Nógrád Megyei Hírlap, 2012. február (23. évfolyam, 27-51. szám)
2012-02-10 / 35. szám
4 2012. FEBRUÁR 10., PÉNTEK NÓGRÁD MEGYE Egy tarjáni városépítő Épített, tanított, tervezett „Tisztelt Luda László Úr! Ezúton szeretnék gratulálni ahhoz, hogy Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyűlése Önt 2011. évben a Pro Űrbe kitüntető Emlékéremben részesítette. Mind a magam, mind önkormányzatunk nevében tisztelettel megköszönöm Önnek az építésben, az építészeti oktatásban, az építési- szakmai ismeretterjesztésben és építészeti tervezésben végzett több évtizedes, magas színvonalú tevékenységét, mellyel hozzájárult városunk fejlődéséhez. Munkájához további sikereket és jó egészséget kívánok. ” Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester- Kedves Luda László, hogyan érte Önt ez a kitüntetés?- Az érzésről, ami ért, a legjobban a pohárköszöntőm tanúskodhat: Elmondtam, hogy az építők nem arról híresek, hogy agyon dicsérik, vagy kitüntetésekkel halmozzák el őket. Ellenkezőleg! Itt áll önök előtt egy kitüntetett építő! Nem akármilyen alkalomból és igen előkelő kategóriában. Ez szokatlan és meglepő számomra, alig merem elhinni! Sietve megköszönöm, nehogy kiderüljön, hogy itt valami tévedés történt. Köszönöm azoknak, akik egyáltalán észrevették és javasoltak, s főleg azoknak, akik elfogadtak. Való igaz, hogy építészmérnöki pályafutásom első félidejét lényegében a híres salgótarjáni városrekonstrukció kivitelezése töltötte ki. Tudom, hogy ez nem érdem! Ez szerencse volt! Óriási szerencse, mert nem hiszem, hogy lesz még Salgótarján építés-történetének olyan dinamikus korszaka, mint az 50-es, 60-as, 70-es és a 80- as évtizedei voltak Az, hogy ebben részt vehettem, az maga volt a kitüntetés! Ez a mostani kitüntetés meg hab a tortán! Hab a tortán, amit meg kell osztanom azokkal a munkatársaimmal, az ÉPÍTŐKKEL - lehettünk vagy kétezren - akikkel együtt dolgozhattam, aminek az eredményeképpen lehetek most itt: NÁÉV, NOTÉV, STÉSZ, AGROFIL, hogy csak a nagyobb vállalatokat említsem. Mérnökök, technikusok, közgazdászok, adminisztratív dolgozók; szakmunkások, segédmunkások, zenészek - vagyis romák -, nyugdíjas bányászok és sok, sok kétlaki munkás. Innen üzenem nekik, az élőknek és a már odaát lévők hozzátartozóinak, hogy PRO ŰRBE díjasok lettünk! Én ugyanis képzeletben felosztom ezt a kitüntetést vagy kétezer felé és minden idézett építőnek küldök egy részt. Magamnak is egy részt hagyok, amit most már lelkiismerettel elkönyvelek. Ez már tényleg engem illet. Valamennyiünk nevében megköszönöm a mostani Elöljáróság kitüntető figyelmét, amellyel kiemelte az építőket a feledés homályából. S azt is köszönöm, hogy mindezt elmondhattam. Hajrá ÉPÍTŐK!- Tudomásom szerint tavaly „Életmű díjat” kapott a Nógrád megyei Építész Kamarától Az életműről mit mondana e díj kapcsán?- Az 55. évébe érő szakmai pályafutásom első félideje a kivitelezésben telt el. E mellett óraadó tanár is voltam, mellékállásban a különböző építőipari szakközép- iskolákban. A második félidőt a tervezés töltötte ki, helyenként az úgynevezett fokozott tervezői művezetéssel - ami szakmailag kivitelezést jelent A szakmai „műfajok” felsorolása helyett beszédesebbek az élmények. A kivitelezés időszakában, a 60-as évek elején, amikor a Rokkant telepi lakásépítéseket befejeztük, átköltöztettem az építésvezetőségemet a Pécskő utcába. Pontosabban a Pécskő patak medrébe, mert utcáról nem igen lehetett beszélni. Terepszemlét tartottam, hogy melyik bontandó épület maradhatna meg - átmenetileg - „főhadiszállás” céljára, amikor egy jól szituált idős hölgy váratlanul elkapta a kezemet és könnyes szemekkel kezet csókolva ezeket mondta: „Az Isten áldja mérnök úr, hogy kiszabadít engem ebből a pokolból.” Szemben volt a bicskás kocsma, felette meg a Dankó telep. Dermedten álltam, a kezemet sem bírtam elrántani. A hölgyet átköltöztettük a Rokkant telepi új házak egyikébe, én meg ettől kezdve úgy éreztem, hogy nem csak megbízásom és nem is csak hivatásom van, hanem egyenesen „küldetésem”. Óriási muníciót kaptam a következő évtizedek küzdelmeihez. Nemrégiben a piacon rám kiált egy idősebb úr, hogy „Tanár úr, emlékszik-e még rám?”...Felnőtte- ket is oktattam anno. Meghívókat kapok harmincéves érettségi találkozókra. Menő vállalkozók, polgármesterek tanár úrnak szólítanak. Lehet, hogy csak cikiznek ezzel, de nekem valahogy ez sem esik rosszul. Az meg pláne nem, hogy az egyik volt tanítványom „nyugdíjba vonulásom” óta folyamatosan vezető-tervezői megbízásokkal lát el. Amikor a Kodály iskola bővítőfelújítása a befejezés előtt állt egy kisiskolás csapat - akik az öreg iskolában kezdtek - eljött, hogy tesztelje a megújult Alma Matert. Az egyik építésvezető fogadta őket - véletlenül az egyik volt tanítványom - és azt mondta nekik, hogy itt van Laci bácsi, aki megálmodta nektek ezt a szép új iskolát, majd ő megmutatja nektek. Tőle kérdezzetek. A következő ötven percben millió kérdés, örömujjongás következett, meg kán-kán tánc az udvaron. Alig lehetett őket összeterelni, hogy visszamenjenek az átmeneti iskolájukba. Az iskola előtt felsorakoztak és hangosan kórusban zengték: „Köszönjük Laci bácsi!” Lehet, hogy más is kapott már ilyen kitüntetést, de hogy ez igen ritka kitüntetés, az már biztos. Minden eddigi nehézséget és csalódást feledtetnek ezek az élmények! Ez a most kapott Életmű díj ezeket juűatja eszembe.- S amikor tavaly a „Kodály Díjat” átvette, az iskola tervezéséért?- Arra már nem emlékszem pontosan, hogy ott mit mondtam, mert úgy meghatott a szokatlan ünnepi ováció. Valószínű csak hebegtem, de biztos, hogy a szándékaimról beszéltem, amelyek a tervezés során vezéreltek a tanulók és a tanárok érdekében.- Hadd emlékeztessem, 1984- ben az Építőipari Tudományos Egyesület dísztagja lett az „Alpár Ignác” érem kitüntetéssel- Igen. Akkor egy évtizedig a megyei titkára voltam az Egyesületnek és az ÉVM egyik fontos Célprogram Bizottságával karöltve salgótarjáni és országos gépbemutatókat és rendezvényeket szerveztünk. Büszkén vettem át a kitüntetést egy igazi úriembertől - úgy hívták, hogy Dr. Trautmann Rezső nyugalmazott építésügyi miniszter.- Eddig jobbára csak a kitüntetéseiről beszéltünk Beszélhetnénk valamit magáról a pályafutásáról is? A felsorolt kitüntetések alapján kimjzolódott egy szakmai életút Segítsen betekinteni ebbe az életútba, hogy valamilyen korképet is kapjon az olvasó.- Elég, ha felidézem salgótarjáni pályafutásom első két napját. Marci barátommal, az évfolyamtársammal 1957. augusztus 13-án érkeztünk ide. Kopott bőröndjeinken kívül egy-egy rajztábla, meg fejes vonalzó képezte a felszerelésünket. Marci, a Luda László megadioptriás szemüvegével tudós bagolynak nézett ki hozzám képest. Én lobogó sörénnyel, fekete napszemüveggel, mélyen gombolt fehér apacsingben, szűk farmernadrágban, hegyes orrú zöld fehérbetétes cipőben, hát hogy is mondjam - így utólag örülhetek, hogy azonnal őrizetbe nem vettek. Senki nem akarta tudni például, hogy hol van az építőipari vállalat központja. Az emberek úgy húztak el mellettünk, mint manapság jómagam is elhúzok a gyanús hittérítők elől. Na, jó - adtuk meg magunkat - akkor hát megyünk a szag után, a téglaszag után. így kötöttünk ki a Vásártéren - miközben én már azon törtem a fejem, mikor megy visszafelé a legközelebbi vonat.- Mi történt?- Megtaláltuk a Központot. Mentünk befelé, abban bízva, hogy itt majd értékelik a rajztáblákat meg a fejes vonalzót. Szobáról-szobára járva az lett az érzésünk, hogy itt valamiféle őrü- letes munka folyik. Senkinek nincs ideje, hogy felemelje a fejét az aktákból. Talán nem stimmel a leltár - gondoltuk - vagy valami ilyesmi. Végre egy bátor „hajadon” megkönyörült rajtunk és elkísért a főmérnökhöz. Na, fiúk, ti vagytok azok? - üdvözölt - Kezdjetek a személyzetisnél, egyenként A személyzetis ült, én álltam. Mindent tudunk magáról, de azért mondjon el szépen mindent.. Rögtön tudtam mi az ábra! 56- os eresztés voltunk. Meg egyébként is! Ilyen szerelésben jelenik meg itt az elvtárs! Miért? - kérdeztem. Ez egy munkaruha. Itt a colostok helye - mutatok e rengeteg varrott zseb egyikére. A kis kőrúton csináltattam -készen akkor még nehezen lehetett kapni - és egy félévi ösztöndíjam ment rá... Már biztosan elment az utolsó vonat Marci - mondtam a társamnak. Jó lesz valami szállás után nézni. Menjetek át a száz személyes munkásszállásra - mondta lazán a főmérnök. Átmentünk az épületbe, ami ma a munkaügyi hivatal a benzinkút mellett. Állj! - dördült ránk a dikón heverő házfőnök. - Hol a papír? No, Marci én megyek az állomásra - dörmögtem - szevasz... Ne idegeskedj már - nyugtatott - hátha el lehet intézni telefonon. El lehetett. Itt ez a vendégszoba - mutatta a házfőnök - ahol a két emeletes vaságyból két hely már foglalt, valami technikus atyaúristeneknek. Elfoglalható a két szabadon hagyott ágy. Este tízkor villanyoltás! Na, ebből nehezen lesz diplomakészítés! Hátra volt még ugyanis a diploma feladat befejezése, második és harmadik műszakban. Másnap elindultunk albérletet keresni.. Legényemberek, majd megnősülnek, s jönnek a gyerekek - na, menjenek szépen tovább - mondták néhány háznál. Változatos sikátorok között kúsztunk a Pécskő dombra a főtér felől, amikor ammóniás aromák ütötték meg kifinomult fővárosi szaglószerveinket Nemsokára fanyar füstöket is észleltünk a kémény nélküli tetőkből szerteáradni. A Dankó telep felső határán álltunk. A napos látványból ítélve a város Rózsadombjának véltük a helyet.. Ez se sikerül - állapítottuk meg - menjünk a központba, megyünk haza! Odabent az egyik legrafináltabb kolléga fogadott. Mi baj van fiúk? Meséljetek már! Mi meg meséltük a felgyülemlett élményeinket, mire harsány röhögéssel ölelt mindenki a keblére bennünket. Ettől kezdve nem érdekelt, hogy mikor megy hazafelé a vonat. Hazára leltünk Salgótarjánban.- Önök nem hallottak akkor a salgótatjáni sortűzről?- Akkor nem, csak évek múlva homályos célzásokat. A valóságot csak a kilencvenes évektől tudjuk.- Beszélne az eltelt 55 év munkájának állomásairól?- A Volán telephely építésén kezdtem technikusi beosztásban. Pár hónap elteltével Vác térségébe helyeztek különböző építéshelyi beosztásokba. Megnősültem, de lakást nem tudtam szerezni - mutat egy fehér lapot, amelyen még a következő soroltak: Lakásért elvállalta Salgótarjánban a „legsárosabb” építésvezetőséget a Rokkant telepen. Rövidesen termelési osztályvezetőnek, majd főosztályvezetőnek nevezik ki. A 70-es évek második felétől fejlesztési, beruházási, műszaki osztályvezető. 1987-től a NÁÉVTERV, majd a Palóc mérnökiroda vezető tervezője, s 1993-ban nyugdíjba megy - papíron. Innentől kezdve „megállás nélkül” tervez buszmegállótól a biomassza erőműig, családi háztól az iskoláig több száz különböző létesítményt - a legutóbbi napokat is bele számítva.-Sa legutóbbi napok?- Ez már rövid lesz. Bér községben tervezek egy romantikus épületegyüttest. A falusi vendéglátásról van szó...- Ennyi tervezőmunka után bizonyára jelentős összegű a honorárium.- Pontosan beigazolódik hajdani professzorom mondása: „Önök jól megélnek majd ezzel a diplomával, de pénzük sosem lesz.” Ezzel együtt se tudnék magamnak ma sem jobb szakmát választani!- És hazát?- Azt se, mert többször adódott felkérés - alkalom - más megyei jogú városokból, de én itt maradtam. Tudom, hogy ez se érdem, de hát ez van! Pádár András Továbbra is elkél a fagyban a segítség Szűkébb hazánkban a rendőrök napok óta kiemelt figyelmet fordítanak az időjárási viszontagságok elől menedéket kereső, valamint egyéb okból rászorult személyek megsegítésére. Az intézkedéseknek köszönhetően több ember életét mentették meg a járőrök, körzeti megbízottak. Az elmúlt napon is okozott, illetve okozhatott volna nagy problémát a zord időjárás - tájékoztatta lapunkat Dankóné Nagy Éva rendőrségi szóvivő. Nógrád megye. A Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság ügyeletére február 6-án, hétfőn a reggeli órákban érkezett a bejelentés, hogy egy Trabant személygépkocsival egy férfi és három utasa „vesztegel” Balassagyarmat és Érsekvadkert között. A gyarmati rendőrkapitányság körzeti megbízottai a személygépkocsit és annak vezetőjét Érsekvadkert előtt mintegy 350 méterre találták meg. Az utasok már a menetrendszerinti járattal továbbutaztak. A sofőrt, a jóval fagypont alatti hőmérsékletre való tekintettel, a körzeti megbízott meleg teával kínálta és a szolgálati gépkocsiba beültetve a műszaki mentésről gondoskodott. Ugyanezen a napon 10 óra körüli időben az őrhalmi körzeti megbízott rádión jelentette, hogy az Érsekvadkert és Balassagyarmat közötti útszakaszon, az úgynevezett „Serkövnél” az út szélén egy kamion akadt el és műszaki mentésre vár. A gépjárművet vezető szécsényi férfi elmondta a rendőröknek, hogy meleg teával rendelkezik, ezért a rendőrök gondoskodtak, hogy a férfi a műszaki mentés időtartamáig a közútról álljon félre és a teljes pályaszelvény járható legyen, ne okozzon balesetveszélyt. Egy szabadnapos rendőr talált rá a koraesti órákban Salgótarjánban egy férfire, aki ittasságánál fogva elesett, beütötte a fejét, majd a járdán fekve maKét nő személyesen kért segítséget a minap a Pásztói Rendőrkapitányságon, mivel nem tudták hol tölteni a napjaikat a hideg időben. A 45 és 28 éves hajléktalanokat a rendőrök beengedték az épületbe és azonnal megkezdték az intézkedéseket az elhelyezésükről. Néhány radt. A városi rendőrkapitányság járőrei gondoskodtak a férfi kórházba szállításáról. A Pásztói Rendőrkapitányság egyenruhásai is látogatják a rossz állapotórán belül a város önkormányzata biztosított helyet számukra az átmeneti melegedőben és megtette a további intézkedéseket a hajléktalanszállóra történő szállítás kapcsán is - tájékoztatta lapunkat Lászlók Nóra, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóügyeletese. ban lévő ingatlanban lakó rászorulókat és tájékozódnak állapotukról, illetve arról, hogy segítségnyújtást kérnek-e. A sérülteket, vagy gyógykezelésre szoruló személyeket kórházba, vagy átmenetileg az idősek otthonába szállítják, illetve szállíttatják el.- A Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság kéri az állampolgárokat, hogy a nagy hidegre való tekintettel továbbra is figyeljenek embertársaikra és ha segítségre szorulót látnak, vagy beavatkozást igénylő helyzetet tapasztalnak, haladéktalanul jelezzék azt az ingyenesen hívható 107-es, vagy 112-es segélyhívó számokon! - hangsúlyozta Dankóné Nagy Éva. Nem tudtak hová menni...
