Nógrád Megyei Hírlap, 2011. november (22. évfolyam, 255-279. szám)

2011-11-12 / 264. szám

2011. NOVEMBER 12., SZOMBAT 3 NÓGRÁD MEGYE Szolgálat a bajbajutottakért Egy különleges, elfeledett írónő A Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tanárai és növendékei ajándékműsorral kedveskedtek A szeretet napja valójában a szociális munka ünnepe, amely egyben megbecsülése mindazoknak, akik az egy­re növekvő számú bajbajutottnak nyújtanak segítő ke­zet. A József Attila Művelődési és Konferencia-központ­ban tegnap ez alkalomból elismeréseket is átadtak. Salgótarján. A szociális munká­sok nap mint nap olyan embe­rekkel találkoznak, akik lelki­leg sérültek, a társadalom peri­fériájára sodródtak vagy beteg­ség miatt kiszolgáltatottak. Mindannyian éhesek a jó szóra, a biztatásra, apró gesztusokra. Nagyon szerteágazó ez a terü­let, hiszen az apró gyermekek­től, a szétszakadt családokon, fogyatékkal élőkön át a maguk­ra maradt, elesetté vált egyéne­kig sokféle helyzetű bajbaju­tottnak kell segítő kezet nyújta­ni. Időkeretek közé nem szorít­ható, szeretettel, hittel végzett szolgálat az, amit az érintette­kért az ünnepeltek minden nap végeznek - fogalmazta meg gondolatait ünnepi köszöntőjé­ben Székyné dr. Sztrémi Melin­da, a város polgármestere. El­mondta azt is: egyre több a se­gítségre szoruló, ezért is na­gyon fontos, hogy legyen egy nap, amikor a szociális munká­ra figyel a társadalom. S emlé­keztetett arra, hogy az ezt szor­galmazó kezdeményezés Nóg- rád megyéből indult Peleskei-Balázs Rita, az egész­ségügyi szociális központ igaz­gatója egy szép kis történet ta­nulságával világított rá arra, hogy mindannyian törött, de nem értéktelen cserépedények vagyunk. Fontos, hogy elfogad­juk magunkat és - mint teszik azt a szociális munkások - meg­lássuk másokban a jót. Holecz Istvánná köszöntőjé­ben arra adott választ, mi a leg­fontosabb ehhez a tevékenység­hez. Kun Erzsébet Családmesék - A szeretet című kötetéből idé­zett egy párbeszédet, amely ar­ról szól, hogy a szeretet magja „belőlünk pereg, s megfogan a tenyér simogatásában, a szem pillantásában, öntözni jó szóval kell.” S még a szikes talajba is el kell ültetni. Biztonság és erő is a szeretet, s bár olykor gyöt­relem jár vele, csak szeretni ér­demes. Díjak, elismerések átadásával folytatódott az ünnep: az egész­ségügyi szociális központ díja­zottjai: Kira Jánosné, Völgyi Imréné. A kistérségi szociális és gyermekjóléti szolgáltató köz­pont elismerését Fésűsné Pál Esz­ter, Papp Krisztina, Miklós Móni­ka, Simon Ákosné, Izsó Józsefné, Molnár Anna, Kazinczi Lászlóné, Algács Mária, Kökény Béla, vala­mint a házi segítségnyújtásban Salgótarjánban dolgozó gondo­zónők kollektívája kapta. Az ünneplés hangulatához a Váczi Gyula Alapfokú Művészet- oktatási Intézmény tanárai és növendékei műsorukkal járul­tak. A rendezvény az üvegcsar­nokban állófogadással zárult, a jelenlévőket itt dr. Bercsényi La­jos, a megyei kórház főigazgató­ja, a salgótarjáni közgyűlés nép­jóléti bizottságának elnöke kö­szöntötte. (MJ.) A szociális munkások valódi hősök, hiszen a bajbajutottaknak mindig segítő kezet nyújtanak Sz. A. Balassagyarmat. Egy különleges, sorsú, a saját korában rendkí­vül elismert és sikeres, a későb­biekben feledésbe taszított író­nő, műfordító életéről tartott ve­tített képes előadást a téma ku­tatója, Pásztor Sándorné, a Ba­lassi Bálint