Nógrád Megyei Hírlap, 2011. október (22. évfolyam, 229-254. szám)
2011-10-11 / 237. szám
4 2011. OKTOBER .11, KEDD „Kötetlenül, csapatot építve...” ______________________NÓGRÁD MEGYE Gé czi Boglárka Pásztó. A magyar egészségügy sanyarú helyzetéről és a kórházi személyzet „kiégéséről” szóló hírekre cáfolt rá az az esemény, amely a pásztói Margit Kórház szervezésében zajlott a közelmúltban. Létszám: 300 fő. Helyszín: Pásztó, Dózsa György Általános Iskola. Esemény: szórakozás. Résztvevők: a „Szolgálunk és védünk” jelmondat „megszállottjai” - rendőrség, tűzoltóság, kórház csapatai. Szigorúan, egyben viccesen így jellemezhetnénk azt a szép őszi napot, amely önfeledt jókedvre, sportolásra, a kollegiális és családi kapcsolatok ápolására buzdított. Az V. kórházi sportnap részleteiről a szervezőbizottság nevében Takácsné Salamon Katalin nyilatkozott:- 2006-ban a kórház tornatermében rendeztük meg az első asztalitenisz bajnokságunkat. A következő két rendezvényt Szurdok- püspökiben, majd Szorospatakon szerveztük meg. Idén a program dr. Boczek Tibor igazgató főorvos megnyitójával kezdődött, majd Bagoly Krisztina gyógytornász vezetésével bemelegítettek a versenyzők. Míg a vetélkedők zajlottak, addig a téren kultúrprogramok színesítették a napot. Láthattunk hastáncosokat, hallhattunk népdalokat a Rozmaring népdalkör énekeseitől, gitárjátékával színesítette a napot Márk Dávid, majd dr. Fölföldi Marianna reumatológus doktornő zumbá- val mozgatott meg minden por- cikát. Ebéd után Lórik Csaba karatemester tanítványainak bemutatóját láthattuk. Az asztalitenisz-bajnokságot az iskola aulájában Ispán Győző vezette. Nagy csaták és délutáni versenyen kívüli játékok zajlottak, dolgozók és családtagjaik közt. A tornateremben a rendőrség, tűzoltóság és a kórház csapatai barátságos teremfoci mérkőzéseket vívtak. Mindhárom csapat tortát kapott a sportszerű játékért. A legjobb játékos címet dr. Mu- hari Géza, a kórház igazgatóhelyettese, orvosigazgató a kórház csapatából, a legjobb kapus címet Jancsó Tamás rendőr és a góllövő- különdíjat Pádár Zsolt tűzoltó nyerte. A napi programot akadályversennyel színesítettük, ahol a következő állomásokat kellett leküzdeni: íjászat - Sipos Endre és Varga Tamás vezetésével. A labirintus állomáson - Menczel Zoltán a katasztrófavédelem munkatársa volt jelen. A tűzoltóság állomásán teszt és locsolás zajlott, a mentősöknél tesztírás, a rendőrségi állomáson tesztek és kerékpáros ügyességi akadályverseny jelentették a kihívást A kórházi állomáson Fazekas Erzsébet volt ápolási igazgatónő segítette a tesztet kitöltő versenyzőket, valamint 3 „körözött személy” felkutatása után teljesült a pálya. Hatfős csapatok játszottak, élvezték a versengést. ' Az ebédről a részlegek gondoskodtak. Meg is versenyeztettük az elkészült ételeket. A zsűri tagjai: Bodrogi István volt rendőrkapitány, dr. Boczek Tibor igazgató főorvos és Szöllősiné Zeke Judit élelmezési osztályvezető voltak. Az első helyezést a belgyógyászati osztály csapata, a második helyezést a műtő részleg csapata, a harmadik helyezést a rehabilitációs osztály csapata szerezte meg. A gyerekeket Hugyecz Ildikó népművész díszítette arcfestésével, reggeltől a program végéig. Ruza László szintetizátorjátéka táncra buzdított, zenéjével jó hangulatot teremtett a délutáni pihenőhöz. (Megragadva az alkalmat, a szervezőbizottság nevében szeretném megköszönni Ferencziné Tari Tündének és a főnővéri karnak, hogy felkutatták azon vállalkozókat, akik adományaikkal támogatták rendezvényünket Ezenkívül köszönetünket fejezem ki minden fellépőnek, hogy változatos és színes programmal szórakoztatott bennünket.) A sportnap szervezésének lépéseiről, az átélt élmények hatásáról kérdeztem Lukács Józsefnét, a pásztói Margit Kórház ápolási igazgatónőjét:- Örültek az ötletnek, amely szerint kórházi sportnapot rendeztek idén?- Igen, nagyon, mivel tudtam, hogy már nagy igény van arra, hogy a dolgozók együtt lehessenek, kikapcsolódhassanak.