érdemesnek találja a közönség, vagy amit képes befogadni, jut és marad is pénze. Nógrád megye. Salgótarján kis terének sarkában nyílt az az underground klub,- amely teljesen újszerű az országos palettán is. A Talent Alternatív Művészeti Klub a műfaji sokszínűséget célozza, minden művészeti ágban. Egyet nem tűr: a dilettantizmust, a középszerűséget, az ízléstelen, lélektelen, tanulatlan hozzáállást. Szembenézünk azzal a kritikával is, hogy „akkor ugyan miért fogadják be a rap- pereket? Ők igazán képzetlenek...” Pedig ez nem így van! Egy-egy meghallgatáson, válogatáson esnek át, vagy demo CD-t hoznak. De nem csak rolt azért, hogy színpadra léphessen, van benne valamiféle elementáris őserő - amit csak az tud „felfedezni”, érteni, felismer— A Hírlap postájából íll! A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a gp,— „ beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. j£pCJ^J: A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. ni, akinek ehhez affinitása, bizonyos előképzettsége van - a mi művészeti klubunkba meghívott lehet. Mivel számunkra senki, semmilyen támogatást nem nyújt - pedig kértünk - ki kell termelnünk a költségeket, valahogyan.