Gimnázium tanár­nője a honismereti kör összejö­vetelén, a Csillagházban. Az írónő alakja a balassagyar­matiak számára egyáltalán nem közömbös: Kun Béla hatalomra jutásakor körözést adtak ki elle­ne, ő először Bercelen, a Kállay- kastélyban talált menedéket, majd Balassagyarmaton, a Hu­szár család fogadta be házába. A gyarmati tartózkodás csak a Ta­nácsköztársaság bukása után ért véget, s az új kormány meg­alakulásakor jutott vissza Tormay Cecile a fővárosba. Leg­híresebb művében, a Bujdosó könyvben naplószerűen örökíti meg a balassagyarmati esemé­nyeket. Mint azt Pásztor Sándorné ki­emelte: középnemesi származá­sú szülei, Tormay Béla mezőgaz­dasági szaktekintély, az MTA tagja, államtitkár és édesanyja, Barkassy Hermin sokoldalú mű­veltséget, európai utazásokat biztosítottak a kislánynak, akit Takaró Mihály irodalomtörté­nész „csodagyermeknek” neve­zett. Már fiatal lány korában több nyelven beszélt, regényt írt, Arany János adta számára a „kincses magyar nyelvet”. Az olasz kultúra, az antikvitás sze­relmese lett, de Baudelaire, Maupassant, Anatole France vi­lága is mélyen hatott rá.- A természet poézise, a mito­lógia, az erős atmoszfératerem­tés, a mondatok sejtelmessége jellemzi írásművészetét - emel­te ki a méltató, külön is megem­lítve a nagy sikert hozó, 1914-es A régi ház című családregényt, amely megörökíti nagyapja pes­ti házát, annak három elmúló nemzedékét.- Az első világháború, a mo­narchia összeomlása, a forradal­mak, a Tanácsköztársaság Tor­may Cecile számára saját vilá­ga, osztálya pusztulását jelentet­te, s ezt drámai erővel ábrázolta a Bujdosó könyvben, amelyben hazaárulónak nevezte Károlyi Mihályt, akit Kun Bélával együtt felelőssé tett a történtekért - szö­gezte le Pásztor Sándorné, aki szólt a Tormayhoz kötődő Ma­gyar Asszonyok Nemzeti Szövet­ségéről is, mely kezdetben a kö­zéposztálybeli nők ellenforradal­mi szervezkedéseként indult, ám hamar szervezetté alakult a mozgalom, amely körül születé­sekor ott bábáskodott a későbbi, a két világháború közt uralomra jutott középosztály számos tag­ja. A keresztény és nemzeti gon­munkáját közölte, többek kö­zött Áprily, Jékely, Reményik, Zilahy, Tamási, Pilinszky, Ottlik, Németh László írásait ol­vashatták benne. Marie Curie halála után 1935-ben Magyar- ország Tormayt delegálta a Nemzetek Szövetsége szellemi Pásztor Sándorné dolatot kiteljesítő mozgalom töb­bek között a nők tanulási lehető­ségeivel, a magyar bolt megte­remtésével, az árvízkárosultak segítésével foglalkozott. Tormay mintegy háromezer szónoklatot mondott el az országot járva, sík­ra szállva a bolsevizmus ellen, mely a valláserkölcsöt, a hazát és a családot tette tönkre. A ta­nárnő külön is kiemelte a Tormay Cecile által 1923 január­jában alapított Napkelet című irodalmi folyóiratot, amely 1940- ig működött, s melyet az írónő haláláig szerkesztett. A lapot az 1922-ben létrejött Magyar Irodalmi Társaság tá­mogatta, melynek elnöke gróf Zichy Rafaelné, alelnöke Kle- belsberg Kunó vallás- és közok­tatásügyi miniszter és Pauler Ákos filozófus volt. A Napkelet csak keresztény vallású írók együttműködéssel foglalkozó bizottságába, majd 1937-ben irodalmi Nobel-díjra jelölték. Horthy Miklós Corvin-lánccal és a katonai érdeméremnek számító Signum Laudis díszjel­vénnyel tüntette ki. 1925-ben megvádolták életvitele miatt, s bár pert nyert, szíve erősen meggyengült. 