- Hogyan vett részt ön és a kórházvezetés többi tagja a szervezésben?- A főszervező Takácsné Salamon Katalin vezető gyógytornászunk volt. Neki már vannak tapasztalatai, helyismerete és helyi ismeretségei. A kórházvezetéstől minden támogatást megkaptunk. Igyekeztem tehát koordinálni és persze aktívan kivenni részem a gyakorlati szervezésből is. Együtt kerestük meg a társintézmények (tűzoltók, rendőrök, mentők) vezetőit, a helyszínt biztosító intézet igazgatóját, vittük a meghívókat, szerveztük a programot, gyűjtöttük a támogatásokat. Az osztályok és részlegek felé a főnővérek és a vezető asszisztensek voltak segítségünkre. Saját területükön szervezkedtek, vitték az információkat, hozták az ötleteket, elképzeléseket.- Mennyi ideig tartottak az előkészületek, hogyan emlékszik vissza erre az időszakra?- Ha jól emlékszem már tavasszal felvetődött a sportnap gondolata, de egyéb elfoglaltságok - szakmai vetélkedő, szakdolgozói konferencia -, majd a szabadságok miatt ezt a szeptemberi napot tűztük ki. Ami így utólag jó választásnak mondható, mert az időjárás is a kegyeibe fogadott minket. A helyszín kiválasztása még júliusban megtörtént. Azután a szabadságok miatt kicsit lelassult a folyamat, majd három hetet vett igénybe a szervezés. Szeptemberben már csak erre koncentráltunk, a napi munkánk mellett. Menüink a rendőrökhöz, tűzoltókhoz, mentőkhöz, kértük a kórházvezetés támogatását, már konkrét ügyekben (mint például nyersanyag hozzájárulás a főzéshez, evőeszközök, ásványvíz biztosítása, díjak anyagi fedezete). Szerveztük a fellépőket, a zenét, a tüzelőt, a versenyek nyerteseinek a jutalmakat, az íjászokat és az akadályverseny állomásainak feladatait, valamint az arcfestőt.- Izgultak a nap sikerét illetően?- Konkrétan én, a sportnap előtti 3 éjszakán nem aludtam. Amikor már láttam, hogy minden rendben, megnyugodtam és a maradék elintéznivalót nyugodtan hagytam a helyettesemre és Takácsné Salamon Katalinra, biztos lehettem benne, hogy mindent nagyszerűen elintéznek.- Hogyan élte meg - a kórházve zetés többi tagját is beleértve - a nagy napot?- Nagyon jól éreztem magam vezetőtársaimmal együtt. Remélem a programok is tetszettek a résztvevőknek. Igyekeztem minden csoporthoz odamenni, elbeszélgetni, ösztönözni a versenyeken való részvételre. Dr. Muhart Géza jót focizott, az igazgató urat, pedig nagyon lekötötte a főzőverseny zsűrijében való tevékenysége.- Melyik program tetszett a leg jobban?- Nekem mindegyik, bár a „szervezkedés” miatt nem biztos, hogy aktívan részt tudtam venni rajtuk, de például a színpadon zajló produkciók szerintem nagyon színvonalasak voltak. Értékelendő a fellépők bátorsága és az a munka, amit a műsoruk előtt a felkészülésbe fektettek. lólesett, hogy a társintézetek, mentők, tűzoltók, rendőrök, katasztrófavédelmisek is lelkesen készültek, jöttek, főztek, állítottak akadályverseny állomást.- Az íjászat, a zumba, a karate bemutató is sok érdeklődőt vonzott Részt vett valamelyikben?- Mint csapattag nem, erre nem volt időm, de mindenhol igyekeztem ott lenni. Az akadályverseny résztvevőit is kellett ösztönözni, az asztalitenisz is nagy népszerűségnek örvendett. A főzés sok időt vett igénybe, sok embert lekötött. Szóval nem unatkoztunk egy percre sem, végig volt elfoglaltság. Bár egész nap úgy éreztem, hogy az egyik feladatot teljesítem folyamatosan, körözött személyt keresek, ám folyton Takácsné Katalint, a szervezőt kerestem, egyeztetés céljából.- Igyekezett, igyekeztek együtt szórakozni a kórház dolgozóival?- Természetesen, hiszen ezért vártuk ezt a napot olyan nagyon. Öröm volt látni a lelkes főzőcsapatokat, jól elbeszélgettünk főzőcske közben. A versengés is izgalmas volt, jó volt látni a nyüzsgő csapatokat, hogy keresnek valakit, hogy lőnek vízsugárral, hogy bicikliznek és izgatottan töltik a különböző totókat. Közben ment a nagy tanácskozás, hogy mi lehet jó és mi nem. Nagy sikere volt a vattacukornak, jégkásának és pattogatott kukoricának, amelyet Balogh Tibornak, kórházunk dolgozójának és.fiának köszönhetünk.- Hogyan értékeli az egész napot?- Nagyon eredményes, hasznos időtöltéssel eltelt napnak értékelem. Jó volt együtt látni dolgozóinkat, kedélyesen cseverésztek mindenfelé, lazán, kötetlenül, szabadon. Sok kismama is jött apró csemetéjével. Nyugállományba vonult kolléganőket is láttam, ami azt jelentheti, hogy ez egy jó közösség, ide érdemes visszajönni.- Ön szerint miért volt jó, miben rejlik a hasznossága egy ilyen jelle gű napnak?- Nagyon jó csapatépítő programnak vélem. Igazolódott, hogy jó volt együtt lenni, játszani, szórakozni, kötetlenül, kicsit feledve a napi gondokat. Azért is hasznos volt, mert a kórház minden dolgozója találkozhatott a másik munkahely dolgozójával, amire a dolgos hétköznapokban nem mindig van lehetőség.- Véleménye szerint kihathat az ott szerzett hangulat a hétköznapokra?- Remélem és bízom benne! Jó volt látni, hogy akik jártak-keltek, egyúttal beszélgettek egymással, játszottak, megkínálták egymást főztjükkel. Mindez jó hangulatban zajlott. Biztos, hogy innentől kezdve, ha a kórházi folyosón találkoznak jobb lesz a hangulat, vannak szép emlékek.- Lesz folytatása?- Igen. Rajtam nem fog múlni, sőt a szervezőbizottság többi tagján sem, ezt mondhatom a nevükben is. Gyűjtöttünk tapasztalatokat, vontunk le következtetéseket. Ha lesz jövőre is - márpedig miért ne lenne, csak rajtunk múlik - akkor már van, amit biztosan másképp csinálunk. A szükségességéhez, és a fontosságához, pedig nem fér kétség. Erre bizonyítékot jelentenek a pozitívak a visszajelzések. A kórházi sportnap megrendezésében nyújtott segítségért köszönet illeti többek közt a Dózsa György Általános Iskola igazgatóját és a kollégium igazgatóját azért, mert a helyszínt ingyen rendelkezésünkre bocsátották. Ezenkívül mindenkinek nagyon szépen köszönjük a részvételt, a közreműködést abban, hogy egy sikeres, jó hangulatú napot tudhatunk magunk mögött. Mesés napok Ságújfaluban Ságlíjfalu. A sürgés-forgás, a mozgalmasság jegyében teltek napjaink Ságújfaluban. Az előző héten Benedek Elek születésére emlékezve, népmeséket idéztünk fel. Meseország nagykövetei naponta járták iskolánk termeit népmeséket mesélve. Az óvodásokat is meglátogattuk, csillogó szemük is mutatta, nagy sikere van a népmeséknek, főleg a Nagy Zoltán által összegyűjtött palóc meséknek. A hallottak alapján rajzoltunk, sőt saját mesét is készítettünk. Mesés kedvünket csak fokozta, hogy hétfőn egy igazi, élő írónőt, Bosnyák Viktóriát is megismerhettünk, hiszen sokan olvastuk könyveit, helyesírási meseregényeinek próbáit is kiálltuk. Csütörtökön aztán igazi megmérettetésre került sor, huszonnyolc mesemondó versenyzett a legjobb címéért. A szigorú zsűri a másodikos Antal Barbara produkcióját tartotta a legkiválóbbnak. (Nálunk is, akár a mesékben, a legkisebb győzött, bátyja be kellett, hogy érje egy „szerény” második hellyel...) Pénteken reggel az ötödikesek beállították az iskolánkban jelenleg érvényes „Moccanás nélkül mesét nézek” rekordját, hiszen sóbálvánnyá válva bámulták a magyar népmeséket. Jövőre nehéz feladatuk lesz azoknak, akik meg szeretnék dönteni az idei csúcsot... Minden osztály jót derült a hatodikosok és hetedikesek által előadott dramatizált meséken is. így most már mindnyájan tudjuk, Rátóton a csikótojáson máig is ülnek... A pénteki napot vetélkedő zárta, s kiderült e mesés hétnek csak nyertesei vannak. Igazi jutalom volt az is, hogy hétfőn a zenei világnap alkalmából működni kezdett az iskolarádiónk. A zenéken még vitatkozunk, de azt mindnyájan üdvözöljük, hogy „Szól a rádió...”. Október 4-én aztán rádió nélkül is hangos volt a suli, hiszen az aulában délután kisállatok kiállítására vártuk az érdeklődőket. A kígyót a hörcsögök, a gyerekeket a kígyó érdekelte leginkább. Örömmel jelentem, hogy mindenki megúszta... Tőzsér Nikolett diákelnök, Ságújfalu A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet.
