Nógrád Megyei Hírlap, 2012. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

2012-01-30 / 25. szám

4 2012. JANUÁR 30., HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE Barabás György emlékére „Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.” Néhány hónappal ezelőtt ne­velőtestületünk úgy döntött, hogy Arany Katedra Emlékpla­kett díjra javasolja Barabás György tanár urat,a Madách Im­re Gimnázium és Szakközépis­kola egykori igazgatóját és taná­rát. Tettük mindezt azért, mert ő azon nagy madáchos tanáregyé­niségek egyike, akit a mai napig tisztelnek volt tanítványai és kol­légái, barátai és ismerősei. Kór­házban volt, de bíztunk felépülé­sében. Bíztunk abban, hogy ja­nuárban személyesen ott lehet az ünnepeltek között. A tantestü­let ezzel a díjjal akarta kifejezni munkássága előtti tiszteletét. Ja­nuár 2-án kaptuk a hírt: Bara­bás Gyurka bácsi meghalt. A fe­kete zászló jelezte gyászunkat, hogy ismét eggyel kevesebben (Juhász Gyula) vagyunk itt e földi létben „madáchosok”. A jelen idő múlt­ba váltott, s mi már csak emlé­kezni tudtunk, miközben a nevét felolvasták a díjazottak között. Barabás tanár úr idén ünnepel­te volna 85. születésnapját. Taná­ri pályafutását matematika- fizi­ka szakos tanárként kezdte, így szerzett tanítási tapasztalatot. A pedagógusi munkát kezdettől fogva szolgálatnak tekintette, nagy alázattal végezte azt. Pálya­kezdőként is fő céljának a tanu­lók nevelését tartotta, amit kivá­ló matematika- és fizikaóráin, va­lamint tanórán kívüli szakköri és egyéb foglalkozásokon igyekezett megvalósítani. Minden órán arra törekedett, hogy diákjai megért­sék és megszeressék a matema­tikát és a fizikát. Szerette és tisz­telte tanítványait, és ők is viszont. Nem nagy hanggal, hanem szak­mai tudásával, emberségével vív­ta ki tekintélyét. 22 év tanítás után nevezték ki a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola igazgatójává. Olyan testületet vezetett, amely a nevelői szerepet nem hatalmi po­zíciónak tekintette, hanem a szó legnemesebb értelmében szolgá­latnak. Vezetői, nevelői hitvallása szerint a cél nem más, mint egyént nevelni, magyart nevelni, polgárt nevelni, embert nevelni. Ez a hitvallás jellemezte egész munkásságát, és ezt a szellemet őrzi a mai napig az intézmény. Felkarolta és segítette kezdő kol­légáit, akiket életre szóló taná­csokkal látott el, akiknek példát mutatott hozzáállásával, a peda­gógus pálya iránti elkötelezettsé­gével. Úgy gondolta, hogy az isko­lai közös programok, a hagyomá­nyok fontos kapcsot jelentenek a madáchosok között, legyen az ta­nár, diák vagy a gimnázium falai között dolgozó más szakember. Vezetőként, később szaktanár­Barabás György a magyar kultúra napi ünnepségen posztumusz Arany Katedra-emlékdijban részesült ként az iskolai hagyományőrzést, a város legrégebbi középiskolájá­nak elődöktől örökölt madáchos szellemének megőrzését is szív­ügyének tekintette. 1976-ban to­vább adta az igazgatói stafétabo­tot, de szaktanárként tovább öregbítette a Madách hírnevét. Minden szülő biztos lehetett ab­ban, hogy „Barabás tanár úr” mellett jó kezekben lesz gyerme­ke. Számos tanítványa neki kö­szönhetően szerette meg a mate­matikát, fizikát, választott pályát ennek megfelelően. Törekedett arra, hogy megfeleljen a kor kihí­vásainak, miközben időtálló ér­tékeket közvetítsen tanítványai­nak, kollégáinak. „Nem pincért, miniszterelnököt és nem sajtóf& nököt akartam faragni, hanem egészséges, erős emberszövetet ké­szíteni, amelyből aztán a képessé­gek és az életkörülmények ha bár­milyen hivatásé embert szabnak is, azt a szerepet a legjobb képes­séggel és a legegészségesebb erköl- csiséggel töltse be”- vallotta 1998- ban, már nyugállományba vonu­lása után. Ez a mondat hűen tük­rözi a pedagógus pálya iránti elkötelezettségét, egész munkás­ságát. Igazi tanáregyéniség volt, akinek ismertsége túlmutatott az intézmény falain. Aki ismerte őt, az szerette és tisztelte. Idős korára sok gonddal kel­lett megküzdenie, de ha isme­rőssel találkozott a „Gyurka bá- csis” mosollyal üdvözölte. Sze­rette az életet, a nehézségeket türelemmel és alázattal viselte. Neve ma is legenda az intéz­ményben, mert „Barabás Gyur­ka bácsit” személyisége, huma­nizmusa, tudása és műveltsége, a pedagógus pálya iránti elköte­lezettsége örökre a nagy peda­gógus egyéniségek közé emelte. Kosztolányi Dezső gondolata­ival búcsúzik tőle a Madách Im­re Gimnázium és Szakközépis­kola volt és jelenlegi tantestüle­te: „ "Nem élt belőle több és most sem él,/s mint fán se nő egyforma két levél,/ a nagy időn se lesz hoz­zá hasonló.. ” Nyugodjál békében „Gyurka bácsi”, emléked örökké őrizni fogjuk! Strasbourg & Euroscola - Egy jobb Európáért Avagy bolyais diákpolitikusok az Európai Parlamentben Látványos épület az Európai Parlament székháza Strasbourgban Az Európai Parlament Tájé­koztatási irodája megbízásából az Európa Pont (Millenáris Park) ingyenes, ismeretterjesztő fog­lalkozást hirdetett meg az Euró­pai Unión belüli továbbtanulási, valamint ösztöndíj lehetőségek­ről. Remek alkalom volt ez a vég­zős, középiskolai tanulmányaik befejezéséhez egyre közelebb kerülő bolyais diákok számára (is), hogy még több információt gyűjtsenek az unió tagállamai­nak felsőoktatási rendszeréről, intézményeiről. Bolyais csapatunk részt vett a budapesti Millenáris Parkban egy rendhagyó EU-s tanórán, amelynek végén egy kvízjáték­ban adhattunk számot az euró­pai uniós ismereteinkről. A nyer­tes delegáció, amely huszon­négy diákot és két kísérő tanárt jelentett, részt vehetett ez Euroscola-programban. E pro­jekt keretén belül az Európai Unió minden tagállamából egy- egy diákcsoport indulhatott Strasbourgba az Európai Parla­mentbe, ahol egy napra képvise­lőkké válhatott az igazán impo­záns plenáris ülésteremben. Ép­pen ezért eltökélten készültünk a megmérettetésre, mindenképp szerettük volna elnyerni ezt a nem mindennapi lehetőséget. Mi, bolyais diákok október 12- én vettünk részt a Millenáris Parkban rendezett foglalkozá­son, majd bő egy hónappal ké­sőbb, november 17-én közölték is tanárainkkal a jó hírt: a har­mincnyolc pályázó középiskola közül a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola növendékei utazhatnak Strasbourgba január 20-án. Ama bizonyos november 17. után nagyon felgyorsultak az események, azonnal megkezd­tük az előkészületeket. Hat mun­kacsoportot alakítottunk, egy­más között kiosztottuk az előre kiadott témákat, esszé formájá­ban kidolgoztuk, majd angol nyelvre is lefordítottuk ezeket. Január 20-ig minden héten leg­alább egyszer összegyűltünk, hogy megbeszéljük a szükséges teendőket. De mi is az az Euroscola egé­szen pontosan? Az Európai Unió tagállamaiban élő 16-18 éves di­ákok az Európai Parlament ple­náris üléstermében, a szinkron- tolmácsok gyűrűjében, kipróbál­ják, szimulálják a képviselők munkáját. Ezen a napon a tagál­lamok követeiként az Európai Unióval kapcsolatos kérdéseket vitatjuk meg, hangot adhatunk véleményünknek, javaslatokat modifikálhatunk, szavazhatunk, állásfoglalásokat fogadhatunk el, valamint személyesen tehe­tünk fel kérdéseket az Európai Parlament képviselőinek. A | programban való részvétel költ­ségeit az Európai Parlament tag­államokban működő irodái által hirdetett pályázat fedezi. Annak érdekében, hogy a nap aktívan és érdemi munkával tel­jen, a csaknem hatszáz résztve­vő diák már hónapokkal koráb­ban megkezdi a kemény felké­szülést. Mint azt már említet­tem, mi is alaposan tanulmá­nyoztuk a vitára bocsátandó témákat, s Strasbourgba már tö­kéletesen felkészülve érkez­tünk. Hatalmas kitüntetés volt, hogy részt vehettünk a program­ban, így hát minden tőlünk tel­hetőt megtettünk, hogy az Euró­pai Parlamentben a legjobb for­mánkat hozzuk. Ez alkalommal a témák - amelyekkel mi is fog­lalkoztunk - az Európa által kép­viselt értékek helye a világban, környezetvédelem és megújuló energiaforrások, az információ szabadsága és a polgári kultúra, a demokrácia és a polgárság, va­lamint Európa jövője voltak. A nap a parlamentben egy kö­zös reggelivel kezdődött, hogy diáktársainkkal még a munka megkezdése előtt jobban megis­merhessünk. A kooperáció rendkívül fontos volt a nap fo­lyamán, hiszen „ifjú követek­ként” nem versengtünk egy­mással, hanem csaknem 100 fős csoportokban dolgoztunk együtt egy jobb Európáért. Sze­rencsére az Euroscola nem csak a munkáról szól, nem titkolt szándéka, hogy a különböző nemzetek fiai közt tartós és tar­talmas kapcsolatokat segítsen életre hívni. Ennek megfelelően elengedhetetlen a Franciaor­szágba utazó diákok biztos nyelvtudása. Az Euroscola- program keretében a hivatalos nyelvek között az angol, német, francia, olasz és spanyol szere­peltek. Igen megtisztelő, s ugyanak­kor nagy felelőséggel járó fel­adat ez, amely tanárnak diák­nak egyaránt komoly kihívást jelent, s lelkiismeretes felké­szülést igényel. Nem csupán az iskolánkat és Salgótarjánt, ha­nem egész Nógrád megyét, sőt Magyarországot kellett képvi­selnünk. Tanáraink pedig időt és energiát nem kímélve trení­rozták kis csapatunkat a meg­mérettetésre. . Erőfeszítéseik gyümölcsöző­nek bizonyultak, a magyar de­legáció - ezt bátran állíthatom - remekül teljesített. Feledhe­tetlen élmény volt a parlamen­ti képviselők székében ülni, s egy napra valódi politikusok­ká válni a hatalmas plenáris ülésteremben. Bámulatos volt elmerülni a bábeli zűrzavar­ban. Ugyanakkor kellemesen csalódtam, bármely ország kö­veteihez is fordultunk, mind­egyikük mosolyogva, kedve­sen elegyedett beszédbe velünk. Ezen felül, az öt nap alatt ren­geteg élményben lehetett ré­szünk hála Horváthné Scholcz Erika és Szemán Brigitta tanár­nőnek, akik rengeteg színes programmal egészítették ki uta­zásunkat. Úton Strasbourg felé kitérőt tettünk többek között Donaueschingenbe, ahol vethet­tünk egy pillantást a Duna forrá­sára a Fekete-erdő szívében, megcsodálhattuk a Bodeni tavat, valamint a Freiburg meseszép városát, s lélegzetelállító kated- rálist. A parlamenti nap után Strasbourgot is a nyakunkba vet­tük, majd hazafelé útba ejtettük a stuttgarti Mercedes-Benz mú­zeumot, a müncheni Marien- platzot, az olimpiai falut, a Nymphenburgi kastélyt, s Augsburg csodálatos dómját, majd vethettünk egy pillantást a Lech-mezőre is. Fantasztikus, életre szóló élményekkel gazda­godtunk nem egészen egy hét alatt, s rengeteg, új, határokon átnyúló kapcsolatokra tettünk szert, amelyek talán egész éle­tünkön át elkísérnek majd ben­nünket. Laurencsik Laura 13.C A salgótarjáni Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola diákjai nemcsak az iskolájukat, városukat, Nógrádot és Magyarországot is képviselték

Next

/
Oldalképek
Tartalom