1937-ben érte a halál, temetésén Horthy Miklós kormányzó és felesége is részt vett. A szocializmus évtizedei­ben nem lehetett hallani róla, emléktábláit, szobrait leverték. Pásztor Sándorné a 2008-ban alakult Tormay-körről is be­szélt, amely lakóháza falára új táblát készíttetett a fővárosban, a Tormay-szalon pedig a Nap­kelet szellemiségét ápolja.- Itt az ideje megismerni az írónő művészetét és rehabilitál­ni őt - szögezte le a méltató. Egy hét a gyermeki jogokról „A végtelenbe és tovább!” - ezzel a mottóval rendezik meg a gyermekek jogainak hete nevet viselő program- sorozatot a megyeszékhelyen november 14. és 18. kö­zött. Az ez évi programokról Székyné dr. Sztrémi Me­linda polgármester és Tóth Zoltán Zénó ifjúsági és sportreferens számolt be. Salgótarján. A megyei jogú vá­ros önkormányzata 1997-ben csatlakozott a francia parlament felhívásához, amely a gyermek­jogi egyezmény elfogadásának napját, november 20-át, ünnep­nappá nyilvánította. Hagyo­mány a megyeszékhelyen, hogy minden évben egy adott temati­ka köré csoportosítják a rendez­vényeket. Ezeken a programo­kon a gyerekek, fiatalok vannak a középpontban, rájuk fókuszál­nak, rájuk figyelnek. Székyné dr. Sztrémi Melinda szerint e te­kintetben Salgótarjánban még nagyobb a kihívás: a városnak nagyon nehéz a fiatalokat meg­tartani, hiszen mindösszesen egy felsőoktatási intézmény működik, nemcsak a városban, hanem az egész megyében. A fi­atalok mindenképpen elmen­nek tanulni a városból, ezért is nagyon nehéz már meggyőzni őket, hogy utána visszatérjenek. Fontos, hogy a fiatalok érezzék: itt változatos programok vannak, feladatuk van, kihívások vannak számukra, s a felnőttek figyelmét is fel kell hívni arra, hogy milyen fontos a gyermekekkel, a fiata­lokkal való foglalkozás. A városvezető elmondása sze­rint a hétfőtől péntekig tartó programokkal azt szeretnék tu­datosítani, hogy a játék mennyi­re fontos az ember életében, nemcsak a gyermekében, ha­nem a felnőttében is. A tájékoztató keretein belül Tóth Zoltán Zénó a gyakorlati dol­gokról számolt beszámolt be. Mint mondta, a programok álta­lában a délelőtti órákban zajla­nak. A megyei könyvtárban elő­zetes jelentkezés alapján érkez­nek az óvodás- vagy isko­láscsoportok, de ez nem azt jelenti, hogy mások ne vehetnének részt a rendezvényen, viszont a programfüzetben talál­ható telefonszámokon, il­letve az óvodákban érde­mes tájékozódni, hogy van-e kapacitása még vendéget fogadni az in­tézménynek.- Játszanak a héten a gyerekek az őszi termé­sekkel, irodalommal s külön fel szeretném hív­ni a figyelmet két prog­ramra, amelyek novem­ber 17-én, csütörtökön 14 órától lesznek. A zeneiskolában egy szinte minden hangszert felvo­nultató hangszerbemutató kon­certet tartanak, amire az általá­nos iskolák még nem zenélő ta­nulóit várják. A másik a városi fogadóóra után a Förster Kálmán-teremben lesz, amit úgy neveztünk el, hogy városi diákfórum. Itt három meghívott elő­adó tulajdonképpen vita­indító, gondolatébresztő előadásokat tart a megje­lent diákönkormányzato­kat képviselő küldöttsé­geknek. Ez a beszélgetés lenne az első lépcsője a jö­vő évben elkészülő közép­távú ifjúsági koncepció­nak. Az ifjúsági közszerep­lők aktív bevonásával úgy szeretnénk elkészíteni, hogy irányt mutasson a követ­kező évek ifjúságának - tudatta Tóth Zoltán Zénó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom