Nógrád Megyei Hírlap, 2012. február (23. évfolyam, 27-51. szám)
2012-02-29 / 51. szám
4 2012. FEBRUÁR 29., SZERDA NÓGRÁD MEGYE Márványtábla a bányakastély falán Emlékezés az 1946-os széncsatára- vg-_____________________ Salgótarján. A háború már véget ért, de az ország romokban hevert. Az óvóhelyekről előbújt emberek élni akartak, az élet azonban nehezen indult. Először el kellett takarítani a romokat, vízteleníteni a bányavágatokat, újraindítani a szétszerelt gépeket, helyreállítani az összerombolt vasútvonalakat, utakat és hidakat, hogy megindulhasson a termelés és a szállítás. Mert a szénre nagy szüksége volt az országnak, hogy elindulhassanak, termeljenek a gyárak, legyen munkájuk az embereknek és legyen kenyér. A termelés, ha lassan csordogálva is, de egyre több bányában indult meg Nógrádban és áramot adott a vízválasztói erőmű is. Volt villany, közlekedett a helyi kisvil- lamos. A bányák államosítása egyfajta szénválságot idézett elő, amelyet tetézett az élelmiszerhiány. A napról napra csökkenő fejadag, a rohamosan növekvő infláció sajátságos cserekereskedelmet hozott létre. A bányászok a vasárnapi műszakban termelt szenet lisztre, olajra és egyéb élelmiszerre cserélték. A koalíciós kormány 1946 január végén felhívással fordult a bányászokhoz, a széntermelés növelését kérve. A felhívást a széncsatára Petik Kálmán, a hetes bizottság elnöke ismertette Salgótarjánban, a bányaigazgatóság épületében - közismert nevén a bányakastélyban - február utolsó hétvégéjén a bányászok képviselői előtt. A hetes bizottság az üzemi bizottságok központi szerve volt a szénmedencében. Milyen volt a bejelentés fogadtatása? „Adjatok szalonnát az olajos kenyér, meg a lekvár helyett és akkor széncsata nélkül is kifordítjuk a bányát.” Mindez Várszegi György Szorospataki lámpafények című könyvében olvasható. Mint ahogy az is, hogy kifordították a bányát az olajos kenyéren, sok esetben anélkül, két szem főtt krumplival a zsebben és maguk sem hitték el, Esztendőről esztendőre elzarándokolnak ide az utódok, az egykori bányászok, hogy fejet hajtsanak azok emléke előtt, akik áldozatot vállalva nem csak az elemeket, a szorító gondokat, önmagukat is legyőzték A megemlékezésen a bányászok koszorút helyeztek el az emléktáblánál a széncsata hőseinek tiszteletére hogy közben széncsatát nyertek. Mindezekről Páles Lajos beszélt a 66 évvel azelőtti eseményekre emlékezve Salgótarjánban, az egykori bányaigazgatóság épületénél. Páles Lajos 19 évesen maga is részese volt a széncsatának. A nógrádi szénmedence bányászai versenyre hívták a tatabányai szénmedence dolgozóit. Csatlakoztak a versenyhez a dorogi szénmedence bányamunkásai is, akik a pécsiekkel versengtek. A nógrádi szénmedencében 12 ezer bányász vett részt a széncsatában. Március közepén a termelés már elérte 2 ezer vagon, áprilisban pedig a 2 és félezer vagon szenet. A verseny értékelésére 1946 augusztusában került sor, a bányaüzemek 1700 dolgozója előtt. A nyertes a nógrádi szénmedence lett. A legfőbb nyertes pedig az ország, mert elkerülte az összeomlást, s 'folytatódott az újjáépítés. A koalíciós kormány képviselője, a bányászok tiszteletére emléktáblát helyezett el az épület falán, ahonnan a széncsata elindult. A tábla egy felújítás alkalmával megsérült, eltörött. Helye egészen 2007-ig üres maradt. Akkor azonban néhány bányászakta település - Karancskeszi, Karancs- lapujtő, Kazár, Nagybátony és Mátranovák - öszszefegott és azóta újra emléktábla jelzi, hol született meg a széncsata gondolata. S azóta esztendőről esztendőre elzarándokolnak ide az utódok, az egykori bányászok, hogy fejet hajtsanak azok emléke előtt, akik áldozatot vállalva nem csak az elemeket, a szorító gondokat, önmagukat is legyőzték. A megemlékezésen koszorút helyeztek el az emléktáblánál a széncsata hőseinek tiszteletére a Bánya és Ipari Dolgozók Szak- szervezeté Nógrád Megyei Bizottsága és salgótarjáni alapszervezete, a Salgó Bányász Természetjáró Egyesület, a Magyar Kommunista Munkáspárt Nógrád Megyei Szervezete, és a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Nógrád Megyei Szervezetének képviselői. A megemlékezést a Salgó Bányász Természetjáró Egyesület és a bányászszakszervezet salgótarjáni alapszervezete rendezte. A Hírlap postájából AKH-A Hírlap portijából - aa olvuók fóruma. A raerkeaitAaAf fenntartja maginak a Jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, aaerkeaatve kóaülje. A körött levelek tartalmával a aterkeartdeág Minden ajtót ki kell nyitni (Helytörténeti