Nógrád Megyei Hírlap, 2011. szeptember (22. évfolyam, 203-228. szám)

2011-09-07 / 208. szám

2 2011. SZEPTEMBER 7., SZERDA NÓGRÁD MEGYE Beöltözés és fogadalom Szécsény. A ferenceseknél mindig a tanév elején öltöznek be az új novfciusok, és ilyenkor teszik le élső szerzetesi fogadalmukat az újonc évet befejező rendtagok. A rendi élet ilyen ünnepi eseményé­nek színhelye volt pár napja a fe­rences templom, ahol a szentmise előtt tartották meg a beöltözés és első fogadalom szertartását. A fe­renceseké a legnépszerűbb hazai férfi szerzetesrend, amelynek 110 tagja van, közülük 92-en papok. Az átlagéletkor ötven év alatt van, rendházaik száma 14. A barátok 18 plébánián, számos további templomban, hat oktatási, három szociális és négy kulturális intéz­ményben teljesítenek szolgálatot. Jogosítvány: akciós áron Salgótarján. Akciós áron megsze­rezhetik a „B" kategóriás jogosít­ványt és utána tandíjmentesen kiképzik (első szakma esetén) te­herautó sofőrnek („C” kategória, OKJ számos sofőrképzés) azokat az érdeklődőket, akik most jelent­keznek a T-Mobil '96 Autós Iskola Kft.-hez. A részvételi korhatás 23 év. Érettségi nem szükséges. Di­ákigazolvány és családtámogatá­si hozzájárulás igénybe vehető! Lángok a határban NÓgrád megye. Újra felcsaptak a lángok a határban - öt esetben is a tűzoltók segítségére volt szük­ség a szárazfű- és bozóttüzek megfékezésére az elmúlt hétvé­gén NÓgrád megyében. A legna­gyobb káreset DrégelypalánK és Ipolyvece között történt, s közel tizenöt hektáros területet érintett. Itt egy gabonatárolón öt darab, nagyméretű szalmabála égett, majd a lángok átterjedtek a köze­li akácerdő aljnövényzetére is. Meridián-torna Salgótarján. A Magyar Rákellenes Liga helyi csoportja rövid nyári szünet után újraindította közös­ségi munkáját. Ez egyebek mel­lett azt jelenti, hogy a lózsef Atti­la Művelődési és Konferencia- központban minden csütörtökön ló órától gyógytornával bővített testi-lelki kondicionáló Meridián 3-1-2 tornát tartanak, amelyen bárki részt vehet. Valakik sikoltottak, majd csúsztak, és összetört minden... Salgótarján. Azon a kora reggelen is szen- dergett a buszülésen, s hogy szabaddá te­gye a mellette lévő helyet - most is a tás­kájával az ölében ült az ablak mellett. Egy fiatalember ült mellé, de nem figyelte meg a külsejét. Tizenöt éve már ki tudja há­nyadszor ült fel a pesti járatra, amivel ed­dig nem volt semmi baj, mindig gond nél­kül ért célba munkahelyére, a fővárosi is­kola mosodájába. A Szent Lázár Megyei Kórház traumatológiai osztályán ápolt Sulcz Józsefnét most üvegszilánkok fájdal­mas, szúró érzése, sajgó testrészei és a sé­rült, felszakadt bal fülébe fúródott üvegda­rabkák is kínzó percekre emlékeztetik. A hét első munkanapján nem ért be az isko­lába, de a tragikus vadesetbe keveredett autóbusz - az átélt rettegés és fájdalmai ellenére is - szerencsés utasának mond­hatja magát. Úgy véli, a mellette lévő üveglap valamiféle védelmet nyújthatott neki az útról lesodródott járművön... Az átéltek hatása tükröződhet a megtört tekintetében, csendesen, szakadozott mon­datokkal írja le azokat a pillanatokat, ame­lyekre emlékszik. Arra eszmélt, arra éb­redt, mintha valaki ijedten felkiáltott volna elől. Majd azt látta, a sofőr jobb oldalán ülő férfi odaugrik a volánhoz, hogy kormányoz­za (?) egyensúlyban tartsa (?) a járművet, ami ekkor már ide-oda lendült. A követke­ző másodpercben pedig azt érzékelte, hogy csúsznak és csúsznak, s törik össze körü­lötte minden...