Nógrád Megyei Hírlap, 2012. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
2012-01-07 / 6. szám
4 2012. JANUAR 7., SZOMBAT KULTÚRA Anyanyelv a nemzetiségi lét alapja A Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézetben - az intézmény jellegénél fogva - gyakoriak az irodalmi estek, író-olvasó találkozók. Ezeknek a rendezvényeknek sok közös vonásuk van, de a meghívottak személyisége, munkássága mindegyik ankétnak egyedi, sajátos jelleget kölcsönöz. így volt ez a közelmúltban is, amikor három magyarországi szlovák anyanyelvű tollforgató - ábécérendben Bárkányi Zoltán, Fábián Éva és Fuhl Imre - látogatott el az intézetbe. A vendégeket nemcsak származásuk, de végzettségük és hivatásuk is rokonítja. Mindhárman a budapesti szlovák gimnáziumban érettségiztek. Bárkányi Zoltán az ELTE-n szerzett magyar-szlovák- cseh szakos középiskolai tanári diplomája, Fábián Éva és Fuhl Imre pedig a pozsonyi Komensky Egyetemen szerzett újságírói oklevele birtokában kapcsolódott illetve kapcsolódik a budapesti székhelyű szlovák hetilap, a L’udové noviny szerkesztőségének munkájához. Bárkányi Zoltán 1966-tól munkatársként, majd 2002-ig, nyugállományba vonulásáig fő- szerkesztőként dolgozott a lapnál. A vezetői székben Fuhl Imre váltotta, aki 2007-ig volt főszerkesztő. További azonosság az életrajzukban, hogy mindhárman a pilisi szlovákságban gyökereznek: Bárkányi Zoltán kesztölci, Fábián Éva pilisszántói, Fuhl Imre pedig olyannyira pilisszentkereszti, hogy jelenleg is ott lakik. S e régió települései - mint a beszélgetés során is hangsúlyozódott főként Bárkányi Zoltán részéről - a vallás, a kulturális modell szempontjából különböznek például a dél-alföldi szlovák nyelvszigettől. A pilisiek zömmel katolikusok, etnikailag mindig is zártabbak voltak, ennek következtében tovább maradtak meg hagyományaik, s köreikben még manapság is intenzívebben Bárkányi Zoltán - magyarul Pince című - 2011-ben megjelent kötetének címlapja élnek a népi kultúra értékei. Úgymond nyugat-szlovák nyelvjárásban beszélnek, ami szintén megkülönbözteti őket a más magyar- országi térségben élő közösségektől. Bárkányi Zoltán, Fábián Éva és Fuhl Imre munkásságában a közös vonást a szlovák nyelvű alkotómunka képezi, de e tekintetben értelemszerűen eltérések is vannak közöttük már csak életkoruk, generációs gondolkodásmódjuk miatt is. Bárkányi Zoltán 2011 -ben múlt hetvenéves, Fuhl Imre nemrégiben töltötte be az ötvenedik életévét, Fábián Éva pedig a harminchetedikbe lépett. S természetesen az eltérő személyiségjegyek is felfedezhetők Írásaikban. Bárkányi Zoltán csak szlovákul ír - magyarul fordításként jelennek papírra vetett sorai, Eleddig négy kötete jelent meg Vzplanutie (Fellángolás), Návrat (Visszatérés), Vianoce tetky Karovej (Kara néni karácsonya) és Pivnica (Pince) címmel. Az utóbbi - kisprózák és irodalmi riportok - 2011-es dátummal látott napvilágot Fábián Éva általános iskolás kora óta ír verseket, s ugyancsak szlovák nyelven. A legjobbakat 2004-ben Na margó slov (A szavak margójára) címmel gyűjtötte össze önálló kötetbe. Mostanában készíti elő újabb verseskötetét. A művészi formákkal bátran kísérletező Fuhl Imre anyanyelvén és magyarul is publikál verseket, rövid prózát, a társadalmi feszültségekre, ellentmondásokra is rámutató publicisztikákat. Két verskötete - a Ciemobiela mozaika (Fekete-fehér mozaik) Nemé sióvá (Néma szavak) - és két fordításkötete - Vyzliect’ sióvá (Levetkőztetni a szavakat), Világváltás (Zmena sveta) - jelent meg, több antológia társszerzője, számos kiadvány, s a Magyarországi szlovák toliforgatók a megyei könyvtárban: Fuhl Imre, Fábián Éva és Bárkányi Zoltán fotó: p.tüth oszló Magyarországi Szlovák című internetes portál szerkesztője, de fotósként is jegyzik a nevét. Salgótarjánban, a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület is rendezett már képeiből kiállítást. A beszélgetés során kiderült, hogy mindhárom núvendégnek jelentek meg írásai 2011 szeptemberében a pomázi Kráter Műhely Egyesület lapjában, a PoLíSz-ban, a magyarországi nemzetiségek Együtt jobb! című etnokulturális rovatában. Bárkányi Zoltán Ötven év című - a valós és fiktív tényeket vegyítő - életrajzi naplótöredékeit publikálta ott, Fábián Éva a Barátok valamint az Öreg karácsonyok és fiatal újévek fényeinél című verseit tette közzé. Fuhl Imrétől is jelentek meg versek, de egy fi gye-’ lemre méltó, véleményeket inspiráló tanulmányt is megjelentett „A magyarországi szlovák irodalom, mint csoda (Széllel szemben nem lehet... Vagy mégis?)” címmel. Nem véletlen, hogy a beszélgetés során az egyik fő kérdés éppen Fuhl Imre írásában érintett téma, a szlovák nyelvű irodalom helyzete, illetve tágabban a szlovák nyelviség témaköre - mint minden nemzetiség létének alapja, önazonosság-tudatának, megmaradásának alfája és ómegája - volt Az írókkal való találkozásra jó néhányan eljöttek a Nógrád megyei szlovákok lakta falvakból s közülük többen is bekapcsolódtak a társalgásba, örömmel felfedezve egykori iskolatársakat, barátokat. Elmondták, hogy helyileg milyen feltételek, lehetőségek között folyik a nyelvoktatás, hogyan végzik hagyományápoló, értékőrző tevékenységüket Lucfalvai gyermekek - akik nyaranta szlovákiai erdei iskolában gyarapítják nyelvtudásukat - úgy járultak hozzá az est, a beszélgetés hangulatához, hogy szlovákul mondtak el néhány, a vendégek - akik könyveket ajándékoztak a házigazda könyvtárnak - által írt verset. A rendezvény kezdeményezője, főszervezője dr. Egyedné Baránek Ruzsenka, a házigazda intézmény munkatársa, a Magyarországi Szlovákok Szövetségének elnöke jó érzéssel konstatálhatta, hogy a baráti hangulatú, közvetlen stílusú irodalmi est elérte a címében - „Együtt jobb” - megfogalmazott célját.. S minden gond ellenére a remény uralta a légkört, mintegy igazolva Fuhl Imre szavalt: „te megszelídült vers / erőért koldulva / hozzád térek vissza... Csongmdy Béla Ő maga volt a mérce beszélt Földi Péter is közös élményeikről, munkáiról, sétáikról, utazásaikról, végeérhetetlen beszélgetéseikről, az irodalmi igényű, elgondolkodtató levelekről, s arról a szavakkal kifejezhe- tetlen auráról, amely körülvette, amit személyisége sugárzott, amivel másokban nyomot hagyott. Kiemelte nagy ívű, minden elemében végiggondolt kiállításmegnyitóit, amelyekkel láttatni volt képes a műveket, értelmezni az életműveket. Szorosan kötődött Salgótarjánhoz, lokálpatriótaként tartotta számon a város korábbi és mai értékeit, de - mint a Panelrés című 2007- ben megjelent kötetében helyet kapott, a nyugati városrészben fogant Kiscseri Mihály-versek is igazolják - szigorú, egyetemes - mondhatni kozmikus - etikai mérce szerint gondolkodott, ítélkezett. Ő maga volt a mérce. - Nem lett az írás árulója, nem lett bértollnok, nehezen viselte a kinyilatkozásokat, mindenkiről, mindenről szakszerűen, felelősen mondott véleményt. Bizonyára azért kezdett el írni, mert már mindent elolvasott. Jó volt hallgatni eszmefuttatásait, de ugyanígy válaszolni is jó volt kérdéseire. Mert értette, megérteni akarta a másik embert. S, hogy mi hiányzik belőle? Ő maga. Pál Jóska. Az egész lénye, személyisége - mondta Földi Péter és mintegy az itt maradottak, önmaga és valamennyiünk vigasztalásaként tette hozzá: - Minden bizonnyal már megbarátkozott az égi könyvtárosokkal, s találó idézetekkel traktálja környezetét és ekként felvértezve vár bennünket is odafenn... Cs. B. JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Engedje el, ezt tiltják az uniós jogszabályok!” Szerencsés nyertesünk: Kecskés Beatrix Bátonyterenye, Ózdi u. 193. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2012. január 12-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Rákóczi út 12.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. Ki-ki a maga módján búcsúzik, illetve emlékezik. S ez igaz az egyes emberre éppúgy mint a ki- sebb-nagyobb létszámú közösségekre. A Palócfóld kollektívája úgy vélte, hogy akkor lesz méltó egykori szerkesztője, főszerkesztője, majd főmunkatársa, rendszeres szerzője, az októberben meghalt Pál József emlékéhez, ha egy beszélgetés keretében megidézi alakját, szellemiségét. A főhajtásra a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézetben, mint a megye irodalmi folyóiratát kiadó intézményben került sor. A meghívott vendég, Földi Péter Kossuth-dí- jas festőművész, az elhunyt barátja, két könyvének illusztrátora, a beszélgetőtárs Nagy Csilla, a Palócfóld szerkesztője volt. Az asztalnak azonban ezúttal csak egy oldala volt: mindketten csakúgy mint a hallgatóság soraiban megjelentek valamennyien - a megrendült gyászolókat képviselték. Azokat, akik az idő haladtával sem tudnak - tudunk - napirendre térni afölött, hogy az enciklopédikus tudású, csillogó elméjű Pál József alig több mint hatvanévesen, máig tisztázatlan és megmagyarázhatatlan körülmények között távozni kényszerült e földi világból... „Hová tűnhettek azok a képek? Lehetetlen, hogy elkallódtak!... Miről beszélsz? Nem is vittünk akkor magunkkal gépet... Miről beszélsz? A halálról. Amikorvalaki- re ráismersz, hogy emlékké ülepedik benned. ..Ez az ára a gazdagságnak” - idézte Nagy Csilla e sorokat Laczkó Pál - ahogyan Pál József prózáit jegyezte - Szalmakomisszár című 1981-es kötetéből, s e gondolat mentén Nagy Csilla egy Pál József (Laczkó Pál)-idézettel kezdte a megemlékezést. Földi Péter, az elhunyt barátja személyes hangvételben, de sokak nevében fogalmazta meg gondolatait, érzéseit. fotó: p. tűth László
