Nógrád Megyei Hírlap, 2012. március (23. évfolyam, 52-76. szám)
2012-03-02 / 53. szám
4 2012. MÁRCIUS 2., PÉNTEK A NAP TEMAJA Medvácz Lajos, Balassagyarmat polgármestere nyitotta meg azt a pedagógiai konferenciát, amelyet az önkormányzat, a Kiss Árpád Általános Iskola, valamint az Apáczai Kiadó szervezett a napokban. A magyar közoktatás esélyei és lehetőségei Megyei pedagógiai konferencia Balassagyarmaton A rendezvénynek otthont adó megyeházi díszteremben a majd másfélszáz pedagógus előtt a polgármester megemlékezett az 1919-es „csehkiverés” eseményéről, melyért Balassagyarmat kiérdemelte a Civitas Fortissima, azaz a „Legbátrabb Város” kitüntető címet, ám gondolatmenete alapvetően az oktatás jelenlegi és jövőbeni helyzetét járta körbe. Elmondta, hogy az önkormányzat nemcsak szavakban, hanem tetteiben is stratégiai kérdésként kezeli a helyi közoktatást, ennek ékes példájaként említve, hogy bölcsődét, óvodákat, általános iskolákat, sőt a legutóbbi időkig még kettő szakközépiskolát is működtetett a város. Ugyanakkor nem titkolta azt sem, hogy jelenleg igen bizonytalanok a tekintetben, hogy hogyan is alakul majd ezen intézmények sorsa, hiszen az ezt szabályzó törvényekben több olyan kérdéses is pont van, amelyekre még nem születtek egyértelmű és világos válaszok. Akárhogyan alakuljon is azonban az iskolák fenntartói köre, Balassagyarmat mindig is a sajátjainak fogja tekinteni ezeket az intézményeket - zárta megnyitóját Medvácz Lajos, a város polgár- mestere. „Azok közül, akik a magyar ifjúságot tudományaikban elő tudják segíteni, én a legkisebb, de azok közül, akik elő akarják segíteni, a legnagyobb vagyok” - Apáczai Csere János ezen szavaival indította előadását Esztergályos Jenő, az Apáczai Kiadó tulajdonos ügyvezető igazgatója, aki a kiadó innovatív fejlesztéseiről tájékoztatta az egybegyűlteket. Előadásában kitért a tankönyveik, valamint az interaktív tananyagok és eszközök révén kiérdemelt öt Magyar Termék Nagydíjra, de nem feledkezett meg a 2011-ben a frankfurti könyvkiállításon elnyert Legjobb Európai Tankönyv elismerésről sem. Esztergályos Jenő kiemelte: korszerű pedagógiát csak jól felkészült pedagógusokkal és korszerű taneszközökkel lehet művelni, az Apáczai Kiadónak pedig az a küldetése, hogy ebben a magyar tanítókat, tanárokat a legmesszebbmenőkig támogassa. A konferencia főelőadója Pokorni Zoltán, az Országgyűlés Oktatási, Tudományos és Kutatási Bizottságán elnöke, a FIDESZ alelnöke volt. Előadásában alapvetően az új nemzeti alaptanterv (NAT) bevezetésével felmerülő esetleges problémákat feszegette. E tekintetben három hektikus pontot jelölt meg: a közoktatási intézmények fenntartásának, a szakiskolai képzés tartalmának, valamint a tananyag mennyiségének kérdését. Véleménye szerint azzal, hogy az állam átveszi az oktatási intézmények fenntartásának feladatát, akkora méretű intézményrendszerek jönnek létre, amelyek problémássá teszik azok korszerű és rugalmas működtetését. Egy több száz, de egyes esetekben akár ezer intézményből álló rendszerek irányítása túlságosan adminisztratívvá válik, s fennáll a veszélye annak, hogy a felmerülő gondokra, kérdésekre képtelen lesznek időben, gyorsan reagálni. Elmondása szerint ő egy vegyes rendszert támogatott, melyben a 10-20-50 ezer lakos fölötti települések megtarthatják közoktatási intézményeiket, s csak a2 ennél kisebbek kerülnének állami fenntartásba, hiszen a kevesebb lakossal, illetve a kevesebb önkormányzati bevétellel rendelkező települések láthatóan óriási erőfeszítéseket tesznek iskoláik fenntartása érdekében, és sok esetben ez számukra gyakorlatilag megoldhatatlan feladatot jelent. Ugyanakkor elmondta azt is, hogy az intézmények átvételével egyetemben a kormány az önkormányzati bevételek megnyirbálására is készül. E tekintetben a személyi jövedelemadó, az iparűzési adó, valamint a gépjárműadó egy részét említette szóba jöhető forrásként. Pokorni Zoltán a másik nagy problémakört a szakiskolai képzés kérdésében látta. Véleménye szerint e képzési formában a közismereti órák számának drasztikus csökkentése (mindössze heti négy-öt óra!) az innen kikerülő fiatalok piacképességét veszélyezteti. „Gondoljuk csak meg, felszabadul egy festőtanuló, és nem tudja majd kiszámolni, hogy pl. ennek a teremnek a kifestéséhez mennyi festékre lesz szüksége” - támasztotta alá állítását egy triviális példával az előadó. A tervezett képzési struktúra a szakiskolába járó fiatalokat beszorítja egy betanított munkás-klisébe, hiszen a szükséges ismeretanyag hiánya rendkívüli módon megnehezíti számukra pl. a munkahely- váltást vagy egy új foglalkozás elsajátítását. Véleménye szerint ez a forma akkor állhatná meg a helyét, ha az alapozás, azaz az alapfokú képzés időtartamát a jelenlegi nyolc évről kilencre emelnék. Európa több országában is találunk erre példát, és az eredmények egyértelműen igazolják a struktúra jogosultságát. A harmadik nagy problémakörként a tananyag mennyiségét jelölte meg az előadó. Igen szem léletes'volt az a példa, amelyet tanári időszakából idézett. Egy fiatal kollégája osztályfőnökként elhatározta, hogy minden tantárgyat ugyanúgy tanulni fog, mint a diákjai. Novemberig bírta, aztán kifakadt, mondván, egyszerűen képtelenség megtanulni mindazt, amit a tanterv és a pedagógusok a tanulókra terhelnek. Pokorni Zoltán szerint ez a helyzet ma is fennáll, így illúzió azt hinni, hogy az új NAT-ban foglalt követelményrendszer egy egységes tudástartalmat fog eredményezni, hiszen továbbra is a tanulók érdeklődése, szorgalma, teherbírása fogja eldönteni, ki mit és mennyit sajátít el a tananyagból. E gondolatok kapcsán újra felemlítette az általános iskola 9. évfolyamának szükségességét. Pokorni Zoltán szólt a pedagógusok minősítési rendszeréről is. Álláspontja szerint erre feltétlenül szükség van, a kérdés inkább az, hogy hogyan. Két lehetőséget vázolt fel: az egyik egy irányító, segítő, támogató rendszer, nagyjából hasonló mechanizmussal, mint volt egykor a szaktanács- adói hálózat. Ezt egy puhább rendszerként jelölte meg, amely valójában nem szól bele a pedagógus munkájába, nem bírál, következésképpen követelményeket sem állít. A másik lehetőség az északi és nyugati országokból jól ismert rangsoroló forma, amely kőkemény követelményeket állít fel, egy szigorú, de objektív minősítési rendszerrel jelöli ki a pedagógus helyét, s ennek komoly anyagi vonzatai is vannak. Hogy Magyarországon melyik rendszer kap majd szerepet, egyelőre még nem dőlt el. A tájékoztató után elhangzó kérdések közül a kilencedik évfolyam bevezetésének lehetőségére vonatkozóan meglehetősen diplomatikus válasz született: a kormány foglalkozik a kérdéssel, és nem zárkózik el a plusz évfolyam bevezetésététől. Zsolnay Györgyné, szécsényi igazgató arra a kérdésre keresett választ, hogy mi lesz az összevont, több iskolatípust magukba foglaló intézmények sorsa. Mint mondta, Szécsény például a kezdeti nehézségek után pont most kezdene profitálni az összevonások előnyeiből, így azonban kétséges, hogy ezt az előnyt valóban ki tudják használni. Pokorni Zoltán válaszában jelezte: a jelenlegi forma nagy valószínűséggel nem marad, meg, bár elvileg az önkormányzatok úgymond visszakérhetik az iskoláikat. Arra a felvetésre vonatkozóan, hogy a természettudományi tantárgyak rendkívül alacsony óraszáma az ez irányú pedagógus- képzésre jelentkezők számának drasztikus csökkenéséhez vezet az előadó kifejtette: a fiatalok alapvetően nem azért nem mennek fizikusnak, kémikusnak, biológusnak, mert kevés az óraszám és nehéz a tananyag, hanem azért, mert rendkívül korlátozott az e területeken való - és itt nemcsak a pedagógus pályára kell gondolni - az elhelyezkedési lehetőség. Ha a szülő azt látja, hogy a szóba forgó területeken könnyű munkát találni, és azt meg is fizetik, akkor kémikusi, fizikusi, biológusi irányba fogja terelni a gyermekét. Példaként Finnországot hozta fel, ahol az orvosi és a közgazdászi pálya után a pedagógus a harmadik legkeresettebb hivatás. Igaz - tette hozzá az előadó - ott meg is fizetik őket. Többeket is érdekelt, hogy mi Pokorni Zoltán véleménye a felső- oktatás tervezett átalakításáról, különösen arra vonatkozóan, hogy a keretszámok csökkentése nem jár-e a szegényebb sorsú hallgatók kiszorulásával. A válasz egyértelműen leszögezte: Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy az eddig megszokott méretű állami támogatást biztosítsa a felsőoktatás részére. Az elmúlt időszakokban a magántőkét sajnos nem sikerült számottevő súllyal bevonni a felsőoktatás finanszírozásába, így a tandíj kiterjesztése a jelenlegi egyedüli megoldás. Ez azonban nem jelenti feltétlenül a szerényebb anyagi helyzetű jelentkezők kiszorulását, hiszen a diákhitel rendszere pont az ő számukra adhat megoldást. A diákhitel jelenlegi formája azonban újabb problémát vet fel, hiszen a megemelt összeg visszafizetése később komoly nehézségeket okozhat. Ezért alapvetően nem a „miből”, hanem a „ki” fizesse vissza kérdését kell(ene) rendezni. Ha ugyanis a végzett hallgató helyett a mindenkori munkáltatója vállalhatná ezt a terhet, azzal mindenki csak jól járna: az állam számára megtérül a képzés költsége, a hallgató komoly tehertől szabadulhat meg, és még a munkáltató is nyerhet, amennyiben ezt költségként leírhatja. Pokorni Zoltán zárszavában rámutatott: az oktatás átalakítását nem lehetett tovább halogatni, erre a munkára múlhatatlanul szükség volt. Ám elismerte, hogy az új oktatási törvény egyes elemei nem részesültek kellő kidolgozásban, s ez a legjobb szándékot is tévútra viheti. A program a Kiss Árpád Általános Iskolában folytatódott, ahol a résztvevő pedagógusok az Apáczai Kiadó jeles tankönyvszerzőivel konzultálhattak. A különböző szekciókban elsősorban az élményközpontú és hatékony oktatást segítő módszerekről és eszközökről folyt a szó, melynek keretében a pedagógusok megismerkedhettek az Apáczai Kiadó új fejlesztéseivel is, közöttük a Magyar Termék Nagydíj elismerésben részesült Apáczai Tudástár weboldallal. A konferencia kora este ért véget. (jakó) Koppándi Jánost, az Apáczai Kiadó Nógrád megyei referensét arról kérdezzük, mi ösztönöz egy tankönyvkiadótarra, hogy pedagógiai konferenciát szervezzen.- Az Apáczai Kiadó fennállásának húsz esztendeje alatt magát mindig is „pedagógusbarát kiadónak” vallotta. Ezt azonban nem elég csak mondogatni, tettekkel is bizonyítani kell. Ennek megfelelően a kiadó versenyeket indít diákok számára, igen komoly díjazással pályázatokat hirdet pedagógusoknak, tankönyvei mellé pedig olyan „segítőrendszert” biztosít - gondolok itt a tanári példányokra, a tanítást segítő kézikönyvekre, az interaktív tananyagokra, a szemléltető eszközök sokaságára -, amely lényegesen megkönnyíti a pedagógusok munkáját. És természetesen ebbe a sorba illeszkednek azok a szakmai rendezvények, amelyek a szakmai tudás frissítését, illetve a kitekintést szolgálják. A kiadó tisztában van azzal, hogy az iskoláknak, de még a pedagógiai intézeteknek is alig-alig van vagy épp egyáltalán nincs lehetőségük arra, hogy szakmailag hiteles, elismert, úgymond „nagy nevet” lássanak vendégül, ezért e téren is igyekszik az ez irányú igényeket kielégíteni. Csak ebben a tanévben például meghívtuk Kisterenyére dr. Duró Zsuzsa docenst, Nagybátonyba Farkas István piarista igazgatót, a NAT-bizottság tagját, Salgótarjánba dr. Vass Vilmost, az ELTE docensét, Pásztora Jókai Anna írónőt, ide Balassagyarmatra pedig Pokorni Zoltánt. Meggyőződésünk, hogy ezekre az alkalmakra nemcsak a szellemi fel- töltődés miatt van szükség, hanem azért is, hogy a különböző iskolák, települések pedagógusai egymással találkozván konzultálhassanak a közös problémákról.- Van-e valamilyen oka annak, hogy a Kiss Árpád Általános Iskolával közösen szervezték mega rendezvényt?