- Sikoltások hallatszottak, aztán valaki a lábával betörte az ablakot, a táskámat ki­dobtam, és tudom, hogy kértem: húzzanak ki engem is. Megtették. A szabad ég alatt, a földön ülve láttam, hogy aki bírja, a ma­gatehetetlenek, sérültek körül serényke­dik. Egy fiatal lány valahová beszorulha­tott, nagyon igyekeztek őt kiszabadítani, kijuttatni. Őt is lemosták, mások törölget- ték a vért magukról, egymásról és aztán jöt­tek a mentősök. A férjem is megerősítette később, hogy egymás után ötször hívtam fel őt a telefonomról, s mindig ugyanazt je­leztem neki... - mondta az asszony, aki úgy érzi, mindene, az egész teste össze van tör­ve, holott tudja, nem tört csontja, zúzódá­sok érték és tele van apró üvegszilánkok­kal. Csak akkor mosolyodik kicsit el, ami­kor a két nagyfia kerül szóba.- Látásból ismertem az elhunyt férfit, hi­szen gyakran láttam, a hozzátartozói en­gem is meglátogattak itt, a kórházban. Részvéttel gondolok rájuk, nagyon sajná­lom, hogy ez történt velük - közli csende­sen, s tűnődve hozzáteszi: - Soha nem volt baj a Pestre utazással és most egy pillanat alatt szertefoszlott ez a gondtalanság. Úgy érzem egy darabig nem megyek fel busz- szal... * * * A hétfői buszbaleset sérültjei közül a Szent Lázár Megyei Kórház sürgősségi osz­tályára bevitt és megfigyelés alatt tartott betegeket már hazaengedték - mondta el lapunknak dr. Vekszlerné Vukovics Éva. A megbízott ápolási igazgató arról is tájékoz­tatott, hogy az intenzív részlegen ápolt sú­lyos állapotú személy esetében már nincs szükség gépi lélegeztetésre, a másik sú­lyos sérült állapota nem rosszabbodott. (MJ.) I Magyar dal napja Salgótarján. Szeptember 11-én, vasárnap már kora délutántól in­gyenes, élőzenei, szabadtéri kon­certek várják a közönséget az Er­zsébet téren. A közel öt órás ze­nei rendezvény helyi szervezője, az ezen a napon debütáló Talent Alternatív Művészeti Klub, amelynek megálmodója Nagyné Hajdú Györgyi. A fellépők közt szerepel az egyik legtehetsége­sebb helyi zenekar a Viszonylag Új, koncertjük fél négykor kezdő­dik, őket követi öt órától a buda­pesti Kávészünet együttes, klasz- szikus és kortárs költők megze­nésített verseivel. Este hét órától pedig színpadon - az idén harmin­cadik születésnapját ünneplő - KFT zenekar. Az átállási szünetek­ben, Kleszkeny Balázs gitárjátéká­val, illetve a Beszterce Diák Sport Egyesület tornászbemutatójával szórakoztatják a közönséget. A program idején értékes nyeremé­nyek - 2012-es SZIGET, Volt Fesz­tivál és Balaton Sound belépője­gyek, CD csomagok is - sorsolásra kerülnek, a ProArt által gondozott „Vetted? Kösz!” kampány kereté­ben. A játékban, sorsolásban való részvételnek viszont érdekes „kód­fej tői” előfeltételei vannak - amelynek részleteit a Talent Klub - www.talent-klub.hu - webol­dalán találják meg. Busztragédia: tart a vizsgálat NÓgrád megye. Amint arról már beszámoltunk: a Salgótarjánból Budapestre tartó menetrendsz­erint buszjárat szeptember 5-én, hétfőn, 5.30 óra körüli időben szenvedett balesetet a huszon­egyes főúton. A busz a Szurdok- püspöki és Jobbágyi közötti út­szakaszon egy szarvassal ütkö­zött, majd az árokba hajtott, ahol felborult. A baleset következtében egy 46 éves Somoskőújfalui férfi a hely­színen elhalálozott, egy 21 eszten­dős bárnai fiatalember pedig élet- veszélyesen megsérült. Rajtuk kí­vül még huszonkilenc utas szen­vedett súlyos, illetve könnyebb sé­rüléseket.' A NÓgrád Megyei Rendőr-főka­pitányság sajtóügyeletese nem erősítette meg, de nem is cáfolta a biztonsági övvel kapcsolatban el­terjedt híreket, amelyek szerint a szerencsétlenül járt busz utasai nem voltak bekötve. A kérdés kap­csán Lászlók Nóra annyit közölt: szakértő bevonásával vizsgálják, jelenleg nincs rá adat. Bányásznapi megemlékezések Nógrádban VG NÓgrád megye. A hét végén bányászna­pot ünnepeltek a nógrádi települése­ken is. Salgótarján baglyasaljai város­részében esztendőről- esztendőre meg­teszik ezt. Azt tartják, erre kötelezi őket a település bányászmúltja. Szep­tember 2-án a szokásokhoz híven, a te­metőkertben kezdődött az emlékezés, a bányászhősök sírjánál. Tóth László, a Magyar Kommunista Munkáspárt Sal­gótarján Déli Alapszervezetének elnö­ke mondott