vetélkedő a Bolyaiban) Megtörtént dolgokat nem te- dách Imre Gimnázium és Szak- terjút kellett készíteni a salgó- hetünk meg nem történtekké, és középiskola, illetve 3 csapattal a tarjáni színjátszás „nagy öregje- másként nem rendelhetjük őket Bolyai. ivei”, illetve egy három perces A négytagú zsűri elnöke Székyné dr. Sztrémi Melinda, Salgótarján polgármestere, országgyűlési képviselő, a Bolyai egykori diákja, tanára és igazgatója volt. A tagok pedig dr. Szirácsik Éva, a Nógrádi Történeti Múzeum igazgatónője, a Bolyai egykori diákja, Sebestyén Kálmán, a Nógrád Megyei Levéltár munkatársa és Árpád Sándor, a Bolyai volt tanára szellemünk alá, mint hogy megértjük őket. ” E Benedetto Croce- gondolat szellemében indult nemrégiben az a várostörténeti vetélkedő, amely az idén 90 éves városunk múltját idézte meg. A Bolyai Gimnázium és Szakközépiskola aulájában megrendezett versenyre öt középiskola nevezett 9 csapattal: 1 csapattal indult a Borbély Lajos Szakközép- iskola, Szakiskola és Kollégium és a Táncsics Mihály Közgazda- sági, Ügyviteli, Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Kereskedelmi Szakiskola, 2-2 csapattal a Stromfeld Aurél Gépipari, Építőipari és Informatikai Szakközépiskola és a Ma1922. január 27-én délelőtt 9 órakor az Acélgyári Olvasóegylet nagytermében tartotta alakuló közgyűlését Salgótarján rendezett tanácsú város képviselőtestülete. Ezt, a várossá válás 90. évfordulóját ünnepeljük az idén. Az emlékév rendezvényeinek a sorába illeszkedik ez a helytörténeti szellemi tusa is. A szervezők, Árpádné Vincze Marietta és a Bolyai történelemtanári és magyartanári munkaközössége úgy állították össze a feladatokat, hogy a vetélkedés ne csak a lexikális ismereteket, hanem az újságírói és filmkészítési képességeket is mozgassa meg. Előzetes feladatban a csapatoknak infilmet alkotni, amelynek témája Salgótarján múltja és jelene. A legtöbben a város szerte sokak által jól ismert és szeretett Patakiné Kerner Editet kérdezgették (ő sokat foglalkozik középiskolás vers- és szövegmondókkal a Vertich Színpad keretein belül), de volt, aki Molnár Ernő színész-rendezőt és Bolyós Lászlónét, a Kohász Művelődési Központ nyugalmazott igazgatóját faggatta. A filmek arról tanúskodtak, hogy ez a nemzedék már egy képi világban nőtt fel, számukra a „láttatás” szinte olyan természetes, mint a levegővétel. Ötletesebbnél ötletesebb filmeket láthattunk, amelyek más-más technikai megoldással, egyéni szemszögekből láttatták városunkat. • A négytagú zsűri elnöke Székyné dr. Sztrémi Melinda, Salgótarján polgármestere, ország- gyűlési képviselő, a Bolyai egykori diákja, tanára és igazgatója volt. A tagok pedig dr. Szirácsik Éva, a Nógrádi Történeti Múzeum igazgatónője, a Bolyai egykori diákja, Sebestyén Kálmán, a Nógrád Megyei Levéltár munkatársa és Árpád Sándor, a Bolyai volt tanára. A megmérettetés lexikális részében a résztvevők számot adhattak arról, mit tudnak a város jellegzetes épületeiről, az 1956- os helyi történésekről, a salgótarjáni sortűzről, a város színjátszásának történetéről. Minden csapat jó felkészültségről adott tanúbizonyságot, nem nagy pontszámbeli különbségek voltak a végső pontszámokban. Első helyezést ért el a Bolyai 3. csapata (Körösi Dalma, Holtai Orsolya, Győri Alex, Molnár Gábor Bálint-, felkészítő tanár: Holesné Csige Ilona). Második lett a Stromfeld 1. csapata (Húgai Dominika Száva, Gubán Richárd, Molnár Róbert, Szoó Attila Miklós-, felkészítő tanár: Janik Norbert), a harmadik pedig szintén a Stromfeld második csapata (Dávid Cintia, Kovács Kevin, Tóth Regina, Bakos Fanni-, felkészítő tanár: Janik Norbert). A zsűri elnöke külön díjként a három legjobb filmet megjelenteti a városi önkormányzat honlapján, illetve dr. Szirácsik Éva az egyik bolyais interjút publikálni fogja a Múzeumi Értesítőben. A Bolyai életének fontos része Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára című operájának az a részlete, amikor a Kékszakállú megmutatja Juditnak a birodalmát. Ez az iskola szignálja, amely minden ünnepség kezdő és záró momentuma a gimnáziumban. Nem véletlenül abból a Balázs Bé- la-műből választott tehát két sort a játékvezető a verseny kiinduló aforizmájául, amelyből az opera librettója készült: „Minden ajtót ki kell nyitni./ Szél bejárjon, nap besüssön...” Úgy gondoljuk, ez versengés sok ajtót újra kinyitott a fiatalok számára. Sóvári László a Bolyai magyar-történelem tanára Az emlékév rendezvényeinek a sorába illeszkedett ez a helytörténeti szellemi tusa is
