Nógrád Megyei Hírlap, 2011. november (22. évfolyam, 255-279. szám)
2011-11-08 / 260. szám
2011. NOVEMBER 8., KEDD 7 ELETMOD Kicsi a pirula, de nagy lehet a baj gyógyszerszedés Mindig bőséges folyadékkal kell lenyelni a tablettákat Egy ártalmatlan vitamin is komoly veszélyt jelenthet, ha nem tartják be a szedésével kapcsolatos szabályokat ÜUMVJ Kevés napfény, több szklerózis multiplex? a napfény csökkenti a szklerózis multiplex tüneteit. Kutatók szerint az alacsony D- vitamin-szint mellett gyakoribb a betegség. A májusi születésűek gyakrabban, a novemberiek ritkán kapják meg a betegséget: az előző csoport magzati korban kevesebb D-vitamint képző napfényt „kapott”. Nagyon fáj, de pontosan mennyire? fájdalommérő készüléket fejlesztettek ki az amerikai Stanford Egyetem tudósai. A számítógép a beteg agyi aktivitása alapján jelzi, hogy milyen szintű a fájdalom. így végre nem a beteg érzésére, hanem az objektív mértékekre tudnak támaszkodni az orvosok. A dohányzás nagyon káros a magzatra A kismamáknak szigorúan tiltják a dohányzást, mert növelheti a fejlődési rendellenességek kockázatát. A szakemberek szerint már a tervezett teherbeesés előtt célszerű letenni a cigarettát, és a fejlődő magzatot másodlagos dohányfüstnek sem tanácsos kitenni. Kerülje a füstöt, aki babát vár Minden gyógyszer beteg- tájékoztatója felhívja a figyelmet arra, hogy a pirulákat folyadékkal kell bevenni. Mégis akadnak, akik víz nélkül nyelik le a tablettákat. Pórul járhatnak. Bán Judit A gyerekeknek gyakran adnak a szülők egy kis csokit, amikor valamilyen orvosságot diktálnak beléjük. A gyógyszerek olykor keserűek, és az édes falatka ezt képes elkendőzni. De vajon minden szülő gondol-e arra, hogy a tabletta mellé megfelelő mennyiségű vizet is adjon gyerekének. És vajon így tesznek-e a felnőttek, vagy csak úgy kutyafuttában bekapják és lenyelik anélkül, hogy néhány korty folyadékkal nyelnék le. Nemrég egy brit orvos esett majdnem áldozatául e felületességnek. „A felnőtt ember hajlamos a tablettát szárazon leküldeni, ha éppen lusta felállni az íróasztal mellől egy pohár vízért. Én egy életre megtanultam ennek kártékonyságát - mondta dr. Max Pamberton, akinek antibiotikumot kellett szednie. - Amúgy teljesen egészséges vagyok, de akkor azt a gyógyszert muszáj volt bevenni. Felkeltem reggel, félig még aludtam, amikor a gyógyszerre ittam egy korty vizet. Ahogy lenyeltem, valami éles, gyötrő fájdalmat éreztem a mellkasomban és kibuktam a vizet. Újra próbáltam vizet inni, de megint csak kijött belőlem. Lefeküdtem éhesen és szomjasan, és reménykedtem, hogy reggelre elmúlnak a tünetek. Nem így történt. Amikor megérkezett egy barátom, már rémesen néztem ki. Még mindig nem tudtam inni, rettenetesen ki voltam száradva és a nyelvem elkezdett megdagadni. A kolléga akut vesebajra gondolt, és bezavart a kórházba.” Mivel éppen az a kórház volt az ügyeletes, ahol egyébként is dolgozott, kissé meglepődtek a kollégák a nagybetegen érkezp orvos láttán. .Azonnal infúziót kaptam a kiszáradás miatt, megvizsgálták a szívem, megröntgeneztek - emlékszik vissza a doktor. - A fájdalom leginkább nyeléskor jelentkezett. Iszonyú, hasogató fájdalom, elállt tőle a lélegzetem. Hiába adtak fájdalomcsillapítót, nem használt. Elhatározták, hogy érzéstelenítésben megvizsgálják a nyelőcsövemet. Nos, találtak egy sebet és egy elzáródást. De mi okozhatta? - kérdezték tőlem. Fogalmam sem volt.” Végül egy fiatal rezidens megkérdezte, nem vett-e be valamilyen tablettát mostanában. Dehogynem, mondta a doktor, felső légúti fertőzésre szedett antibiotikumot. Hamarosan kiderült, hogy az egyik korábban bevett tabletta megakadt a nyelőcsövében. Azon a részen nem voltak idegvégződések, ezért nem lehetett egykönnyen észre venni - hosszabb idő alatt sem. A tabletta hatóanyaga lassan lebomlott és erodálta, kikezdte a nyelőcső falát, szinte lyukat égetett bele. „Az én hibám volt - mondja Pamberton. - A tablettát kutyafuttában nyeltem le víz nélkül, ahogy egyébként is szoktam. Rosszul tettem. Úgy gondolom, az én esetem szigorú figyelmeztetés minden beteg számára. Azóta nem is mulasztom el betegeim figyelmét felhívni erre a tényre.” A tanulság tehát az, hogy minden gyógyszert vízzel kell bevenni. Ha azt érezzük, hogy a tabletta a folyadék ellenére mégsem csúszott le, igyunk rá még néhány kortyot! A gyógyszer bevétele után pedig 15 percig még ne feküdjünk le. Veszélyes hatóanyagok egyes gyógyszerek erősen maró hatásúak, savasak vagy lúgosak A gyomor sejtjeit védi a gyomornyálkahártya, de a nyelőcsőben rekedt gyógyszer víz hiányában csúnya felmaródást okozhat Rossz esetben szinte „átégetheti” a szövetrétegeket egy londoni oktatókórház orvosa elmondta, hogy már több ilyen beteggel találkozott. Úgy látszik, mondja, az emberek nincsenek tudatában annak, hogy ha a gyártó azt az utasítást adja, hogy vízzel, pláne bőséges folyadékkal kell bevenni a gyógyszert, akkor azt komolyan kell venni. Több mint lOőfé- le gyógyszer képes nyelőcső gyulladást vagy -kimaródást okozni, többek között ilyen a C-vitamin, a vastabletták, az aszpirin, egyes nem szteroid gyulladáscsökkentők és az antibiotikumok egy része. szerencsére az esetek nagyobbik részében magától rendbe jön a nyelőcső, de hosszabb időt vesz igénybe a teljes gyógyulás. Ha nem megy le, igyon többet Jógával a derékfájás ellen A jógagyakorlatok segítenek a derékfájáson, nagyjából ugyanannyira, mint a hagyományos fizioterápia. A jógához kapcsolódó meditációnak azonban nincsen testi hatása. Nemzetközi statisztikák szerint a tudományos orvosi ellátás mellett - vagy gyakorta éppen azzal szemben - az iparilag fejlett országokban mind több beteg fordul a természetgyógyászathoz. Az Egyesült Államokban a jóga az alternatív orvoslás hatodik helyezettje, ami azt jelenti, hogy az amerikaiak 6,1 százaléka egészségügyi célból jógázik. Az indiai eredetű komplex gyakorlatrendszer egyfajta önismereti útként határozza meg magát, mely- lyel meditativ lelkiállapot idézhető elő, ez pedig sok testi és lelki panaszon segíthet, például tudományos megfigyelések igazolták, hogy így csökkenthető a magas vérnyomás. Sokan ismétlődő gerincpanaszok miatt végeznek jógagyakorlatokat. Karen J. Sherman és munkatársai hat amerikai nagyvárosban kerestek önként je- lentkézőket arra a vizsgálatra, melyben a jógá- zás, illetve a fizioterápiában használatos izomgyakorlatok eredményességét hasonlították össze. Összesen 228 felnőtt került a vizsgálatba, akiket véletlenszerűen soroltak három csoportba, a jógázókéba, vagy azok közé, akik szakemberek segítségével 15-fé- le izomgyakorlatot végeztek panaszaik javítására, illetve egy kisebbe, amely csak a derékfájás idején használható életmódtanácsokat tartalmazó könyvecskét kapott. Mindkét csoport tagjai 12 hétig folytatták a programot. A jógaprogram figyelembe vette az egyéni fizikai és lelki körülményeket. A programban voltak légzőgyakorlatok és a végén relaxáció is. A testgyakorlatokkal kezelt csoport tagjai a különböző izomcsoportok megfeszítését összesen 52 percig végezték. A leggyengébben a könyvből, saját gyakorlatok végzésével próbálkozók derékpanaszai javultak. A jógázók fájdalmai jelentősen csökkentek már a program 12. hetétől. A jógázás azonban nem hozott komolyabb enyhülést, mint a megfelelően vezényelt fizioterápiás izommozgás. A kutatók szerint a jóga > esetében is az izomfeszítés és a testtartás változása hozta a javulást és nem a meditáció. Gyilkos gének okozta veszélyek petefészekrák Radikális ötlet: negyven felett kivetetni? rábban mell- és petefészekrák, továbbá ha szervezetükben hordozzák a BRCAl-es és BRCA2-es gént, szüléseik (és 40 éves koruk) után vetessék ki a petefészküket. A szakember a javaslatát így indokolta: „A nők ma várha tó 85 éves életkorát átlagosan akár 25 évvel is csökkentheti a petefészekrák veszélye. ■ A pszichés sokk nehezíti a döntést Egy angol kutató radikális álláspontja erősen megosztja az orvosokat és az érintetteket - a negyvenen felüli nőket. A petefészekrákkal a legnagyobb probléma, hogy amikor még szinte biztosan gyógyítható lenne, nem ad tüneteket. A betegség tumormarkereit kimutató vérteszt nemigen terjedt el, az ultrahangos szűrést pedig nem minden praxis végzi rutinszerűen a nőgyógyászati rákszűrés keretében. Sajnos a legtöbb petefészekrákot olyan késői stádiumban fedezik fel, hogy a páciensek mintegy felének már nincs esélye a gyógyulásra. Az utóbbi évek kutatásainak köszönhetően immár jobban ismerjük a betegséget: azoknál a nőknél, akiknek a szervezetében a BRCA1 és a BRCA2 gének kimutathatók, a petefészekrák kockázata mintegy a 30-szoro- sára nő, de még a mellrák kockázata is nagyjából ötszörösére növekszik. Egy brit orvos nemrégiben meglehetősen radikális megoldást javasolt: felvetette, hogy azok a nők, akiknek a családjában halmozottan fordult elő koa petefészek eltávolítását ma már laparoszkópos technikával is végzik, a beavatko zás nem viseli meg annyira szervezetet, mint korábban a hasi műtét mindamellett: nagyon nehéz egy ilyen döntést meghozni. Vissza nem fordítható beavatkozásról van szó, mely lelkileg is megviseli nőt sőt, valószínűleg ki lehet mondani: pszichésen még jobban.