emlékbeszédet. Többek kö­zött szólt a szénbányászat kezdetéről, a bányászok, a mindennapok hőseinek áldozatos munkájáról, amellyel fényt és meleget vittek a családi otthonokba. Kiemelte, hogy a 800 lakosú kis falut, Salgótarjánt a szén emelte ipari város­sá, megyeszékhellyé. Majd arról az 1926-os Sára-lejtaknai víz- és gázbetö­résről beszélt, amely elől 7 bányász már nem tudott kimenekülni. Fiatalok voltak mindannyian, a legifjabb mind­össze 20 esztendős. Bátorságuk, hősi­ességük előtt méltán hajt fejet az utó­kor. Az emlékezés után az alapszerve­zet vezetősége koszorút helyezett el a 7 bányász síremlékén. A városrészben emléket állítottak Targos Istvánnak is, aki az első csendőrsortűz bányászáldo­zata volt. Szentpéteri Róbert, a bányász­szakszervezet salgótarjáni alapszerve­zet alelnökének köszöntő szavai után koszorút helyezték az emlékmű talap­zatára a szakszervezet, a Baglyasalja Barátainak Köre és a Vöröskerszt helyi alapszervezetének képviselői. A diák­otthon kertjében Korponai Tamás, Sal­gótarján önkormányzatának képviselő­je mondott ünnepi beszédet. Szólt ar­ról, hogy a bánya a termelés mellett gondoskodott munkásairól, a bányate­lepről. Iskolát támogatott, lakásokat és kórházat épített, kaszinót és sportpá­lyát. A bányásztársadalom az igazi kö­zösség bölcsője volt. A bányászok a ke­resetükből befizettek a társládába, amelyből a sérült, beteg társaikat támo­gatták. A társpénztár pedig rendszere­sen segítette a betegeket, a sérülteket, a szegényeket, az özvegyeket és az árvá­kat. A tisztes főhajtás megilleti a bá­nyászokat, hiszen Baglyasalja nekik köszönhette egykori jólétét. Nem csak az emlékművek, a bányásznapok őrzik emléküket, hanem az is, ha hősi tetteik tovább élnek az utódok emlékezetében. Ezt követően a bányászok emlékét őr­ző szobornál a tisztelet és megemléke­zés virágait helyezték el Salgótarján ön- kormányzata, a bányászszakszervezet salgótarjáni alapszervezete, a Magyar Kommunista és Munkáspárt NÓgrád megyei vezetősége, a baglyasaljai civil szervezetek, a SKÁID diákotthon, a baglyasaljai tagóvoda, az Ezüstfenyő Idősek Klubjának képviselői. Salgótarjánban a bányászati kiállító- helyen tartotta hagyományos bányász­napi megemlékezését a Bányász- Kohász Egyesület. Vendégeik is voltak, a Salgótarjánban tartózkodó ó-radnai delegáció tagjai együtt ünnepeltek ve­lük, zenekaruk játszotta el a bányászok himnuszát. Emlékbeszédet Liptay Péter, az egyesület elnöke mondott. Ezt köve­tően az egyesület és a bányászszakszer­vezet salgótarjáni alapszervezete elhe­lyezték koszorúikat a bányász emlék­műnél. Salgóbányán ugyancsak a hét végén tartották a bányásznapi megemléke­zést, emléktáblát avattak a balesetben elhunyt társak emlékezetére. Avató be­szédet Tóth Mihály, a bányászszakszer­vezet salgói alapszervezetének elnöke mondott, méltatva a bányászat jelentő­ségét, a bányászok veszélyekkel teli munkáját. A bányász múltra emlékez­ve, Salgóbányán az egykori István táró­nál elhelyezték a tisztelet hervadhatat­lan virágait. Majd baráti beszélgetésen elevenítették fel személyes történetei­ket a bányáról. Nagybátony és környéke jelentős he­lyet foglalt el a bányászatban, a szénter­melésben, amíg „éltek” a bányák. Isko­lát is működtettek, a vájártanulók kép­zésére. Ma már mindez a múlt, de a vá­ros ápolja hagyományait, emlékeznek az elmúlt időkre, megtartják a bányász­ünnepeket, így a bányásznapot is. Az ünnep alkalmából megnyitották Iglódi Eszter amatőr képzőművész kiállítását a városházán. Innen az emlékműhöz mentek, ahol Nagy János, a bányász­szakszervezet alapszervezetének elnö­ke köszöntötte az emlékezőket, majd Nagy-Majdon József, a város polgármes­tere mondott ünnepi beszédet. A műsor­ban a kisterenyei bányász kórus bá­nyász dalokkal, a városi nőklub tagjai pedig szép versekkel működtek közre. t É

Next

/
Oldalképek
Tartalom