- A választás egyáltalán nem véletlenszerűen történt. Az Apáczai Kiadó széleskörű, országos szintű bázisiskolai hálózatot épített ki, mely tagjaival igen szoros szakmai együttműködést folytat. Ezen kapcsolatban a bázisiskolák a kiadó könyveit használva mintegy tesztelik azokat, és észrevételeikkel, javaslataikkal a kiadványok folyamatos korszerűsítését segítik. Emellett az Apáczai Kiadó minden bázisiskolája számára rendelkezésre bocsátja kiadványainak teljes vertikumát, amelyet aztán az érdeklődők az adott intézményben megtekinthetnek. A bázisiskolák biztosítanak helyet azoknak a szakmai rendezvényeknek, melyeken a kiadó előadóival, tankönyvszerzőivel lehet konzultálni. Ezeken a programokon az iskola tanítói, tanárai bemutató órákat is tartanak, hogy a jó gyakorlatokat, módszereket az érdeklődőknek átadhassák. Mindezért cserébe a kiadó a már említett bemutató tankönyvsorozaton túl többek között pedagógus- vagy gyermeknapra ajándékkönyveket biztosít, a bemutató órákat tartó pedagógusok részére igen komoly óradíjat fizet, felvállalja a szakmai programok költségeit, de adott esetben segítséget nyújt akár egy iskolai évkönyv vagy egyéb kiadvány elkészítéséhez is. És hogy a kérdésre is válaszoljak: a Kiss Árpád Általános Iskola két tagintézményével, a Dózsa György Általános Iskolával, valamint a Szabó Lőrinc Általános Iskolával egyetemben már hosszú évek óta bázisiskolánk, megbecsült partnerünk. A három intézmény és az Apáczai Kiadó együttműködése minden érintett fél számára igen gyümölcsözőnek bizonyult, köszönhetően az iskolák pedagógusai és vezetői, azaz Görög Imréné igazgató asszony, dr. Oravecz Lajosné és Tillmann Rezső tagintézmény-vezetők elkötelezett, áldozatos munkájának. így teljesen természetes, hogy Balassagyarmaton csakis e három intézmény valamelyike jöhetett szóba.- Különböző hírek keringenek a tankönyvterjesztés, valamint a tankönyvkiadás gyökeres változásáról. Érinti-e ez az Apáczai Kiadót, illetve hogyan készülnek a változásokra?- Elsőként talán a terjesztésről szólnék, mivel ez kevésbé érinti a kiadót. A jelenlegi elképzelés szerint egy központi szervezet fog foglalkozni a terjesztés kérdéseivel, ám mivel a teljes országot átfogó logisztikát bizonyosan nem tudnak ilyen rövid idő alatt felállítani - bár lehet, hogy nem is akarnak -, egyes vélemények szerint a jelenlegi terjesztők alvállalkozóként fognak a folyamatban közreműködni. Véleményem szerint akár lesznek ilyen alvállalkozók, akár nem, a terjesztés az új rendszertől még nem lesz gördülékenyebb és olcsóbb sem - de hangsúlyozom, ez a személyes véleményem. A könyvkiadás kérdése már érdekesebb, hiszen az oktatásirányítás eléggé egyértelművé tette, hogy túlzottnak tartja a jelenleg forgalomban lévő tankönyvek skáláját, mondván, ez a bőség egyrészt zavarja a választásban a pedagógusokat, másrészt nehezíti az egységes követelmény- rendszer felállítását. Ezt kiküszöbölendő az elképzelések szerint meghatároznák, hogy az. egyes tantárgyakhoz mely könyvet/könyveket lehet majd használni. A magam részéről biztos vagyok benne, hogy az Apáczai Kiadó könyvei szerepelni fognak ezen a listán, hiszen eléggé furcsa lenne, hogy Magyarországon egy kizárólag magyar tulajdonú, a Magyar Termék Nagydíjjal ötször elismert tankönyvkiadót figyelmen kívül hagyjanak. De említhetném az érvek között azt a tényt is, hogy az Apáczai Kiadó könyveiből tanul az alsós diákok 46 százaléka, vagy hogy több kiadványunk részesült országos vagy éppen nemzetközi elismerésben, mint például Esztergályos Jenő „Az én matematikám 2.”, amely tavaly kiérdemelte a frankfurti könyvkiállítás „Legjobb Európai Tankönyv 2011 ” elismerő oklevelét. Az Apáczai Kiadó tehát volt, van és lesz is, s ennek megfelelően tovább folytatja munkáját a magyar oktatás még magasabb szintre való emelése, valamint a magyar pedagógusok munkájának segítése érdekében.
